Népszava, 2024. február (151. évfolyam, 27-51. szám)

2024-02-21 / 44. szám

| NÉPSZAVA | 2024. február 21., szerda VELEMENY W Milyenek merjünk lenni? magyar közgazdásza A külpoliti­kai stratégia alapja­it 1990-ben - ellenzéki egyetértéssel - az An­­tall-kormány rakta le. A hármas célrendszer - euroatlan­­ti integráció, határon túli magyar­ság érdekképviselete és szomszéd­ságpolitika - időtállónak bizonyult. Az első két évtizedben a különbö­ző kormányok külpolitikájában természetesen voltak bizonyos el­térések, de a három alappillérben az igazán nagy hangsúlyeltolódá­sok 2010 óta, az Orbán-kormányok alatt következtek be. EUROATLANTI INTEGRÁ­CIÓ: A külpolitikában számotte­vően gyöngült az atlantista szemlé­let, amelyet különösen a NATO-val és az Európai Unióval támadt viták és feszültségek, valamint az Orosz­országgal, Kínával és Ukrajnával szembeni magyar különutasság fémjeleznek. Svédország NATO- tagságának értelmetlen, hiteles ér­dek nélküli akadályozása a szövet­ségi fegyelem további gyöngülését mutatja. Megalázó volt, hogy a svéd csatlakozás váratlan jóváhagyásával még a baráti Törökország is cserben hagyta az Orbán-kormányt, sorozatlan stílusról nem is beszélve. Orbán nem talált időt a másfél éve Budapesten tartózkodó amerikai nagykövettel, David Pressmannal való találkozásra, pedig lenne miről beszélgetni. Ha így folytatódik, csak idő kér­dése, hogy a két ország között eddig szépen fejlődő gazdasági együttmű­ködés mikor válik a rossz politikai kapcsolatok áldozatává. Nem jó jel, hogy a Magyarországon eszközölt külföldi beruházásokban Amerika a korábbi második helyről az ötödik­re esett vissza. A fontos kétoldalú adóegyezmény január 1-től hatályos washingtoni felmondása tovább csökkentheti az amerikai beruházá­si kedvet hazánkban. A KÜLHONI MAGYARSÁG ÉRDEKKÉPVISELETE. Az or­báni külpolitikában kiemelkedő súlyt kapott a külhoni magyarok ér­dekképviselete, a határokon átíve­lő közjogi nemzetegyesítés jelszava alatt. A változást legmarkánsabban a kettős állampolgárság megszer­zésének jelentős megkönnyítése mutatja, amelynek következtében több mint egymillió határon kívü­li magyar szerzett állampolgársá­got és részvételi jogot az ország­ Az oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére. Mindezek következtében Ma­gyarország mára súlyosan elszigete­lődött az euroatlanti térben, és sú­lyos bizalmi válság övezi a legfőbb partnerei részéről. Az EU-ban egyre erősödik a „nukleáris opció” (hetes cikkely) alkalmazásának követelése Magyarországgal szemben, amely a magyar szavazati jog elvesztésével járna az Európai Tanácsban. Köz­ben az állandósult jogállamisági vi­ták miatt visszatartott jelentős uni­ós pénzek nagy károkat okoznak a magyar gazdaságnak. A mélyülő elszigetelődést jelzi az is, hogy a Fidesz 2021-ben kénysze­rűen kilépett a kereszténydemok­rata Európai Néppárt európai par­lamenti frakciójából, és azóta sem sikerült új pártcsaládot találnia. A júniusi európai parlamenti válasz­tások után az Európai Konzerva­tívok és Reformerek pártfrakció­ja elképzelhetően soraiba fogadja majd a Fideszt. Kiváltképpen hátrányos a politi­kai kapcsolatok súlyos megromlá­sa az Egyesült Államokkal. Ez már jóval több mint diplomáciai mo­solyszünet Washington és Buda­pest között: a magas szintű politi­kai kapcsolatok mélyre zuhantak Magyarország legfontosabb szövet­ségesével és nemzetbiztonságunk legfőbb garantálójával. A magyar miniszterelnök és külügyminisz­ter de facto nemkívánatos személy Washingtonban. Az amerikai elnök elleni direkt politikai támadások és az amerikai választásokba való - Donald Trump melletti - nyílt, ké­retlen „beszólások” diplomáciai normákba ütköznek, az olykor pál­­ó magyar érdekek „kőkemény” képvisele­te helyett „okos” kép­viseletre és nagyobb