Néptanítók lapja 60. évfolyam, 1927

1927-04-15 / 15-16. szám

1927 xv—xvi. szám, 52 néptanítók lapja TUDOMÁNY, IRODALOM MŰVÉSZET Küzdelem a magyar analfabétizmus ellen. A népkultúra fejlesztése. írta: Dezső Lipót kir. tanfelügyelő. Az „Uj Nemzedék" napi­lap által dicséretben részesült pályamunka. Ára 5 pengő. Dezső Lipótnak ez a könyve nagy készültség­gel, mély átgondolással és a kulturális érdekek előmozdítására törekvő céltudatossággal meg­írt mű. A szerző alaposan ismeri a magyar kultúrpolitika haladásának irányvonalait és hazánk demográfiai viszonyait. A könyv első része az államnak az analfa­bétizmussal szemben való kötelességeire mutat reá. A népoktatás sohasem volt annyira poli­tikum, mint ma. Az állami élet fennállásának, jövőjének az alapja az iskola. Olyan iskola és annyi, amely mindenkinek rendelkezésére áll, amely a nemzeti egység s a közérdekek szem­pontjából lehetővé teszi, hogy minden egyes megszerezhesse azokat a kultúrfeltételeket, amelyek állampolgári feladatának teljesítésé­hez szükségesek. A második részben az analfabétizmusnak köz- és nemzetgazdasági szempontból való ká­ros hatásáról szól a szerző. A harmadik rész az analfabétizmus elleni küzdelem múltját ismerteti. A negyedik rész az analfabétizmus okait tárja fel, melyek a következők: 1. az iskolák elégtelen volta s az iskolákkal szemben tanú­sított állandó szűkkeblűség; 2. az iskolai mu­lasztások körüli bajok és II. szociális okok. A hatodik rész „Mik a teendők­?" címet viseli. Ebben azt hangsúlyozza a cikkíró, hogy az analfabétizmus megszüntetésére legyen meg a nemzetnek a határozott, eltökélt, megmásítha­tatlan akarata. Minden megye népoktatásának rendezésére, az analfabéták mikénti oktatására nézve legyen egy kidolgozott terv, melyet a minisztérium az illetékes helyi és megyei szak­közegekkel együttesen s az összes körülménye­ket figyelembe véve véglegesen dolgozzon ki. Az analfabétizmus végleges megszüntetése vé­gett mondassék ki az általános tanulás kötele­zettsége. Sokan nem azért lettek analfabéták, mert a tanulásra nem volt meg a módjuk, al­kalmuk, vagyonuk , mert nem rendelkeztek a szükséges eszközökkel, hanem csakis azért, mert senki sem kötelezte őket az elemi művelt­ség megszerzésére s korlátolt gondolkozásuk­kal azt hitték, hogy szükségtelen is a tanulás. Dezső Lipót csakis törvényes kötelezettség mellett tartja lehetőnek az iskola érvényesülé­sét, a tudás megbecsülését s az általános mű­veltség emelését. Ha az elemi műveltség meg­szerzését továbbra is egyesek tetszésére bízzuk, akkor az iskola — szerinte — csakis luxusérde­kek kielégítésére lesz hivatva. Nagy súlyt helyez a szerző az iskolamulasz­tások körüli eljárások szabályozására és a szü­lők felvilágosítására A könyv második része a népkultúra fejlesz­tésének a módozatait tárgyalja a következő címek alatt: I. A vallás-erkölcsi nevelés. II. A nemzeti nevelés. III. A gazdasági nevelés. Dezső Lipót könyve az analfabétizmus ellen való küzdelemnek valóságos kátéja és mint ilyen, feltétlenül igényt tarthat az érdeklődő hatóságok és a lelkes magyar tanítóság figyel­mére. KÜLFÖLDI KÖNYVEK Gyermekek országa. (Das Kinderland.) Ernst Lissauer, egy német költő és tanügyi férfiú „Das Kinderland" címmel összefoglalta a né­met líra legszebb termékeit, melyek a gyerme­kekhez szólnak és amelyek a gyermekekkel foglalkoznak. Oly költemények is vannak a kötetben, melyek a kicsinyek látókörét meg­haladják és csupán a felnőtteket érdekelhetik. De éppen az a könyv célja, hogy anyák, apák, tanítók, nevelők élvezzék és közvetítsék a köl­tészet gyönyörű alkotásait a gyermekeknek; az érettebb ifjúság persze maga is kedvvel for­gathatja a szép könyvet. A mű ilyen cikluso­kat foglal magában: Az élet előtt, Bölcsődalok, A gyermekszobában, Utca és kert, Ünnepek, Oktatás és tanács, A halálról, A gond, Világ­történelem, Szemlélődés, Visszapillantás. A leg­ismertebb német költők: Hebbel, Lilienkiron, Storra, Rückert, Dehmel, Mörike, Falke, Groth, Henzel, Hartmann, Schefer, Blomberg, Keller, Konrád Ferdinánd Meyer szerepelnek a kötet­ben, mely közli a legérdekesebb német, tiroli stb. népdalokat és tájszólásos verseket, fel­köszöntőket, üdvözléseket is. Tizenhárom toll­rajz díszíti a szép könyvet, mely a „Deutsche V­erlag­sanstalt"-nál, Stuttgart—Berl­in jelent meg. Fröbel és Montessori. Érdekes könyv jelent meg Lipcsében­ a Fröbel- és Montessori-féle tanulmányi módszerekről Hilde Hecker ta­nítónő és dr. Martha Muchownak, a hamburgi lélektani laboratórium asszisztensnőjének tol­lából, akik e téren szerzett, oktatásügyileg rendkívül értékes tapasztalataikat teszik közé. A műhöz dr. Ed. Spranger professzor írt egy tanulmánynak is beillő előszót, mely Fröbel és Montessori tanainak alapelveivel ismertet meg. A tudós tanár megállapítja, hogy az érett ember testében-lelkében hatékonyan él a gyermeki lény és e rejtett rétegből tör ki a teremtő erő. Arra alapította Fröbel módszerét, hogy csak az a gyermek, aki egészen élt és mélyen behatolt már gyermekkorában élete értelmébe, fejlődhetik egész emberré. Amit a gyermek fantáziájának neveznek, az az ő élet­valósága és a gyermek játékai, ezek az ő tevé­kenysége. Montessori Mária más lélektani fel­tevésekből indul ki és szociálpedagógiai pro­grammját ezek uralják: haladás, szabadság, értelem és rend. Hecker Hilda közli tapaszta­latait, melyeket a berlini Pestalozzi-Fröbel-ház

Next