Népszava, 2019. március (146. évfolyam, 51-75. szám)
2019-03-20 / 66. szám
NÉPSZAVA 2019. március 20., szerda Budapest dugóban Gál József, az LMP fővárosi képviselője március 2-i sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy pártja szerint a légszennyezettségre és a dugók elkerülésére a legjobb megoldás a behajtási díj bevezetése. A párt szerint a befolyt díjakból P+R parkolókat lehetne építeni, továbbá fejleszthetnék a tömegközlekedési hálózatot Budapesten, és ezek hatására csökkenhetne a levegőszennyezettség. A behajtási díj mihamarabbi bevezetése érdekében az LMP hamarosan benyújtja idevonatkozó törvényjavaslatát. 1. Rendben, az LMP permanens identitászavarában játsszon csak nyugodtan „parlamentesdit.” Egyáltalán nem biztos, hogy a többi ellenzéki párt odaáll a „dugódíjas” előterjesztés mögé, a kormányzó pártok reakciója viszont már most borítékolható. Értem én, hogy nagy bajban van a szövetségi kapitány nélküli LMP, és muszáj mondaniuk valami „sárkányosat”. Tavaly nyáron kitalálták, hogy a felfestett gyalogátkelőhelyeket (zebrákat) biztonságosabbá kell tenni. Ehhez - a Fővárosi Közgyűlés jóváhagyására számítva - akciótervet is készített a párt, amelynek alapeleme volt „a zebrák javítása, kiemeltté tétele, különösen az oktatási intézmények környékén”. Az ötlet fenomenális, az eredmény ismert. 2. Célszerű, ha - nem túl eredeti kezdeményezésükkel megvárják az őszi önkormányzati választás eredményét, hiszen jelenlegi főpolgármester-jelöltjük nem igazi favorit, inkább nevezhető az LMP Bayer Zsoltjának. Harsog, sérteget, minősít, káromkodik - csakúgy, mint újságíró kollégája. Ha persze győz Puzsér, akkor jöjjön, aminek jönni kell! Dugódíj és társai. És egész Budapest sétálni fog: járókerettel vagy anélkül. A tömegesen rendszeresített fiákerek menetrendje és útvonala pillanatnyilag nem tisztázott, de az biztos, hogy lótrágya lesz elég, amit akár közfoglalkoztatottak is gyűjthetnek. 3. Komolyra fordítva. Mielőtt az LMP rapid módon bevezetné a fővárosban az újabb autóssarcot, ajánlom, hogy nézzenek körül Európában. Ismereteim szerint az egymilliós lakosságszámot meghaladó Mielőtt az LMP rapid módon bevezetné a fővárosban az újabb autóssarcot, ajánlom, hogy nézzenek körül Európában városok közül pillanatnyilag London, Róma és Milánó szed behajtási díjat. Puzsér közösségi oldalán Norvégia fővárosát állítja közlekedési példaképnek, amely viszont „csak” 650 ezres, gazdag, és fekvése miatt vízi közlekedése igen fejlett. Hozhatta volna Amszterdam és Stockholm példáját is, ahol kiterjedt sétálózónák vannak (nem dugódíj). Budapest méreteiben és szerkezetében jelentősen eltér az előbb említettektől. Pl. Stockholm 14 szigetre épült, ezért a városon belüli komphajózás, illetve a vízi- és légitaxi használata mindennapos. Mindettől függetlenül, természetesen tiszta szívvel pártolom a sétálóutcák hálózatának bővítését és Budapest intenzív parkosítását. De nem kényszerintézkedésekkel, hanem kertépítéssel! Addig is: 1. Egységesítsék - mondjuk jövőre - a fővárosi parkolási rendszert, és ha lehet, ne lopják el a milliárdos bevételek jelentős részét. Ha ez sikerül, akkor a frissen érkező forrásokból próbáljanak meg hatalmas gépkocsi-várakozó helyeket építeni, elsősorban vasúti és metrómegállók környékén. Gondolom, egy-két választási ciklus alatt a 3-as és a 4-es metróvonal már Budapest határáig futhat. 2. Az sem lenne ördögtől való, ha tíz év múlva Budapesten nem használnának robbanómotoros buszt, vontatót, szerviz- és teherautót, valamint taxit. Szeretem a jó példákat követni. De ha az állam nagyvonalúan belenyúlna a zsebébe (amit mi dagasztunk), és fogyasztói ár oldaláról érzékelhetően kedvezményezné az elektromos személyautók vásárlását (norvég példa, szabad követni), akkor biztosan elégedettebb lennék, és a levegő minősége is javulna. 