Népszava, 2015. október (142. évfolyam, 230–255. sz.)

2015-10-21 / 247. szám

Kilencvenöt évvel ezelőtt hozta meg a magyar Országgyűlés, minden külső kényszertől men­tesen, az akkor már körülbelül ötven év óta virágzó jogegyenlőséget megtö­rő, sötét idők bekövetkeztét előrevetítő törvényét, a numerus clausust. A tör­vénnyel kapcsolatos kérdésekről su­gárzott műsort a Magyar Rádió októ­ber 13-án (XXI. századi történelem, 15 óra 10 perckor). A műsor két szakértő véleményére épült, egyik a debreceni egyetem történésze, másikuk a buda­pesti Veritas Intézet kutatója volt. A történészek egybehangzóan elítél­ték a numerus clausust, érzékeltették ennek a törvénynek a rendkívül káros jellegét és bemutattak néhányat a sú­lyos következményei közül. Elmond­ták azt is, hogy a numerus clausust 1928-ban csak nemzetközi nyomásra vonták vissza, akkor is csak részlege­sen, meghagyva a lehetőséget arra, hogy a törvény továbbra is alkalmas legyen a magyarországi egyetemi to­vábbtanulás rasszista alapú korláto­zására. Természetes, hogy akik számára fontos történelmi kérdések tudomá­nyos megközelítése, nagy fi­gyelemmel hallgatták a Veritas Intézet munkatár­sának véleményére is épülő műsort. Elgondolkodtató az a hír, hogy a kor­mány az egykori Kárpótlási Hivatal iratanyagát a Veritas Intézet birto­kába akarja adni. Ez az iratanyag ugyanis egyebek mellett a holokauszt során üldözött zsidóság és leszárma­zottaik érzékeny személyes adatait tartalmazza. A műsor, amelyet a vég­konklúziója alapján korrektnek nevez­hetünk, tartalmazott néhány proble­matikus részletet. A műsor szakértői azt állították, hogy 1920-ra olyan he­ves antiszemitizmus alakult ki a la­kosság körében, hogy a kormányzat tulajdonképpen csak ezt mintegy le­csitítandó, jogállami keretek közé te­relendő hozta meg a zsidó származá­sú fi­atalok egyetemi továbbtanulását korlátozó törvényt. Hozzátették, hogy az antiszemitizmus kialakulásában nagy szerepet játszott az a tény, hogy az 1918. őszi polgári és az 1919. tava­szi szocialista forradalom vezetői kö­zött sok zsidó volt. A numerus clausus megítélését azzal próbálták árnyalni, hogy az nemcsak a zsidókra, hanem minden népfajra és nemzetiségre vo­natkozott, továbbá hogy más orszá­gokban is, például Lengyelországban vagy az USA-ban is születtek hasonló rendelkezések. Csak néhány megjegyzést fűznék ehhez. Ha csak „nemzetiségre és nép­fajra” vonatkozott volna a numerus clausus, miképp sújthatta a zsidó fi­a­talokat? Hiszen a zsidóság az akkor ér­vényes törvények szerint nem képezett sem nemzetiséget, sem népfajt, hanem felekezetet alkotott, mint a reformátu­sok vagy a katolikusok. Ki másra vo­natkozott volna az egyetemi továbbta­nulás törvényi korlátozása, mint a zsi­dókra, hiszen az akkori, a „trianoni” Magyarországon csak két nagy etnikai csoport volt, a németek és a zsidók, de a német fi­atalok aránya az egyeteme­ken nem érte el a társadalmon belüli arányukat. Hogyan lehet a forradal­makat a zsidók nyakába varrni, ami­kor a kommunista vezetők a zsidóság ellen is felléptek? Egyházellenességük minden vallásra kiterjedt, öngyilkos­ságba kergettek olyan közismert zsidó személyiségeket, mint például Weiss Manfréd. Hogyan lehet a zsidókat fele­lőssé tenni a forradalmi erőszak (egyébként joggal elítélendő) olyan bű­neiért, amit minden országban, ahol volt szocialista forradalom, elkövettek? Hogyan lehet elhallgatni azt, hogy a szegedi zsidók fi­nanszírozták kezdet­ben még Horthy Miklóst is? És: igen, a lengyel kormányzat is antiszemita volt, és 1937-ben (tehát 17 évvel a magyar parlamenti döntés után!) meg is próbálkoztak egy ilyen törvénnyel, de az nem vált soha hiva­talossá. Az USA néhány egyetemén léptettek életbe ilyen korlátozásokat egy