Népszava, 2015. július (142. évfolyam, 152-178. szám)
2015-07-16 / 165. szám
Szétkapkodják Harper Lee új regényét Már megjelenése előtt masszív olvasói sikert könyvelhetett el Harper Lee amerikai írónő második regénye, amely ötvenöt évig porosodott az asztalfiókban. A magyarul novemberben megjelenő kötetből több százezer példány fogyott az első két napban. MÉSZÁROS MÁRTON Hárommillió példányban jelent meg Harper Lee Pulitzer-díjas amerikai írónő Go Set a Watchman című új regénye. (A cím bibliai idézet, amely így hangzik: „Menj, állíts őrszemet!”) A kötet az első Harper Leekönyv azóta, hogy 1960-ban kiadták a Ne bántsátok a feketerigót! című művét, amely azóta 30 millió példányban kelt el, negyven különböző nyelven. Az új regény húsz évvel a klasszikus történet után, szintén Alabama államban játszódik, főhősei (Scout, Jem és Atticus) is azonosak. Lee elmondása szerint a most megjelenő művet már a Ne bántsátok a feketerigót! megírása előtt befejezte, de a szerkesztője akkor lebeszélte a publikálásról. A mű több mint fél évszázadig lappangó kéziratként volt számon tartva, azonban Harper Lee 103 évesen elhunyt nővére halála után előkerült a kiadatlan könyv. Egyes források szerint az agyvérzést szenvedett, megromlott látású és hallású Lee szándékosan nem publikálta eddig a művet, s most környezete befolyásolta abban, hogy járuljon hozzá a megjelenéshez. A Go Set a Watchman már a kiadás előtt hatalmas érdeklődést váltott ki, az Amazon amerikai internetes áruház könyvsikerlistáján hetek óta az első helyen áll. Ilyen méretű érdeklődést legutóbb a 2007-ben megjelent Harry Potter és a Halál ereklyéi című regény váltott ki, ez is mutatja az aktuális irodalmi szenzáció mértékét. A híresen visszahúzódó, a sajtót kerülő Harper Lee új könyvét több könyvesboltban kígyózó sorok várták a megjelenés napján. A megjelenést követően több rangos újság publikált recenziót a könyvről, a kritikusok többségét meglepte, hogy a Ne bántsátok a feketerigót! főhőse, az eddig erkölcsileg feddhetetlennek ítélt Atticus Finch ügyvéd ebben a könyvben immáron fajgyűlölő, holott a korábbi műben éppen a faji megkülönböztetés ellen harcol. A kötet magyar fordítása november 11-én jelenik meg a Geopen Kiadónál. Sokan nem gondolták, hogy meg tudjuk csinálni ezt a filmet. Egy idő után már az hajtott minket, hogy Árnyért kell megcsinálnunk. És mindenkiért, akivel találkoztunk, és akivel beszéltünk róla - akik nem híresek, nem szerepelnek a médiában, és akiknek a véleményére a halála idején nem voltak kíváncsiak, és arra sem, hogy mi történt valójában” - mondta egy nyilatkozatában Asif Kapadia rendező, aki irdatlan elánnal összegyűjtött minden lehetséges felvételt és felvett több mint száz interjút azért, hogy felderítse, mi az igazság Amyvel. És hogy mennyire a mélyére látott a feladat lényegének és annak a tragikus sorsnak, amiben mind jobban elmélyedt, azt a filmjén kívül még egy másik nyilatkozata is jelzi. „Ez a film egy lányról szól, aki semmi mást nem akart, csak hogy szeressék őt. Egy lányról, akinek szüksége volt a szeretetre, de nem mindig kapta ezt meg a környezetétől és azoktól, akik a legközelebb álltak hozzá.” Hogy ez mennyire igaz, azt maga a néző vonhatja le a látottakból. Ki ne hallott volna Amy Winehouse-ról? Ki ne emlékezne legalább egyre-kettőre a dalai közül? Ki ne tudna tündökléséről és gyors hullásáról? A folyamatosan kilesett és világgá kürtött drogos botrányairól? A paparazzik lesifotóin lemeztelenedett folyamatos leépüléséről? A bulvár gúnyolódásai mögül is kivicsorító közeledő végről? A hatszoros Grammydíjas dalszerző-szövegíró-énekes a dalaival az egész világot meghódította. És miközben az egész világ rajongott a hangjáért, ugyanaz az egész világ megbotránkozva falta az ocsmányul szórakoztató médiabeszámolókat a drogtól és piától magán kívül került celeb viselt dolgairól. Majd ugyanaz a világ hirtelen hangos sirámokban tört ki, amikor az önpusztítás intenzitásából