Néptanítók lapja 76. évfolyam, 1943
1942-04-01 / 07. szám
NÉPTANÍTÓK LAPJA vizén, más pedig elmerül? (Fajsúly, sűrűség.) Helytelen az ilyen cél. Ma a közlekedő edényekről tanulunk. A helyes ez: Ma megtanuljuk, miért szökik fel a szökőkútba a víz, s hogyan megy a vízvezetéki csövekbe? Érdeklődést keltő s gondolkozásra késztető célkitűzés pl. az ilyen is. Ma megismerjük a világ részeit, azért, hogy megtudjuk, mi ezeknek a rendeltetése? A legtöbb eredménytelen tanításnak az az oka, hogy a tanító megmondja a célt, aztán az új anyag közben teljesen megfeledkezik róla. Legtöbbször azért, mert az anyag őt is hatalmába keríti, mindenáron magyarázni akar, s a mellékes dolgok eltérítik a lényegtől. Természetes, hogy így a gyermek elveszti a cél felé vezető fonalat, érdeklődése megszűnik, lemond a cél eléréséről s figyelmetlen, szórakozott lesz. Nagyon fontos tehát, hogy a tanító és a tanuló a célt állandóan maga előtt lássa. Éppen azért, ha megérezzük, hogy a cél akár a magunk, akár pedig a tanulók részéről kezd elhomályosodni, újítsuk azt fel pl. így: — Mit is akarunk megtudni? — kérdezi a tanító, mire a gyermek a célt ismétli, ami felújul lelkében. Nagyon hasznos, ha a tanító önmagán néhány kísérletet végez úgy, hogy megfigyeli, hogyan folyik a tanítás akkor, ha átgondolt, tiszta érdeklődést és munkavágyat keltő volt a célkitűzés és hogyan folyik akkor, ha az felületes, helytelen volt.Amilyen fontos a tanítás elején kitűzött főcél, éppen olyan fontosak a tanítás közben kitűzött részletcélok is. Kérdés, hogy mikor és hogyan tűzzünk ki részletcélt? Erre a kérdésre a következőket felelhetjük: Mindannyiszor, valahányszor az egész cél egy-egy részét már megismertettük vagy pedig a gyermekek bevonásával egy-egy részre már feleletet kapott az osztály. Ilyenkor azonban feltétlenül kívánatos, hogy az előző részletre rámutassunk. Pl. — Most ismeritek a vidék egységeit (az előző részre való rámutatás), most megismeritek a vidék hegyeit (Új részletcél.) Ha már a hegyeket is megismertettük, akkor a következő részletcélt így tűzzük ki: — Már megismertétek a vidék vizeit, hegyeit (az előző részekre való rámutatás), most vegyük sorra a vidék városait (új részletcél). Vagy: Ha a történelemnek „Nagy Lajos" című egységének tanítása közben Nagy Lajos háborúit már megismertettük, a részletcélt így tűzzük ki: Most már tudjátok, kivel, miért kellett Nagy Lajosnak háborúskodnia. Most meg arról beszélgetünk, hogyan s mivel erősítette Nagy Lajos az országot békében. A részletcélokra különösen akkor van szükségünk, mikor tanítás közben logikai kapcsolatokat kell teremtenünk- Ez leggyakoribb a számolás, mérés tanítása közben. Pl. ezt a példát oldjuk meg: János édesanyja 23 P-t vitt a boltba. A cukorért 3 P 45 f-t, a lisztért 5 P 70 f-t, a szappanért 1 P 60 f-t, a mákért 3 P 50 f-t fizetett. Mennyi pénze maradt? Ekkor először azt keressük, hogy mennyit fizetett a boltban János édesanyja. Mikor ezt már kiszámítottuk, a részletcélt így tűzzük ki: — Most már tudjuk, mennyit fizetett a boltban. Mit kell most megtudnunk? —• Késztetem a gyermeket a részletcél elmondására. Ezek a legtökéletesebb részletcélok azért, mert a gyermek gondolkozásának eredményei, ami azt mutatja, hogy maga is látja a logikai kapcsolatot. Tanítás közben sokszor jutunk olyan helyzetbe, eredeti célunk felé való törekvésben valami nehézség megálljt. Olyan új problémát kell megoldanunk, ami nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de megoldása nélkül nem tudnánk tovább haladni. Ebben az esetben az előbukkanó új problémának célját is ki kell tűznünk. Ezt így történjék, hogy a gyermek belőle lássa, hogy elhagytuk tárgyunkat, de ugyanakkor mondjuk meg azt is, hogy a probléma megoldása után visszatérünk ahhoz. És térjünk is vissza. Ezt a mozzanatot azonban közöljük tanítványainkkal, mégpedig új részletcéllal kapcsolatban. Pl. A földrajz tanítása közben az Erdélyi-medencét ismertetve, azt látjuk, hogy annak szélén több sóbánya van. A gyermeket érdekelheti, hogy miért vannak éppen itt sóbányák. Ekkor ki kell térnünk arra, hogy az Erdélyi-medence helyén valamikor tenger volt, a víz elpárolgott, lefolyt, a leülepedett só ott maradt. Ebben az esetben így járjunk el: — Azt látjuk, hogy itt is sóbánya, itt is-Itt meg sósfürdő van. Miért lehet itt ennyi sóbánya és sós fürdő? — vetjük fel a kérdés alakjában fogalmazott mellékcélt. Mielőtt tovább mennénk, keressük ennek az okát, — szólunk, aztán közléssel, eszméltetéssel rávezetjük a gyermekeket az okra. Mikor ezt már tudják, kitűzzük a részletcélt így: — Most már tudjuk, hogy miért van itt ez a sok sóbánya, sósfürdő. Utazzunk gondolatban tovább. Igen sokszor a gyermekek késztetnek arra, hogy a cél felé haladó útról egy kissé eltérjünk. Ez különösen a beszéd- és értelemgyakorlatok keretében történik akkor, mikor a gyermek a tárggyal kapcsolatban saját tapasztalatait mondja el, avagy maga vet fel újabb kérdést, s ezzel ő maga tűz ki mellékcélt. Ebben az esetben oldjuk meg azt, s fordulatosan térjünk vissza tárgyunkhoz. Vigyázzunk azonban arra, hogy ezek a kitérések ne legyenek hosszadalmasak. Néha elég egy-két szó vagy néhány rövidebb mondat, hogy megvilágítsuk a közbevetett kérdést, mely után eredeti célunkra ismét röviden rámutatva haladjunk tovább. Amint az elmondottakból látjuk, a célkitűzéseknek tanítás közben nagy a fontosságuk, éppen azért ezeket nagy körültekintéssel alkalmazzuk. Általában azt mondhatjuk, hogy az a tanítás a legértékesebb, amelyben a fő célon belül minél több a részletcél, amelyeknek sora lépésről-lépésre vezet a megismeréshez, az eredményhez. Ezt feltétlenül el kel fogadnunk. Ez azonban óvatosságot is kíván, nehogy a célok kitűzésével több anyagot hordjunk össze, mint amit megtanítani akarunk, s amit a rendelkezésünkre álló időben megtaníthatunk. 1943 . 7. SZÁM: 27 .