Népszava, 2022. március (149. évfolyam, 50-75. szám)
2022-03-01 / 50. szám
HÁBORÚ UKRAJNA ELLEN NÉPSZAVA 2022. március 1., kedd3 Orosz atomzsarolás r DOKTRÍNA Putyin vélhetően a pszichológiai hadviselés részeként is fenyeget nukleáris támadással, de Oroszország elvben kész arra, hogy elsőként mérjen csapást MIKLÓS GÁBOR ÍRÁSA A NÉPSZAVÁNAK Fokozott készültségbe helyezte a hét végén országa nukleáris csapásmérő erőit Vlagyimir Putyin orosz elnök, a nyugatiak részéről elhangzott „agresszív” kijelentésekre, illetve a szankciókra hivatkozva. Az utóbbi néhány hétben ez már a sokadik olyan megnyilvánulása volt Putyinnak, amelyben - ha leplezetten is - atomcsapással fenyegetett. Ennek egyik eleme volt, hogy decemberben - már az Ukrajna körüli válság csúcsán - a hadászati nukleáris csapásmérő erőkkel gyakorlatot tartatott, amelyet Alekszandr Lukasenko belarusz zsarnokkal együtt szemlélt. A második alkalommal akkor mutatta fel az atomkártyát, amikor tv-beszédben jelentette be a „Donyec-medence lakóinak védelmében elrendelt különleges hadművelet” megkezdését. Ekkor arra figyelmeztette a Nyugatot: tartsák magukat távol Ukrajnától, különben olyasmit tapasztalnak, amelyre a „történelemben még nem volt példa”. Legutóbb pedig ez a parancsa következett, amelyről szintén videóban értesítette a világot és az orosz népet. Sajátos, hogy a felvételnek volt még két másik szereplője: Sergej Sojgu védelmi miniszter és Valerij Vasziljevics Geraszimov vezérkari főnök, akik kőarccal hallgatták a legfelsőbb főparancsnok utasítását. A legtöbb szakértő értetlenül figyelte a mostani orosz bejelentést. Katonailag a lépés semmit nem változtatott a dolgok rendes állásán: a hadászati csapásmérő erők számára a fokozott harckészültség alapállapot. Oroszország ma körülbelül hatezer nukleáris robbanófejjel rendelkezik. Ebből a mennyiségből 1500 robbanófej van állandó, folyamatos készültségben, a többit raktárakban őrzik. Az orosz hadsereg nukleáris kapacitása három részre tagolható: a triász szárazföldi kilövőállásokból, ballisztikus rakéta indítására képes tengeralattjárókból és távolsági bombázókból áll. A filmekben az atomfenyegetéssel összefüggésben általában a föld alatti létesítményekben elhelyezett interkontinentális ballisztikus rakéták silói bukkannak fel látványelemként. Ezek az orosz hadászati csapásmérő fegyverek többnyire több, önállóan manőverező robbanófejjel vannak felszerelve. A legtöbb még a szovjet időkből származik, de az utóbbi 10- 15 évben az arzenált korszerűsítették, új mobil elemekkel váltották fel az elavult rakétákat. A másik ág a haditengerészethez tartozó rakétahordozó - többnyire atommeghajtású - tengeralattjáró-flotta. Ennek egységei szintén alapjáratban állandó készültségben állnak. A nyugati szakértők a triász leggyengébb, leginkább elavult tagjának a nehézbombázókat tartják. Ezek a gépek fedélzetükön robotrepülőgépeket, bombákat visznek a cél felé. Szinte közhely, hogy a hidegháború azért nem fordult forró háborúba, mert a két szuperhatalom atomarzenálja kölcsönösen elrettentette egymást a támadástól. A világ az atomapokalipszis szélén táncolt, de nem pusztult el, köszönhetően a kölcsönösen biztosított megsemmisítés elvének (angolul „MAD”, ami önálló szóként azt jelenti, „őrült”). A szakértők úgy vélik, hogy az atomháború - ha kirobbanna - nem a több megatonnás nukleáris robbanófejjel ellátott rakéták és bombák, hanem