Népszava, 2020. október (147. évfolyam, 230-255. szám)

2020-10-24 / 249. szám

1956 - Politika SZÉP SZÓ 3 2020. október 24., szombat r J­elen van-e még ez az év­szám (1956 október-no­vembere) akár mint az akkor fennálló rendszer összeomlásának, akár mint egy nemzeti szabad­ságharcba torkolló népi-forradalmi fel­kelésnek a dátuma a magyar közemléke­zetben? S mit tudnak róla a mai fiatalabb nemzedékek akár családi elbeszélések­ből, akár irodalmi vagy történelmi olvas­mányaik révén? Ezt a kérdést tettem fel magamnak, amikor felkértek arra, hogy mint az események kortársa és króni­kása, sőt valamennyire aktív szereplője szólaljak meg egy rövid emlékezés erejé­ig a Népszavában. A zsarnoki rendszer megdönthe­tetlennek látszott. A forradalom min­denkit meglepett, még magukat a for­radalmárokat is. Nagy tanulság ez egy mindenható rendszer urainak és elnyo­mottjainak: egy felkeléshez elegendő egy szikra. Több mint hatvan év távlatá­ból először is arra illik emlékezni (sze­rintem), hogy e forradalmi felkelésbe, amelyet egy diáktüntetés robbantott ki, a magyar társadalomnak úgyszól­ván valamennyi rétege bekapcsolódott, méghozzá napok alatt. Még a kommu­nista párttagok egy része is, arról nem is szólva, hogy a politikai és katonai vezetők egy fontos része (nevezzük itt őket „reformkommunistáknak”) közü­lük került ki. Ezek közé tartozott Nagy Imre, akinek vezető szerephez jutását a Kossuth téren október 23-án délután összesereglett több százezres tömeg órákon át követelte, mint ahogyan azt is, hogy a „ruszkik” vonuljanak ki Ma­gyarországról. Nagy Imre néhány napig tartó nemzeti-forradalmi kormányá­ban a háború után kormányszerephez jutott politikai pártok és irányzatok csaknem mindegyike helyet kapott. És e „nemzeti kormánnyal” még az akkori szovjet vezetés is tárgyalásokba kezdett (hogy majd november 4-e kora hajna­lán rajtaütésszerű katonai invázióval távolítsa el, s helyezze ismét uralma alá az egész országot). Ezzel a fegyveres államcsínnyel kezdődött a Kádár-kor­szak. Azt a birodalmat, amellyel a kis Ma­gyarország 1956 őszén konfliktusba került, a II. világháborúban aratott katonai győzelme juttatta abba a hely­zetbe, hogy Kelet-Közép-Európa csak­nem minden országa ellenőrzése alá kerüljön. A magyar népfelkelés volt e Sztálin által teremtett világbirodalom első nagy politikai krízise. Maga Sztálin ekkor már több mint három éve halott volt, ám utódai, megjavítva ugyan, de folytatni akarták a művét, és folytatták is, egészen 1991-ig. E több mint har­minc év során, amelynek nagyobb ré­szét magyar földön a Kádár-rendszer töltötte ki, a Moszkvából irányított bi­rodalomnak még további válságokkal kellett megküzdenie, de az első csapás 1956 mint emlékkép Magyarország felől jött. Az 56-os krí­zis indította el Európában a sokáig megdönthetetlennek hitt kommunista világrendszerről való politikai gondol­kodást is. Mint az újkori Európa több más for­radalmát, a magyar 56-ot is egy hosszú szellemi erjedés készítette elő, amely­nek írott emlékezete azonban rendkí­ KENDE PÉTER (PÁRIZS) NAGY IMRE 1956. OKTÓBER 23-ÁN Neve Kossuthéhoz hasonlóan ismertté vált val hézagos, élő emlékezete pedig még ennél is kevesebb van. Mindamellett a felkelés politikai történetére vonatko­zó, nagyobbrészt külföldön született szakmunkák gazdag könyvtárat képez­nek. A mai magyar kormányzat nem akar tudni 1956-ról, és az ezzel foglal­kozó tudományos műhelyeket egy ki­vétellel hivatalosan is feloszlatta. Európa története egészen más irányt vett a kommunista világrendszer összeomlása óta. Már az 1989-es ma­gyar rendszerváltozás, valamint a szov­jet államrendszer 1991 utáni felbomlá­sa sem tekinthető „ötvenhat” egyenes folytatásának vagy szerves következ­ményének. A dolgok mai állása szerint (amelynek része az 1956-ra vonatkozó közemlékezet elhalványulása, illetve kialvása is) 1956 bizony eltékozolt for­radalom volt. Ezzel együtt sajátos kin­cse is az újkori magyar történelemnek. Ugyanúgy, mint 1848/49. 