rövid ideig, de soha nem hoztak erről törvényt. Ezek tehát további ku­tatásra, értékelésre váró adatok, de az ilyen felhasználásuk célja csak az ön­mentegetés. Horthy Miklós és kormányai csak „engedtek” az antiszemita közvéle­mény brutálisan erős nyomásának? Voltak talán komolyabb antiszemita kilengések Horthy különítményesei­nek feltűnése előtt? Ki gerjesztette, ki emelte az állami politika szintjére az antiszemitizmust? A történelmi igazsággal való szem­benézés nemcsak azt akadályozza meg, hogy téveszméket terjesszünk a múltról, hanem azt is, hogy ma előíté­letesen gondolkozzunk. Emberileg per­sze érthető, hogy ehhez ragaszkodunk, ugyanis az előítéletes gondolkozás ké­nyelmes, mert szimplifi­kál. De talán van némi kockázata is. Kényszertől mentesen Ki gerjesztette, ki emelte az állami politika szintjére az antiszemitizmust? Friss Róbert a Népszava csütörtö­ki számában kifogásolja, hogy az egyik újságnak adott nyilatkoza­tomban úgy véltem „amennyiben a muszlim bevándorlás Európába ilyen ütemben folytatódik, akkor az európai zsidóság túlnyomó része el fog tűnni”, mert a közel-keleti konfl­iktus ide ex­portálása veszélyezteti a zsidóság lé­tét. Friss Róbert szerint elnagyolt nar­ratíváról van szó, magyarul nincs ve­szély. Javaslom, mondja ezt Gavriel Sandlernek, a hároméves kisfi­únak, akit Toulouse-ban gyilkoltak meg hi­degvérrel 2013-ban. Javaslom, mond­ja ezt Areih Sandlernek, a hatéves kis­fi­únak, akit Toulouse-ban gyilkoltak meg hidegvérrel 2013-ban. Javaslom, mondja ezt édesapjuknak, Jonatan Sandler rabbinak, aki – mint minden rendes szülő a világon – a gyerekeit, Gavrielt és Arieht óvodába, iskolába vitte, és őt is hidegvérrel lelőtték, a kis­fi­úkkal együtt. Mondja ezt, ha meri, a gyermekek édesanyjának, a rabbi öz­vegyének. Javaslom, mondja ezt Mi­riam Monsonego nyolcéves kislány­nak, akit ugyancsak Toulouse-ban lőt­tek le a zsidó iskola előtt, mondja ezt a szüleinek. Egyetlenegy dolog miatt öl­ték meg őket, mert zsidók voltak. Javaslom, mondja ezt Emanuel Ri­vának és feleségének, Miriam Rivának, akik Tel-Avivból mentek el megnézni a híres brüsszeli zsidó múzeumot, vagy Dominique Sabriernek, aki Franciaor­szágból ment oda, vagy a belga fi­atal­embernek, Alexandre Strensnek, aki a múzeumban dolgozott. Mindany­nyiukat 2014. május 24-én lőtte le egy hidegvérű gyilkos, aki egyenesen Mar­seille-ből utazott oda, hogy zsidókat öljön. Javaslom, mondja ezt Georges Wolinskinek, akit ez év január 7-én lőttek agyon a Charlie Hebdo szerkesz­tőségében. Édesapja lengyel zsidó volt, akit 1936-ban meggyilkoltak, amikor ő kétéves volt, édesanyjával Tuniszban élt, majd Párizs felszabadítása után odaköltözött a biztonságos demokráci­ába, és még 80 éves korában is ott dol­gozott, rajzolt a Charlie Hebdónak, amíg hidegvérrel le nem lőtték. Javas­lom, magyarázza el a zsidó emberek­nek, hogy nincsenek veszélyben, nem fenyegeti őket az, hogy a közel-keleti háborút ide hozták át azok az embe­rek, akiknek immáron negyedik gene­rációját nevelik úgy, hogy a legfonto­sabb a világon a zsidók államának, Iz­raelnek az elpusztítása, és mivel a zsi­dók ezt nem támogatják, bárhol meg­ölhetők. Friss azt írja, hogy az egyre na­gyobb muszlim tömegek nem veszé­lyeztetik az európai zsidóságot. Véle­ményszabadság van, így neki is lehet ez a véleménye, de egy tényt talán nem kellene elhallgatnia. A Nagy Francia Forradalom óta először fordult elő a Szabadság, Egyenlőség, Testvériség földjén, hogy a zsidóság jogait törvé­nyileg korlátozták (a 40-es években az ország német megszállás alatt állt). Nem oly régen törvényileg tiltották be, hogy a közintézményekben, így a köz­oktatási intézményekben kipát viselje­nek a zsidó fi­úk. Lehet erre legyinteni, de ez akkor is jogfosztás, amely egye­nes összefüggésben áll a tömeges muszlim bevándorlással. Friss csak egyetlenegy szempontból képes nézni a világot! Számára csak egy dolog fontos, hogy Orbán Viktor hatalmon van-e vagy nincs. Ezzel azo­nos helyre került az elvakult fi­desz­nyikokkal, akiknek csak ugyanez az egy szempont fontos a világon, más nem érdekes. Lelke rajta. * Öt apró megjegyzés 1. Méltatlan retorikát űz Feldmájer Pé­ter, amikor zsidó gyerekek meggyilko­lását kéri számon a lelkiismeretemen. 