Népszava, 2023. április (150. évfolyam, 77-99. szám)
2023-04-08 / 82. szám
2 I ______________________________________________________REFLEKTOR Vatikán: a változások kényszere • PRES Több irányból is nyomás nehezedik Ferenc pápára: egyszerre kellene megfelelnie a reformerek és a konzervatívok elvárásainak, valamint elhoznia a világnak a békét. HARGITAI MIKLÓS Húsvétkor nem csak a harangok mennek a hagyomány szerint Rómába: egy időre a világ figyelme is a katolikus egyház központja felé fordul. Míg Magyarország a közelgő budapesti pápalátogatás lázában ég, a világ többi része elsősorban azt figyeli érdeklődve és részben talán reménykedve, hogy Ferenc pápa néhány XX. századi elődjéhez hasonlóan tud-e valamilyen érdemi szerepet játszani a béketeremtésben. Közben pedig az egyház reformját is sokan várják tőle - meg azt is, hogy térjen vissza az őt a pápai trónon megelőző Benedek ellenreformjaihoz, kemény konzervativizmusához. A következőkben megpróbáljuk összegyűjteni, mely pontokon kellene rövid időn belül színt vallania a Vatikánnak (a pápai béketörekvéseknek pedig alább külön írást szentelünk). 1. CÖLIBÁTUS A papi nőtlenség intézménye recseg-ropog, és megszólalásai alapján talán a pápa is úgy látja: nem biztos, hogy sokáig tartható. A kérdéskör érintőlegesen összefügg az egyház pedofilbotrányaival: a jelenséget feltáró tanulmányok szerint a kötelezően előírt társtalanságnak és önmegtartóztatásnak legalábbis köze van ahhoz, hogy a papság körében felülreprezentáltak azok, akiknek nincs egészséges viszonyuk a szexualitáshoz. És ugyancsak összefügghet a lassan krónikussá váló paphiánnyal is, amely kevésbé érinti azon egyházakat, beleértve a görögkatolikusokat is, ahol engedélyezett a nősülés. Idekapcsolódik az a minapi pápai mondás, amely szerint a szex az Isten egyik legszebb ajándéka - nehéz ezt máshogy értelmezni, mint hogy (kimondatlanul is) olyan ajándék, amelytől egy egyre inkább anakronisztikusnak tűnő előírás megfosztja a katolikus papokat. 2. PEDOFILÜGYEK Ferenc elszántsága, hogy megtisztítja az egyházat a pedofíliától, dicséretes, az elért eredmények azonban egyelőre szerények és ellentmondásosak. A hierarchia ellenállása a megtisztulási, illetve szembenézési törekvésekkel szemben kézzelfogható, Ferenc páfertőzéssel. Az egyházfő azóta felépült s részt vett a Szent Péter-bazilikában a hagyományos nagypénteki misén, de a szokatlan pának ugyanakkor garantáltan igaza van abban, hogy a papok, apácák stb. által elkövetett, büntetlenül maradt pedofil cselekmények - az áldozatok iránti, bántóan hiányzó szánalommal, illetve a szintén hiánycikknek számító őszinte megbánással együtt - jelenleg a katolikus egyház legnagyobb hitelességi deficitjét alkotják. Magyar szempontból különösen gyászos, hogy a Ferenc által megkezdett úton éppen a magyar katolikus egyház halad (a vele ebben is szövetséges Orbán-kormánnyal kézen fogva) a leglassabban, még a kétségbevonhatatlan katolikus európai államokkal, így Lengyelországgal, Írországgal vagy Spanyolországgal összehasonlítva is. 3. HOMOSZEXUALITÁS Alighanem a hatnapos teremtéstörténet a legismertebb példa arra, hogy az egyháznak időnként újra kell értelmeznie saját tanításának bizonyos elemeit. Akár a homoszexualitás vagy az emberi nem bináris mivoltának a kérdésében is (utóbbi a keményebb dió, hiszen a Teremtés könyvében konkrétan az áll: „Isten megteremtette az embert saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket” - miközben az újszülöttek két ezrelékénél, vagyis minden ezer gyerek közül kettőnél