kompro­misszum­készségre van szükség. Magyaror­szág nem nyerheti meg minden meccsét a nemzetközi játéktéren, gyűlési választásokon. Közben a „magyar-magyar” ellentétek foko­zódtak, különösen a Szlovákiában és Romániában élő magyarság kö­rében, amihez - a szelektív támoga­tás formájában - Budapest is hozzá­járult. SZOMSZÉDSÁGPOLITIKA: Ez a pillér alapvetően etnikai ala­pú szomszédságpolitikára szű­kült le, konfliktusokat idézve elő több országgal is. Az etnikai ala­pú külpolitikának kemény korlátai vannak, különösen a vészesen fo­gyatkozó magyar kisebbség, a vas­kos „asszimilációs veszteségek” és az elvándorlás hatására. A tágabb szomszédságpolitika részeként fel­fogható V4-es visegrádi együttmű­ködés mára gyakorlatilag szétesett, a tagországok közötti ideológiai és külpolitikai ellentétek kiéleződése, valamint az ukrán háborúhoz való oroszbarát, különutas magyar hoz­záállás következtében. Különösen fájó a magyar-lengyel kapcsolatok súlyos megromlása. Milyen szerepet játszott ha­zánk euroatlanti elszigetelődésé­ben az utóbbi 13 évben folytatott orbáni diplomácia minősége és stílusa? Hiba volt a „merjünk ki­csik lenni” diplomáciai megközelí­tés 2010 utáni feladása a „merjünk nagyok lenni” - megalomániás­­ koncepciója javára. A „merjünk kicsik lenni” felfogás eredetileg Franz Vranitzky osztrák kancel­lártól származik, aki ezzel hagyott fel végleg országa történelmi nosz­talgiázásával. Hazánkban Kovács László szocialista külügyminisz­ter beszélt a „merjünk kicsik lenni” koncepcióról mint a magyar külpo­litika realista keretéről. A „merjünk nagyok lenni” or­báni szemlélet következtében Ma­gyarország - méretéhez és erejéhez viszonyítva - „túljátssza” magát a nemzetközi porondon, ami fölös­leges konfliktusok forrása lett. Pél­dául az elmúlt hat évben az EU-ban Magyarország szolgáltatta a kül- és biztonságpolitikai vétók több mint felét, miközben az EU teljes né­pességében csupán két százalék, a GDP-jében pedig egy százalék a részaránya. Van-e a kapcsolat a „merjünk na­gyok lenni” és Orbán Viktor sze­mélyes hatalmi ambíciói között? Természetesen van. A miniszter­elnöknek túl kicsi Magyarország, a duzzadó ambícióktól hajtva min­denáron nagypályás játékos - ha kell, „feketebárány” - kíván lenni. Különösen az európai politikában, függetlenül attól, hogy az mennyi­ben szolgálja a nemzeti érdeket. Or­bán Európa populista enfant ter­­rible-jeként kis országa önsúlyát jóval meghaladó nemzetközi szerep­re tett szert, kihasználva az EU belső válságát és intézményi fogyatékossá­gait, a bevándorlási káoszt, a kulcs­országok vezetőinek gyengeségeit. Az illiberális demokrácia büszke fel­vállalása, a kitartó Brüsszel-ellenes­­ség és a különutasság miatt jóformán egész Európa Orbánról beszél. Orbánnak az orosz elnökkel fenntartott különleges kapcsola­ta is többnyire a „nagy pályát” és az EU-n belüli elszigetelődés ellen­súlyozását szolgálja. A keleti nyi­tás keretében Pekinggel is sikerült speciális viszonyt teremteni, régi­ónkban szinte egyedülállóan, fittyet hányva az ezzel (plusz az orosz ba­rátsággal) járó szövetséges­ rosszal­lásokra. Donald Trump elnöksége alatt pedig a magyar miniszterel­nök megkapta a hőn vágyott elisme­rést Washingtontól is. Innen egye­nes út vezetett a görög hitregékből jól ismert hübriszes mentalitáshoz: az elbizakodottsághoz, önteltség­hez és hatalmi túlérzethez. Hatalmi hübriszében Orbán rosszul méri fel az erejét és a külpolitikai mozgáste­ret. A hibákért nem a hatalmi elit, hanem az ország népe fizeti az árat. Előre tekintve: mit kellene más­képpen és jobban csinálni a ma­gyar külpolitikában? A külpolitika hármas alappillére továbbra is ér­vényes, de nagyobb egyensúlyt kell teremteni közöttük. Például az in­dokolt „keleti nyitás” nem szabad, hogy „nyugati