3. Az LMP-s képviselők figyelmét bizonyára elkerülte az a tény, hogy az MO-s gyűrű még mindig nem készült el. Dugódíjat akarnak teljes fővárosi ring nélkül? Nem tűnik észszerűnek, nem is tartom erkölcsösnek. Elég büntetés, hogy Budapest nehezen elkerülhető, nem kellene indokolatlanul tovább sarcolni az autóstársadalmat. Apropó: most fizettem be az éves gépjárműadóm felét, 18 ezer forintot. Mire is? Nem szakértő budapesti lakosként - de szülőként és nagyszülőként is - alapvetően érdekelt vagyok abban, hogy fővárosunk légszennyezettsége viszonylag gyorsan és érzékelhető mértékben csökkenjen. De ezt professzionális megoldásokkal kell elérni, nem kényszerképzetekkel kísért barkácsolással! Én lehetek aggódó laikus, a magukra szakpolitikusi mezt öltő képviselők és pártmegbízottak viszont nem. Az LMP vezetői egy konszenzuson nyugvó, szakszerűen kidolgozott terv megvalósításával segítsék a város levegőjének tisztulását, és ne durva büntetéssel, önkényes korlátozással! Gondolják át a környezetbarát közlekedés feltételeit, és hagyják abba a behajtási díjjal való fenyegetést! De mindezek előtt keressenek hiteles, higgadt és tárgyalóképes személyt főpolgármester-jelöltnek, aki képes egy koherens várospolitikai programot meghirdetni, népszerűsíteni. Őszig biztosan marad Tarlós István, a dugó, a zaj és a bűz. Hogy aztán mi lesz, senki nem tudja. DR. DÁVID FERENC, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének korábbi főtitkára Csak ámulni és bámulni lehet azon, hogy mint egy elakadt lemez, még mindig az összefogás-össze nem fogás dallamára táncolnak az ellenzéki pártok. A zenekar - az Orbánt leváltani szándékozók tábora - kitartóan húzza a nótát, miközben az ember a Titanicon érzi magát. Ha ellenzékben lévő pártjainknak egyetlen porcikája is óhajtana együttműködni a többiekkel, nem szalasztottak volna el mintegy ezer alkalmat arra a köztársaság megszűnése óta. Soha sem jött össze, ahogyan a NER-rel való szakítás egyértelművé tétele sem. Benn maradtak a Parlamentben, egyetlen választást sem bojkottáltak, esküt tettek az Alaptörvényre. A Fidesz nem volt hálás, pedig lehetett volna. Ha az ellenzék megteszi azt, amit nem tett, a NER legitimációja nagyon az elején odalett volna. Akkor nem lenne multimilliárdos a gázszerelő, a kötélbarát és a vejecske. És ők maguk, mármint a pártok, nem lennének kifosztva és ellehetetlenítve. Elképzelhetetlen, hogy a nulla helyi értékűek egyesülése kellően nagy ruhát akaszt az Orbán fiúkra Függetlenül ellenzéki pártjaink politikai teljesítményétől és intellektuális kapacitásuktól (ld. hetesírás), a mostani mediatizált és fake newsos viszonyok közepette behozhatatlan hátránnyal indulnak bármilyen választáson. Mert már csak a pénz beszél! És ez sajna nem újdonság. Legkésőbb tegnap észbe kellett volna kapniuk, hogy nulla plusz nulla és nullaszor nulla, akárhogy csűrjük-csavarjuk, nulla marad. Vagyis külön-külön és összefogva is ugyanaz a sorsuk. Vereség, majd bukás. Mindkét modell sikertelenségére lesz idén újabb bizonyíték, mert az elmúlt nyolc év - úgy látszik - nem volt elég. A tavaszi EP-választáson a külön listázás teszi tönkre hosszú évekre európai karrierünket. Hogy így lesz, és miért lesz így, azt minden hozzáértő elmondta, leírta mind politikai, mind választásmatematikai oldalról. Én nem azért ismételem meg ezt a szomorú bölcsességet, hogy elkedvetlenítsem az Orbán ellen készülődőket, elég kedvetlenek ők nélkülem is. Hanem mert még most is lehetne változtatni. Csakhogy a régi páriaellenzéknek sajnos nem Európa, nem Magyarország az első, hanem a megélhetési túlélés, a párt és a személyes karrier. Röviden: egy kis pénz. Ez nem erkölcsi gyengeség. Ilyen a rendszer, hivatásos politikusokról beszélünk. Látszólag jobbak az összefogási