Népújság, 1993. július-december (37. évfolyam, 26-51. szám)

1993-07-23 / 29. szám

A gondok ellenére lesz új finomító Sem a kicsi, sem a nagy vállalatok nem mentesek a gazdaságban beállt válságos helyzettől. A Naftában, Lendva község legnagyobb ipari létesítményében, ahol 1040 munkás keresi meg kenyerét, már 1992 júniusától észlelni lehetett a nehézségeket. A nehézségek oka a kőolaj beszerzéséből és a párlatok eladásából , vala­mint a dolar/SZT közötti árfolyamból származnak. A Naftában a tavalyi ügyviteli évet 100 millió tolar veszteséggel zárták, ami júniusban, mivel a kormány a többszöri kérvényezésükre sem emelte meg a kőolaj­párlatok árát, veszteségük mintegy 630 millió tolarra nőtt. A Metanolt a kedvezőtlen árviszonyok miatt telje­sen leállították, az olajfinomító pedig 70-80 százalékos kapacitással üzemel. A nyersanyag Horvátországból és Oroszországból érkezik, amit szilárd valutában fizet­nek. A gépészeti műhelyek is, ahol legtöbb munkás dolgozik, nehéz helyzetben vannak. A kutatói részleg­ben más megrendelők számára végeznek fúrásokat - ivó-, ásvány- és geotermális vizek után kutatnak. Mivel a kormány a legutóbbi áremelési kérelmüket is elutasította, a Naftában annak ellenére, hogy kidol­gozták már a szanálási tervet, nem tudják hogyan lesz az év végéig. Megállapították, hogy a vállalatban mintegy 30%-os munkaerőfelesleg van (de mindmáig még nem került sor a munkások elbocsátására), s a beállt helyzetben az olajfinomító 4 millió tolaros vesz­teséget termel naponta. Külön gondot jelentenek a horvátországi napi ingá­zók (ezekből a Naftában több mint 400 van), ezek többsége őszre nem számíthat a munkaengedély meg­hosszabbítására. A Naftában, ahol a finomítói tevékenységet mindená­ron meg akarják tartani, a helyzet szanálására rövidtá­von nem látnak megoldást. Igen nagy szükség van a termelési árak legalább 25 százalékos emelésére, ez pedig nem eredményez sem szuper profitot, de nem pótolja az eddig elveszítettet sem, hanem csak az egyszerű termelést tenné lehetővé. Szlovéniának saj­nos mindmáig nem készült el a nemzeti energetikai programja, s mostohán bánik az energetikával, ahová a lendvai Nafta, a község fejlődésének fő hordozója, is tartozik. Ezért nem csak a Nafta számára fontos a vállalat megmaradása, hanem a község részére is, hiszen a tevékenység megingása mintegy 2000 mun­kahelyet érintene, nem is beszélve az érintett családok szociális helyzetéről. A Nafta megmaradása tehát lét­­fontosságú. Tudni kell, hogy Szlovéniának egyelőre csak Lendván van kőolajfinomítója, ezért szinte érthe­tetlen, hogy a kormány részére ez miért nem stratégiai fontosságú, s miért nem támogatja nagyobb mértékben a lendvai létesítmény korszerűsítését. Eldőlt már, hogy a Nafta, a privatizáció során vállalattá, és nem gazda­sági közintézetté szerveződik. Ebben az esetben a termelést a külföldi tőke is támogathatja. A lendvai kőolajfinomító a meglévő felszereléssel és 80 százalékos kapacitással évente mintegy 600 ezer tonna nyersanyagot dolgoz fel, amivel a szlovén piac keresletének egyharmadát fedezi. A párlatokat a Petrol kereskedelmi hálózatán keresztül forgalmazzák. Nagy eredménynek számít, hogy a Nafta vezetőségének két év után sikerült olyan kőolajfinomító felszerelést talál­nia, amely árban, minőségben és kapacitásában meg­felel a követelményeknek. A használt berendezés Ka­nadából érkezik, értéke pedig 150 millió dollárt tesz ki. A korszerűsített lendvai olajfinomító évente mintegy 1,3 millió nyersanyagot dolgozhat fel, eleget téve az európai minőségi szabványoknak. A Naftában már hozzáláttak az olajfinomító pénzelési terv kidolgozás­hoz, s már nem titok, hogy a kanadai féllel vegyes vállalat alap­ításába kezdenek. A tervek szerint a beren­dezés leszállítására a jövő év első negyedében kerül majd sor. Solarič Nad Klára A legértékesebb tőke a tudás SERKENTENI A KUTATÓI MUNKÁT­­ Július 16-án Muraszom­batban járt munkatársai­val dr. Rado Bohinc, Szlo­vénia tudományi és tech­nológiai minisztere. A lá­togatás során a Területi Gazdasági Kamarában megbeszélést folytatott a muravidéki vállalatok igazgatóival és ezen fej­lesztési részlegeinek veze­tőivel, majd megtekintette az Elgrego cég idehaza és külföldön is többszörösen engedélyezett újítását, a gyorsgyújtást elősegítő berendezést, amely alkal­mazásával a kamionok,az autóbuszok, a traktorok és az építőipari gépek starto­lását -30 fok Celsius alatt is zökkenőmentessé teszi. Dr. Rado Bohinc itt-tar­­tózkodása során ellátoga­tott a lendvai Naftába is, ahol Miloš Ošlaj igazgató­val és munkatársaival a kutatói és a fejlesztési te­vékenység fellendítéséről és ennek anyagi támogatá­sáról tárgyaltak. A minisz­térium a jövőben nagyobb hangsúlyt helyez a fejlesz­tési-kutatói programokra