záráshoz” vezessen. A Magyarország számára stratégiai­lag döntő nemzetközi rendszerek­ben és relációkban erősíteni kell a szövetségi fegyelmet. Kerülni kell a túlzásokba torkolló, rendszerszintű különutasságot. A külpolitika moz­gásterét körültekintően kell kijelöl­ni, figyelembe véve az ország objek­tív korlátait, különösen a jelenlegi politikai elszigeteltségben. A ma­gyar érdekek „kőkemény” képvise­lete helyett „okos” képviseletre és nagyobb kompromisszumkészség­re van szükség. Magyarország nem nyerheti meg minden meccsét a nemzetközi j­átéktéren. Az Egyesült Államokkal való kapcsolatokat nem szabad az ame­rikai belpolitika kétpárti hullámzá­saitól függővé tenni. Kerülni kell az amerikai elnökválasztásokba való illetéktelen beavatkozásokat. Pro­fesszionális, intelligens diplomáciá­val helyre kell állítani Magyarország „puha erejét”, nemzetközi tekinté­lyét, amelyet a rendszerváltás idő­szakában elismerten kivívott magá­nak. Ideje visszatérni a kispályára, amíg nem túl késő. Elég volt a nagy­pályás ámokfutásból! DOBOZI ISTVÁN, a Világbank volt vezető SZERINTEM Terelés A Sándor-palota, Novák Kata­lin, Kocsis Máté, Orbán Balázs és mások napokig próbálták ba­gatellizálni a pedofil iskolaigaz­gató tettének eltussolásában segédkező tanárnak adott elnöki kegyelem ügyét. Először Orbán Viktor is csak egy nehezen értel­mezhető alkotmánymódosítást jelentett be. Az elégedetlenség tovább gyűrűzik, ezért a figyel­met most az ellenzékre igyekez­nek irányítani. Ehhez apropót találtak a Fekete-Győr András tüntetési ügyében - öt év után épp most - hozott másodfokú ítéletben is. A hatalom szószó­lói arra kíváncsiak, hogy a Mo­mentum korábbi elnöke, ország­gyűlési képviselője ugyanúgy lemond-e, mint Novák Katalin. Reméljük, ez az esemény sem fedi el a kegyelmi ügyet. DR. JÓKAI OSZKÁR Erdősávok A kormány elajándékozott a Sze­­ged-Csanádi Egyházmegyének hat hektár erdőt, ahol az egyház saját iskolát akar építeni. Emi­att az ott lévő fákat sokáig ki akarták vágni, mondván, útban vannak. Ez az utolsó erdő Sze­geden, és ha kivágják a fákat, a város védtelenné válik az időjá­rással szemben. Annak a gaz­daságnak, ahol mint igazgató dolgoztam, 2000 hektár földte­rülete volt. Valamennyi földtáb­la szélén erdősáv húzódott meg. A kárpótlás során a földterüle­tek 50 százalékát elvették. Az új gazdák első dolga az volt, hogy a fákat kivágták. Aztán amikor vi­harok, hatalmas szelek keletkez­tek, a növények jó része megdőlt, betakaríthatatlanná vált. Akkor jöttek rá az új gazdák, hogy a fa­kivág­­ással milyen károkat okoz­tak, leginkább saját maguknak. MOLNÁR ISTVÁN Verseny A tiltakozó gazdák amit kértek, megkapták, kitiltották az olcsó ukrán gabonát. De most rajtuk a sor, át kell alakítani a termék­szerkezetet, mást kell vetni, ter­melni, mert veszteségből nem lehet megélni. Ilyen a szabad verseny, ami végső soron nekünk, vásárlóknak, fogyasztóknak jó. A piaci korlátozás csak azoknak kedvez, akik nem képesek a pia­con helytállni. Ez a magyar gaz­dákra és kereskedőkre is igaz. MOKÁNY ÁRPÁD Szobor Úgy tűnik, a célzott szoborál­lítások, cserék örök hobbijai a diktatórikus rendszereknek. Ho­gyan is szólt az 1950-es években, a Rákosi-rendszerben született vicc? Egy idős úr felfigyelt arra, hogy a Vörösmarty-szobrot kor­donnal vették körbe. Megszó­lította az ott posztoló rendőrt: - Mi készül itt, fiam? - Megy a szobor, jön helyette egy Ráko­si, hangzott a válasz! - Nem is rossz ötlet, hiszen csak egy betűt kell változtatni a nevén. Vörös­marty helyett Vörös Matyi! - Jó, jó - válaszolja a rendőr -, de hátul az van kiírva: Hazádnak rendületlenül! - Hát ez az! Itt is csak egy betűt kell kicserélni: Hazudnak rendületlenül. LADÁNYI ANDRÁS Olvasóink leveleit a következő címre várjuk: olvasoilevel@nepszava.hu

Next