sejthető dráma végsőt robbant. Amy Winehouse korai halála, a 27 évesen bekövetkezett tragédia egyetlen gyászos jajszóvá erősítette az addig gúnyolódó, lefitymáló, elítélő hangokat. A világ így működik. Embertelenül. (A saját kedvencei iránt sincs csöppnyi emberi kegyelem se a szívekben.) Hogy milyen ez a mi 21. századunk, sajátos fénytörésben az is kiderül az Amy - Az Amy Winehousesztori című dokumentumfilmből. De az a legnagyobb értéke Asif Kapadia munkájának, hogy a már ismert kép mögött kirajzolódik az a másik is, az a nem csak hangot és dalt jelentő valaki, aki Amy Winehouse volt, de akit emberi teljességében nem engedett látni sem ő maga, sem a róla kialakult botránykép. Ez a film látni engedi azt az észak-londoni fiatal lányt is, aki reménykedik a saját tehetségében, de nem akar túl híres lenni, mert eleve fél, hogy nem tudja viselni a hírnevet (ahogy ez be is következik), és aki nem csak elképesztő hanggal dicsekedhet, hanem intelligens, okos, izgalmas egyéniségű és nagyon mélyen érző kis zsidó csaj. És akinek a dalai személyesek és az érzései által irányítottak. Az indulásról összerakott jelenetek egy más, egy eddig teljesen ismeretlen lányt mutatnak meg, akinek egyik meghatározó vonása az őszinteség. Figyelni kell végig a saját zenéjére saját maga írta dalszövegeket: elképesztő, milyen karakánul felvállalja az érzéseit, a bánatait, a kibillenéseit. És azt, amit Kapadia rendező észrevett, a végtelenül kielégítetlen szeretetéhségét. Ez bizony nem a botrányhősnő kicsiben, hanem egy izgalmas és magával ragadó, korlátokat nem ismerő egyéniség. A bulvárra szomjazók is találnak a filmben magunknak való csemegét. Megszólalnak a gyerekkori barátok, a zenésztársak, a menedzserek, a szülők - mindenekelőtt a hírneves lányához már erősen ragaszkodó és főszerepre törekvő apa -, és megszólal Winehouse végzetes nagy szerelme, a kemény drogokra rászoktató Blake Fielder. Beszélő fejek nincsenek, többnyire a megszólalóknak csak a hangját halljuk, ehhez vágja hozzá Kapadia a nagy gyűjtőmunkával összeszedett archív filmeket, amatőr felvételeket, mobilra vett jeleneteket, magánvideók részleteit. Köztük Winehouse soha nem látott esküvői jeleneteit, a rehabilitációs intézetben felvett mozgóképet, ahogy a leghíresebb dalát, a Rehabot énekli. Vannak a botrányos drogos felvételek közül is rövid részletek, s a legszívszorítóbb tán a belgrádi, botrányba fulladt koncert néhány jelenete, amikor a végsőkig hajszolt, fellépésre képtelen Winehouse bedobja a törülközőt. Magatehetetlenül, elbódulva ül a színpad szélén, s nemhogy énekelni, megszólalni sem tud. A Senna című, nagyra értékelt dokumentumfilmjével korábban nevet szerzett rendező nem ítélkezni akar, nem mutogat vádlón senkire, nem leplez le bűnbakokat. Igyekszik felderíteni, mi is történt tulajdonképpen. Miért történt az az évszázad nagy tehetségével, ami előre látható volt, és miért volt visszafordíthatatlan a hallása, így a néző maga állíthatja fel a maga mérlegét, hogy a látottak alapján ki mennyiben játszott közre a tragédiában. Maga Winehouse sem kivétel természetesen. Az már egy következő fejezet lehet, hogy a cannes-i bemutató után milyen érzelmi viharok törtek ki a film körül, főként az apai felháborodás beszédes. A rendező sokat tudna arról is beszélni, miként igyekeztek többen egy világhírű művészről szóló film farvizén gyorsan a nagy nyilvánosság elé sodródni. Nem kell ahhoz Winehouse-rajongónak sem lenni, hogy megszólítsa a nézőt a film, mert az egész szomorú história tényleg a szeretetről és a szerelemről szól, vagy inkább a hiányáról. (Amy - Az Amy Winehousesztori ****) Amy Winehouse tündöklése és lecsúszása a nagy vihart kavart dokumentumfilmben Csillaghullás Archív felvételek, saját dalszövegei és barátok emlékezései idézik fel a káprázatos hangjáról, izgalmas egyéniségéről és drogos botrányairól elhíresült észak-londoni lány emlékét, aki dalai révén Amy Winehouse néven lett rövid életében