nemhogy ránézésre, de genetikai vizsgálattal sem lehet egyértelműen eldönteni, hogy fiúk-e vagy lányok). Az újragondolás a protestáns egyházak némelyikében már megtörtént, és néhány országban, például Németországban a katolikusok is erősen feszegetik a határokat, ami viszont a klérus konzervatív szárnya szerint egyházszakadással fenyeget. Ferenc pápa igyekszik középen maradni ebben a nem sok középutas megoldást kínáló témában: az eredeti tanításhoz ragaszkodik, de az elfogadásban, illetve a „bűn” megítélésében elődeinél lényegesen megengedőbb. Ezt a korántsem kényelmes álláspontot éppen az olyan fejlemények teszik tarthatatlanná, mint amilyenek a közelmúltban Magyarországon, Brazíliában vagy a 85%-ban keresztény többségű Ugandában történtek, amikor a keresztény tanításból levezetve hoztak súlyosan jogkorlátozó szabályokat a világi hatóságok a homoszexuális emberek ellen. 4. EGYHÁZÜLDÖZÉS Miközben Kínában nyílt keresztényüldözés zajlik, a kérést Elképzelhető, hogy egy esetleges békekötés kidolgozásában a vatikáni diplomácia is szerephez jut. tényleg létszáma dinamikusan nő: a kínai állam adatai szerint 2018-ban 44 millió fő volt (a valóságban akár a duplája is lehet), kutatói becslések szerint pedig 2025-ig elérheti a 160, s 2030-ig a 247 milliót - utóbbi azt jelentené, hogy Kína lenne a világ legnagyobb keresztény országa. Közben a Vatikán és Peking között létezik egy titkos megállapodás, amelynek keretében a kommunista Kína jogot formál a püspöki kinevezésekbe történő beleszólásra hasonlóan, csak direktebb formában, mint 1990 előtt az állampárti Magyarországon, a pápa viszont igyekszik elérni, hogy ennek ellenére méltó személyek kerüljenek a kínai püspökségek élére. Hasonló, a bibliai tanításból szintén nehezen levezethető lavírozás folyik Oroszországgal kapcsolatban is, ahol a súlyos alávetettségben élő ottani katolikusok fölötti rendelkezés joga, illetve gyakorlati lehetősége az érdekkonfliktus tárgya Moszkva és a Vatikán között. Utóbbi részben megmagyarázza, miért ennyire óvatos Ferenc pápa az ukrajnai háborúval kapcsolatos állásfoglalásai során: bizonyára szeretné elkerülni, hogy egy esetlegesen kiéleződő konfliktus veszélyeztesse az orosz katolikusokat vagy az ottani katolikus egyházi szervezettel kapcsolatos vatikáni pozíciókat. 5. HÁBORÚ A magyar kormány örömmel hivatkozik arra, hogy az ukrajnai háborúval kapcsolatos „békepárti” álláspontját egyedül a Vatikán osztja, az azonban (mármint az, hogy az Orbán-kabinet és a pápai állam a háború témájában azonos platformon lenne) ebben a formában biztosan nem igaz. Ferenc pápa visszatérően kiáll a tűzszünetért és a békéért, ám azt, hogy az utóbbi alatt mit ért, „külügyminisztere” egyértelműen megfogalmazta: olyan igazságos békét szeretnének, amely úgy kezdődik, hogy az orosz csapatok kivonulnak Ukrajnából (ha Orbánék is erre gondolnak, akkor könnyen lehet, hogy tényleg a világ nagyobbik fele egyetért velük, csak az a gond, hogy ezt így még sosem mondták ki). Ferenc tehát egyensúlyozik, de elképzelhető, hogy ha a felek tényleg rászánják magukat a békekötésre, annak kidolgozásában a vatikáni diplomácia is szerephez jut majd. A 86 éves Ferenc pápát a múlt héten három napig kezelték kórházban légúti hideg miatt - pápasága során először - kihagyta az esti programot, amikor a Colosseumnál végigjárják a Keresztút stációit 247 millió 2030-ra akár ennyi keresztény élhet majd Kínában QCo<<=) C. ) o Békepápák, pápabékék KÖNYV Dolga-e a mindenkori pápának, hogy beavatkozzon - akár a béketeremtés szándékával - a világ profán ügyeibe? És ha van feladata a békével, vajon mennyire lehet hatékony annak tudatában, hogy politikai hatalma nincs ugyan, ám elvben a világ leghatalmasabb uralkodóját képviseli? A kérdés alighanem azóta foglalkoztatja az emberiséget, mióta a pápai állam a mai formájában létezik, de a valóságban arról is nagyon keveset tudunk, hogy mióta létezik, milyen körülmények között alakult ki ez a mostani felállás, és hogyan alakította ki magának a Vatikán azt a kétségkívül létező világpolitikai mozgásteret, amelyet időközben többször ki is használt valamilyen konfliktus békés rendezése érdekében. Rónay Tamásnak, lapunk külpolitikai rovatvezetőjének a napokban a nyomdába került, várhatóan a pápalátogatás előtt megjelenő, Rejtélyes vatikáni diplomácia - Mit tesz a pápa a békéért? című könyve ilyenformán kétszeresen is hiánypótló. Egyrészt felvázolja a történelmi hátteret s a mai helyzethez vezető utat, szabatosan elmagyarázva, mi az, amit okkal várhatunk a katolikus egyház fejétől (és mi az, aminek érdekében felsőbb hatalomhoz kell fohászkodnunk). Másrészt pedig kortárs források, vagyis az akkori sajtó híradásai alapján tisztába teszi, melyik pápa mit tett pontosan a háborúk megfékezéséért; mekkora volt a tényleges hatásköre, mennyit használt ki belőle, s mit kockáztatott közben. A laikus és szakmabeli érdeklődőket feltehetően az izgatja leginkább, ami a fasizmussal, a nácizmussal, a zsidóüldözéssel, a holokauszttal és általánosságban a második világháborúval kapcsolatban a Vatikánban történt. Anélkül, hogy a spoilerezés vétkébe esnénk, érdemes leszögezni: jó néhány közkeletű félreértést és rosszindulatú rágalmat cáfol a kötet azzal kapcsolatban, hogy a pápa átaludta a népirtást, kivárásra játszott, vagy netán kollaborált a nácikkal. (Utóbbi talán a legérdekesebb vád: a könyvben idézett források teljesen egyértelművé teszik, hogy az ideológiai hegemóniára törekvő fasizmus veszélyes vetélytársai, Németország náci vezetése pedig nemcsak a zöldmezősen felépítendő pángermán „új vallás” konkurenciáját, de ellenséget, ellenállási gócpontot is látott a katolikus egyházban, ami értelemszerűen kizárt bármiféle kollaborációt. Még akkor is, ha erre egyéni szinteken, elsősorban osztrák és német egyházi emberek részéről mutatkozott volna hajlandóság.) Hasonlóan komoly értéke könyvnek a II. János Pál történelmi a szerepét tisztázni segítő források sokasága. Ezt a szerepet sokan - például a magyar kormány oroszbarátságát Lengyelország felé kompenzálni igyekvő Orbán-kormány köreiben - hajlamosak verbálisan túlértékelni, neki tulajdonítva a közép- és kelet-európai rendszerváltást, pedig, ahogyan az írásból kiderül, a valóság sem kevésbé érdekes a fikcióknál. Mint ahogy az is érdekfeszítő, amit a pápai állam működéséről, belső logikájáról, egyben pedig a pápa gyakori eszköztelenségéről, kiszolgáltatottságáról, a nagy politikai aktorokkal szembeni valós erőviszonyairól megtudunk a könyvből. A szerző - akinek a munkássága révén a Népszava hosszú ideje az első számú hazai közéleti hírforrás vatikáni ügyekben - elfogultság nélkül, szó szerinti forrásidézetek sokaságát használva, az azokból levont tárgyilagos következtetésekkel visz közelebb a bevezetőben feltett alapkérdés megválaszolásához. A végkövetkeztetések levonását viszont az olvasóra bízza, tudva, hogy olyan dilemmát taglal, aminek nincs mindannyiunk számára azonosan elfogadható megfejtése. H. M. INFO Rónay Tamás: Rejtélyes vatikáni diplomácia Európa Kiadó Mit tesz a REJTÉLYES VATIKÁNI DIPLOMÁCIA