1956 a maga össznépi jellegével és sokrétű kihatásaival egyedülálló volt a szovjet-kommunista világrendszer hosszú történetében. Orosz földön semmi hasonló nem volt, a lengyel és a cseh néptömegek és helyi vezetők sza­badulási, illetve reformkísérletei pedig soha nem érték el a magyar 56 világ­történeti méreteit. Egy művelt európai számára Nagy Imre neve ugyanolyan ismerősen hangzik, mint Kossuthé a XIX. században. Ezt a kossuthi, 1848- 49-es, majd a „nagyimrés” 1956-os for­radalmi és szabadságharcos örökséget tékozolták el a XIX. század végének, XX. század elejének, illetve a 2010-es éveknek a magyar politikusai. A magya­rok büszkék lehettek a világban maguk­ra és hazájukra 48-ért, 56-ért, majd 89- ért. A mai rendszer elárulta, eltékozolta a magyarok örökségét - nem jó ma ma­gyarnak lenni Európában és a világban. Beteg demokráciák .K­­­öszönet Orbán Vik­­­­­tornak, hogy megvédi­k Donáth Annát a fide­­­­­szes támadások ellen.­­ Többen vádolták a _^ ^ Momentum képvi­selőjét, hogy Brüsszelben panaszkodik hazánk rovására. „Magyarországon új időszámítás kezdődött, amikor is aláírtuk az euró­pai uniós csatlakozási szerződést, így értelmezhetetlenek az olyan kijelenté­sek, hogy »nem célszerű ügyeket kivin­ni nemzetközi fórumokra«” - mondta Orbán. Az akkori, baloldali kormány megvádolta őt, hogy Brüsszelben „árul­kodott”. Pedig igaza volt, mert az Euró­pai Unió a nagy családunk - ahol otthon vagyunk. És Donáth a kormányt, nem a hazáját kritizálta. Demokráciánk életképessége szem­pontjából óriási veszélyforrás, hogy pillanatnyi haszonlesésből pártok el­lenzékben más állásponton vannak, mint hatalmon. Ez a legrosszabb kettős mérce, mert a választó nem tudja, mit és kinek higgyen a pálfordulások nyo­mán. A fenti Orbán-idézet 2003. június 19-én hangzott el. Amerikában az FBI letartóztatott egy terroristacsoportot. Michigan kor­mányzóját akarták elrabolni, mert sze­rintük tenni kell valamit, hiszen Gret­­chen Whitmer (D) nem tiszteli az USA elnökét, Donald Trumpot. Szokása sze­rint Trump személyeskedett, felszólít­va híveit, hogy „Szabadítsátok fel Mi­­chigant!” „Az elnök szemrehányásait az ilyen gyűlöletcsoportok akciófelhívás­nak tekintik”, mondta Whitmer az FBI intézkedése után. Figyelve e híreket, nem szándékoz­tam írni, de három nappal később az orvosi rendelőben a következőt hal­lottam: „Legszívesebben megfojtanám azt a Sorost!”, mondta egy férfi. Meg se szólaltam, vacakul voltam enélkül is. Amúgy is ötvenes évek feelingem van az állandó „árulók”, „amerikai felbuj­tók”, „leselkedő ellenség” szövegektől. Orbánt viszont nem érdekli, hova vezet gyűlöletpolitikája, mivel számára ez csak egy szavazatnyerő taktika. Fontosnak tartom, hogy ellenzéki politikusok és politikával foglalkozók járjanak a nép közé, ne csak pártren­dezvényekre. Rangos Katalin viccelő­dött azon (Civil a pályán, ATV, IX. 19.), hogy Orbán már hajnalban ment a Ko­rányiba ellenőrizni. (Egy filmes stábbal, ami önmagában árulkodó.) Furcsának tűnhet, hogy nem bízik az egészségügy­ben, amit