Népújság, 1990. március (42. évfolyam, 45-67. szám)
1990-03-01 / 45. szám
TÖRVÉNYEREIK kÜNlYHEI (Folytatás az 1. oldalról) helyeken való erőszakos megnyilvánulások ellen. A Honvédelmi Minisztérium, törvényes hatásköre keretében, együttműködik a Belügyminisztériummal és támogatja ennek az 1. szakaszban előirányzott kötelezettségei teljesítéséért kibontakoztatott akcióit. 2. szakasz. — A központi és helyi állami szervek, más közintézmények, a politikai pártok és alakulatok székházaiba való jogtalan, a tevékenységük normális menetét megzavaró behatolás tette törvénysértésnek minősül és 6 hónaptól 3 évig terjedő fegyházzal sújtandó. Abban az esetben, ha a tettet egy fegyveres személy, két vagy több személy együtt, éjszaka, erőszakosan vagy betöréssel követik el, a büntetés 2 évtől 7 évig terjedő fegyház. A kísérlet büntetendő. I. szakasz. — A központi és helyi állami szervek, más közintézmények, a politikai pártok és alakulatok székházainak vagy e székházakban levő javaknak a lerombolása, megrongálása vagy hasznavehetetlen állapotba hozatala a büntetőtörvénykönyv szerint büntetendő, ha pedig a speciális maximum nem elegendő, a büntetést meg lehet növelni el egészen öt évvel, anélkül azonban, hogy túllépnék a börtönbüntetés általános maximumát. A kísérlet büntetendő. 4. szakasz. — Az egyén élete, testi épsége, egészsége vagy szabadsága elleni bűncselekmény, amit az állami szerveknek, a közintézményeknek és a politikai pártoknak a tevékenységük gyakorlatában vagy az ezzel kapcsolatos tevékenységben levő képviselői ellen követnek el a törvény által az elkövetett tettre előírt büntetéssel sújtandó, amelynek maximumát el egészen öt évvel lehet növelni, anélkül azonban, hogy túllépnék a büntetőtörvénykönyv által előírt börtön általános maximumát. 5. szakasz. — A 2., 3. és 4. szakaszban feltünetett bűncselekmények nyomozása és tárgyalása a nyilvánvaló bűncselekményekre vonatkozó sürgősségi eljárás alapján történik. Amíg nem késő (Folytatás a 2 1. oldalról) kérdőjelezik megoldásaik helyességét, másrészt a környezetvédelmi mozgalom sem képviselt egységes véleményt, ahogy azt a rádió adásából biztosan sokan már tudják. Egy biztos: a kezdeményező csoport, az első, Petre Roman miniszterelnökhöz címzett memorandum aláíróinak a véleményét a keddi kerekasztal tanulságai csak megerősítették. Ez a vélemény a következő: a Ratosnya hidroenergetikai komplexum tervével kapcsolatban nem készült mindent átfogó környezetvédelmi tanulmány (sőt, még hozzávetőleges sem). Negyven-egynéhány esztendő alatt rengeteget hibáztunk, itt az ideje, hogy egyszer s mindenkorra véget érjenek a felelőtlen beavatkozások természeti környezetünkben. Nem megengedhető, hogy komplex környezetvédelmi tanulmányok nélkül hegyeket meg vizeket költöztessünk. Javasoljuk a munkálatok azonnali leállítását és a Román Tudományos Akadémia égisze alatt egy szakbizottság kinevezését, amely az említett környezetvédelmi tanulmányt elvégezte, ennek eredményétől függően pedig az eredeti terv megvalósítását, illetve más optimális megoldás keresését. Amíg nem túl késő! Lungu Gh. Iuliu, Iorváth- Böjthe István, Pokornyi László az ökológiai mozgalom részéről „A helyzet fokozatosan romlik“ (Folytatás az 1. oldalról) nyosságok és megnyilvánulások megszüntetésére, bárhol és bármilyen formában jelentkezzenek azok. Csak ilyenképpen érezheti magát otthon a nemzetiség, hogy az anyaország, az RSZK jó anya, amely minden fiát egyforma mértékkel szereti, nemzetiségre való tekintet nélkül“ (befejeztem az idézetet.) A vita során azt kérte, hogy legyen türelmem, mert a párt lépéseket fog tenni az elkövetett tévedések helyrehozására. Megelégedéssel hallgattam az előadást, melyet nekem tartott azokról a lépésekről, amelyeket foganatosítanak, majd miután átfogó és részletes elemzésnek vetik alá az általam és sok más romániai nemzetiségi képviselő által felvetett módosításokat. Nem bíztam