Népújság, 1990. augusztus (42. évfolyam, 151-173. szám)

1990-08-01 / 151. szám

MAROS MEGYEI NAPILAP XLII. évfolyam 151 (11897) sz. , 1990. augusztus 1. szerda | Ara­­­lej Parlamenti epizód A Szenátus 1990. július 24-én elfogadta a Románia nemzeti ün­nepére vonatkozó törvényterveze­tet. Ennek képviselőházi megvi­tatására 1990. július 27-én került sor. Az RMDSZ parlamenti cso­portjának nevében Borbély Ernő képviselő a következő hozzászó­lást tette: Tisztelt elnök úr, Hölgyeim és uraim! Az 1918. december 1-jei törté­nelmi esemény valamennyi román évszázados törekvéseinek érvény­re juttatója, ami méltán avat­hatja december 1-jét Románia nemzeti ünnepévé. 1918. december 1-jét, a Romá­niában élő nemzeti kisebbségek számára a Gyulafehérvári Kiált­vány teszi különösen jelentőssé. Ez a Kiáltvány alanelvként fo­galmazza meg az alább­iakat: „Teljes nemzeti szabadság min­den együttélő nép számára. Min­'s­­i nép saját nyelvét fogja kasz­álni oktatásában, közigazgatásá­ban, és bíráskodásában, soraiból származó egyének által és minden nép, az őt alkotó egyének szám­arányának megfelelően, képvise­leti jogot kap a törvényhozó tes­tületekben és az ország vesztésé­ben“. Az új, szabad és demokratikus Románia megteremtésének folya­matában, az ebben a történelmi dokumentumban foglalt alapelvek maradéktalan megvalósulása biz­tosíthatja, hogy december 1. — Románia nemzeti ünnepeként — országunk valamennyi lakosának tudatában történelmi szerepének valós rangjára emelkedjen, a békességei és az ország vala­mennyi polgára közötti megértést jelképezze. Ezzel a meggyőződéssel, u­­gyanakkor reménységgel fogadja el a Romániai Magyar Demokrata Szövetség parlamenti csoportja a Románia nemzeti ünnepére vo­natkozó törvényjavaslatot. Köszönöm figyelmüket! TILTAKOZÓ JEGYZÉK a megyék, municípiumok, városok és községek közigazgatására vonatkozó törvénytervezettel kapcsolatban Tudomásul véve Románia Par­lamentjének azon határozatát, mely előírja a nemzeti egység helyi ideiglenes tanácsainak fel­számolását és helyettesítését ki­nevezett adminisztratív szervek­kel, az NSZIT Marosvásárhely Municipiumi Végrehajtó Bárója a következőket nyilatkozza: 1. — Az NSZIT-ek felszámolá­sa, a demokrácia alapelveinek szellemében csak a helyhatósági választások után következhet be, melyeket az idevágó jogalapok szerint kell szabályozni és lefoly­tatni. 2. — A helyi NSZIT-ek az e­­gyetlen olyan törvén­yhozói tes­tületek, melyek a decemberi for­radalom forró napjaiban jöttek létre és tagjai közt az esemé­nyek résztvevői mellett a politi­kai pártok képviselői és függet­len személyiségek is jelen van­nak. A tanácsok felszámolásá­nak következtében azokat zárják ki, akik a régi rendszer ellen harcoltak. 3. — Az NSZIT-ek felszámolá­sa és helyettesítése a kormány által kinevezett prefek­túrákkal és polgármesteri hivatalokkal anti­demokratikus és törvénytelen lé­pés, helyi szinten az ideiglenes­ség fenntartásához vezet, meg­akadályozza az államon belüli hatalom megosztási elvének al­kalmazását, elősegíti az önké­nyesség betörését a demokratikus szerkezetekbe, megakadályozza a pluralizmust és az ellenzék rész­vételét a társadalmi életben. 