Néptanítók lapja 71. évfolyam, 1938
1938-05-15 / 10. szám
378 » NÉPTANÍTÓK LAPJA ÉS NÉPMŰVELÉSI TÁJÉKOZTATÓ 71. ÉVF. A TANYAI VÁNDORTANÍTÓK KÖZÖTT Írta : Dr. HERTELENDY JENŐ, miniszteri tanácsos Köztudomású, hogy a Nagy-Alföld évszázadokon át a magyar gazdasági és kulturális élet egyik legelhanyagoltabb területe volt. A történelem folyamán a nemzet csapásaitól az Alföldnek bőségesen jutott, áldásait azonban nagyon szűken mérve osztogatta neki a sors. Megcsonkított hazánkban az Alföld háromötöd része, tanyavilágát az ország népességének 14%-a lakja. A 7,314.835 kat. holdból majdnem 6,000.000 kat. holdon tanyai gazdálkodás folyik. Ha ehhez a néhány adathoz hozzászámítjuk, hogy ez a vidék tisztán magyarlakta terület, akkor világosan áll előttünk az a hatalmas érték, amit az Alföld nemzetgazdasági és kulturális szempontból hazánknak jelent. Az utóbbi időben örömmel láttuk, hogy a nemzet sorsának irányítói és a magyar társadalom legjobbjai nagy lendülettel foglalkoznak az Alföld gazdasági kérdéseivel s az ott élő milliós magyar tömegek kultúrájának fejlesztésén. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter tisztában van azzal, hogy a gazdasági újjászervezésnek párhuzamosan kell haladnia a nép lelkének művelésével, kultúrszínvonalának emelésével. Az ő népies kultúrpolitikájának köszönhető, hogy a szépen megindult, de az ország nehéz gazdasági helyzete miatt megakadt Klebelsberg-féle iskolaépítési akciót kiemelte a kátyúból s új iskolák építésével, tanítói állások tömeges szervezésével siet az alföldi nép segítésére. Az iskolák felállításának pénzügyi nehézségeit, mint a költségvetések mutatják, kultuszminiszterünk — habár nagy nehézséggel, de mégis áthidalja. Ezenkívül azonban van más nehézsége is az Alföldön az iskolák építésének. Ez pedig a tanyák szétszórtsága. Nem mindegy ugyanis, hogy a központi fekvésű tanyacsoport, vagy pedig elszórt tanyák számára építünk-e iskolát. A tanyai iskolák építésénél, a nagy távolságokon kívül, figyelembe kell venni azokat az utakat is, amelyeken a gyermekek az iskolát megközelíthetik, mert lehetetlen azt kívánnunk, hogy a tanyai kisgyermekek agyagos, sáros, havas utakon naponként 7—8 km-t gyalogoljanak. Kultuszminiszterünk ezeket a nehézségeket vándortanítói intézmény létesítésével óhajtja leküzdeni. A tanév elejétől kezdve a Nyírségen és Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében 35 vándortanító működik. Hogy a kultuszminisztérium illetékes ügyosztálya közvetlen tapasztalatokat szerezzen ezeknek a vándortanítóknak a munkájáról s az ottani iskolai viszonyokról április hó 29-én, 30-án és május hó 1-én. Bessenyey Lajos tanker, kir. főigazgató, Tesléry Károly kir. tanfelügyelő, Brozdy Gyula, a Néptanítók Lapja főszerkesztője, Wekerle Imre tanügyi fogalmazó és Réry Kornél tanügyi s. fogalmazó a városok, községek vezetőségeinek kíséretében magam is meglátogattam a vándortanítókat. Közvetlen tapasztalataimról az alábbiakban számolok be: Reggelenként jó köves úton indultunk a határba. A gondozott utakról letérve agyagos, sáros dűlőutak vezettek azokhoz a tanyákhoz, amelyekben a vándortanítók iskolája van berendezve. Ezeknek az ideiglenes szükségiskoláknak képe, kevés kivétellel, ez: Sárból épült, nádfedeles, ütött-kopott tanyaház, amelynek egyik szobáját foglalja el az iskola, a legtöbbnek padlója deszkából hevenyészett, de van földes és téglatalajú iskolaszoba is, melynek egy, jobb esetben két kicsi ablakán szűrődik be a világosság. Több iskolában búboskemence terpeszkedik a szokásos sárból épült padkával. A szobák 200—220 cm magasak. Bútorzatuk kecskelábú asztal deszkapadokkal s a tanító számára kicsi asztal székkel, meg a fekete tábla. Ezekbe a kényszerszülte iskolákba csak a tanító leleményessége és jóízlése varázsolt némi csínt és kedvességet. A vándortanítók a falakat történelmi faliképekkel s maguk készítette szemléltetőképekkel díszítették. Egy-egy ilyen iskolaszobában 15—30 gyermek tanul. Van olyan iskolaszoba, amely egyúttal a tanító lakása is, amennyiben ágya az iskolában van elhelyezve s csak függöny választja el a gyermekek asztalától, padjától. Van vándortanító, akinek külön , szobája" özv. Bodnár Imréné tanyáján levő iskolájában sírva fakad az a kislány, aki Hertelendy Jenő mint tanácsost üdvözölte.