a rock és dzsessz koronázatlan királynője és a gyilkos bulvársajtó gúnyhadjáratának célpontja. Élt 27 évet. Erről szól Asif Kapadia dokumentumfilmje. BÁRSONY ÉVA • Mi történt Amyvel valójában? • Imádták és gúnyolták • Legyűrték az érzelmet és a drogok Amy Winehouse hatszoros Grammy-díjas, aki belehalt abba, hogy mégis híres lett forrás: vertigo media KÖZELKÉP Verdi legnagyobb Otellója K imerítő küzdelemben, a végzetes Alzheimer-kórban halt meg a múlt pénteken Torontóban, 88 éves korában a XX. századnak talán csakugyan a legnagyobb hőstenorja. Jon Vickers nevét (eredetileg Jonathan Stewardnak született Kanadában, 1926 őszén), korunk talán csak néhány igazán zenei megszállottja ismeri már, holott évtizedekig legenda volt. Termetes alakja is a nagy zenedrámák főszerepeire termett, Wagner óriásaira és Verdi Otellójának a megelevenítésére, ezekben volt igazán hiteles. Aki egyszer hallotta vele, akár csak lemezen is, a Ciprus szigeti kormányzó belépőjét (Esultate), beleborzongott. Holott ő magát valójában nem zenés színpadra álmodta meg. A második világháború végeztével a Woolworth áruházláncba lépett be, és hamarosan három fiók igazgatóhelyettese lett. Közben szenvedélyből templomi kórusokban énekelt, ösztöndíjat kínáltak föl neki, így kezdett tanulni egy angol baritontól. A torontói dalszínház nyári fesztiválján kezdte, de semmi szándéka nem volt ebből megélni, megnősült, visszatért a kereskedelembe. Innen hívta Londonba egy szakmabéli, ismét meghallgatná, Kanadában ismerte meg. Elkezdődött a szédületes világkarrier, Párizs, New York, Bécs, később Salzburg, ahová Karajan invitálta, lemezre rögzítette vele a Walkürt, az Otellót és a Trisztánt, amelyben Isoldaként Birgit Nilsson volt a partnere. Csak egyes Wagnereket utasított el, köztük a Tannhäusert és a Siegfriedet, mert „túlságosan pogánynak” ítélte meg őket. Aztán a 80-as években a bámulatos hang szürkülni kezdett, és mert végtelenül igényes volt, csak a tökélyt fogadta el önmagától is, mérsékelte az elvállalt fellépéseket. Búcsúként a Metben Sámsont énekelte el Saint-Saëns dalművében, utána Montrealban csupán egy dalestje volt. Önként befejezte. Azzal a hitvallással, „egyetlen életcélom a családom, az első hely csakis az övé”. ► várkonyi tibor RÖVIDEN Fatemplom Fesztivál az Őrségben Július 17-19. között rendezik a Fatemplom Fesztivált az Őrségben, Magyarföldön. 2010-ben új templomot építettek, és felszentelésének évfordulója alkalmából évente fesztivált rendeznek. A fatemplom megálmodói és megvalósítói között van Rátóti Zoltán színművész, aki magyarföldi lakosként a falu kulturális életéért és értékeinek megőrzéséért rengeteget tett és tesz. Az idei Fatemplom Fesztiválon fellép a Snétberger Quartet, a Technikai Szünet, Tompos Kátya és Hrutka Róbert, a Hot Jazz Band, Szirtes Edina Mókus és vonósnégyese, Rátóti Zoltán, a Kaláka együttes, Szalonna és bandája és a PASO. ► népszava Finisszázs a Műcsarnokban Csak a héten látható a Műcsarnokban az idei Szalon kiállítás, amely a magyar képzőművészet elmúlt tíz évéből, 208 képzőművész 460 alkotását mutatja be. Az intézmény csütörtöktől finisszázs programokkal színesíti a záró hetet: ma este 20 órától a Harcsa Veronika & Gyémánt Bálint Duó játszik a kiállítótérben, szombaton 18 órától Balogh Kálmán & Lukács Miklós improvizál két cimbalomra. Vasárnap 15 órától kurátori tárlatvezetést tart N. Mészáros Júlia. A tárlatvezetés után 17 órától közönségtalálkozó kezdődik külföldön élő magyar kiállítókkal. ► NÉPSZAVA ÉLET ÉS irodalomI IRODA: Ui ÉS P>tt.mMl H £ T1I_JCP 1 iWB mo o FI: a siöíVmiiíseaötir. ■ pdRi Up. R*rw5 Ifr Hí 2iÜ~Si F* i +«4« «®«I*J Az e heti szám tartalmából: nefsdhaiffl Mafla Zfla: Aston*másik oldali liuEuyirula» akOTTtiflyttnvfriftxHLASúflűZ Mikiin. Ui.itit púr*Q 1í]kimEnis*fc Értei Úé Alamhiitefihtirért buAihüfoa SKmterrciPi Oysray witiKlm npoHF’: Csak lüs parik Railmli Sándor Tart Hh éti ■iE+nttfW 1 Karc«'.« mag. *jgv ■«»» 3 iMiapáiusphpöi'