Népújság, 1973 (17. évfolyam, 1-48. szám)
1973-03-23 / 11. szám
«Petőfi nem alkuszik...« Március 15-én a Drago Lugaric Elemi Iskola diákjai és pedagógusai megemlékeztek Petőfi Sándor, nagy magyar költő, születésének 150. évfordulójáról. A Nafta nagytermében 5000 diák ésharminc pedagógus gyűlt össze, hogy jelen legyen az iskola központi ünnepségén. A közönséget jól sikerült, hatásos dekoráció várta a színpadon, ahol Petőfi két méter magas arcképmásolata volt felállítva. A jobboldalon Ady Endre Petőfiről írott szavainak idézete »Petőfi nem alkudott, Petőfi nem alkuszik ...« A színpad díszítését és Petőfi képmásolatát Király Ferenc szobrász — és festőművész készítette. Varga Irén szlovén nyelven mondott Petőfiről szerves öszszefoglalót. Utána magyarul Kaszás Ferenc méltatta Petőfi érdemeit a történelemben és költészetben. Jól megfogalmazott, érthető beszéd volt. Olyan, amely felhevítette a fűtetlen teremben ülő közönség szívét. Utána a szavalókórus hangon szavalta Petőfi, Babits és Ady verseit. Minden idézet, minden dal a rendező, Magyar Margit tanárnő jóvoltából, csiszoltan, és szépen sikerült. A szavalók hol magyarul, hol szlovénul idéztek Petőfi életrajzából folyamatosan, születésétől haláláig. Közben egy kisebb kórus Petőfi-dalokat énekelt. Az ünnepély jól sikerült és többen azon a véleményen voltak, hogy be kellene mutatni a műsort a lendvai közönségnek is. Sz. S. A Drago Lugaric iskola felsős tanulói jól sikerült Petőfi ünnepséget tartottak március 15-én, a lendvai Nafta termében. A nyelvész rovata Röviden szófajtáinkról(2) A névmásoknak éppen helyettesítő funkciójuk alapján nyelvgazdaságosság szempontjából van nagy jelentősége. Pl. ahelyett hogy ötven nevet elmondnánk, röviden azt mondjuk: mi, ti vagyok. S adott beszédhelyzetben ez éppen anynyit jelent, mintha minden éppen jelenlévőt külön megemlítenénk. Vagy ahelyett, hogy a teremben lévő összes tárgyat, bútordarabot külön megnevezném, egyszerűen azt mondom: ezek. Éppen helyettesítő funkciójuknál fogva alkalmasak a név mások ismeretlen megismerésére igének a közvetítésére is. Ki ez? Mi ez? Tesszük föl a kérdést, ha valakiről, valamiről tudni akarjuk kicsoda? micsoda? A határozószók egy részének ugyancsak nincs pontos jelentéstartalma. Ha azt mondom: így vagy úgy, itt vagy ott, bizony nagyon általánosan mondom meg, hogy hogyan, illetve hol. Legfeljebb a beszédhelyzet segít tartalmukat pontosítani, így szerepük még színtén inkább funkcionális, sem mint önálló jelentés. A módosítószók, tagadószók, tiltószók ugyancsak szerepükben önálló nyelvi egységek, s nem jelentésükben. Ugyanez mondható el indulatszavainkról is. Ha azt mondom: jaj, tyú, sehej, ihaj, oh, ah, stb. valamit mondtam ugyan, de ez a valami igen széles, illetve tág skálán mozoghat. Rálépnek a tyúkszememre, mondhatom: jaj, de akkor is, ha elveszett a pénztárcám. Tehát azindulatszóknak az úgynevezett »jelentéstartalma ugyancsak nem tartalmaz fogalmi körülhatároltságot, hanem inkább érzelmi töltést. Az indulatszók nemcsak önmagukban jelentenek problémát, hanem mondatrészi, illetve mondattani szerepükben is. Általában s elég helytelenül — engedve a könnyebb megoldásnak- mondatonkívüli, szinte nemlétező elemeknek tekintik őket a mondatban. Az indulatszókat a nyelvtör főnév a legősibb, nem elkülönült jelentéstartalmú szófajtának tartja. Valóban az indulatszók főnévi és igei természetűek egyben. A »jaj,« egyszerre tekinthető főnévnek és igének elválaszthatatlanul. A mondatban pedig helyzetüktől fügően, de legtöbbször önálló mondatok, azaz állítmányok és alanyok egymagukban, s egyszerre. Az indulatszóknak a mondat iráni szerepét, ha már benne vannak, épp úgy illik tisztázni, mint a többi alkatelemét. Az semmiképpen sem megoldás, hogy túlnézünk rajtuk, mint a névelőkön és kötőszókon is szokás. Ezeknek a léte és szerepe