esélyek az őszi megméretésre. Több lesz az eszkimó, de jóval több a fóka is. Az egyesülő ellenzéki vadászok terítéke akár tekintélyes is lehet. Ezért hiszik azt, hogy majd jut is, marad is. Csakhogy a Fidesz nem az osztozkodó természetéről híres. Az pedig elképzelhetetlen, hogy a nulla helyi értékűek egyesülése akkora ruhát akaszt az Orbán fiúkra, amekkorától meg sem tudnak mukkanni az új döntéshozó testületekben. Igen, ha a Fidesz marad - akár kisebbségben -, alig lesz észrevehető a változás. Jön az Esztergom-Hódmezővásárhely-Zugló-szindróma. Különösen igaz ez a fővárosra és a főpolgármesteri posztra. Márpedig a Fidesznek mint „bűnszervezetnek” a feloszlatása csak egy teljesen új köztársaság kikiáltása utánra várható, ami pillanatnyi állás szerint körülbelül az utolsó holdtöltét követő első sohanapjára esik majd. Régi, de hamis nóta, hogy ilyen ellenzékünk van, ezt kell szeretni. Szó se róla! Van másik is. Vegyük már észre! HASKÓ LÁSZLÓ orvos Az oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére. VELEMENY SZERINTEM Szomorú ünnep Március 15-én együtt koszorúztam egy civil szervezettel, koszorút helyeztünk el három emlékhelyre. Tavalyi áron kötötte a lőrinci temető virágosa, amikor meghallotta, hogy ’48 hőseire és mártírjaira akarunk emlékezni. Ő így tisztelgett ’48 hősei előtt. Egypár civil szervezet és magánember is letette koszorúit és virágait, általában névtelenül, csak a tisztelet jeléül. Akiket nem láttam, azok a főváros különböző terein ágáló politikusok voltak, akik az ünnepet felhasználva nagyrészt választási korteskedést folytattak, mégpedig, ahogy a tv-ben elnéztem, költséget nem kímélve állított díszletek között. Nem csodálom, hogy nem jutott ’48 hőseire és mártírjaira pár szál virág (szálanként kb. 350 forint kis zölddel díszítve). Találkoztam viszont az emlékhelyeken olyan csoportokkal, amelyek 1956 hőseit jöttek ünnepelni március idusán! Biztosan megérdemlik azok a hősök is a kegyeletteljes megemlékezést. Na de március 15-én? Ráadásul koronás-címeres zászlót lobogtatva?! Én nem szoktam húsvétkor karácsonyfát állítani. Lehet, hogy ezt így diktálja a korszellem, de én nem akarom követni, így hát nagyon szomorú ünnep volt számomra március 15., és immár nem először. SALGA ISTVÁN Kiábrándító Az ellenzék most sem jutott egyről a kettőre. A március 15-i tüntetés kiábrándítóan unalmas volt, és alig három-ötezer ember vett részt rajta. Ez önmagában is mindent elmond: teljes a közöny, a fásultság mindenhol, minden tekintetben. Sokan lázadoznak, hőbörögnek a négy fal között, de amikor kellene, nem mennek az utcára. Valami nagyon megváltozott december óta. MAKOVICS JÁNOS Örömmel Magyarországon az emberek örömmel túlóráznak - jelentette ki Deutsch Tamás fideszes EP-képviselő. Korábban mennek be, és szívesen maradnak tovább - állítja. Olyan ember mondja ezt, aki még életében nem dolgozott hagyományos munkahelyen, ezért fogalma sincs az ottani viszonyokról, az ott dolgozók világáról. Deutsch a „prágai hős” figuráját alakítva kezdte pályafutását, emlékezetes, hogy 1989-ben egy ottani tüntetés után letartóztatták. Tíz évvel később - miután diplomát szerzett - sportminiszter lett Orbán első kormányában (ez idő tájt a beléptetőkapuk terén alkotott maradandót), s egész életében a politika körül tüsténkedett, vitatható eredménnyel. Leginkább ordenáré kijelentéseivel hívta fel magára a figyelmet, és mindig hű, elvi akadályok által nem feszélyezett támogatója volt Orbánnak. Mostani szövegei is a rendszer feltétlen elfogadásáról tanúskodnak, és arról, el sem tudja képzelni, hogy az embereknek más dolgok-pl. a családjuk, a magánügyeik - is lehetnek fontosak, nem csak a Fidesz-féle „munkaalapú társadalom”. FÁBRI FERENC Olvasóink leveleit a következő címre várjuk: olvasoi level anepszava.hu