és projektumokra, főleg ami az ipar fellendítését, a gazdaság igényeit szolgál­ja. Ebben fontos szerepe van a minisztérium és a vállalatok közötti szoro­sabb kapcsolat kialakítá­sára és az időbeli tájékoz­tatásra a minisztérium ol­daláról. Nemrégiben létre­jött köztársasági szinten, a fejlesztési-technológiai alap is, amelyből a fejlesz­tési-kutatói programok és tervek, ha megfelelnek az előírt követelményeknek, teljes egészében vagy rész­ben pénzelődnek. Andrej Janc, a területi gazdasági kamara munka­társa néhány mondatban vázolta Muravidék “tudo­mány “szegénységét, hiszen a vidéknek nincs sem egye­teme, sem olyan intézemé­­nye, ahol kutatói-fejlesz­tési munka folyna. Bejegy­zett fejlesztési részlege a Radenskának, a MIS-nek (Varstroj), a Ökonómiai In­tézetnek és az Állatte­nyésztési-Állatorvosi In­tézetnek van. Igaz, hogy Muravidéknek több tudo­mányi doktora van, viszont ezek többsége Muravidé­ken kívül tevékenykedik. Jelenleg 1300 muravidéki fiatal folytatja tanulmá­nyait főiskolai ill. egyetemi szinten. Zois-féle ösztön­díjában 150 hallgató része­sül. Kutatói, fejlesztési kezdeményezések vidé­künkön is vannak, de itt is érezhetők a múlt hibái, amikor a tudományos munkák céljára a határ­menti vidékre nagyon ke­vés pénz jutott, inkább a központban, főleg Ljublja­nában maradt. Viszont a jelen sem mentes ettől.­­ A fejlesztési-technoló­giai alap megalakulásával éppen ezt kívánjuk kike­rülni. Látogatásunk célja többek között a jobb kap­csolatok létrehozása, egy­más óhajainak kifejtése, ami alapot jelentene a ku­tatói és a tudományos munka anyagi támogatá­sára. A legnagyobb hang­súly az ipari kutatói mun­kán fekszik. Az alap célja, hogy lehetővé tegye az újí­tások minél előbbi alkal­mazását az iparban és a termelésben. Ennek közve­tett eredménye az iparunk gyorsabb fejlődése mondta többek között dr. Rado Bohinc. A miniszté­rium Szlovéniában 550 fej­lesztési-kutatói programot pénzel teljesen. Mivel a múltban a vállalatok a ku­tatási-fejlesztési tevékeny­séget legtöbbször anyagi okok miatt a háttérbe szorították, a minisztérium a jövedelmi járulékot szor­galmazó törvény módosí­tását javasolta, miszerint a kutatásba, fejlesztésbe for­dított összeg értékében csökkentenék a vállalat adókivetési alapját. Jelen­leg e célból 3 %-os kedvez­ményben részesülnek. A tudomány új, magasabb minőséget eredményez, amely az európai közös piac egyik legfontosabb követelménye. A minisz­térium anyagilag támo­gatja a külföldi tovább­képzést is. Dr. Rado Bohinc és mun­katársai a Muravidékre tett látogatásuk során ta­lálkoztak Miloš Ošlaj a Nafta igazgatójával is, aki röviden beszámolt a válla­lat fejlesztési terveiről. Az energetika és a kőolaj­­feldolgozóipar Lendván és Szlovéniában is válságban van. A Naftában ezen ága­zat intenzív fejlesztésén dolgoznak. A minisztéri­umtól az UNI-jármű kidol­gozására várnak anyagi tá­mogatást. Ez olyan univer­zális jármű, amelynek al­kalmazása a közművesí­tésben, az építőiparban és a mezőgazdaságban egya­ránt lehetséges. Solarič Nad Klára Dr. Rado Bohinc, tudo­mányi és technológiai mi­niszter. Miért vagyunk fejletlenek? Muravidék fejletlen vidék, sőt az elnéptelenedés szempont­jából is veszélyeztetett terület. S ki vállal ezért felelősséget? - tehetjük fel jogosan a kérdést. Bizonyára a köztársaság is, hiszen az eddigi fejlesztési politikája s ennek anyagi támoga­tása mostohán viszonyult a határmentéhez. Sokszor csupán csak az egyszerű munkaerőt igénylő programokkal kívánta serkenteni a határmenti gazdaságot, legtöbb esetben környezetszennyező üzemek jöttek itt létre. Nem igaz, hogy a kutatói, tudományos munkára szakembereink nem volná­nak képesek. Muravidéknek kielégítő a szakkáder potenciál­ja, de ezek, sajnos a gyenge fejlesztési körülmények miatt, a tanulmányuk befejezése után nem tértek vissza. Az “ész­trösztök“ főleg a nagyobb városokban alakultak ki, amelyek ilyen vagy olyan okokból megfeledkeztek a vidék fejleszté­séről. Tény az, hogy anyagi támogatásban csupán a nagyobb központok részesültek, sőt az illetékes köztársasági szervek és a vidéki vállalatok közötti információcsere sem példás. Most, amikor gyorsított tempóban eleget kívánunk tenni az európai piac minőségi és műszaki követelményeinek, a múlt bukkanói és mulasztásai érezhetőbbek, s talán fájóbbak is, hiszen a tényleges igényekre épített fejlesztési politika által mindezt kerülni lehetett volna. Ekkor talán nem “lóg­nánk“ ki sem az európai integrációból, sem Szlovéniából, mármint Muravidék gazdasága fejlettségének szempont­jából. Az is meglehet, hogy ekkor a gazdaság megmentését nem csupán a munkások elbocsátásában látnánk, hanem az újabb, tudást igénylő termelési programok bevezetésében, a magasabb szintű termék előállításában. SNK

Next