Néptanítók lapja 60. évfolyam, 1927
1927-04-15 / 15-16. szám
1927 xv—xvi. szám, 52 néptanítók lapja TUDOMÁNY, IRODALOM MŰVÉSZET Küzdelem a magyar analfabétizmus ellen. A népkultúra fejlesztése. írta: Dezső Lipót kir. tanfelügyelő. Az „Uj Nemzedék" napilap által dicséretben részesült pályamunka. Ára 5 pengő. Dezső Lipótnak ez a könyve nagy készültséggel, mély átgondolással és a kulturális érdekek előmozdítására törekvő céltudatossággal megírt mű. A szerző alaposan ismeri a magyar kultúrpolitika haladásának irányvonalait és hazánk demográfiai viszonyait. A könyv első része az államnak az analfabétizmussal szemben való kötelességeire mutat reá. A népoktatás sohasem volt annyira politikum, mint ma. Az állami élet fennállásának, jövőjének az alapja az iskola. Olyan iskola és annyi, amely mindenkinek rendelkezésére áll, amely a nemzeti egység s a közérdekek szempontjából lehetővé teszi, hogy minden egyes megszerezhesse azokat a kultúrfeltételeket, amelyek állampolgári feladatának teljesítéséhez szükségesek. A második részben az analfabétizmusnak köz- és nemzetgazdasági szempontból való káros hatásáról szól a szerző. A harmadik rész az analfabétizmus elleni küzdelem múltját ismerteti. A negyedik rész az analfabétizmus okait tárja fel, melyek a következők: 1. az iskolák elégtelen volta s az iskolákkal szemben tanúsított állandó szűkkeblűség; 2. az iskolai mulasztások körüli bajok és II. szociális okok. A hatodik rész „Mik a teendők?" címet viseli. Ebben azt hangsúlyozza a cikkíró, hogy az analfabétizmus megszüntetésére legyen meg a nemzetnek a határozott, eltökélt, megmásíthatatlan akarata. Minden megye népoktatásának rendezésére, az analfabéták mikénti oktatására nézve legyen egy kidolgozott terv, melyet a minisztérium az illetékes helyi és megyei szakközegekkel együttesen s az összes körülményeket figyelembe véve véglegesen dolgozzon ki. Az analfabétizmus végleges megszüntetése végett mondassék ki az általános tanulás kötelezettsége. Sokan nem azért lettek analfabéták, mert a tanulásra nem volt meg a módjuk, alkalmuk, vagyonuk , mert nem rendelkeztek a szükséges eszközökkel, hanem csakis azért, mert senki sem kötelezte őket az elemi műveltség megszerzésére s korlátolt gondolkozásukkal azt hitték, hogy szükségtelen is a tanulás. Dezső Lipót csakis törvényes kötelezettség mellett tartja lehetőnek az iskola érvényesülését, a tudás megbecsülését s az általános műveltség emelését. Ha az elemi műveltség megszerzését továbbra is egyesek tetszésére bízzuk, akkor az iskola — szerinte — csakis luxusérdekek kielégítésére lesz hivatva. Nagy súlyt helyez a szerző az iskolamulasztások körüli eljárások szabályozására és a szülők felvilágosítására A könyv második része a népkultúra fejlesztésének a módozatait tárgyalja a következő címek alatt: I. A vallás-erkölcsi nevelés. II. A nemzeti nevelés. III. A gazdasági nevelés. Dezső Lipót könyve az analfabétizmus ellen való küzdelemnek valóságos kátéja és mint ilyen, feltétlenül igényt tarthat az érdeklődő hatóságok és a lelkes magyar tanítóság figyelmére. KÜLFÖLDI KÖNYVEK Gyermekek országa. (Das Kinderland.) Ernst Lissauer, egy német költő és tanügyi férfiú „Das Kinderland" címmel összefoglalta a német líra legszebb termékeit, melyek a gyermekekhez szólnak és amelyek a gyermekekkel foglalkoznak. Oly költemények is vannak a kötetben, melyek a kicsinyek látókörét meghaladják és csupán a felnőtteket érdekelhetik. De éppen az a könyv célja, hogy anyák, apák, tanítók, nevelők élvezzék és közvetítsék a költészet gyönyörű alkotásait a gyermekeknek; az érettebb ifjúság persze maga is kedvvel forgathatja a szép könyvet. A mű ilyen ciklusokat foglal magában: Az élet előtt, Bölcsődalok, A gyermekszobában, Utca és kert, Ünnepek, Oktatás és tanács, A halálról, A gond, Világtörténelem, Szemlélődés, Visszapillantás. A legismertebb német költők: Hebbel, Lilienkiron, Storra, Rückert, Dehmel, Mörike, Falke, Groth, Henzel, Hartmann, Schefer, Blomberg, Keller, Konrád Ferdinánd Meyer szerepelnek a kötetben, mely közli a legérdekesebb német, tiroli stb. népdalokat és tájszólásos verseket, felköszöntőket, üdvözléseket is. Tizenhárom tollrajz díszíti a szép könyvet, mely a „Deutsche Verlagsanstalt"-nál, Stuttgart—Berlin jelent meg. Fröbel és Montessori. Érdekes könyv jelent meg Lipcsében a Fröbel- és Montessori-féle tanulmányi módszerekről Hilde Hecker tanítónő és dr. Martha Muchownak, a hamburgi lélektani laboratórium asszisztensnőjének tollából, akik e téren szerzett, oktatásügyileg rendkívül értékes tapasztalataikat teszik közé. A műhöz dr. Ed. Spranger professzor írt egy tanulmánynak is beillő előszót, mely Fröbel és Montessori tanainak alapelveivel ismertet meg. A tudós tanár megállapítja, hogy az érett ember testében-lelkében hatékonyan él a gyermeki lény és e rejtett rétegből tör ki a teremtő erő. Arra alapította Fröbel módszerét, hogy csak az a gyermek, aki egészen élt és mélyen behatolt már gyermekkorában élete értelmébe, fejlődhetik egész emberré. Amit a gyermek fantáziájának neveznek, az az ő életvalósága és a gyermek játékai, ezek az ő tevékenysége. Montessori Mária más lélektani feltevésekből indul ki és szociálpedagógiai programmját ezek uralják: haladás, szabadság, értelem és rend. Hecker Hilda közli tapasztalatait, melyeket a berlini Pestalozzi-Fröbel-ház