Néptanítók lapja 66. évfolyam, 1933
1933-01-01 / 1. szám
NÉPTANÍTÓK LAPJA tekintik, amikor a gyermek az óvodába kerül. Majd belátták, hogy a «kisgyermek» ezt megelőzőleg a családban találja és nyeri természetes nevelő környezetét. A pedagógiai belátás térfoglalásával a csecsemőkort is képesnek, sőt szükségesnek találták a nevelésre. Ma pedig ott tartunk, hogy az újabb tudományos s főleg az öröklékenységre irányuló kutatások eredményei alapján el kell ismernünk a születés előtti korban való nevelés lehetséges, szükséges és fontos voltát. Innen már csak egy lépés választ el a holnaptól, amely máris előreveti árnyékát és az emberré levés nagy misztikumát igyekszik fellebbenteni és a lehetőség szerint befolyásolni. Ám maradjunk meg egyelőre a születés előtti kornál (állapotnál!), amikor szorosan vett nevelői be- és ráhatásokról alig lehet szó és a tervezgetéseknek , sejtésnek, spekulációnak tág tere nyílik. Ebből táplálkozik a közfelfogásban ösztönszerűen meggyökeredzett az a hit és gyakorlat is, hogy a más állapotban levő nőnek különös testi-lelki gondozásra van szüksége, jussa. Ezt az eddig kevéssé megmunkált, még mindig titokzatos homályba burkolt területet tárgyalja könyvében a giesseni egyetem neves pedagógiatanárának, August Messernek felesége. A probléma két főszempontból közelíthető meg: a) a szellem hatalma a test fölött, b) megfordítva a gyermek szellemi alkatának függése az anya táplálkozásától. Még kétségesebb a probléma gyakorlati oldala, annak eldöntése, várjon mi előnyösebb a gyermek test-szellemi kialakulására : a) ha az anya egész életét , gondolkodását, érzelmeit a magzatra összpontosítja, avagy b) megszokott észszerű rendes életmódját folytatja? Az első esetben befelé irányuló mélyített önművelésről van szó, míg az utóbbiban inkább a külvilágra irányított önfegyelmezésről. Egyébiránt a két lehetőség nem enged szabad választást, mert ebben elsősorban az anya testi-lelki struktúrája (természete, hajlamai) szerepel döntő tényezőként, amihez a mindenkori külső körülmények is lényegesen hozzájárulnak. Hogy a születés előtti nevelés ügye nem utópia, azt a praktikus amerikaiak állásfoglalása is bizonyítja, mert a gyermekek számára legújabban megszabott Magna Chartájuk 4. pontja így szól: «Minden gyermeknek joga van születése teljes előkészítéséhez az anyjának nyújtandó gondozás alakjában a szülés előtt, a szüléskor és a szülés után». (Lásd Néptanítók Lapja, 1932, 738. 1.) A meleg együttérzéssel és a tárgyhoz illő komolysággal megírt könyvecske bizonyára szélesebb körökben fog kedvező fogadtatásra találni és a jövő nemzedékek érdekében adott okos útmutatásai révén áldásos hatást kiváltani. kf. KÜLFÖLDI SZEMLE Albánia népoktatásügye. A nép- és középiskolai oktatás csak 1912-ben indult meg, de a világháború zavarai folytán csak 1919— 1920-ban kezdett fejlődni. A lefolyt rövid időszakban mégis figyelemreméltó eredményt értek el a gazdasági nehézségek ellenére. A népiskolák látogatása ingyenes és kötelező a 6—13 éves korra. Van ma 500 ötosztályú népiskola. A nyolcéves tankötelezettség javaslata a törvényhozás előtt fekszik. A helyiségek és a felszerelés még elég hiányosak. A hegyvidéken van hat internátussal ellátott népiskola, amelyek a szegény hegyilakók gyermekeinek iskolázását teszik lehetővé. Tanítóképző van 1909 óta Elbasanban gyakorló iskolával és két képzőtanfolyam a szkutarii gimnáziummal és a tiranai műszaki iskolával kapcsolatban. Az elemi iskolában elvileg különválasztják a nemeket, ám azért a három alsó osztályban néhol együtt vannak. A 10 kisdedóvóban Fröbel és Montessori módszereit alkalmazzák. Helyzetkép Németország mai népiskolai oktatásáról. A lefolyt 1931—32. iskolaévben a súlyos gazdasági helyzet az oktatásügy egész vonalán éreztette hatását. A népiskolák körében ez a tanítói állások és a tanórák csökkentését, továbbá a tervbe vett fejlesztések beszüntetését vonta maga után. Az a mozgalom, amely a háború után a tanulók osztálylétszámának csökkentése érdekében megindult, megakadt, sőt a tanítói állásoknak korlátozása folytán ellenkező irányba terelődött és a kisebb tanításórákkal kapcsolatban megnehezíti a tanító munkáját, akitől azonban ennek ellenére ugyanazt az eredményt követelik. Nem csökkentették a következő tantárgyak óraszámát: zene, testgyakorlás, leányok kézi és háztartási munkája, fiúk műszaki munkája. Az említett óracsökkentést a birodalom valamennyi államában megvalósították. A népiskolának a 9. és 10. évfolyammal tervbe vett kiegészítése, még ott is, ahol már megindult, abbamaradt, mert a végzett növendékek számára nem tudnak munkaalkalmakat biztosítani. Poroszország ennek figyelembevételével állapította meg a 9. iskolaév szervezetét, amely nem az iskolai ismeretek gyarapítását, hanem az ipari pályára való előkészítést tartja szem előtt. Ebben a továbbképző oktatásban döntő szerep jut annak a társadalmi környezetnek, amelyben a tanuló majdan működni fog. A heti 23—25 órából 2—4 vallásoktatásra, 4—6 testgyakorlásra esik, a többi a különböző ipari szakokra. Nemzetközi Montessori-tanfolyam. 1933. február—június havában tartják meg Barcelonában a 18. nemzetközi tanfolyamot, amelynek toborzó körlevelét most küldik szét. A tanfolyam Montessori Mária személyes vezetése alatt áll, hetenként három előadást fog tartani olasz nyelven, fordításukról gondoskodás történt. A gyakorlati tanításokat kiváló Montessori-iskolákban fogják bemutatni fejlődési körzetekben a négyéves kortól egészen addig, amíg a gyermek a népiskolából a középiskolába lép. Előadások lesznek még a vallásos nevelésről, a rendellenes gyermekek neveléséről, úgyszintén mindazokról a kérdésekről, amelyek a gyermek kultúrájával kapcsolatosak. A költségekről nem esik szó, de bővebb felvilágosítással a titkárság szolgál. M. Eduard Barba, Ronda Universität, 7. Barcelona. Tanítóképzés Németországban. Az okleveles tanítókban való bőség egyes német államokat arra kényszerített, hogy beszüntessék az utánpótlást. Badenben 1931-ben már nem vettek fel új jelölteket. Poroszországban 1932-ben még erélye (66. ÉVFOLYAM 1. SZÁM.)