kormánya dirigál, de nem er­ről van szó. Egy hölgy mondta a piacon, hogy Orbán „odafigyel és vigyáz ránk”. Mire az árus: „Én is 5-kor keltem, de mi ebből élünk, ő miattunk kelt fel!” Egy kis kitérővel említeném, hogyan támadták a fideszesek Bíró László bor­sodi jelöltet korábbi taszító antiszemi­ta szavai miatt. De Bíró a nyilvánosság előtt bocsánatot kért. Hogy őszinte volt-e, azt csak Isten tudja, de egy ke­resztény ember elfogadja. Egy álkeresz­tény viszont „kimaxolja” a propaganda lehetőségét. Amikor Vidnyánszki Attila tett antiszemita utalást Karsai György­re, egyetlen fideszes sem szólalt meg. Érdekes volt olvasni Vámos Miklós szavait, hogy „a gimnáziumban tudtam meg, hogy érintett vagyok, addig éppen ugyanúgy zsidóztam, mint a többiek” (Népszava, 2020. IX. 11.). Sok tini, hogy bevágódjon a többieknél, elkezd ká­romkodni stb., és a zsidózás, cigányozás is e csoportszinkronizáció része. Megdöbbentett anno, hogy egy olyan műveltségű ember, mint Carl Jung, ki­állt Hitler és pártja mellett. Thomas Mann szerint ez a Freuddal szembeni sértődöttségének szüleménye. Az ér­zelmek rejtett szerepet játszanak tuda­tunkban, és vannak, akik egy önámítási kényszer - amit nem annak élnek meg - alatt mindenfélét kitalálnak, amivel elsősorban önmaguknak igazolják vál­tozó álláspontjukat, ami segít a lelki egyensúly keresésben. Lényegre tapintó, de sértő szó a szol­­galelkűség. Nem tudom, van-e semleges szakkifejezés erre, mert ez nem egy tu­datosan választott út. Illetve a „tudat” itt csak annyi, hogy „szeretnék jól jár­ni”. Sokan reflexszerűen igazodnak erős egyéniségekhez. Az állatvilágban ez a természet rendje. Az embernek az „ér­zelmek kontra ráció” kérdés része törzsi őskorszakunk óta. Szerepe van az önzés­nek, az öndefiníciónak, röviden: az ego­nak. Több ilyen­ olyan párti képviselőt vagy párton kívüli szimpatizáns értelmi­ségit ismertem meg újságírói munkám során, akik eredetileg egy másik pártban vagy annak holdudvarában képzelték helyüket. Am­ikor ez nem sikerült, besi­multak egy másik pártba, amitől koráb­ban idegenkedtek. Ilyen (is) az ember. Orbán Viktor itt kivétel. Tudjuk, hogy liberálisként kezdte politikai pá­lyafutását. Sejtem, hogy akkor ezt vélte a hatalomhoz vezető útnak, de amikor nem jött be, simán jobbra sasszézott, mert való célja mindig a hatalom meg­szerzése volt. Nyolc éve, november 5-én ki is jelentette, hogy a 80-as évek­ben „nem a diktatúra ellen harcoltam, hanem azok ellen, akik csinálták a dik­tatúrát”. Érdekes nézni, amint hízelegve be­szélget diktátorokkal. Ők nem emleget­nek jogállami hiányosságokat! Színészi vénáját kamatozva, miniszterelnöksé­ge egy hosszúra nyúló színjáték, mely­ben vannak a Jók, a Rosszak és dráma. Bőven akad mélyszegénység is, de Or­bán szerint a focinak nagyobb szüksége van a közpénzből lenyúlt milliárdokra. És itt jön Sigmund Freud a képbe. Az 1956-ban megjelent könyvében Hilda Doolittle idézte Freudot: „Felfe­dezésem elsősorban nem egy mindenre gyógyír, hanem egy nagyon komoly filo­zófia alapja. Nagyon kevesen értik ezt, keveseknek van meg ehhez a tudásuk.” Véleményem szerint a politológiában és magában a politikusképzésben is he­lye lenne a lélekelemzés tanulságainak. Gondoljunk erre, amint megérteni tö­rekszünk egy embert, akit elmondása szerint apja gyakran vert, és így rabja lett egy „Majd én megmutatom a faternak!” tudat alatti bizonyítási kényszernek. DONÁTH ANNA AZ EURÓPAI PARLAMENTBEN Orbán megvédte a Momentum képvi­selőjét BÁNDY SÁNDOR

Next