Népszava, 2019. március (146. évfolyam, 51-75. szám)

2019-03-18 / 64. szám

2 NÉPSZAVA 2019. március 18., hétfő Szlovákia: nem a populizmusra VOKS Északi szomszédunk demokrácialeckét ad a régiónak. Az államfőválasztáson két igazi demokrata került az élre. A szintén szavazásra készülő Ukrajnában nem ennyire ígéretes a helyzet. GÁL MÁRIA Ötödjére választott közvetlenül államfőt Szlovákia, 1999-ig a parla­ment döntött az elnök személyéről. A szombati első fordulóban a libe­rális Progresszív Szlovákia jelölt­je, Zuzana Caputova került az élre a szavazatok 40,57 százalékával, aki a két hét múlva esedékes má­sodik fordulóban a szociáldemok­rata Smer jelöltjével, az Európai Bizottság alelnökével, a 18,66 szá­zalékot elérő Maros Sefcoviccsal fog megméretkezni. Ez egyben a legnagyobb arány, amit szlovák el­nökjelölt elért, s azt sugallja, aligha hoz változást a második forduló. Caputova ugyanis minden megyét megnyert, a városokban tarolt, Po­zsonyban 60 százalék fölött telje­sített. Igaz, hogy 2014-ben Robert Fico is megnyerte az első fordulót, a másodikban viszont alulmaradt a független Andrej Kiskával szem­ben, amikor Kiska 59,38, Fico pedig 40,61 százalékot ért el. A mostani állás igen sok min­dent jelez. Mindenekelőtt azt, hogy a szlovákok kiábrándultak ugyan a politikából, de a legutóbbi választá­son parlamenti erővé vált populis­tákból is, megtörték a nyíltan neo­náci Marian Kotleba szárnyalását is. Ha az ő, illetve ugyancsak kemény­vonalasnak számító független jelölt, Stefan Harabin főbíró eredményét összeadjuk, akkor sem éri el a kriti­kus szintet, kevesebb mint a lakos­ság negyede szavazott rájuk. Bugár Béla 3,1 százaléka egyértel­műen azt jelzi, hogy a felvidéki ma­gyar lakosság is hitt Caputovában - több magyarlakta járásban is nyert a jogásznő, és sok helyen második lett Bugár mögött­­, az ő nyitottsága lehetővé tette, hogy nyugodt szívvel tudjanak az esélyesre szavazni, nem kényszerültek az etnikai keretek között mozogni. 2014-ben az MKP­ ­ magyar jelöltje 5,1 százalékot ka­pott, de akkor sem Fico, sem Kiska nem nyitott a magyarok felé. Az is kétségtelen, hogy sem a járult az urnák szlovák politikai osztály hitelvesz­ elé Szlovákiában tése, sem az irányváltás nem ezzel a választással kezdődött. Kiska győ-A felvidé­ki magyar lakosság is hitt Cupato­­vában zelme is ezt jelezte, a Fico-kormány tavalyi megbuktatása, valamint a tavaly őszi pozsonyi polgármes­ter-választás is, amikor már az alig egyéves Progresszív Szlovákia párt jelöltje győzni tudott a fővárosban. A változáshoz nyilván nagymér­tékben hozzájárul a tragikus új­ságíró-gyilkosság, de az is, hogy a szlovák politikát évtizedek óta ura­ló Fico erőszakmentesen visszalé­pett. Fico megszelídítésében két­ségtelenül szerepet játszott, hogy első kormányzása idején, amikor a szélsőséges nacionalista Jan Slotá­­val koalícióra lépett, saját európai pártcsaládja felfüggesztette a Smer tagságát. A szlovák vezér mindent megtett, hogy visszakerüljön, és bár kacérkodott a határokkal, soha töb­bé nem lépte azt át látványosan. A liberális, demokratikus ellen­zék szlovákiai térhódítása ugyan­akkor nemcsak azt jelzi, hogy a tár­sadalom kezdi kinőni a demokrácia gyermekbetegségeit, hanem azt is, hogy a jogállamiság intézményeibe vetett bizalom is helyreállítható. 48,47 százalék TAROLT Zuzana Capu­tova (balra) minden megyét megnyert, ő az esélyes a második fordulóban is Ukrán pártok népszerűsége Ukrajnában idén ősszel rendez­nek parlamenti választást. A há­rom legnépszerűbb elnökjelölt pártja is élen áll, a szélsőséges és radikális nacionalista formá­ciók meggyengültek. •A Nép Szolgája Párt, 21,5 száza­lék (Zelenszkij) •Batykivscsina, 18,7 (Timosenko) • Porosenko Blokk, 14,2 százalék •Oleh Ljasko Radikális Párt, 4 százalék •Szvoboda, 3 százalék •Nemzeti Hadtest, 1 százalék REFLEKTOR Zuzana Caputova A 45 éves jogász, civil aktivista a 2017-ben alakult Progresszív Szlo­vákia mozgalom alelnöke. Civil aktivistaként, környezetvédőként a Pozsony melletti Pezinok sze­métlerakó leállításával vált is­mertté, amiért 14 éven át harcolt jogászként. Véleménye szerint a legmagasabb hatalmi pozíciók egyöntetű férfiképviseletét ellen­súlyozni kellene a „női elemmel", mert ez is a megegyezéshez já­rulna hozzá. Támogatja az azo­nos neműek házasságát és azt is, hogy az ilyen párok gyermeket is örökbe fogadhassanak. Február elején még csak 4-5. volt, az utol­só felmérések - ezt két héttel a voksolás előtt lehet közzétenni Szlovákiában - közül egyesekben már az 50 százalékot is megha­ladta. Népszerűségével arányo­san durvult az