Népújság, 1995. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)
1995-03-24 / 12. szám
A politikai változás folytán a magyar iparvállalatok egy része - elsősorban a textilgyárak - tönkrement. Nagy fellendülés mutatkozott azonban azokban az iparágakban, amelyekben az osztrák tőke is érdekelve volt, így a vasérc- és szénbányászat, továbbá a vas- és a gépgyártás terén. Ekkor fejlődött ki Ganz Ábrahám budai villamos erősáramú nagyüzeme és Vidáts István mezőgazdasági gépgyára. Jelentős fejlődés indult a mezőgazdasággal kapcsolatos élelmezési iparágakban. Ekkor keletkezett és fejlődött ki a malom-, szesz- és cukoripar, a meghajtóerőt már a gőzerő szolgáltatta, amely a vasúthálózat kiépítését is nagymértékben előmozdította. A vasútvonalak hoszsza 1849 után 15 év alatt 178 kilométerről 2158-ra nőtt. Ezáltal fellendült a kereskedelem, elsősorban a terménynagykereskedők ragadták meg az új lehetőségeket. A jobbmódú polgárság nyert a változásokkal és a birtokos nemesekkel együtt növekvő vagyonát, megmaradt jövedelmét nem volt hajlandó újabb forradalmi kalandokkal kockára tenni. A magyar politikai fejlődés a forradalmi időkben három gyors változáson ment át. A régi, 1847-ig tartó feudális rendi berendezést az 1848-as forradalmi törvények váltották fel és azokat az 1849. áprilisi Függetlenségi Nyilatkozat. 1851 decemberétől már teljes erővel tombolt az önkényuralom és akkor három politikai irányzatnak akadtak hívei: 1847-et a régi konzervatívok, 1848-at Deák Ferenc és hívei, 1849-et Kossuth Lajos és az emigránsok igyekeztek visszaállítani. A konzervatív nagybirtokosokkal szemben a köznemesség és a polgárság többsége Deák Ferencet (1803-1876) követte, aki következetesen kitartott az 1848. évi törvények jogfolytonossága mellett. Söjtörön, Zala megyében született. 1823-ban ügyvédi oklevelet szerzett, 1833-ban Zala megye országgyűlési képviselője, 1848-ban az első magyar felelős minisztériumban igazságügyi miniszter, 1849-től a passzív ellenállás politikájának a vezéralakja. Rendíthetetlen nyugalommal figyelte az önkényuralmi rendszer erőlködését és türelemmel várta a szorongás enyhülését. Ő mutatott példát a néma ellenállásra, mint egyetlen lehetséges magatartásra, amíg az elnyomás tart. Ő lett a nemzeti szabadsághoz, a biztonsághoz, nyugodt munkához ragaszkodó nemesi és polgári elemek bizalmának letéteményese. Körülötte csoportosultak a jeles írók: Eötvös József, Kemény Zsigmond, Csengery Antal és a történész Salamon Ferenc A passzív rezisztencia kényelmes politikája az 1860-as évek elején időszerűtlenné vált. 1859 júniusában a francia-olasz csapatok legyőzik Solferinónál az osztrákokat és Ausztriának le kell mondania Lombardoniáról. Az önkényuralmi rendszernek egy évtized alatt sikerült válságba vinni a birodalmat. Az imperialista osztrák kormányzat mindent megpróbált a nagy német koncepció megvalósítása érdekében. De nem lehetett egyrészt a németeknek diktálni, az olaszokon uralkodni, Franciaországgal katonailag szembekerülni, a szövetséges Oroszországot elidegeníteni, ugyanakkor pedig az országon belül nagy erőket a magyarok elnyomására fordítani. Az abszolutizmus egyensúlya az olasz háborúban felborult. A katonai vereség, a vele kapcsolatos korrupció, a belső gazdasági és politikai nehézségek változást követeltek. A magyar ókonzervatív nagyurak úgy látták, hogy megjött az idő programjuk elfogadtatására Bécsben. Ausztriában is egyre többen voltak inkább hajlandóak visszaállítani Magyarországon az 1848 előtti intézményeket, mint engedélyezni egy teljesen liberális alkotmányt. Ezért Ferenc József császár 1860-ban egy Októberi Diplomának nevezett alkotmányfélét adott a birodalomnak, amelyben lemondott az abszolutizmusról és visszaállította az egyes országok és tartományok régi “történeti individualitását“ azaz egyéniségét. Magyarországon újra felállította az 1848 előtti intézményeket: a kancelláriát, a helytartótanácsot. Újraalakult a magyar országgyűlés is, de a tényleges kormányzás a központi birodalmi minisztérium hatáskörében maradt. Az uralkodó ezenkívül az 1861 februári pátensével a helyi (tartományi) országgyűlések fölé egy kétkamarás birodalmi gyűlést rendelt, amelynek 343 helyéből a magyaroknak 85, Erdélynek 26, a horvátoknak 9 és a