4. Antidemokratikusnak minő­sítjük a területi-adminisztratív vezetés kinevezését a központi szinten többségben levő politikai alakulatok döntése alapján, amely figyelmen kívül hagyja­­ a hon­polgárok akaratának helyi szin­ten egyetlen törvényes és demok­ratikus megnyilvánulását — a helyhatósági választásokat. 5. — Elfogadhatatlan az a tény, hogy a megyék, municípiumok és városok közigazgatásáról szóló törvénytervezetet úgy terjesztet­ték a parlament elé, hogy nem kértek véleményt a helyi köz-A Nemzeti Szövetség Marosvásárhely Municipiumi Ideiglenes Tanácsa, Az NSZIT Marosvásárhely Municipiumi Végrehajtó Bürója (Folytatás a 2. oldalon) Segesvár Vakációra mennek a szenátorok és a képviselők A képviselőház jóváhagyta a közvetítő bizottságok jelentéseit azokról a nézeteltérésekről, ame­lyek a képviselőház és a szená­tus között merültek fel a Romá­nia nemzeti ünnepére, az örökbe­fogadás engedélyezésére és egyes területeken élők közötti elidegení­tésének ideiglenes betiltására vo­natkozó törvénytervezetek kap­csán. Napirenden szerepel továbbá több fontos szabályozó okmány, köztük az új prefektúrákon és polgármesteri hivatalokon belüli vezető tisztségek bérezésére vo­natkozók, az erdők konzerválá­sáról, védelméről és kitermelésé­ről szóló szabályozások, a lakos­ság üzérkedéssel szembeni vé­delmét célzó intézkedések, a leg­felsőbb törvényszéki apparátus tisztségeinek bérezése. Napirend­re tűzték ugyanakkor a külön­félék pontot, amelynek kereté­ben röviden kiértékelik a kép­viselőknek a parlamenti vakáció előtti időszakban kifejtett tevé­kenységét. (Rompres) A két kamara közti csaknem kéthetes intenzív és heves vita, módosítások és tárgyalások után, kedden a szenátus teljes körű ülése elfogadta az “állami gazda­sági egységek autonóm rezsik­ként és kereskedelmi társaságok­ként való átszervezésére vonat­kozó törvénytervezet végleges szövegét. A szenátorok azt kö­vetően döntöttek így, miután meghallgatták a két kamara kö­zött felbukkant nézeteltéréseket egyeztető bizottság jelentését. Szintén kedden kezdődött meg annak a törvénytervezetnek a vitája, amely hatályon kívül he­lyezi vagy módosítja az erdőalap konzerválására, vélelmezésére és fejlesztésére vonatkozó 2/1987. számú törvény egyes előírásait. Két tartózkodás mellett a sze­nátus megszavazta az említett törvénytervezetet, abból az el­gondolásból kiindulva, hogy lehe­tőséget adjanak a szakegységek­nek az erdők megfelelő, egysé­ges gazdálkodására és regenerá­lására. (Rompres) A Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt NYILATKOZATA A Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt, mint a Romániai Magyar Demokrata Szö­vetség tagszervezete, aggodalommal látja, hogy minden eddigi kísérlet csődöt mondott a romá­niai magyar iskolahálózat visszaszerzésére. Ezt a kérdést nem lehet könyörgéssel, koldulással, apró részletcélok kergetésével elintézni. Határo­zott elvi álláspontot kell kialakítani, amely nél­kül minden további próbálkozás értelmetlen­­.