harcászati atomfegyverek bevetését jelentené. És ezek terén az oroszok fölénye legalább ötszörös, ugyanis 1000 és 2000 körüli mennyiségre becsülik ezeknek „kicsi”, de akár hirosimai pusztításra képes robbanófejeknek a számát, miközben az amerikaiak 230 ilyen robbanófejjel rendelkeznek Németországban, Belgiumban, Olaszországban és Törökországban lévő támaszpontokon. A harcászati nukleáris eszközöket repülőbombákba, harcászati rakétákra, torpedókba, tüzérségi lövedékekbe szerelik. (A kalinyingrádi területen, illetve most Belaruszban elhelyezett Iszkander harcászati rakéták nemcsak Lengyelországot, a balti NATO-tagokat, de Németországot és Dániát is elérhetik.) A hidegháború idején elhelyeztek nukleáris aknákat, fejlesztettek úgynevezett minibombát vagy a szinte csak embert pusztító neutronbombát. A „kicsi atom” különös veszélye, hogy szinte felszabadítja a döntéshozók gátlásait, különösen ha súlyos veszélyben érzik magukat. A „kicsi atomcsapás” azután óhatatlanul egyre nagyobb pusztítássá eszkalálódik. Orosz stratégiai tervezők kb. 20 éve dolgozták ki azt a szcenáriumukat, amely szerint egy elsőként alkalmazott harcászati-hadműveleti atomcsapás megfordíthatja a háború kedvezőtlen alakulását, és nem vezet feltétlenül atomeszkalációhoz. Tehát jól lehet kijönni a háborúból, amelyet egyébként elveszítenének gyatrább felszerelésük, technikai elmaradottságuk vagy a rossz harci szellem következtében. Ezt az elméletet az ezredforduló körül dolgozták ki orosz hadtudósok, akik az amerikaiak koszovói beavatkozása után felmérték, mennyire lemaradt az orosz haderő a nyugati ellenfelektől. A 2014. december 26-i elnöki rendelettel megújított nukleáris stratégia szerint Oroszország akkor vet be atomfegyvereket, ha nukleáris támadás éri, vagy ha az ellenséges hagyományos erők támadása az „állam megmaradását veszélyezteti”. Tehát deklarálták: készek elsőként bevetni az atomfegyvert. Ezt a lehetőséget többször el is próbálták a különböző manővereken. A Zapad-2009 hadgyakorlaton azt játszották el, hogy Varsóra mérnek nukleáris csapást. A doktrína persze még nem haditerv, de követve a Kreml reakcióit, azt látjuk, hogy egyre többször hivatkoznak az Oroszországot létében - államiságában - fenyegető veszélyre. A Nyugatot azzal vádolják, hogy „színes forradalmak” és nyugati értékeket képviselő „idegen ügynökök” bevetésével akarja felszámolni az orosz államiságot - értsd: a putyini rezsimet. Ukrajna vezetése Putyin állítása szerint népirtást hajt végre a donyecki-luhanszki oroszok ellen, neonáci állam, s ráadásul atomfegyvert akar szerezni, márpedig ezt Oroszország nem viselheti el, tehát készen is áll a nukleáris hadüzenethez szükséges puzzle. Igaz, azt sem szabad elfelejteni, hogy az orosz elnök már 2014-ben is atomháborúval fenyegetőzött, amikor a Nyugat nem vette tudomásul a Krím elfoglalását. FENYEGETŐZIK VLAGYIMIR PUTYIN Az orosz elnök rendszeresen fenyegetőzik atomcsapással, december óta legalább háromszor tett ilyet 6 ezer Nagyjából ennyi nukleáris robbanófejjel rendelkezik Oroszország Oroszország rengeteg interkontinentális ballisztikus rakétával rendelkezik, de a kisebb harcászati nukleáris eszközök bevetése jelent igazán veszélyt Egyensúlyoznia kell a Boszporusz urának TENGERSZOROS Megerősítette Recep Tayyip Erdogan török elnök, hogy az ukrajnai háború eszkalációjának megakadályozása érdekében alkalmazni fogják az 1936-os montreux-i