Népszava, 2009. június (136. évfolyam, 127-151. szám)

2009-06-15 / 138. szám

NÉPSZAVA 2009. JÚNIUS 15., HÉTFŐ HÍR ÉS HÁTTÉR 9 Nemcsak Nagy Imre és társai 1989. június 16-i újratemetését kísérte állambiztonsági konspiráció. A mártír miniszterelnök és társainak kivégzését, holttestének helyét, 1961-es áthantolását, majd tetemük 1989-es feltárását is a legszigorúbb titokként kezelte a Kádár-rendszer. Az 1956-os Intézet most nyilvánossá tette azok neveit, akik az 1989-es újratemetésen hálózati személyként vettek részt. Az intézet honlapja az ügynöklista iránti érdeklődés miatt kezdetben megbénult. Kedden lesz húsz éve, hogy a Hősök terén újratemették Nagy Imrét és mártírtársait. A rendszerváltás azóta szimbolikussá vált eseményét és az exhumálást a Történelmi Igazságtétel Bizottság (TIB), a Nagy Imre-per kivégzetteinek hozzátartozói, illetve a per még élő szereplői által 1988-ban alakított szervezet kezdeményezte. Az általuk is szervezett, 1988. június 16-i tüntetést még gumibotokkal és motoros rendőrökkel verték szét, de 1989 elején a hatalom már leült tárgyalni a TIB-bel. Nagy Imrét, Maléter Pált és Gimes Miklóst - teljes titoktartás mellett - 1958. június 16-án végezték ki a Kozma utcai börtön Kisfogház nevű részén. Az akasztás után ott is földelték el őket, majd lebetonozták az udvart. 1961. február 24-én ugyancsak teljes titokban kiásták a koporsókat, kátránypapírral körüldrótozták őket, és a szomszédos Rákoskeresztúri új köztemető 301-es parcellájába temették el hamis neveken Nagy Imrét például „Borbíró Piroska” fedőnéven. E parcellába a kivégzetteket, illetve börtönben elhunytakat temették. A tetemek hollétére csak 1989 tavaszán, több hónapos nyomozás után, a Belügyminisztérium titkos iratai alapján derült fény. A hatalmas tömeget vonzó, június 16-i újratemetési szertartás után ugyanoda temették vissza őket. Az újratemetés idején időközben megindult a felülvizsgálat. 1989. július 6-án, azokban az órákban, amikor a Legfelsőbb Bíróság felmentette a Nagy Imre-per szereplőit, meghalt Kádár János. Az 1956-os Intézet nyilvánosságra hozta honlapján, a rev.hu-n az újratemetés dokumentumait. Köztük több száz olyan hálózati személy, szigorúan titkos állományú, valamint hivatásos tiszt fedőneve/neve olvasható, akik 1989 tavaszán aktívak voltak. „Megkíséreltük valamennyi fedőnév feloldását, továbbá a hivatásos állomány említett tagjainak életrajzi azonosítását” - írták. Közöttük számos közéleti szereplő található. Ám az intézet főigazgatója, az MTI-nek nyilatkozó Rainer M. János szerint „csak jelentéktelen szereplői voltak Nagy Imre és mártírtársai újratemetési ceremóniájának a Belügyminisztérium állambiztonsági hálózatának tagjai”. Szerinte „nem kell egyetlen személyt sem kiemelni a hálózati személyek közül”, mert a rendszerváltás egyik emblematikus rendezvényén nem ők voltak a fontosak, sőt „méltatlan lenne közülük bárkit is megemlíteni”, mert ők csak „lábjegyzetei voltak ennek a történetnek”. Megjegyezte: nem az ügynöktörvény, hanem pontosan körülhatárolható történészi elvek alapján hozták nyilvánosságra neveiket, ami azt jelenti, a hálózati szerepvállalásnál az esett perdöntően latba, hogy kerültek-e elő róluk „releváns iratok”. Ezek az iratok többek között az úgynevezett 6- os kartonok, amelyek a hálózati nyilvántartásba vételről tanúskodnak. Ha ezek 1989. június 16-án „ki voltak töltve, értelmezhetők voltak, és nem zárták le azokat”, ami azt jelenti, hogy az illető az újratemetés időpontjában „érintett volt” az állambiztonsági hálózat embereként — mondta Rainer M. János. A honlapon közzétett adatok szerint a 181 úgynevezett hálózati személyből 110-et azonosítottak. Köztük Bárándy György ügyvéd, Bohó Róbert, a Nagy Imre-perben tanúként kihallgatott filmrendező, Droppa György, a Zöld Demokraták elnöke, Győri Béla MIÉP-szóvivő (aki a hálózati munkatársak legmagasabb rangjáig, a titkos munkatárs tisztségig jutott) és Nógrádi György - ma biztonságpolitikai szakértő - is szerepel a listán. Sokuk az új pártok - Fidesz, SZDSZ, FKGP - vagy szervezetek (Duna Kör, TIB) vezetésében dolgozott. Vörös Vince, a parlament volt alelnöke a kisgazdapártba, Olajos Csaba, az újratemetés egyik rendezője pedig az MDF-be volt beépítve. Csongor Balázs Fidesz-alapító is ott van a névsorban. Az SZDSZ vezetésében lévő „Kakukk” fedőnevű besúgót nem tudták azonosítani. Rajta van a listán az SZDSZ akkori sajtóreferense, a Vista Utazási Iroda mai ügyvezetője, Kurucz János is. A dokumentumok szerint Tőke Péter újságírót, a Reform című hetilap egykori főszerkesztőjét 1972-ben szervezték be. A „Hidas” fedőnevű titkos megbízott feladata többek között az volt, hogy információkat szerezzen a független lapok temetéssel kapcsolatos terveiről. A „Miskolci”, előtte „Riporter” fedőnéven dolgozó Győri Bélát 1965-ben szervezték be hazafias alapon, ifjúsági elhárítás vonalra. Diplomáciai vonalon dolgozott Bárándy György, akinek több évtizedes múltja volt a szolgálatnál. Külföldön teljesített szolgálatot Nógrádi György, aki a temetés idején Nyugaton volt. Népszava-információ Titkok és titkosszolgálatok Nagy Imre és társai újratemetésén Húsz éve az ügynökök csak jelentéktelen szereplők voltak Sokan cáfolnak Droppa György az MTI-hez eljuttatott közleményében cáfolta, hogy besúgóként dolgozott volna, és azt követelte az 1956-os Intézettől, hogy „mutassa be bizonyítékait (...), mutassák be a beszervezési okiratokat, (...) vagy számoljanak be egyetlenegy olyan esetről, mikor a titkosszolgálatok vagy bármilyen más szerv könnyítette az életem". Kurucz János az Index hírportálnak azt nyilatkozta: 1977-ben valóban aláírt a kémelhárításnak, majd átkerült a belső elhárításhoz, „de nem súgott be senkit, nem ártott senkinek". Bárándy György azt nyilatkozta: nem működött együtt az állambiztonsággal, de azt nem tagadta, hogy néha megkeresték „ezzel vagy azzal". Egy példát is említett: „A francia nagykövet megkért, hogy kérdezzem meg, mi van az egyházügyi hivatalban", amit teljesített is.