Népszava, 2020. október (147. évfolyam, 230-255. szám)

2020-10-20 / 246. szám

INTERJÚ NÉPSZAVA 2020. október 20., kedd5 A toleranciát is tanulni kell INTERJÚ Ha a Nyírségben maszatos arcú kisgyerekeket tanítanék, azzal nem lenne semmi gond, de össztársadalmi kérdésekben ne legyen véleményem - fejtette ki lapunknak Joci Márton. A roma származású melegjogi aktivistát kérdeztük. GÁL MÁRIA Nem általános jelenség, hogy vala­ki kiáll őt nem érintő kérdésekben is diszkriminált kisebbségi csoportok mellett. Ön viszont igen. Honnan ez az érzékenység? Az érintettségnek ehhez nagyon kevés köze van. Ez inkább egy tanu­lási folyamat. A többség-kisebbség, az elnyomott és elnyomó viszonya mindig ugyanarra fog kifutni - hogy kinek mennyit szabad, hogy legiti­­málja-e a többség, amit a kisebbség gondol. Az, hogy én többszörösen kisebbségi vagyok, segíthet ebben. Az ember társadalomban betöltött szerepe annyira sokrétű, senki sem csak elnyomó vagy csak elnyomott, és én próbálok azokra a szerepeim­re is reflektálni, amikor én vagyok a többségi, netalán az elnyomó. És van ilyen is? Hogyne lenne. Férfi vagyok, és ez önmagában is egy elég elnyomó sze­rep. Keresztény gyökerű vagyok egy keresztény országban. Itt szület­tem, nem vagyok bevándorló. Csa­ládban születtem, ez is egy privilé­gium, nem vagyok állami gondozott, és még van egy csomó dolog, ami­ben ez a társadalom nekem kedvez. Én azt tapasztalom, nemigen működik az, hogy saját diszkriminált helyzeté­ből adódóan az ember más kirekesz­tett csoportok problémájára is auto­matikusan érzékennyé válik. Önmagában attól, hogy valaki egy kérdésben érintett, még nem lesz más kisebbségek irányába szo­lidáris. Gyakran kérdezik tőlem, hogyan lehetnek például a cigányok homofóbok? Hiszen maguk is érin­tettek diszkriminációban. Vagy a melegek hogy lehetnek rasszisták? Azért, mert annyira sokrétű az em­ber identitása, a támadások külön­böző gyökerűek. A homofóbia a he­­teró normalitásból jön, így egy roma is lehet homofób. A rasszizmus a fehér felsőbbrendűségből fakad, egy fehér meleg fiú lehet rasszista is. Ön inkább a balliberális oldallal vitá­zik. Miért nem szólal meg szélsőjobb­ról érkező megnyilvánulások kapcsán? Egyrészt azért, mert én is balol­dali vagyok, és úgy vélem, az én fele­lősségem is, hogy a közösségünk mi­lyen irányba megy Szerintem nem jó az az irány, ami felé haladunk. A szélsőjobbal, de a kormánnyal sem szeretek vitázni, mert ki van forgat­va j­elentéséből a párbeszéd. A másik az, hogy egy párbeszédhez kell egy minimum. Az én minimumom az emberi méltósággal kezdődik. Nem fogok egy szélsőjobboldalival leülni vitázni, amikor ő a léthez való jogo­mat sem ismeri el. Magyarországon nem szokványos, hogy egy politikai-ideológiai oldalhoz tartozó személy bírálja saját tábora baklövéseit. Emiatt érte-e kellemet­lenség? Nyáron, a Gulyás Mártonnal folytatott elhíresült vitájában, kapott hideget-meleget. Beragadtam a romboló, meg­mondó ember szerepébe, holott én csak azt szeretném, hogy egy ütő­képes baloldal álljon fel. Ennek vi­szont egyik akadálya az, hogy a bal­oldal is diszkriminál embereket. A Momentum elnökével való vitájából az jött le, jó szándékú, de lehet, hogy A ro­mákban is annak kellene tudato­sodnia, nem egy vezetőre van szük­ségük, hanem arra, hogy teljes jogú állam­polgárok legyenek nem tökéletes megnyilvánulásokat is támad, és az ön álláspontja szerint nem érintett személy diszkrimináci­ós kérdésekben ne szólaljon meg. Ezt tényleg így is gondolja? Nem, dehogy. De ha