Népszava, 2019. március (146. évfolyam, 51-75. szám)

2019-03-20 / 66. szám

NÉPSZAVA 2019. március 20., szerda Budapest dugóban G­ál József, az LMP fővá­rosi képviselője március 2-i sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy pártja szerint a légszennye­zettségre és a dugók elkerülésére a legjobb megoldás a behajtási díj bevezetése. A párt szerint a befolyt díjakból P+R parkolókat lehetne építeni, továbbá fejleszthetnék a tö­megközlekedési hálózatot Budapes­ten, és ezek hatására csökkenhetne a levegőszennyezettség. A behajtási díj mihamarabbi bevezetése érde­kében az LMP hamarosan benyújtja idevonatkozó törvényjavaslatát. 1. Rendben, az LMP permanens identitászavarában játsszon csak nyugodtan „parlamentesdit.” Egy­általán nem biztos, hogy a többi ellenzéki párt odaáll a „dugódíjas” előterjesztés mögé, a kormányzó pártok reakciója viszont már most borítékolható. Értem én, hogy nagy bajban van a szövetségi kapitány nélküli LMP, és muszáj mondaniuk valami „sárkányosat”. Tavaly nyá­ron kitalálták, hogy a felfestett gya­logátkelőhelyeket (zebrákat) biz­tonságosabbá kell tenni. Ehhez - a Fővárosi Közgyűlés jóváhagyására számítva - akciótervet is készített a párt, amelynek alapeleme volt „a zebrák javítása, kiemeltté tétele, különösen az oktatási intézmények környékén”. Az ötlet fenomenális, az eredmény ismert. 2. Célszerű, ha - nem túl eredeti­­ kezdeményezésükkel megvárják az őszi önkormányzati választás eredményét, hiszen jelenlegi főpol­gármester-jelöltjük nem igazi favo­rit, inkább nevezhető az LMP Bayer Zsoltjának. Harsog, sérteget, minő­sít, káromkodik - csakúgy, mint új­ságíró kollégája. Ha persze győz Pu­zsér, akkor jöjjön, aminek jönni kell! Dugódíj és társai. És egész Budapest sétálni fog: járókerettel vagy anél­kül. A tömegesen rendszeresített fiákerek menetrendje és útvonala pillanatnyilag nem tisztázott, de az biztos, hogy lótrágya lesz elég, amit akár közfoglalkoztatottak is gyűjt­hetnek. 3. Komolyra fordítva. Mielőtt az LMP rapid módon bevezetné a fővárosban az újabb autóssarcot, ajánlom, hogy nézzenek körül Eu­rópában. Ismereteim szerint az egy­milliós lakosságszámot meghaladó Mielőtt az LMP rapid módon bevezetné a fővá­­rosban az újabb autóssar­cot, aján­lom, hogy nézzenek körül Eu­rópában városok közül pillanatnyilag Lon­don, Róma és Milánó szed behajtási díjat. Puzsér közösségi oldalán Nor­végia fővárosát állítja közlekedési példaképnek, amely viszont „csak” 650 ezres, gazdag, és fekvése miatt vízi közlekedése igen fejlett. Hozhat­ta volna Amszterdam és Stockholm példáját is, ahol kiterjedt sétálózó­nák vannak (nem dugódíj). Buda­pest méreteiben és szerkezetében jelentősen eltér az előbb említettek­től. Pl. Stockholm 14 szigetre épült, ezért a városon belüli komphajózás, illetve a vízi- és légitaxi használata mindennapos. Mindettől függet­lenül, természetesen tiszta szívvel pártolom a sétálóutcák hálózatának bővítését és Budapest intenzív par­kosítását. De nem kényszerintézke­désekkel, hanem kertépítéssel! Addig is: 1. Egységesítsék - mondjuk jövő­re - a fővárosi parkolási rendszert, és ha lehet, ne lopják el a milliárdos bevételek jelentős részét. Ha ez si­kerül, akkor a frissen érkező forrá­sokból próbáljanak meg hatalmas gépkocsi-várakozó helyeket építeni, elsősorban vasúti és metrómegállók környékén. Gondolom, egy-két vá­lasztási ciklus alatt a 3-as és a 4-es metróvonal már Budapest határáig futhat. 2. Az sem lenne ördögtől való, ha tíz év múlva Budapesten nem hasz­nálnának robbanómotoros buszt, vontatót, szerviz- és teherautót, va­lamint taxit. Szeretem a jó példákat követni. De ha az állam nagyvona­lúan belenyúlna a zsebébe (amit mi dagasztunk), és fogyasztói ár oldalá­ról érzékelhetően kedvezményezné az elektromos személyautók vásár­lását (norvég példa, szabad követni), akkor biztosan elégedettebb lennék, és a levegő minősége is javulna. 