a mondatban éppoly fontos, mint a többi szavaké. A névelő, a kötőszó, a névmás, a határozószó, az indulatszó külön-külön mindegyik mondatrész szerepét is betöltheti, épp úgy, ahogy a többi szófajtánk betölti. A rövidség kedvéért bizonyítsuk is ezt az indulatszónál példával: ez aztán a heje-huja. E mondatban a heje-huja állítmány. Volt nagy heje-huja. Itt már alany a heje-huja. Nagy heje-huját csaptak. Ez esetben tárgyként használtam az indulatszót. Heje-hujára figyeltem föl. Most meghatározó a szerepe. S végül: heje-huja hangulat volt. Ebben a mondatban pedig jelzőként szerepel a heje-huja. A példák, mint közvetlen nyelvi tények, önmagukról beszélnek. Egyébként nyelvünkben teljes egyetemességgel érvényes az, hogy minden nyelvi egység minden mondatrész szerepét betöltheti, illetve be is tölti. Ez a hangokra épp úgy érvényes mint a ragokra, jelekre, képzőkre és az összes szófajtánkra. Éppen ezért fölösleges egyes szófajtákat ilyen szempontból külön kiemelni, mint ezt nyelvtanaink általában teszik, pedig erre semmi szükség sincs. A nyelvtanításban és tanulásban arra törekedjünk, hogy minél általánosabb érvényű szabályzókhoz jussunk, akkor eredményes és gyors a munkánk. De nemcsak pedagógiai meggondolásból kell erre törekednünk, hanem a nyelvi igazság tiszteletben tartásáért is. MÁRCIUS 31 ÉN lendván vendégszerepel a Déryné Színház A LENDVAI MŰVELŐDÉSI KÖZÖSSÉG ÜLÉSE Az elmúlt héten tartotta a lendvai művelődési közösség Végrehajtó Bizottsága kilencedik ülését. Az ülésen megtárgyalták Petőfi Sándor születésének 150. évfordulója alkalmával rendezendő emlékünnepség szervezési teendőit. Mint ismeretes, a költő neve mindig szoros kapcsolatban volt a szabadságért harcoló mozgalmakkal, úgy a képfelszabadító mozgalommal is. Az ünnepély során e mozzanatról sem szabad megfeledkezni, mondták a jelenlévők. Ezután megbeszélték, hogy ki mond majd beszédet az ünnepélyen, amelyet egybekötnek a budapesti Déryné Színház vendégszereplésével. Március 31-én este fél nyolckor a budapesti színészek bemutatják Simon István Helység kalapácsa című vígjátékot, amely Petőfi azonos című költeményének színpadi változata. Az ünnepélyre meghívják a társadalmi politikai szervezetek képviselőit és egyéb vendégeket, április elsején pedig a vidéki lakosságnak mutatják be a darabot a budapesti színészek. A gyűlésen szó volt többek között még a lendvai önkéntes tűzoltó szervezet megalakulásának 100 éves évfordulójáról és az ez alkalommal kiadandó biltenről. Elhatározták, hogy Lendvai Füzetek eílen minden éven kiadnak majd egy füzetet. Részletes tervet kell kidolgozni e füzetek megjelenésének sorrendjéről és tartalmi összetettségéről. Az első füzet tartalma felöleli a tűzoltóság történelmét 100 éven keresztül egészen máig. E füzet előreláthatólag júniusban lát napvágot. sz A magyarországi Állami Déryné Színház e hónap 31-én este fél nyolc órai kezdettel szerepel Lendván, a Nafta termében. Petőfi Sándor Helység kalapácsa című elbeszélő költeményét Simon István feldolgozásában láthatják majd a színház kedvelő lendvaiak. A Drago Lugaric elemi iskola tanulói az elmúlt héten csütörtökön szervezett Petőfi-ünnepség műsorában bemutatták a János Vitéz című mesejátékot. 3 NÉPÚJSÁG Nemeskürty István (27) Krónika Dózsa György tetteiről Tömöri Pál, Batthyány Ferenc ,és Móré László kibontott zászlókkal, nehéz és könnyű lovassággal közelednek feléjük, tárgyalásokba kezdett, és letette a fegyvert. A keresztesek egy másik része azonban nem adta meg magát, pár órás véres és remény telen harcban elestek. Istványffy: »Amidőn Bornemisza ezekre, hogy rémületet támasszon bennük az ágyukat kilövette, s a trombiták és dobok megszólaltak, Tömöri vezetése alatt a harcra készen álló, könnyű fegyverzetű lovasságot rájuk küldte, ,s maga is, a vértesekkel és a többi sereggel követve őket, nyomban