­­ Minden embernek elvitathatatlan em­beri joga, hogy gyermekeit olyan iskolában ne­velje, amilyenben akarja. Ezt a jogot az erdélyi magyarságtól sem elvitatni, sem ebből egy jot­tányit engedni nem lehet az árulás egyenes és jogos vádja nélkül. Joga van tehát az erdélyi magyar társadalomnak arra, h­ogy a maga isko­láit tetszése szerint szervezze meg, azok tan­anyagát az állami törvények figyelembe vételé­vel maga határozza meg, tantestületét maga ké­pezze ki és válassza meg. Az államnak természetes joga, hogy minden iskolát ellenőrizzen, abból a szempontból, hogy (Folytatás a 2. oldalon) Meggy­aláz­ták a fehéregyházi Petőfi emlékművet Az erdélyi magyarság körében nagy megdöbbenést keltett, hogy a segesvári csata évfordulója e­­lőtt megrongálták, meggyalázták Fehéregyháza és Héjjasfalva kö­zött, az autóút mentén, az egy­kori Ispán-kút közelében fölál­lított Petőfi-emlékművét. A kő­fejnek kiszúrták, kivésték sze­mét, letörték orrát, állát, szakál­lát Gyűlölködő, soviniszta sze­mélyek a kőbe faragott Petőfi Sándoron álltak bosszút a jogai­kat követelő magyarok fölötti dühükben. Sokasodnak a rejtélyes ügyek Erdély-szerte, máig se tudjuk, hogy tavasszal kik robbantották föl Erdődön a másik Petőfi-em­­lékművet, vagy például az RMDSZ tiszteletbeli elnöke, Tő­kés László református püspök környezetéhez tartozó személye­ket egymás után érik titokzatos támadások, balesetek, mint ta­valy Ujvárossy Ernőt, újabban, többek között Teszó Árpád üzem­mérnököt, a múlt héten pedig Kulcsár István lelkészt, közülük volt, aki egy életre megrokkant a „véletlenek“ következtében, volt aki az életével fizetett. A leplezetlen magyargy­űlését egy­szerűen közellenségnek kiáltotta ki az erdélyi magyar lakosságot, mindez a sajtóban, a televízió­ban, a parlamentben kibontako­zott elképesztő és felelőtlen so­vén uszítás eredménye! Vélemé­nyünk szerint, végső soron az or­szág érdekeit súlyosan sértik e­­zek a provokációk, valóban de­stabilizálják a helyzetet, tovább rontják Románia megítélését a világban. Fölhívjuk a tisztességes román sajtó munkatársait, a felelős és becsületes embereket, hogy kö­vessék fokozott figyelemmel a romániai magyar kisebbség jo­gait és létét sértő és veszélyez­tető eseményeket, és segítsenek­ minket minden módon a puszta megmaradásunkért vívott küz­delmünkben! Köztudott, hogy a romániai magyarság konstruktív szerepet akar betölteni az ország életében a diktatúra megdöntése utáni új időben és új helyzetben. De a magyarság akarata és szándéka hiábavalónak bizonyulhat, ha a többség nem nyújt felénk test­vérkezet. Még mindig hiszünk abban, hogy Románia demokrati­kus erői végül erősebbnek fog­nak bizonyulni, mint a bajszer­ző, soviniszta uszítók, a magyar­gyűlölők, és hiszünk abban, hogy végül felépül a románok és ma­gyarok közös otthona Erdélyben is! Marosvásárhely, 1990. július 31. Az RMDSZ Maros megyei Intéző Bizottsága KIT SÉRTETT? A világszabadság költőjének eszméi kiket sértenek? Petőfi a Szabadság-Egyenlőség-Testvériség szentháromságában hitt és érte halt, nyilván zavarja a hol nyíl­tan, hol alattomban dolgozó so­vinisztákat. Netán meg akarjátok ismételni a márciusi pogromot. Mi nem feledhetjük, hogy akkor is Petőfi volt az első áldozat. Március elején „ismeretlen“ tet­tesek felrobbantották az erdődi emlékművet. Ez volt a jeladás a március 14-i szatmári láncos­botos magyarüldözésnek, a ter­­rorlegényes „rendteremtésnek“. Hogy utána mi következett, azt unokáink se tudják majd elfe­lejteni. És most újból Petőfi, és újból magyargyalázás. Bizonyos urak, mibe akarják ismét belerántani az ártatlan románokat és magya­rokat, csak azért, hogy nagyobb hatalomhoz jussanak?! A múlt héten meggyalázták Fehéregyházán az ispánkúti Petőfi emlékművet. A költő arcmását elcsúfították, vésővel lepattintot­ták az orrát, száját, szemét... És mindez történt az Európa (!) 