3. Az LMP-s képviselők figyelmét bizonyára elkerülte az a tény, hogy az MO-s gyűrű még mindig nem ké­szült el. Dugódíjat akarnak teljes fővárosi ring nélkül? Nem tűnik ész­szerűnek, nem is tartom erkölcsös­nek. Elég büntetés, hogy Budapest nehezen elkerülhető, nem kellene indokolatlanul tovább sarcolni az autóstársadalmat. Apropó: most fi­zettem be az éves gépjárműadóm felét, 18 ezer forintot. Mire is? Nem szakértő budapesti lakos­ként - de szülőként és nagyszülő­ként is - alapvetően érdekelt vagyok abban, hogy fővárosunk légszennye­zettsége viszonylag gyorsan és érzé­kelhető mértékben csökkenjen. De ezt professzionális megoldásokkal kell elérni, nem kényszerképzetek­kel kísért barkácsolással! Én lehetek aggódó laikus, a magukra szakpoli­tikusi mezt öltő képviselők és párt­megbízottak viszont nem. Az LMP vezetői egy konszenzu­son nyugvó, szakszerűen kidolgo­zott terv megvalósításával segítsék a város levegőjének tisztulását, és ne durva büntetéssel, önkényes korlátozással! Gondolják át a kör­nyezetbarát közlekedés feltétele­it, és hagyják abba a behajtási díj­jal való fenyegetést! De mindezek előtt keressenek hiteles, higgadt és tárgyalóképes személyt főpol­gármester-jelöltnek, aki képes egy koherens várospolitikai programot meghirdetni, népszerűsíteni. Őszig biztosan marad Tarlós István, a dugó, a zaj és a bűz. Hogy aztán mi lesz, senki nem tudja. DR. DÁVID FERENC, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének korábbi főtitkára C­sak ámulni és bámul­ni lehet azon, hogy mint egy elakadt lemez, még mindig az össze­­fogás-össze nem fogás dallamára táncolnak az ellenzéki pártok. A zenekar - az Orbánt levál­tani szándékozók tábora - kitartó­an húzza a nótát, miközben az em­ber a Titanicon érzi magát. Ha ellenzékben lévő pártjaink­nak egyetlen porcikája is óhajtana együttműködni a többiekkel, nem szalasztottak volna el mintegy ezer alkalmat arra­­ a köztársaság meg­szűnése óta. Soha sem jött össze, ahogyan a NER-rel való szakítás egyértelművé tétele sem. Benn ma­radtak a Parlamentben, egyetlen vá­lasztást sem bojkottáltak, esküt tet­tek az Alaptörvényre. A Fidesz nem volt hálás, pedig lehetett volna. Ha az ellenzék megteszi azt, amit nem tett, a NER legitimációja nagyon az elején odalett volna. Akkor nem lenne multimilliárdos a gázszerelő, a kötélbarát és a vejecske. És ők ma­guk, mármint a pártok, nem lenné­nek kifosztva és ellehetetlenítve. Elképzel­hetetlen, hogy a nulla helyi értékűek egyesülése kellően nagy ru­hát akaszt az Orbán fiúkra Függetlenül ellenzéki pártjaink politikai teljesítményétől és intel­lektuális kapacitásuktól (ld. he­­tesírás), a mostani mediatizált és fake newsos viszonyok közepette behozhatatlan hátránnyal indul­nak bármilyen választáson. Mert már csak a pénz beszél! És ez sajna nem újdonság. Legkésőbb tegnap észbe kellett volna kapniuk, hogy nulla plusz nulla és nullaszor nulla, akárhogy csűrjük-csavarjuk, nulla marad. Vagyis külön-külön és ös­­­szefogva is ugyanaz a sorsuk. Vere­ség, majd bukás. Mindkét modell sikertelenségére lesz idén újabb bizonyíték, mert az elmúlt nyolc év - úgy látszik - nem volt elég. A tavaszi EP-választáson a kü­lön listázás teszi tönkre hosszú évekre európai karrierünket. Hogy így lesz, és miért lesz így, azt min­den hozzáértő elmondta, leírta mind politikai, mind választásma­tematikai oldalról. Én nem azért ismételem meg ezt a szomorú bölcsességet, hogy elkedvetlenít­sem az Orbán ellen készülődőket, elég kedvetlenek ők nélkülem is. Hanem mert még most is lehetne változtatni. Csakhogy a régi pária­ellenzéknek sajnos nem Európa, nem Magyarország az első, hanem a megélhetési túlélés, a párt és a személyes karrier. Röviden: egy kis pénz. Ez nem erkölcsi gyengeség. Ilyen a rendszer, hivatásos politi­kusokról beszélünk. Látszólag jobbak az