cseheknek 54 hely jutott. Ezután 1861 tavaszán megnyílt a magyar országgyűlés azzal a feladattal, hogy megválaszsza a birodalmi gyűlésbe küldendő képviselőket. Néhány konzervatív Habsburgpárti főnemes kivételével mindenki az ellenzékhez tartozott, mely két nagy pártba, a Határozati Pártba (melynek gr. Teleki László, majd öngyilkossága után Tisza Kálmán volt a vezetője) és a Felirati Pártba (Deák Ferenc vezetésével) tömörült. Egyik sem fogadta el a rájuk erőszakolt új alkotmányt. Deák kapott megbízást, hogy feliratban közölje az uralkodóval, hogy Magyarország ragaszkodik az 1848. évi alkotmányhoz. Az udvar álláspontjával szemben kifejtette, hogy Magyarország és Ausztria között sohasem volt teljes, igazi únió, Magyarországot csak a közös uralkodó személye fűzte Ausztriához. Kibékülés csak úgy jöhet létre, ha az 1848. évi alaptörvényeket helyreállítják, a felelős magyar minisztériumot kinevezik és az uralkodót magyar királlyá koronázzák. A magyarok - mondotta Deák - az alkotmányról akkor sem mondanak le, ha újabb elnyomás fenyegeti őket. Kijelentette, hogy a jelenlegi kormányzatot törvénytelennek tekintik, s mivel az uralkodó az 1848. évi alkotmányt elvetette, ők az országgyűlés munkáját félbeszakítják. (Folytatjuk) isiBaa«*iiiii»«siii««9ii8Hiaii 8iiii«aaiiiiii]iiiilaRRgiiiiiaia 8iiiiiiiii!«illiKlissi Deák Ferenc 1867-ben Megállt az ajtóban, és még azt mondta: - Saunders adott magának egy pár csizmát, ugye? Grant nagyon meglepetten nézett. - Hát igen. De honnan tudja? - Az a dolgom, hogy tudjak dolgokat - mondta Poirot ünnepélyesen. Miután egy-két szót váltottunk a felügyelővel, hármasban beültünk a Fehér Bikába, ahol eszmecserét folytattunk a szalonnás rántottéról és a devonshire-i almaborról. - Tisztázódott már valami? - kérdezte Ingles mosolyogva. - Igen, most már elég világos az eset, de igencsak nehéz lesz bebizonyítani. Whalleyt a Nagy Négyes parancsára ölték meg, de nem Grant. Egy nagyon okos ember megszerezte Grantnek az állást, és kitervelte, hogy ő legyen a bűnbak. Ami nem volt nehéz. Grant fegyencmúltja miatt. Két azonos pár csizma közül egyet neki adott. A másikat megtartotta. Minden egyszerűen ment. Amikor Grant távol van, és Betsy a faluban pletykál (valószínűleg élete minden napján így tesz), ő odahajt a csizma másodpéldányával a lábán, belép a konyhába, bemegy a nappaliba, egy ütéssel leteríti az öregembert, aztán elvágja a torkát. Visszamegy a konyhába, leveti a csizmát, Agatha Christie felvesz egy másik lábbelit. Az elsővel a kezében kimegy a kocsijához, és eltávozik. Ingles állhatatosan bámult Poirot-ra. - Még mindig van benne egy talány. Miért nem látta senki? - Ah! Meggyőződésem szerint itt jön elő a Négyes ravaszsága. Mindenki látta, és mégsem látta senki. Egy hentes kocsijával jött! Felkiáltottam. - Az ürücomb? - Pontosan, Hastings, az ürücomb. Mindenki esküdött rá, hogy senki sem járt a Gránit-laknál azon a reggelen, ennek ellenére találtam egy még fagyos ürücombot a kamrában. Hétfő van, így a húst aznap reggel kellett hogy hozzák, mert ha szombaton hozták volna, akkor nem maradt volna fagyos. Szóval járt valaki a villánál, egy férfi, akin egy-két csepp vér nem okoz feltűnést. - Átkozottul okos - kiáltotta Ingles elismerően. - Igen, a Négyes okos. - Annyira okos, mint Hercule Poirot? - mormoltam. A barátom egy méltóságteljesen szemrehányó pillantást vetett rám. - Van néhány tréfa, amit nem lenne szabad megengedned magadnak, Hastings - mondta tömören. - Nem mentettem meg egy embert az akasztófától? Egy napra ennyi elég. Egy tudós eltűnése Én magam úgy gondolom, hogy Meadows felügyelő nem volt teljesen meggyőződve Robert Grant, alias Biggs ártatlanságáról, még akkor sem, ha az esküdtszék felmentette Jonathan Whalley meggyilkolásának vádja alól. A vád, amit Grant ellen felépített büntetett előélete, az ellopott jáde, a csizma, ami olyan pontosan illett a lábnyomokba az ő tárgyilagos agyának túlságosan egybeillett ahhoz, hogy könnyen feladja. De Poirot, miután sikerült rávenni, hogy szokása ellenére tanúskodjon, meggyőzte az esküdtszéket. Előkerített két tanút, akik láttak azon a hétfő reggelen egy henteskocsit a villához hajtani, és a helyi hentes megerősítette, hogy az ő kocsija szerdán és pénteken jár oda. Folytatjuk