60 nemzetközi út mellett. Hát igen, nem mi kell Európába menjünk, hanem Európa kell idejöjjön — amint a fajvédő urak állítják —, hogy lásson és ítélkezzen. Gondolom, mindnyájan tuda­tában vagyunk annak, hogy min­dennemű szobor­rombolás erő­szakos cselekmény, a kitartóan provokálók malmára hajtja a vizet, azoknak kedvez, akik min­denáron vissza kívánják fogni a demokratizálódás folyamatát or­szágunkban. KARÁCSONYI ZSIGMOND 35-en vannak még kórházban Megkerestük a marosvásár­helyi új kórház információs irodáját azzal a kérdéssel, hogy mi a helyzet a Maros-hídnál megsebesült betegekkel? Itt nem tudtak tájékoztatni, át­irányítottak a kórház igazga­tóságához. Innen annyit tud­tunk meg, hogy újabb beutalás nem volt, úgyszintén újabb haláleset sem. Újból a beteg­­nyilvántartóhoz telefonáltunk. A kedd reggel 9.20 órai ada­tok szerint­ három halottja volt a tömegbalesetnek, s tegnap még 35-en voltak kór­házban. V­ad Tape? a karikatúra ellen? — avagy az igazi sajtószabadságról A július 25-i Cuvintul liber hasábjain T. A. Enachescu úr ad leckét újságírásból, újságszerkesztésből. Őszinte aggodalommal beszél a forradalom után gombamód meg­szaporodó újságokról, a mennyiségnöveke­dést a minőség rovására könyvelve el. Kér­dés, hogy Enachescu úr mihez viszonyítja a minőséget, netalán a Ceaușescu korszak­beli román újságírás színvonalához? Aztán Giovanni Papini írót idézi, aki szerint egy állampolgár úgy szerezhet biztos művelt­séget, ha egy újságot olvas következetesen. Nos, ehhez csak annyit tennénk hozzá, hogy az idézett szó bizonyosan a nyugat-európai 15—20 oldalas, rengeteg információt közlő újságokra gondolt, nem a nyúlfarknyi ha­zai kiadványokra. Később kiderül, hogy nem a román, hanem, — mint írja — az utcán „erőszakosan“ kínált mag­yar újsá­gok zavarják, amelyek szerinte a „Most vagy soha“ jegyében elkövetett aljas tettek foly­tatásai. Ezek a „perverz magyar újságok" T. A. Fnáchescu úr szerint a románságot támadják és fő helyen található bennük a karikatúra. Mint a Népújságban (vagy a Tromfban, ami nem a mi asztalunk), ame­lyek kigúnyolják az ország vezetőjét, el­ítélik a december utáni valóságot. Felrója újságunknak, hogy egész ol­dalt szentel Démol karikatúráinak, ame­lyek szerinte a legszélsőségesebb és gyű­lölettel teli támadások mindaz ellen, ami román, „bemocskolva a román nemzet szent valóságát“. T. A. Enachescu úr meg­írhatta volna, hogy pontosan milyen való­ságra gondol, lévén, hogy ez a mi min­dennapi valóságunk egyáltalán nem olyan szent és fényes, mint azt a Ceaușescu kor­szakban állították. Vajon a cikk szerzője nem tudja, hogy mióta a világ világ, az igazi demokráciá­ban mindig jelent meg karikatúra vezető személyekről, (a régi Romániát is bele­értve), kivételt a Ceaușescu-féle „demok­rácia“ képez, amelyet T. A. Enachescu úr úgy látszik visszakíván. Cikke alapján — úgy tűnik — a sajtószabadságot úgy kép­zeli el, hogy az újságokban az jelenik meg, amit ő személyesen szeretne látni és ol­vasni. (Kodolai! (Folytatás a 2. oldalon)

Next