Néptanítók lapja 76. évfolyam, 1943
1942-04-01 / 07. szám
27 2 1943 . 7. SZÁM. NÉPTANÍTÓK LAPJA A HELYES CÉLKITŰZÉS FONTOSSÁGA A TAJÍÍTÁSBA Irta: DROZDY GYULA ADATOS és eredményes tanításról csak akkor beszélhetünk, ha a tanító is, a gyermek is tudja, hogy mit és miért tanul. Ha ez a kérdés tisztán, határozottan áll a gyermek előtt, szinte bizonyos, hogy figyelme a tárgyra irányul. Ennek eredménye lesz a tanuláshoz szükséges érdeklődés és hangulat. Sokszor halljuk a panaszt, hogy nem figyelnek a gyermekek. Ennek leggyakrabban az az oka, hogy a gyermekek nem tudják, hogy miért figyeljenek, tehát nincs előttük cél, ami felé törekedjenek. Ezért fontos módszertani kérdés a cél kitűzésének kérdése. Szóljunk először arról, hogy mikor szükséges célt kitűznünk. Célkitűzésekkel egész tanítási munkánk folyamán találkozunk. Bátran mondhatjuk, hogy a tulajdonképeni tanítás nem is más, mint célok kitűzése és célok elérése. Már a tanév legelején tűzünk ki célokat. Mikor az I. osztályos gyermeknek ezt mondjuk, azért jöttetek ide az iskolába, hogy megtanuljatok írni, olvasni és számolni, egy teljes év munkájának célját tűzzük ki. De tanév elején kitűzzük az egyes tantárgyak tanulásának célját is. Ez pl. a földrajznál, a IV. osztályban így történik: — Az idén ii már új tantárgyat is tanultok, és pedig földrajzot. Ennek a térképnek segítségével megismeritek édes hazánk földjét, népét, hegyeit, síkságait, folyóit, tavait, városait, vasútvonalait és még sok mindent. Az V. osztályban, már egészen másként tűzzük ki a földrajztanítás célját. Ekkor már ezt mondjuk: A múlt évben megismertétek édes hazánk földjét, népét, hegyeit, síkságait, vizeit, városait, vasútvonalait, az idén meg azt tanuljuk meg, hogy miből, hol termelnek legtöbbet, hogyan használjuk el, hogyan dolgozzuk fel terményeinket, miből van kivitelünk, miből van behozatalunk. Ez pedig tulajdonképen nem más, mint a gazdasági földrajz tanításának célja. Az ilyen egész évi célkitűzéseket egyébként a tanterv is ad akkor, mikor az egyes tantárgyak tanításának célját körülírva megállapítja.Ezt a célt először is a tanítónak át kell élnie és önmaga elé állítania. Ez azonban nem elég, hanem arra kell törekednie, hogy mikor a tantárgy tantervi anyagát feldolgozza, azt a célt, amit ő maga tud és lát, a gyermekekkel is megláttassa, megéreztesse, ha nem is az egész célt együtt, de legalábbis annak azt a részletét, amit annak a tanítási egységnek keretében elérhetünk, amivel éppen foglalkozunk. Így a célok részletekben bontakoznak ki a tanuló előtt s ezek a tanév végéig lassanként egységbe olvadnak. De nemcsak tanév elején, hanem tanév közben is ki kel tűznünk nagyobb egységek célját. Pl. A földrajz tanítása közben a Nagy-Magyar Alföldet megismertettük, s áttérünk a Dunántúl ismertetésére, melyet több tanítási egység keretében dolgozunk fel, így tűzzük ki a nagyobb egység célját: Eddig megismertük a Duna-Tisza vidékét, most átmegyünk erre a hegyes, dombos területre (mutatom a térképen) s ezt ismerjük meg. Gyönyörű vidéke ez hazánknak. Tudom, hogy szívesen utazzátok be gondolatban. Vagy: Mikor az I. osztályban a gyermekek már megismerték a kisbetűket, így tűzzük ki a célt: A kisbetűket már megismertétek, s ezekkel írni és olvasni is tudtok. Az emberek, a városok, a falvak, a folyók nevét azonban nem kis-, hanem nagybetűvel írjuk. Hogy ezeknek a nevét helyesen tudjátok leírni, azért most sorra vesszük a nagybetűket s minden órán megismertek belőle egyet vagy kettőt. Ezeknek a nagyobb köröknek célján kívül minden methodikai egység tanítását is célkitűzéssel kell kezdenünk. Ez a célkitűzés akkor helyes, ha világos, ha konkrét tartalmú, ha olyan, hogy a gyermek lelkében a tárgy iránt érdeklődést és megismerési vágyat kelt. Vigyázzunk arra, hogy ne tartalmazzon a gyermek előtt ismeretlen dolgokat, ne legyen anynyira távol a gyermektől, hogy azt nehéz és megoldhatatlan feladatnak lássa. A célkitűzés lehetőleg legyen rövid, s mikor csak tehetjük, kérdés alakjában fogalmazzuk meg. A cél rövidségére vonatkozóan azonban már itt megjegyezzük, hogy bármennyire is kerülnünk kell a szószaporítást, a rövidség kedvéért mégsem eshetünk túlzásba. Így tehát a tárgy egyszerű jelzése sokszor nem elégséges. Pl. Hiba volna az ilyen célkitűzés: — Ma a tatárjárásról tanulunk. — A gyermek még nem tudja, kik is voltak a tatárok. Azt sem tudja, mi volt a tatárjárás, tehát az ilyen célkitűzés nem is kelthet lelkében érdeklődést, hangulatot. Ebben az esetben a helyes célkitűzés ez: — Ma egy igen szomorú történelmi eseményről fogunk tanulni, ami romlásba döntötte hazánkat. Ez sokkal hosszabb cél, mint az előbbi, de éreznünk kell, hogy nyomában érdeklődés, megismerési vágy támad a gyermek lelkében. Amint mondottuk, legjobbak azok a célkitűzések, amelyek kérdést foglalnak magukban. Ezekre a gyermek tanítás közben feleletet vár vagy még jobb, ha maga keres. Az ilyen kérdésalakú célkitűzések után az eredmény a kérdésre kapott felelet lesz. Kérdésalakú célkitűzések pl. a következők: Ma megtanuljuk, hogyan lehet két szóból más jelentésű szót alkotni? (Szóösszetétel.) Ma megtanuljuk, mi az oka annak, hogy télen az éjtszakák, nyáron a nappalok hosszabbak és mi okozza az évszakok változásait? (A Föld forgása, keringése.) Előkészítésül parafadugót s fenyőfadarabkát, vasdarabot teszek a vízbe, s utána a célt így tűzöm ki: Megtanuljuk, mi az oka annak, hogy a parafadugó és a fenyőfadarab úszik a