támadást intézett ellenük. A parasztok nem tudták feltartani a mieink erős támadását. Alig kísérelték meg a csatát, máris megzavarodtak, s helyükből kivetve hátat fordítottak. A rendezetlen tömeg nagy veszteséget szenvedett, különösen a gyalogosok, akik nem tudtak úgy futni, s a mezőt szanaszét holttestek borították. A tábort, melyet körül szekerekkel erősítettek meg, a mieink elfoglalták és kirabolták. Amint így győzelmet aratott, Bornemisza néhány nap múlva, mint egy diadalmenetet tartva, sértetlenül Budára vezette vissza seregét. A foglyok egy részének levágták fülét és orrát, hogy a többieknek elrettendő példával szolgáljanak, míg néhányukat, kik gaztetteket követtek el, a király és a tanács parancsára a bíróságoknak adták át. Ezeket aztán kivégezték.« Érdekes volna tudni, mit mit vett ez a tábor, a keresztes seregnek ez a Dózsa által tervszerűen hátrahagyott magva két három héten át; mi volt a feladata, hogyan érintkezett a Csanád felé tartó fősereggel, a többi csapattestekkel kapcsolatban voltak-e május 23-áig az érsekkel; miként fogadták a visszavonó bulla hírét, a budai zavargásokat; s ha egyszer anynyira jámbor volt ez az Ambrus polgár, mért nem oszlatta fel táborát az első szóra magától, miért várta meg Bornemiszáék támadását? Nem tudjuk azt sem, mire jutott am a szamosfalvi Mikola Dózsával, akit az uralkodó a parasztvezérhez küldött egyezkedni. Az eseményekből arra következtethetünk, hogy nem ingatta meg Dózsát szándékaiban, bár továbbra is tiszteletben tartotta az uralkodó személyét. Ugyanígy nyilatkoztak a távolabb harcoló csapattestek parancsnokai is; a Fragepán Gergely kalocsai érsek egyházmegyéjében küzdő Nagy Antal például azt mondhotta: »Senki már magyarországon nincsen, hanem csak László király, az ő fia, Lajos és Székely György után ő, Nagy Antal — maga is nemes ember! — még arra is ügyel, hogy az uralkodó fiát, a trónörököst is megnevezze. Történt azonban valami, ami talán Mikola Ferenc küldetésével hozható kapcsolatba: Dózsa június első napjaiban, közvetlenül a Csanádi események után mégsem az elsőként ellene támadó — és előre megfutott, bár immár hivatalosan is az ő leküzdésével megbízott — Báthori István ellen indult Temesvárra, hanem a Maros völgyében Erdély felé kanyarodik. Itt ismét a »vértelen forradalom« hívei lepik meg a kései krónikást : csaknem mindegyik udvarház megadja magát, átáll, a sereghez csatlakozik; még nagy és jól védett uradalmak erődítményei is megnyitják kapuikat az ide küldött Dózsa Gergely katonái előtt. Lippa, Sólymos —— Georg von Hohenzollern birtokai — sorra meghódolnak, Dózsa Gergely kardacsapás nélkül nyomul előre. Messze túljárunk már Aradon, felfelé a Maros völgyében. Csanád több mint száz kilométerre fekszik Lippától. Külön pikantériája a dolognak, hogy Lippa kapitánya, aki színtén mosolyogva nyitva meg a nem is rosszul erődített vár kapuit a kurucok előtt, az a keménykező Bodó Ferenc, akii a kardforgatásban nem ismer tréfát, és aki életre-halálra Zápólya János lelkes hive volt. (1526-ban is az ő katonái meg az ő hangos vivát kurjiantásai döntik el Zápolya javára a királyválasztás ügyét). Lehetetlenség, hogy Bodó Ferenc felsőbb utasítás nélkül, félelemből vagy rokonszenvből cselekedett volna így. Vegyük ehhez még azt is, hogy akkoriban, közvetlenül Zápolya fegyveres beavatkozása előtt, széltében-hosszában terjed a hír a keresztesek között: »Zápolya gróf titkos szövetségben van a keresztesekkel«. Maga Dózsa Gergely is ennek a megyőződésnek ad hangot. Mind rövidesen kiderült, ez végzetes tévedés volt, de akkor is marad az a figyelemre méltó tény, hogy Dózsa seregében, sőt közvetlen személyi környezetében, a visszavonó főpásztori intézkedés és Zápolya támadása közötti hónap során az a hiedelem — és biztonságérzet! — terjedt el, mintha Zápolya támogatná ügyüket. (Folytatjuk)