teljes mértékben ezekben az ígéretekben, mégis reménykedtem és türelemmel vártam a tetteket. Sajnos, az élet azt bizonyította, hogy a problémák megoldásában a nemzetiségi kisebbségek helyzetének módosításában nagyon kevés történt. Az ígéretek be nem tartása kényszerített arra, hogy ezt a kérdést újra felvetem. Ami pedig történt, olyan természetű, hogy nem megelégedést, hanem elégedetlenséget szült. A tanügy területén még jobban szűkült a gyerekek anyanyelvű oktatásba való felvétele. Megszüntettek anyanyelvű osztályokat és helyette vegyes, román-magyar, román-német stb. osztályt állítottak fel. Nem hatálytalanították a mélyen diszkriminatív jellegű 258-as számú dekrétumot. Bánátban, az erdélyi Mezőségben vannak községek és városok, ahol egyetlen magyar nyelvű osztály, általános vagy szakiskola sincs. Moldvában teljesen egységes csángó magyar községekben semmiféle anyanyelvű oktatás nem létezik. A felsőoktatás területén semmilyen javulás nem jelentkezett, a helyzet fokozatosan romlik. (Folytatjuk) Jobb ha félreállnak! Alig két hónappal ezelőtt még hatalmuk tudatában próbálták visszavarázsolni a palackba, illetve rácsos börtönébe az elszabadult szellemet. Eszközei voltak egy diktátori akaratnak, részesei a hatalmi gépezetnek, amely általuk képes volt a népbutító-uszító ideológia terjesztése után végső eszközként a gépfegyverek és harckocsik meggyőző erejét is bevetni. A gumibotot és más „demokratikus“ érveket sajnos már nagyon rég ismertük. Álmunk pedig a pártaktivisták és egyes teljhatalmú vezetők baráti figyelmeztetései tették nyugtalanná. Hányszor nem hallottunk az állambiztonsági szervek összkomfortos vendégszeretetéről. Kevesen, nagyon kevesen voltak, akik mindezek ellenére mertek a széllel szembe... December 21-én több ezerre duzzadt a bátrak tömege városunkban is. Az időpont nagyon fontos: Marosvásárhely nem várta meg a „román nép legszeretettebb fiának“ elűzetését. Csak mostanában kezd kiderülni (például egyes katonatisztek nyilatkozatából), majdnem sikerült az országgal, vagy legalábbis a politikai-katonai vezetéssel elhitetni, hogy ez a magyarok revansista, Erdély leválasztását célzó akciója! Sajnos, egyeseket anynyira megfertőzött a „lánglelkű hazafi“, hogy a legdemokratikusabb követelések mögött szeparatizmust vélnek felfedezni még most is. A letűnt párt apparátusa visszhangozta a legagresszívebben mindezt a december 16. utáni napokban. Na, meg az azelőtti ténykedésük se volt angyali. Igaz, ami igaz, nem mindenki tette meggyőződésből. Ugyan mit lehetne kezdeni az egykori aktív aktivistákkal? Talán a következő példa ötletet ad. A minap találkoztam egyik ismerősömmel, aki a decemberi fordulatig az előbbi kategóriába tartozott. Arcáról nyugalom sugárzott. Könnyedén lóbálta a kezében levő táskát, és elégedetten újságolta: visszament a gyárba ... munkásnak. Oda, ahol „politikai pályája“ kezdődött. S bár a vállalatvezető irodai állást is kilátásba helyezett, ő mégis a régi munkatársak közé akart kerülni..., legalább egy ideig. A kollegák pedig fenntartások nélkül fogadták. S még mielőtt valaki is nemzetiségi színezetet adna történetemnek, örömmel írom le, hogy az illető román, az egykori és mostani „bajtársak“ zömében magyarok. A dolog nyitja: aktivista korában se feledkezett meg arról, honnan indult. A fenti eset kapcsán úgy tűnik, hogy az lenne a legjobb, ha a „hivatásos forradalmárok“, a volt (?) szekusok visszamennének a traktorokra, az esztergapadok mellé, és semmi esetre sem az irodákba főnököcskéknek. Mert ha az általuk unos-untig szajkózott nevelő jellegű munka nem is, a közösség, amely ismerte, észre téríti az eltévelyedett „bárányokat“. Ne az új szervezetekhez és pártokhoz dörgölőzve akarjanak megtisztulni — a február 7—8—9-i „spontán“ megnyilvánulások peremén túl sok ismerős figura bukkant fel. Csak úgy véletlenül? Jó lenne, ha nem hagynánk továbbra is céltalanul kóvályogni e