2. Feldmájer nem „az egyik újságnak” nyilatkozott, hanem a Magyar Idők­nek, amely a kormánypropagandát is felülmúlva uszít a bevándorlók ellen. 3. Ez a hangulatkeltés csak arra jó, hogy felkorbácsolja az idegenellenes érzelmeket, a félelmet – nem csak a zsidókban –, amihez éppen egy zsidó vezető személyiségnek a kormánypro­paganda eszközeként nem volna sza­bad hozzájárulnia. A félelem és a ve­szélyérzet nem ugyanaz. 4. A Szabadság, Egyenlőség, Testvéri­ség földjén (Európa) egy szekularizált állam (Franciaország) két dolgot tehet: a közintézményeiben (hangsúly a köz­ön): engedélyezi a kipát és a burkát is, vagy nem engedélyezi egyiket sem. 5. „Frissnek” nem az a fontos, hogy személyesen Orbán Viktor hatalmon van-e vagy nincs, hanem hogy tekin­télyelvű rendszer gyakorolja-e a ha­talmat. Csak annyit állítok: a zsidó­ság nagyobb biztonságban van a fel­világosult Európában, mint a Szabad­ság téri német megszállási emlékmű árnyékában. Friss Róbert Zsidó gyerekek vére A gazdasági miniszter újra bizonyította, hogy jó pártkatona, megbízha­tó káder. Nem megy szembe a főnökével, sőt erősíti annak mondan­dóját. A kedves vezető nemrég arról beszélt, hogy „az új pártfi­nanszí­rozási törvény szerint a pártok már nem szorulnak rá befolyásos gazdasá­gi »érdekcsoportokra«”. S valóban, Orbán Viktor rendszerében már megfor­dult a dolog: a hatalom szippantja be a gazdasági vállalkozásokat, az ő oli­garchái osztozhatnak a jusson (akár megérdemelt, akár nem). Így aztán joggal állítja Varga Mihály, hogy Magyarországon nincs olyan gazdasági ér­dekcsoport vagy tulajdonos, amely és aki beleszólna a politikai döntések­be. Mindezt a TV2 körül kitört harc kapcsán mondja a miniszter. S most morfondírozhatnánk azon is, hogy végtelenül naiv-e, amikor arról beszél, a nézőknek drukkol, hogy jó műsort kapjanak. Mert persze teljesen igaza van, csak ebben az országban ez már nem szokott szempont lenni. Hozhat­nánk erre példaképpen a közszolgálatinak régóta már csak csúfolt médi­át, amelynek jelentős részéből – a kedves vezető nagyobb dicsőségére – a kormánypropaganda szócsöve lett. Tekintet nélkül arra, hogy a nézőnek jó műsor kell. Viszont igenis tekintettel arra, hogy a közönségbe bele kell suly­kolni, amit a hatalom fontosnak tart. Sajnálattal kell felvilágosítanunk Varga minisztert, hogy – hiába nem lát­ja ilyen feketén a világot – Magyarországon a médiát már rég felosztották kormánypárti és ellenzéki részre. És az előbbi sokkal nagyobb és hangsú­lyosabb, nem mellesleg pénzzel jobban ellátott, mint az utóbbi. Mert pél dául a hirdetéseket az kapja, akit kormánypártinak tekintenek, és egyáltalán nem számít, hányan nézik a műsorát vagy mennyien olvassák a lapját. Az interjú eme részének slusszpoénja persze megint ül. A gazdasági tár­ca vezetője ugyanis – összhangban főnökével – azt mondja, Simicska La­josnak azért volt konfl­iktusa Orbán Viktorral, mert bele akart szólni poli­tikai döntésekbe. „Ez Magyarországon nem megy” – teszi hozzá. Nem bi­zony. Magyarországon ugyanis a politika határoz meg mindent. Mármint az orbáni politika. Gazdaságot, érdekeket, törvényeket. Még azt is, mi és milyen legyen a műsor. P Műsor Nyugat-Európát végérvényesen megkaparintotta az iszlám. Legalább­is