egyezmény rendelkezéseit. Bejelentése egyértelműen annak a jele, hogy Törökország - Ukrajna kérésének megfelelően - kész lezárni a Fekete- és a Földközi-tengert egymással összekötő tengerszorosokat az orosz hadiflotta előtt. Erdogan lapzártánkig azonban hivatalosan nem rendelte el a lépést. A kijevi kormány az Ukrajna elleni orosz invázió múlt csütörtöki kezdete óta kéri a Boszporusz lezárását Ankarától. A török vezetés azonban napokon át kivárt, sőt még csak nevén sem volt hajlandó nevezni a háborút. Talán abban bíztak, hogy a konfliktus rövid életű lesz, ám ezek a remények a hétvégére már biztosan szertefoszlottak. Vasárnap előbb Ibrahim Kalin elnöki főtanácsadó mondta ki a bűvös h betűs szót, majd Mevlüt Cavusoglu külügyminiszter a CNN Türknek adott interjújában fejtette ki, hogy hajlandók eleget tenni az ukrán kérésnek. Ha le is zárnák a tengerszorosokat, annak rövid távon nem lesz jelentősebb hatása Oroszország hadműveleteire. „Az orosz haditengerészet már korábban átirányította hajói egy részét a Fekete-tengerre, másfelől pedig a főbb előrenyomulás szárazföldön történik Dél-Ukrajnában” - magyarázta Egeresi Zoltán Törökország-szakértő, az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének (SVKI) tudományos munkatársa. Kiemelte: a Boszporusz és a Dardanellák jogi helyzetét szabályozó montreux-i egyezmény alapján Törökországnak egyébként is vissza kell engednie a hadihajókat az eredeti kikötőjükbe, azaz nem tartóztathatja fel a fekete-tengeri bázisokra visszatérő orosz fregattokat és rombolókat. Cavusoglu óva intette Moszkvát attól, hogy visszaéljen a rendelkezéssel, hangsúlyozva, hogy a Boszporuszon áthaladó hadihajóknak nem szabad a háborúban részt venniük, de kétséges, hogy Törökország ennek a kérésnek bármilyen módon érvényt tud szerezni. Ez azonban mellékes kérdés, az orosz flotta akadályoztatása ugyanis egyfajta szankciónak tekinthető. „Hosszabb távon - különösen a konfliktus elhúzódása esetén - ez az oroszok földközi-tengeri, szíriai vagy éppen líbiai pozícióinak fenntartását nehezítheti” - mutatott rá Egeresi Zoltán. A szakértő úgy vélte, hogy Ankara a háborúban alapvetően Kijev pártján áll, ám Moszkvát sem szeretné túlságosan magára haragítani. Erdogan azért kényszerül egyensúlyozásra, mert Törökország - a NATO tagjaként - a nyugati szövetségi rendszer része, miközben Ukrajnával és Oroszországgal is szoros gazdasági kapcsolatokat ápol. Az ANI indiai hírügynökség például megjegyezte, hogy tavaly nagyjából 4,65 millió orosz és 2,55 millió ukrán turista látogatta meg Törökországot, és a török gabonaimport 64,6 százaléka Oroszországból, 13,4 százaléka pedig Ukrajnából érkezett. A líra gyengélkedése és a magas infláció közepette a török elnök egyik országnál sem vághatja el magát. Akárhonnan is nézzük, a konfliktus elhúzódásán a török gazdaság csak veszíthet, közvetve pedig a jövő évi választásokra készülő Erdogan is. A török államfő ezért minden lehetőséget megragad arra, hogy sürgesse a békét: főtanácsadója, Ibrahim Kalin tegnap Jake Sullivan amerikai nemzetbiztonsági tanácsadóval beszélt telefonon ez ügyben. Erdogannak a háború púp a hátán, neki a leváltására szövetkező ellenzékkel kellene küzdenie, amelynek hat pártja éppen tegnap mutatta be a parlamentáris demokrácia visszaállítására irányuló közös tervét. ROSTOVÁNYI ANDRÁS Törökország azt hangoztatja, hogy kész elzárni az orosz hadihajók útját