tettrekész embereket, még valami butaságot csinálnának. Minél előbb a munkások, földművesek, felügyelete alá kell helyezni őket, talán így megismerik a valóságot. Ugyanis sokan még azt sem tudják, mi volt saját házuk táján. Például lapunk legfigyelmesebb olvasója, az a bizonyos szekus őrnagy a decemberi forradalom után többször bejött szerkesztőségünkbe, fennen hirdetve, hogy ő továbbra is a lapért és a mi személyes biztonságunkért (!) felel, bár most már a katonasághoz tartozik. Erre felháborodottan kérdeztük, mindez hogy klappol a demokráciával és egyáltalán az eddigi módszereik után hogyan képzelik el ezt? Ő a belügyisek ártatlanságát bizonygatta, még a veréseket is tagadta. Hát ezért kellene őt például az IMATEX-ben munkásként alkalmazni. Talán ott akadna, aki elmagyarázza, hogyan csevegtek velük a Rigó utcában. KARÁCSONYI ZSIGMOND NTTPU.iSArt — s mr.nAb Határozat a közszállításról A Nemzeti Szövetség Marosvásárhely Municípiumi Ideiglenes Tanácsa figyelembe véve a Megyei Helyi Szállítási Vállalat részéről előterjesztett javaslatokat, határozatot hozott a közszállítás jobb megszervezésére, így döntés született azt illetően, hogy a municípiumi polgármesteri hivatal és rendőrség, valamint a fent említett vállalat, március 1-jéig felülvizsgálja a városi buszmegállók helyét. Azonos határidőt szabtak meg annak az indítványnak a tanulmányozására, "hogy számolják föl a 24-es járatot és vezessék viszsza a Maroskeresztúrt a Rovinari negyeddel összekötő 16-os vonalat. Mint elhatározták, a bérletes buszok tovább közlekednek, mindaddig, amíg a géppark a lakosság reális szükségleteinek a színvonalára emelkedik. De március 1-jéig a Megyei Helyi Szállítási Vállalatnak (IJTLM) optimizálnia kellett ezeket a különjáratokat, éppen azzal a céllal, hogy a kocsikat a névleges teljesítőképességüknek megfelelően hasznosítsák. A polgármesteri hivatal és a rendőrség közös gondja-feladata május 31-ig az összes közúti jelzés rendbetétele, az autóbuszmegállók és parkolóhelyek megjelölését is beleértve. A karhatalmi erőknek ezen túlmenően érvényt kell szerezniük a megállási és várakozási tilalmakra vonatkozó rendeletnek, hogy se az autóbuszok, se a taxik közlekedését ne akadályozzák a szabálysértők. Március közepéig egyébként a magántaxi-állomások helyét is ki-, illetve, meg kell jelölni. Reméljük, hogy mire e sorok napvilágot látnak, már elrendezettnek lesz tekinthető az a kérdés is, hogy a számológépgyári végállomásban mettől meddig parkírozhatnák a személygépkocsi tulajdonosok, anélkül, hogy lehetetlenné tennék a közszállítási járművek beállását és megfordulását. A szóban forgó dokumentumban az is megfogalmazódott, hogy az IJTLM szakemberei tanulmányozzák, miként térhetnek viszsza a földgáznak és a metanolnak, mint hajtóanyagnak a felhagyásával — a belsőégésű motorok gázolajjal és benzinnel történő működtetésére. Az erre vonatkozó következtetéseket ez év március 15-ig szükséges bemutatni a polgármesteri hivatalnak. Amelynek most már össze kell fognia az Áramszolgáltató Vállalattal a közvilágítás tökéletesítéséért, főként azokban az utcákban, ahol buszok közlekednek és hangsúlyozottan a megállóhelyeken. Szintén e kérdéskörhöz tartozik az a feladat, hogy városszerte javítsák ki a megrongálódott útburkolatot, inkluzíve a bcsei 3-as busz útvonalát. További követelmény, hogy a municipium polgármesteri hivatala meg a rendőrség segítsék a közszállítási vállalat gépkocsivezetőit és ellenőreit a rend és a fegyelem megőrzésében, az utasszállítás civilizációs fokának emelésében. E tekintetben kívánatos, hogy sürgősen népszerűsítsék és határozottan alkalmazzák a szabálysértések és kihágások szigorú megbüntetésére vonatkozó előírásokat. Végül az is benne foglaltatik a 6-os számú, február 23-i keltezésű határozatban, hogy a Megyei Helyi Szállítási Vállalat vezetősége intézkedik a jelenlegi autóbusz-állománynak 105 járművel történő