összefogási esélyek az őszi megméretésre. Több lesz az eszkimó, de jóval több a fóka is. Az egyesülő ellenzéki vadászok terítéke akár tekintélyes is lehet. Ezért hiszik azt, hogy majd jut is, marad is. Csakhogy a Fidesz nem az osztozkodó természetéről híres. Az pedig elképzelhetetlen, hogy a nul­la helyi értékűek egyesülése akkora ruhát akaszt az Orbán fiúkra, amek­korától meg sem tudnak mukkanni az új döntéshozó testületekben. Igen, ha a Fidesz marad - akár ki­sebbségben -, alig lesz észrevehető a változás. Jön az Esztergom-Hód­­mezővásárhely-Zugló-szindróma. Különösen igaz ez a fővárosra és a főpolgármesteri posztra. Már­pedig a Fidesznek mint „bűnszer­vezetnek” a feloszlatása csak egy teljesen új köztársaság kikiáltása utánra várható, ami pillanatnyi állás szerint körülbelül az utolsó holdtöltét követő első sohanapjára esik majd. Régi, de hamis nóta, hogy ilyen ellenzékünk van, ezt kell szeretni. Szó se róla! Van másik is. Vegyük már észre! HASKÓ LÁSZLÓ orvos Az oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére. VELEMENY SZERINTEM Szomorú ünnep Március 15-én együtt koszorúz­tam egy civil szervezettel, koszo­rút helyeztünk el három emlék­helyre. Tavalyi áron kötötte a lőrinci temető virágosa, amikor meghallotta, hogy ’48 hőseire és mártírjaira akarunk emlékezni. Ő így tisztelgett ’48 hősei előtt. Egypár civil szervezet és magán­ember is letette koszorúit és virá­gait, általában névtelenül, csak a tisztelet jeléül. Akiket nem lát­tam, azok a főváros különböző terein ágáló politikusok voltak, akik az ünnepet felhasználva nagyrészt választási korteske­dést folytattak, mégpedig, ahogy a tv-ben elnéztem, költséget nem kímélve állított díszletek között. Nem csodálom, hogy nem jutott ’48 hőseire és mártírjaira pár szál virág (szálanként kb. 350 forint kis zölddel díszítve). Találkoztam viszont az emlékhelyeken olyan csoportokkal, amelyek 1956 hőse­it jöttek ünnepelni­­ március idu­sán! Biztosan megérdemlik azok a hősök is a kegyeletteljes meg­emlékezést. Na de március 15-én? Ráadásul koronás-címeres zász­lót lobogtatva?! Én nem szoktam húsvétkor karácsonyfát állítani. Lehet, hogy ezt így diktálja a korszellem, de én nem akarom követni, így hát nagyon szomorú ünnep volt számomra március 15., és immár nem először. SALGA ISTVÁN Kiábrándító Az ellenzék most sem jutott egy­ről a kettőre. A március 15-i tün­tetés kiábrándítóan unalmas volt, és alig három-ötezer ember vett részt rajta. Ez önmagában is mindent elmond: teljes a közöny, a fásultság mindenhol, minden tekintetben. Sokan lázadoznak, hőbörögnek a négy fal között, de amikor kellene, nem mennek az utcára. Valami nagyon megvál­tozott december óta. MAKOVICS JÁNOS Örömmel Magyarországon az emberek örömmel túlóráznak - jelentet­te ki Deutsch Tamás fideszes EP-képviselő. Korábban mennek be, és szívesen maradnak tovább - állítja. Olyan ember mondja ezt, aki még életében nem dol­gozott hagyományos munka­helyen, ezért fogalma sincs az ottani viszonyokról, az ott dolgo­zók világáról. Deutsch a „prágai hős” figuráját alakítva kezdte pályafutását, emlékezetes, hogy 1989-ben egy ottani tüntetés után letartóztatták. Tíz évvel később - miután diplomát szer­zett - sportminiszter lett Orbán első kormányában (ez idő tájt a beléptetőkapuk terén alkotott maradandót), s egész életében a politika körül tüsténkedett, vitatható eredménnyel. Legin­kább ordenáré kijelentéseivel hívta fel magára a figyelmet, és mindig hű, elvi akadályok által nem feszélyezett támogatója volt Orbánnak. Mostani szövegei is a rendszer feltétlen elfogadásá­ról tanúskodnak, és arról, el sem tudja képzelni, hogy az emberek­nek más dolgok-pl. a családjuk, a magánügyeik - is lehetnek fontosak, nem csak a Fidesz-féle „munkaalapú társadalom”. FÁBRI FERENC Olvasóink leveleit a következő címre várjuk: olvasoi level anepszava.hu

Next