a KDNP frakcióvezetője szerint, aki úgy fogalmazott, hogy a Nyu­gat „bekebelezése” már befejezett tény, de legalább Közép-Európát mentsük meg. Harrach Pétert nem kérdezte a Nyugat, de azért szokásához híven megint nagyot akart mondani. Tulajdonképpen nem lehet hibáztatni Harrachot, hiszen egy statisztika­ilag mérhetetlen – ha reálisan nézzük, egyedül a parlament közelébe se ju­tó – pártnak néha meg kell mutatnia magát, hogy látszódjon. Még akkor is, ha valami teljes blődséggel akarja felhívni magára a fi­gyelmet. A realitás viszont sajnos az, ami ebből az országból nagyon hiányzik: a KNDP-s hon­atya ugyanis egy bizonyos Orbán Viktornak mond ellent. Magyarország miniszterelnöke nem is olyan régen még úgy fogalmazott: „Európa határa­it meg kell védeni”. Most akkor Nyugat-Európa már „elveszett”? Nyilván, ha hiszünk a KDNP-s eszmefuttatásnak. Kétségkívül olyan országban élünk, ahol egy nullaszázalékos párt tagját is nevezhetjük kormánypárti politi­kusnak. De ők nem emiatt aggódnak, hanem azért, hogy Európa „eliszlá­mosodik”. Nem teljesen értem az okfejtést. Az iszlám megerősödése nem a keresz­tények vagy bármilyen más, Európában megtalálható vallás számára „ve­szélyes”, hanem az ateistákra, akik esetleg felvehetik ezt a hitet. Azt csak félve kérdezem: vajon Harrachot csak az iszlám zavarja? De egy bizonyos: az „eliszlámosodott” Nyugattól kapott sokmilliárdos források nem. Volt szerencsém Londonban járni, hagyjuk a szokásos lózungokat, hogy mennyire jó ott az élet, mennyivel könnyebb. Sok minden tetszett az otta­ni tartózkodásom alatt, de legjobban az fogott meg, hogy egymásra tudtak mosolyogni láthatóan két különböző felekezethez tartozó emberek. Nem tűnt úgy, hogy mindenáron azt szeretnék, hogy valaki védje meg őket. Nem gondolom, hogy ha egy országban békésen tud együtt élni két különböző világnézetű, vallású ember, azt jelentené, valaki bekebelezte a keresztény­séget. Sokkal inkább azt, hogy az elvtelen gyűlölet semmire sem megoldás. Még akkor sem, ha Harrach Péter és pártja képviseli. Harrach, a megmentő VÉLEMÉNY 7 2015. OKTÓBER 21., SZERDA FEJTŐ FERENC1909–2008 Főszerkesztő:NÉMETHPÉTER Főszerkesztő-helyettes: SEBES GYÖRGY, SIMON ZOLTÁN ANDRASSEW IVÁN 1952-2015�Vezető szerkesztő: BIRÓ MARIANNA, RÓNAY TAMÁS� Lapszerkesztők:MUZSLAI KATALIN, PODHORÁNYI ZSOLT, TÓTH JENŐ� Vezetőszerkesztő-helyettes:FRISS RÓBERT Szerkesztők:BALOGH GYULA, BONTA MIKLÓS, TÖRŐ ANDRÁS, OLASZ ANDREA (online)� Parlamenti stábvezető:FAZEKAS ÁGNES� Képszerkesztő:SZALMÁS PÉTER�Publicisztika: SOMFAI PÉTER Főmunkatársak: BÁRSONY ÉVA,ELEKES ÉVA, VERESS JENŐ�Vezető tördelőszerkesztő: GASZT DÓRA,ZSIGOVICS ZSOLT Kiadja a NÉPSZAVA Lapkiadó Kft. � Ügyvezető igazgató:LÁPOSI ELZA�Terjesztés: FODRÓCZY ELVIRA �Hirdetés és marketing: SIMON ZSUZSA�Szerkesztőség: 1146 Budapest, Thököly út 127.� Telefon: 477-9000, központi telefax: 477-9020 � Elektronikus levélcím (e-mail cím): nepszava@nepszava.hu� Hirdetés, telefon: 477-9030, telefax: 477-9033 �Internet URL-cím: http://www.nepszava.hu� Terjeszti árusításban a LAPKER. Zrt., előfi zetésben a Magyar Posta Zrt. Megrendelés és reklamáció: 06/80-444-444 � Kiadói megrendelés, reklamáció: 477-9008, 477-9000/130, 118, telefax: 477-9025.� Előfi zetési díj egy hónapra 3500 Ft, negyedévre 9900 Ft, fél évre 19 800 Ft, egy évre 39 600 Ft. Nyomdai előállítás: Mediaworks Kiadó és Nyomda Kft.�Felelős vezető: BERTALAN LÁSZLÓ nyomdaigazgató� www.mediaworks.hu� ISSN Bp 0133-1701 ISSN Vidék 0237-3785 �A NÉPSZAVA példányszámát a MATESZ hitelesíti SZUNYOGH SZABOLCS újságíró FELDMÁJER PÉTER, a MAZSIHISZ volt elnöke SEBES GYÖRGY sebesgy@nepszava.hu ZOLTAI ÁKOS zoltaia@nepszava.hu

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék