Népújság, 1990. szeptember (42. évfolyam, 174-194. szám)

1990-09-01 / 174. szám

KÖZLEMÉNY A Kriterion Alapítvány Igaz­gatótanácsa Domokos Géza el­nökletével megtartotta első ülé­sét. A Kriterion Alapítvány nem kormányzati kulturális szerve­zet, amelynek az a célkitűzése, hogy támogassa a nemzeti ki­sebbségek kulturális értékeinek fejlődését, valamint, hogy előse­gítse e kisebbségek szellemisége és a román kultúra közötti kap­csolatokat. A Kriterion Alapít­vány ugyanakkor támogatni kí­vánja az eszmék és a tapaszta­latok nemzetközi cseréjét társa­dalmunk demokratikus fejlődé­sének és haladásának általános viszonylatában. Az Igazgatótanács első ülésén felvázolta az Alapítvány érdek­körébe tartozó tevékenységek kialakításának és fejlesztésének alapvonalait, így például elhatározta, hogy az ország minden vidékén olyan művelődési központokat létesít, amelyek az érdekelt szervekkel és intézményekkel együttműködve igyekeznek hozzájárulni a fenti elvek foganatosításához. A műve­lődési központok magukba fog­lalnak majd könyvesboltokat, képzőművészeti és népművészeti kiállításokat, nyelvészeti és audio­vizuális laboratóriumokat, adat­gyűjteményeket stb. Ugyancsak beindult a munka néhány átfogó vándorrendezvény szervezésére, amelyeknek az a célja, hogy bemutassa a nemzeti kisebbségek kultúrájának sajá­tosságait (konferenciák, tudomá­nyos előadások, kiállítások és művészi műsorok stb.­­ szervezé­sével). Közkívánatra az Igazgatótanács úgy határozott, hogy megadja az alapítótag minősítést mindazok­­nak, akik anyagilag támogatják az Alapítvány munkáját, legalább 1 000 lej hozzájárulással. Alapítótagságot nyerhetnek e­­gyének és közösségek egyaránt. E minőségüket Alapítótagsági Könyv igazolja majd, amely bi­zonyos jogokat és sajátos elő­nyöket biztosít tulajdonosaik szá­mára. A Kriterion Alapítvány ezúton felhívással fordul mindazokhoz, akik azonosulnak Alapszabály­zatának célkitűzéseivel, hogy le­hetőségeik szerinti adományaik­kal (általános vagy bizonyos cé­lokra fordítandó adományokkal) szíveskedjenek elősegíteni mun­kaprogramjának teljesítését. A Kriterion Alapítvány szék­helye Bukarest. Postacíme: Bucu­­resti 33, Piata Presei Libere nr. 1, telefon: 17-40-60. (Bankszám­lái: Cont BNR. Fii. Sect. 1 — 45 104 822; Cont BRCE 47 21 504 300-4). Pályázat A Kriterion Alapítvány pályá­zatot hirdet jelvényének (emblé­ma) megalkotására. A jelvény­nek azt kell jelképeznie, hogy a Kriterion Alapítvány rendelte­tése szerint szellemi közvetítő a romániai nemzeti kisebbségek és a román kultúra között, ugyan­akkor mindezeket be akarja kapcsolni az értékek nemzetközi áramlásába. A pályamunkákat a követke­zőképpen díjazzák: I. díj: 10 000 lej; II. díj: 7 500 lej; III. díj: 5 000 lej. A bíráló bizottság fenntartja magának a jogot, hogy néhány értékesebb munkát dicséretben részesítsen. A pályamunkákat három vál­tozatban — fehér-fekete, színes és plasztikában alkalmazható for­mában —, ez év november 20-ig kell beküldeni, az Alapítvány címére: ‘Piata Presa Libera nr. 1 (telefon: 17-40-60). A díjazott pályamunkák szer­zőinek arra is lehetőségük nyí­lik, hogy munkájukat úgy vég­­legezzék — az Alapítvány köz­reműködésével —, hogy az fel­használható legyen minden te­kintetben (levélpapírokon, okleve­leken, szórólapokon, tagsági iga­zolványon stb). Bővülő szoborpark A tavalyi kényszerszünet után ezen a nyáron ismét benépesült a marosorbói alkotótábor, mely e­­lőször 1985-ben nyitotta meg ka­puit az ország különböző részei­ből érkezett szobrászok előtt. Július második felében, augusz­tusban újra 11 művész dolgozott itt, jelképesen a 11 000 elesettre emlékeztetve. Az ő emléküknek szentelik kőszobraikat, monu­mentális kompozícióikat, melyek az emlékmű alatti domboldalon láthatók. A mostani táborzárás nyomán immár 55 vistyai fara­gott kőtömb gazdagítja a szobor­parkot, a maga nemében egyedi történelmi jellegű, ihletésű szo­boregyüttest alkotva az ország­ban. italt s buborékok pezsegnek a bepárásodott üveg fala mögött. Az asztalhoz ugrottam, be­álltam egy szomjúhozó férfi mögé, s a szokásos harciasság­­gal felkészültem arra, hogy visszaverjem bárki igyekeze­tét, hogy soron kívül elém tolakodjon. Ám a mesés bojár­leányzó már nyújtja is felém a teli poharat és mosolyog. Az ásványvíz hideg, feltölt a csobogó forrás frissességével. ó, köszönöm!... Kaphat­nék. .. még. — Tessék. Újabb bepárásodott pohár és újabb mosoly. — Köszönöm... — Kér­­ még? — Elé-é-ég. Már nyúlok a zsebembe aprópénzért, ám mindenki gú­nyosan néz rám, mosolyuk a­­zonban korántsem sértő — minő együgyűség. S ekkor rájöttem, hová ju­tottam. Minek itt pénz! Itt minden ingyen van — a gyan­taillatú levegő, a hűsítő nedű, a kikeményített kendőt viselő, — 18 — készséges, pirospozsgás leányzó és a patak csobogása. 2. Zsenge gyermekkoromban, még nem jártam iskolába, gyakran hallottuk ezt a mon­datot: „A kommunizmus a láthatáron!“ A látóhatár, mint tudjuk, egy látszólagos, ám valójában nem létező vonal, mely, ha közeledünk feléje, állandóan távolodik tőlünk. Végsősoron mi a kommuniz­mus? Hogyan néz majd ki? Mi mindig szegényen éltünk , roszul táplálkoztunk, csú­nyán öltöztünk. Sorállás az üzletekben és sokcsaládos, ful­­lasztóan szűk társbérleti lakás volt életünk normája és a hőn áhított kommunizmust valami­féle zsíros falatnak képzeltük, melyből bőven jut majd min­denkinek — akarja vagy sem! Karl Marx kinevette ezt a fogyasztói értelmezést, s kanál­kommunizmusnak nevezte. Az alábbi meghatározást vágta o­­da a világnak: — 19 — - ?­­ L r­ .a . Egyház — erkölcs — politika (Folytatás az 1. oldalról) szabad. Elfogadtuk és ebben hi­bások, bűnösek vagyunk, elfogad­tuk, hogy kívül esik az erkölcs szféráján. Legyintettünk, hogy ha politika, akkor nem tartozik hoz­zánk. De ez valami egészen más. Ezzel teret adtunk egy olyanfajta erőpolitikának, amelyben nem az volt az alapkérdés, hogy jó vagy rossz ügyet képvisel, hanem az, hogy milyen erős. Behódoltunk Góliátnak. Még legitimizáltuk is ezt a gondolkozást és ezt a po­litikát, úgy éreztük, a nagy, az erős győz, és ez természetes, ez logikus. Miért is avatkoznánk bele? Miért is harcolnánk elle­ne? Ez mindig is így volt, mon­dották a hamis prófétákra emlé­keztető logikával és természetes­séggel. Így aztán, miközben a politika amorális lett, az egyház apolitikussá vált, egyrészt, más­részt immorálissá vált, hiszen a ,,hivatalos egyház“ behódolt ennek az erkölcstelen, gátlásta­lan politikának. Befejezésül azt mondanám, hogy vissza a politikába, nagyon le­egyszerűsítve. Nem régen alkal­mam volt, rövid beszédet tarta­ni a magyarországi Parlament­ben is, és ott is az volt az alap­tételem, hogy akkor lesz Magyar­­országon új élet, akkor születik újjá az ország, hogyha újból he­lyet nyer a politizálásban az er­kölcs. Ha erkölcsi dimenziókban kiszélesedik. És hiszem azt, hogy az egész keleti tömbben, annak országaiban egyedül ez az út jár­ható. Az az út, amelyről Krisztus azt állítja, hogy „Én vagyok az itt!“ Romániában is rendkívül válságos, ellentmondásos a hely­zet. Ceausescu még mélyebbre alázta le erkölcsi mivoltában és hitében a népet. De nemcsak ő, hanem az egész struktúra, amely tovább él napjainkban is és Ceausescu szellemét éltetve és alkalmazva, sok tekintetben aka­dálytalanul, a bestialitásig me­nően. Csakis ilyen módon lehet­ne rendezni, pl. a nemzetiségek kérdéseit. Hogyha ugyanaz a Krisztus­­ ugyanazt diktálja ne­künk, magyaroknak vagy romá­noknak­­, mert hiszen ő a mi közös Urunk. Az anyaszentegyház és az ál­tala hitelesen képviselt hit java, tehát saja, kovásza és világos­sága lehet nemcsak a mi saját életünknek, hanem társadalmunk­nak és a politikai életnek is. Ahogy egy katolikus pap mon­dotta, más összefüggésben: Er­délyben meg kell keresztelni a politikát. Meg kell kereszteni, te­hát az erkölcsi dimenziókban is megnyilvánuló krisztusi szentség jegyét kapja, nyerje el. Az Úrnak útját itt is kell készíteni a po­litika sivatagaiban. Isten ott is jelenvaló és az által adhatjuk vissza kifelé, ha hitelt nyújtunk neki, és nem hogyha gyalázzuk, csupán az eddig létezőt. „Rossz fa nem teremhet jó gyümölcsöt". (Luk. 6:43). Az erkölcstelen sötét­­ politika nem boldogíthatja a népet és nem hozhat jó eredményeket. Mennyire világos ez az evangé­liumi példa, és tanítás. A keresz­tény értékek újjászületéséről hal­lunk sokat. A felborult emberi értékrend helyreállítását, helyre­­állításának szükségességét vall­juk. Társadalmi szinten is, a politika eszközein keresztül is ezt kell cselekedni, és akkor nyeri vissza eredeti értelmét ez a pejo­ratív értelemben sokszor hasz­nált szó: politika, vagyis a polis, a városállam, a város, a köz, a nép, az ország szolgálata, a világ szolgálata az vokumenében. Ezt az értelmet kell visszaadnunk Is­ten segedelmével és ezen az úton lehetséges megtalálnunk a kibon­takozás útját, jelenlegi válságos, de ígéretes helyzetünkből. * A szöveg magyar—angol nyel­vű hangfelvételével Fülöp G. Dé­nes lelkipásztor rendelkezik, aki mint a nemzetközi konferencia meghívottja, Tőkés László püs­pök úr előadása napjának esté­jén a sárospataki kollégium könyvtártermében úrvacsoraadás­­sal egybekötött igehirdetést tar­tott a konferencia tagjainak Efé­­zus 3:14—21 alapján. Száguld a hajómodell a víkendtelepen MAI NEMVICCÜNK EMLÉKVERS Egyszer voltam nálatok — s megint sorba álltatok. .. MODERN SIRVERS Itt nyugszik Csorba, kit a sorba’ vertek orrba. (—ni) „Mindenkitől képességei sze­rint­, mindenkinek szükségletei szerint!“ Gyanúsan nemes és ködös megfogalmazás. S nincs senki, aki értelmesebben megmagya­rázta volna nekünk, mi a kommunizmus. Követői beér­ték csupán azzal, hogy bizto­sítottak beköszöntéséről: „A látóhatáron van!“ Kell-e hát csodálkoznunk a­­zon, hogy a tapasztalatlan többség a kommunizmust kül­sődleges, de szerfölött kézzel­fogható jegy alapján határozza meg: ha a pénz forgalomban van — akkor nem létezik a kommunizmus, ha viszont a háromszorosan átkozott pénzt eltemetik, — beköszönt eljö­vetele. Nem fogadtak el tőlem pénzt az ásványvízért s nem fogad­nak majd el az ünnepélyes ebédért sem, amely kétségkí­vül még vár rám. A pénztárca a zsebemben ma számomra a legkevésbé szükséges holmi. (folytatjuk) — 20 — - ■ ■ Diófa az unokának (Folytatás az 1. oldalról) Alföldi embernek gyönyörű lát­vány a Gyilkos-tó, a Békás, a ha­talmas fenyvesek.. El sem tud­tuk képzelni, mennyire szép Er­dély! Feleségem meg is siratta a gyönyörűségtől! S hogy mekkora örömmel fogadtak bennünket! Mi vagyunk az új rokonok! — Mit jelent Pista bácsinak a közös éneklés? — örömöt. Nagyon szívesen já­rok a dalkörre! Maridénak, a ta­nárnőnek mindig szót fogadunk! Olyan jól összetart minket! A népdalokban tisztábban érezzük magunkat! — Nekünk több volt, mint ö­­röm az éneklés — egészíti ki az elhangzottakat Dézsi Ferenc, a 100 tagú, több mint 150 éves múltra visszatekintő csávási kó­rus vezetője. Mi azért énekel­tünk, mondhatni a kedvünk el­len valót is, hogy fennmaradjunk. És nem volt hiábavaló e 18 évi áldozatunk. Most már — remél­jük — szabadon bemutathatjuk dalkincsünket, énekkultúránkat. A remény tartotta bennünk a lel­ket, hogy mélyebb értelme is lesz egyszer annak, amit csinálunk. — Valóban, 70 évet kellett vár­nia a szászcsávási kórusnak, hogy népdal- és kóruskultúrája hírét elvigye külföldre. Több mint 30 éve járom a falut. Kezdetben az egyházi éneklés hatott meg, ké­sőbb a különböző, ünnepélyeken hallott spontán éneklési mód és harmónia. Valahányszor idejöt­tem, szabályosan feltöltődtem. Mindenkinek mondtam, ide kell jönni felfrissülni! Egy zeneszer­zőnek ilyen élő, falusi környezet­tel kell tartania a kapcsolatot. Sokat írtam ennek a kórusnak. Éjjelig-hajnalig dolgoztunk­­ e­­gyütt, összeforrtam a falu né­pével. Itthon vagyok. Zeneszerzői és karmesteri mun­kájának érdemi elismeréseként, melyről vallomásszerűen tudtuk meg e néhány dolgot a dalos ta­lálkozó végén Birtalan Józseftől, Szászcsávás díszpolgárává avat­ták. .. Mit remélhetünk általá­ban, az ilyen dalostalálkozóktól? — kérdeztem befejezésül a Mes­tertől. — Kilábalást abból a kulturá­lis szegénységből, amibe rekesz­tettek. Nemcsak Magyarország­tól, Európától is elzártak.­­Nem­zetközi kórustalálkozókon látnom kellett, mennyit mulasztottunk e­­miatt. Sok kórus fel is bomlott! Egy énekkar számára a legfonto­sabb az, hogy ambicionálni le­hessen a tagjait. Készülődni a fellépésre, itthoniakra, s ha jól megy, külföldiekre is. Szívesen járnak így a próbákra, s emel­kedik művészileg is a nívó. Az élmény sem marad el. Az sem vitás, hogy kell a konkrét tett, cselekvés annak érdekében, hogy népünk anyagi és szellemi szín­vonalát emeljük. Itt az emberek­ben megvan a hit, a remény, és mindannyian bíznak abban, hogy győzni fog a józan ész. ÉRTESÍTÉS A 18-as (Művészeti) Általános Iskola vezetősége az érdekeltek tudomására hozza, hogy korábbi közleményétől eltérően az elemi és gimnáziumi ciklus felvételi versenyvizsgáját szeptember 5—6 —7—8-án tartják (a vizsgaperió­dus lerövidítése a szept. 10-re összehívott szaktanácskozásnak tudható be­ az iskola Revoluties utca 9 sz. alatti épületében. Na­ponta 9 és 14 óra között várják a jelentkezőket, elsősorban a most létesülő I. (csak zene) és V. (zene vagy képzőművészet) osztályokba, jóval korlátozottabb számban. További felvilágosítások a 17-329-es telefonon. m Lányok jelentkezését várják A Maros megyei Rendőrfel­ügyelőség a Felsőfokú Tisztképző Főiskolába lányokat válogat. Az érdeklődőknek a következő fel­tételeknek kell eleget tenniük: 1. Líceumi végzettség: a közép­iskolai tanulmányi évek alatt el­érték a 8-as médiát. 2. Nem idősebbek 22 évesnél. 3. Orvosilag megfeleljenek az állandó katonai szolgálatnak és legkevesebb 1,65 méter magasak legyenek. 4. Nem férjezettek. Beiratkozni 1990. szeptember 5-ig lehet a Rendőrfelügyelőség székházában, Marosvásárhely, Borsos Tamás utca 16 szám alatt. Az írásbeli felvételi vizsgát szeptember 15—26 között tartják: román irodalomból, történelem­ből és a nemzetközileg elterjedt idegen nyelvek egyikéből.

Next