ellene irányuló kampány is. A lekicsinylő szexista megnyilvánulások mellett megje­lent a „túl liberális", a Soros-bé­renc, illetve a „támogatja a ho­moszexuális őrültséget". A nők többségét így is maga mögé állí­totta, a Focus mérése szerint az ő választóbázisában van a legtöbb nő - 64,7 százalék nő és 35,3 férfi -, és Sefcovicra is több nő készült szavazni, mint férfi, esetében ez az arány 17,6-15,8 százalék volt. A keményvonalas, radikális és szélsőséges jelöltek hívei között viszont magasabb a férfiak ará­nya. Caputova a magyarok köré­ben is népszerű nyitottsága miatt. Bugár Béla után, aki 30,3 százalék magyar voksaira számíthatott, az aktivista jogász állt második he­lyen 13,5 százalékkal. Ukrajnában már nem hisznek a csodában ERŐVISZONYOK Igen furcsa, ne­hezen megmagyarázható jelenség zajlik az ugyancsak elnökválasz­tásra készülő Ukrajnában. Az, hogy a komikus színész Volodimir Ze­­lenszkij vezeti az elnökjelöltek nép­szerűségi rangsorát, jelzi, hogy az ukrán lakosság sem bízik politiku­saiban, politikai pártjaiban. A kam­pány „furcsasága” azonban nem is ebben, hanem Petro Porosenko hivatalban lévő államfő hétről hét­re erősödő népszerűségében rejlik. A legfrissebb közvélemény-kutatás szerint továbbra is a komikus ve­zeti az elnökjelöltek rangsorát, Ze­­lenszkijre most a biztos szavazók 28 százaléka voksolna, viszont tovább erősödött Porosenko is, aki már 19,6 százalékon áll, Julija Timosenko pedig, aki az utóbbi két évben töret­lenül vezette a népszerűségi listát, már csak 14,8 százalékra számíthat. Mindezek ellenére a különböző in­tézetek felméréseiben egybehang­zóan az a választói vélemény kerül többségbe, hogy az elnökválasztást végül Petro Porosenko fogja meg­nyerni. Az okokat csak találgatni lehet. Az ukrán többség vagy nem hisz a voksolás tisztaságában, vagy azzal számol, hogy a hagyományos politikai elit a második fordulóban minden köztük lévő ellentét dacá­ra összefog a „kibic” Zelenszkij el­len. Hogy ez mennyire valószínű? A kampányban eddig Timosenko elsődlegesen Porosenkót, és nem Zelenszkijt támadta. A színész kap­csán a volt miniszterelnök úgy véle­kedett, semmit nem jelent az, hogy pillanatnyilag ő vezet. Szerinte az emberek kiábrándultak a jelenlegi hatalomból, sokan a létminimum alatt tengődnek, arra voksolnak majd, hogy boldogabbak legyenek. Timosenkónak vélhetően csak részben van igaza. Ezt a kiábrán­dultságot tükrözik éve óta a felmé­rések, csakhogy a teljes politikai osztályból való kiábrándultságot, hiszen alig akadt olyan párt és poli­tikus, akinek sikerült két számjegyű népszerűséget elérnie. Zelenszkij szilveszterkor jelentette be hiva­talosan indulását az elnökválasz­táson, azóta hétről hétre erősödik. Az ő népszerűsége kétségtelenül politikán kívüliségéből adódik, Po­rosenko felemelkedésére azonban nincs igazán magyarázat. Miért és mitől gondolkodnak hirtelen más­képpen az ukrán szavazók, akik az utóbbi években ritkán taksálták 10 százalék fölé a csokoládékirály el­nököt? A minden ukrán választás esetében levegőben lógó orosz be­avatkozás veszélye sem magyarázat rá, hiszen a jelöltek közül Moszkvá­nak épp Porosenko a legrosszabb, mert egyértelműen ő az Európai Unió és az Egyesült Államok favo­­ritja határozott európai és euroat­­lanti integrációs elkötelezettsége miatt. A kezdeti figyelmeztetések is arról szóltak, hogy a Kreml mindent megtesz Porosenko győzelmének megakadályozása érdekében. Timo­senko mára elveszítette nyugat-eu­rópai támogatottságát ellenzékben tanúsított populista megnyilvánu­lásai, illetve a nemzetközi hitelek feltételének számító reformok mö­­güli kihátrálása miatt, az Egyesült Államok pedig attól is tart, hogy ő kiegyezne Putyinnal az Ukrajnán keresztüli gázszállítások kapcsán. Porosenko és a hatalmi gépezet viszont egyértelműen Zelenszkijre összpontosít. Rendőrségi lehall­gatókészülék elemei kerültek elő irodája közelében, nem engedték fellépni társulatával, nemrég pedig azt jelezte a színész, hogy rendőrsé­gi információi szerint őt és humor­színházát pénzmosással próbálja hamisan megvádolni a hatalom. Zelenszkij esetleges győzelme mégsem ugyanazt jelentené Uk­rajnában, mint Zuzana Caputováé Szlovákiában. Caputova és a Prog­resszív Szlovákia önerőből nőtt ki, Zelenszkij mögött viszont ugyanúgy egy erős oligarcha áll, mint az ukrán politika más szereplői mögött. A hu­morista felemelkedéséhez kellett Porosenko egyik ellenfele, Igor Ko­­lomojszkij is. Ez azt sugallja, bárki nyerjen is, nagy változásra aligha lehet számítani Ukrajnában. G. M. CÉLKERESZTBEN Zelenszkij mögött is egy oligarcha áll

Next