J. K. Rowling megnyilvánulása kapcsán nemzet­közi jogvédő szervezetek és érintet­tek sokasága jelezte: az írónő szavai sértik a transzneműeket, akkor egy középosztálybeli cisz fehér férfinak milyen jogon jut eszébe, hogy óh, ezen nem kell megsértődni? Nem arról van szó, hogy kívülálló nem beszélhet bizonyos kérdéskörről, a probléma ott kezdődik, ha ő akarja kijelölni, milyen méltósága lehet egyeseknek, megkaphatják-e az A kategóriást, vagy csak B-re jogosul­tak. Miért nem hagyjuk meg az érin­tetteknek, hogy ezt ők döntsék el? Nemrég Vidnyánszky Attila mellett is kiállt, azt kifogásolva, hogy a progres­­­szív baloldalon olyan hangok jelentek meg, amelyek határontúlisága miatt támadják a rendezőt. Miért? Azért tettem szóvá, mert sokakat érint és sért ez a fajta megközelítés, amikor valakinek a szakmai hozzá­értése, megfelelősége helyett a szár­mazását tekintik mérvadónak. El tudja képzelni, hogy a többség-ki­sebbség párbeszéd révén az érintet­tekkel keressünk megoldást a diszkri­minációs kérdésekre itthon is? Ez lenne az ideális. Számos jó amerikai példát láthatunk erre - például a fehér aktivisták szerepe a Black Lives Matter (BLM) mozga­lomban. Ott színészek, sportolók, ismert közéleti szereplők állnak ki diszkriminált csoportok mel­lett, akikhez semmiféle kötődésük nincs. Az érintettek bevonása itt­hon viszont nem természetes köve­telmény. Az empátiát is tanulni kell, mint a de­mokráciát? Valószínűleg igen. Egy olyan progresszív elittel, amely túlnyo­mó többségben fehér férfiakból áll Magyarországon, nem lehet diver­­zitásról beszélni. A stúdióbeszélge­tésekben például a rendszerváltás óta ugyanazokat az öregedő férfia­kat kérdezik. Hol vannak a fiatalok? Hol vannak a nők? A romák? Miért minden egyes kérdésben az idősebb fehér férfiak véleménye a mérvadó? A tragikusan elhunyt cserdi polgár­­mester, Bogdán László tevékenysé­gének megítélése kapcsán is szem­bement a közvélekedéssel. Úgy fogalmazott, a magyar progresszív elit egy öngyűlölő cigányt ajnároz... Bogdán László munkáját a leg­több véleményformáló annyira fel­magasztalta, hogy ezek után nem lehetett érdemi vitát folytatni az általa gyakorlatba ültetett felzár­kóztatási modellről. Mi, értelmiségi romák láttuk, rossz irányba ment ez az egész, de tudtuk, ebben nem le­het megszólalni, és főképp nem egy ilyen szörnyű tragédia kapcsán. Mi a baj a cserdi modellel? Bogdán Lászlónak kettős szere­pe volt - egy faluvezetői és egy véle­ményformáló -, és ezeket el kellene választani egymástól. Nem is azzal volt baj, hogy öngyűlölő. Azt hiszem, minden kisebbségi átmegy olyan perióduson életében, amikor nem fogadja el magát. Bodán László egy karizmatikus, intelligens, okos em­ber volt, aki nagyon jól felismerte, hogy ha úgy fogalmaz a romákról, ahogy azt a többség elvárja, akkor az sikerrel jár. Nem azt kifogásolom, hogy romaként más álláspontja volt, mint nekem. Amikor egy falu­ban élsz, és látod magad körül, aho­gyan a többségi sztereotípiák meg­nyilvánulnak, és nem vagy képes felülről nézni ezt a nagy képet, vagy azért, mert nem érted a társadalmi folyamatokat, vagy más okból, ak­kor tényleg azt hiszed, hogy ezek a sztereotípiák igazak. A baloldali véleményformálók is azért szeret­ték hallgatni Bogdán Lászlót, mert felmentette őket. Minden, amit mondott, azt igazolta, hogy itt egy erőskezű vezető cigányemberre van szükség, aki majd megoldja az egész ország helyett ezt a problémát. Véleménye szerint mi lenne egy helyes felzárkóztatási modell? A tanulást Bogdán László is