kiegészítéséről (amelyből 25-öt még az idén beszerez) és megteszi a szükséges lépéseket a folyó-, illetve főjavításokhoz szükséges alkatrészek biztosítása érdekében. Egyben folytatja annak kijárását, hogy engedélyezzék a trolibusz vagy a villamos-közlekedés meghonosítását megyeszékhelyünkön. ÉSZAK MELEGE (Folytatás az I. oldalról) néhány román barátunk is, a Norvég Helsinki Egyesület támogatásával a rádióban, tévében, sajtóban hirtelen nagy kampányt rendeztünk. Q. F. Kittersen lelkész is segélygyűjtő akciót indított az Oslón kívüli helységekben. Hamar összegyűlt a szállítmány. A cégek is segítettek. Ingyen kaptunk járműveket, a hajóút, az ellátás is ingyenes volt. Ez egymaga több millióba került volna. Az emberek szabadságot vettek ki, hogy eljöhessenek, a legkülönbözőbb foglalkozásúak, de mindannyian a legönzetlenebbül álltak az ügy mellé. Juttattunk segélyt Marosvásárhelynek és a környék 14 falucentrumának, Kolozsvárnak, Temesvárnak, Bukarestnek. Moldvába is ment autónk. Legutóbb a norvég kormány is felajánlott félmillió koronát. — Szóba hozta a Norvég Helsinki Egyesületet. Ön ezt képviseli. Szívügye az emberi jogok tiszteletben tartása. — Ebben is szeretnénk könynyíteni a romániai demokratizálódás útját. Annál is inkább, mivel a Helsinki Egyezmény 35 aláírója közül csak itt nem hoztak létre Helsinki Egyesületet. Fokozott érdeklődésssel figyeljük a nemzeti kisebbségek jogainak hiánytalan biztosítását. Ilyen értelemben tárgyaltam Andrei Plesu művelődésügyi miniszter úrral is. Talán abban is segíthetünk, hogy élénkebb legyen az információcsere a világgal. Az abszolút jogegyenlőség, amit mi Norvégiában tapasztalunk, ösztönző hatással van a fejlődésre. Tervünk az, hogy egyesületünk itt, Marosvásárhelyen létesítsen egy lerakatot, s így hosszabb ideig legyünk jelen segélyeinkkel. Remélem sikerül megvalósítanunk. Már beszéltünk róla az illetékesekkel. Ezzel párhuzamosan Norvégia 70 járása közvetlen kapcsolatot épít ki romániai községekkel, az iskolák iskolákkal, öregotthonok hasonló intézményekkel, hogy így járuljunk hozzá az itteni általános fellendüléshez. — Köszönjük szépen. Nem stimmel a statisztika Február 3-án részt vettem a cigányok képviselőinek második, a Megyei Rendőrség Borsos Tamás utcai gyűléstermében tartott megbeszélésén. Ott jegyeztem fel, hogy Palotailván 57 ilyen família van, Alsóbörkényben 80, ami a családtagok számával beszorozva még ugyan csak néhányszáz lelket jelent. De alig van, ha van még egyáltalán napjainkban olyan település, amelyben , ne lakna a román, a magyar, a szász és más nemzetiségen kívül cigány is. A szóban forgó tanácskozáson a Régenhez tartozó Abafája küldöttje 2 000, Dicsőszentmárton szóvivője 8 000 cigány létezéséről beszélt, csupán ezekben a helységekben. Az eszmecsere vezetője pedig, a helyi, megyei hatóság nevében, közel 70 000 cigányt említett... Ezzel szemben a Cuvintul liber című napilapban azt olvasom, hogy a Rendőrfelügyelőség lakosságnyilvántartási adatai szerint 1989. július 1-jén Maros megye 621264 lakosának 4,1 százaléka volt cigány nemzetiségű. Ez ténylegesen 25 471 személy lenne. Ha viszont a hetvenezerrel számolunk, akkor még a lakosság 11 százalékát is meghaladja a részarányuk. . Dilemmában vagyok, melyiket higgyem. Az egyik adat elavult, a másik hozzávetőleges, egy új népszámlálásról azonban, amely talán az első pontos, tiszta képet nyújtó felmérésnek ígérkezne, amióta úgy általában szabadságról (és ezen belül sajtószabadságról is) beszélünk, az emberi jogok biztosításának ürügyén a haza öszszes állampolgára közötti egyenlőséget hangoztatjuk, a munkaerő ésszerű foglalkoztatását és a lakáskérdés megoldását hirdetjük, dicsérjük vagy bíráljuk az éppen időszerű tanügyi reformot, vitatkozunk a népjólétről és így tovább — nos, a valóság feltárására hivatott népszámlálásról, amelyre megannyi okból és szempontból oly nagy szükség lenne, még semmi hír. (ajfav)