pártolta. Annak, amit ő mondott és képvi­selt, nyilván voltak jó elemei is. De ha az egészet nézzük, akkor még­iscsak az van, hogy ő visszaigazolta a többség, így a baloldali emberek rasszizmusát is. Azt mondta, ezek az emberek nem dolgoznak, csak vár­nak a kilátástalanságban, kell vala­ki, aki belenéz a kukájukba is, hogy mire költötték azt az egyébként kis Az Apor Vilmos katolikus főiskola posztgraduális képzésben vett részt, összeget, amit keresnek. Tegyük hozzá, azért ez egy közmunkap­rogram volt, nem valami hatalmas keresetekről beszélünk. Bogdánt azért is imádták, mert ő nem ve­szélyeztette a többségiek pozícióit. Ő dolgozott a földeken a sajátjaival, nem követelt helyet a közös mun­kában. Én és a hozzám hasonlóan gondolkodók viszont nem csak a romakérdéssel akarunk foglalkozni, úgy gondoljuk, ugyanolyan joggal lehet beleszólásunk a teljes társa­dalom alakításába, mint a többségi értelmiségnek. Mi kellene ehhez Magyarországon? Az Egyesült Államokban az afro­amerikai közösség felismerte: már nem egyetlen vezetőre, egy Martin Luther Kingre kell összpontosíta­ni, arra hogy majd jön egy messiás, aki mindent megold helyettünk, hanem mindenkit aktivizálni kell. A BLM mozgalom erre jó bizonyíték - nincsenek centralizált vezetők, mindenki hozzátesz egy kicsit. Ma­gyarországon is valami hasonlóra lenne szükség. A romákban is annak kellene tudatosodnia, hogy nem egy vezetőre van szükségük, hanem arra, hogy ők is teljes jogú állampol­gárai legyenek az országnak, hogy ők is követelhetnek dolgokat, mint bármely más állampolgár - minősé­gi oktatást, egészségügyi ellátást, le­betonozott utakat, infrastruktúrát. Ilyen változásra lenne szükség, nem arra, hogy jön majd Bogdán után egy újabb cigány vezető, aki folytatja ugyanazt a paternalista modellt. 43 ország varsói nagykövetsége tilta­kozott az ellen, hogy Lengyelország­ban LMBTQ-mentes zónákat hoztak létre. A magyar nagykövet nem volt az aláírók között. Beszélhetünk nálunk is állami homofóbiáról, vagy azért itt en­nél jobb a helyzet? Amikor a transzneműektől jog­szabály-módosítással elveszik a jogot, hogy egyenértékű állampol­gárok legyenek, akkor nagyon is beszélhetünk. Amikor a miniszter­­elnök olyanokat mond, hogy a ma­gyarok „türelmesek” a homoszexu­álisokkal szemben, és ez a megtűrés dolog nem először fordul elő az ő retorikájában, akkor egyértelmű, hogy állami homofóbia van, ami arról szól, hogy elégedjünk meg a B kategóriás emberi méltósággal. Milyen Magyarországon élni roma származású melegjogi aktivistaként? Az a baj, hogy én romaként nem valahol a Nyírségben tanítom a szorzótáblát maszatos arcú kisgye­rekeknek. Az általános elvárás sze­rint a roma közösségnek nem kel­lenek gondolkodó szellemi vezetők, csak szakmunkások, szociális mun­kások. Kétségbe vonják, hogy állást foglalhatok általános társadalmi kérdésekben ahelyett, hogy szociá­lis munkás lennék. Egy az Elle-ben megjelent fotóját So­ros György is tweetelte azzal a meg­jegyzéssel: fontos, hogy marginalizált személyek is elmondhassák saját történeteiket. Minek köszönheti ezt, persze azon túlmenően, hogy tipikus „Soros-bérenc"? Nem vagyok Soros-bérenc. Van­nak elveim, amelyek alapján gon­dolkodom, dolgozom, és ennek semmi köze sincs Soros Györgyhöz, vagy ahhoz, hogy gratulált egy fo­tómhoz a Facebookon. NEHÉZ KÜLDETÉS Joci Márton szerint attól, hogy valaki egy kérdésben érintett, még nem lesz más kisebbségek irányába szoli­dáris JOCI MÁRTON 1 nemzetiségi romatanító sza­kon szerzett diplomát, majd a CEU-n 2 évig

Next