Népújság, 1990. december (42. évfolyam, 239-258. szám)
1990-12-01 / 239. szám
A méltóság álláspontján Domokos Géza jelentette ki a hét elején a Cotroceni Palotában, Iliescu elnök úrral tartott találkozón: „Mi részt akarunk venni Gyulafehérváron a december 1-jei ünnepségen, remélve, hogy ezt a gesztust helyesen értelmezik. Azt kívánjuk, hogy az elkövetkező napokban ne fokozódjon a feszültség és őrködjenek a provokációk elkerülésén“. Tegnapi lapszámunkban volt olvasható az RMDSZ központi vezetésének nyilatkozata arról, hogy az ország lojális állampolgáraiként miként értelmezzük és hogyan viszonyulunk a nemzeti ünneppé nyilvánított december elsejéhez. Úgy gondoljuk a méltóság és a tisztesség álláspontját képviseljük, amikor azt mondjuk, hogy ezt az ünnepet ma, 1990- ben a román népet és a nemzeti kisebbségeket ért meghurcoltatások évtizedei után a jövőbe, az egyenjogú együttélés szükségességébe és lehetőségébe vetett hittel kell megtartanunk, nem az egyéni és közös sorsunkat romboló szembenállás, hanem minden jóakaratú ember közeledése, összefogása jegyében. Sajnos, nem csekélyek azok az erők, amelyek nem így értelmezik a megemlékezés pillanatait. Ezt az alkalmat is az ellenségeskedésre, az ország demokratizálásában érdekeltek megosz(Folytatás a 2 oldalon) ADY ENDRE ,Merre, Balázs testvér, de merre, de merre?, „Azt mondom én, testvér, jobb lesz ha semerre. Sorsunknak sorsával már régen számoltak. Már nem a mi dolgunk, hogy mi lesz a Holnap?" ,Hát várjuk pipogyán legcsúfosabb végünk?, „Öreg Balog testvér, ez nem a mi vétkünk. Itt régik a bűnök, itt régik az átkok S itt újak a bűnök s itt újak az átkok“, ,De hogyha az ember mégis csak dacolna?, „Igen, ha az ember igen erős volna, így a szegény ember megmaradhat veszteg, Se nem nagyon hajráz, se nem nagyon reszket." ,Óh, jó kurucoknak ilyen rút, rossz végük. Ennen szíveikben lakik ellenségük, „Harcolj engem, testvér, az Isten trónjáig, Ott is csak ezt mondom halálig, halálig. Ha az Isten látná, látná az én gondom, Látná, hogy ezeket keservesen mondom." ,Hát így lakik benned a jóságos Isten?, „Hát hogyha jóságos, jöjjön és segítsen. Addig pedig, testvér, amíg álljuk, álljuk. Kuruc életünket megállván csináljuk. Lehet, hogy az Isten nem engedi vesztünk. De már ne rohanjunk és ne lelkedezzünk." KÉT KURUC BESZÉLGET -----* MAROS NAPILAP EE XLII. évfolyam 239 (11985) sz. | 1990. december 1. szombat | Ara 2 lej A NAGY IGÉRET A Gyulafehérvári Nemzeti Gyűlés nyilatkozatából III/1. Teljes nemzeti szabadság az együttlakó népek számára. Minden népnek joga van az anyanyelvi oktatáshoz, közigazgatáshoz és bíráskodáshoz a saját soraiból származó egyének által. A törvényhozó testületben és az ország kormányzásában való részvételre minden nép népességének számarányában nyer jogot. 2. Egyenlő jog és teljes felekezeti autonóm szabadság az állam összes felekezetei számára. 3. Tiszta demokratikus uralom föltétlen megvalósítása a közélet minden terén. stb. 4. Korlátlan sajtó, gyülekezési és egyesülési jog, minden emberi gondolat szabad terjesztése. III/1. Deplina libertate nationala pentru toate popoarele conlocuitoare. Fiecare popor se va instrui, administra si judeca in limba sa proprie prin indivizi din sínul sau §i fiecare popor va primi drept de reprezentare in corpurile legiuitoare §i la guvernarea tani in proporjie de numarul indivizilor ce-1 alcatuiesc. 2. Egala indreptajire §i deplina libertate autonoma confesionala pentru toate confesiunile din stat. 3. Infaptuirea desavir§ita a unui regim curat democratic, pe toate terenurile viejii publice, etc. 4. Desävirsitä libertate ,de presä, asociere §i intrunire; libera propagare a tuturor gindurilor omene§ti. „Kötelességünk ezekben a rendkívüli napokban a más nyelvű és más törvényekkel élő polgártársainkra gondolni, akik azután meg kell osszák velünk örömüket és bánatukat. Ezekben a pillanatokban kötelességünk megnyerni e polgártársaink bizalmát, akik ma félelemmel és megrökönyödéssel tekintenek ránk. Kötelességünk tettekkel bizonyítani, hogy nincs amiért féljenek tőlünk, mert a mi szabadságunk nem fog rabságot jelenteni nekik, épp ellenkezőleg, szabad ágon akárcsak nekünk. Most be kell bizonyítanunk nekik, hogy a mi szabadságunk az ő potenciális szabadságuk biztosítéka.“ VALERIU BRANISTE Gyulafehérvár — 1918 december 1 December 1-jén ünnepli az ország Erdély Romániával történt egyesülésének és ugyanakkor az egységes román nemzeti állam kiteljesedésének 72. évfordulóját. A sorsunkat meghatározó történelmi eseményre 1918. december 1-jén Gyulafehérváron került sor. E nagy történelmi aktust az itt hozott határozatok első pontja rögzítette, amikor kimondta, hogy: „az összes erdélyi, bánsági és magyarországi románok nemzeti gyűlése felhatalmazott képviselői 1918. december 1-jén öszszegyűltek Gyulafehérváron, s kinyilvánítják az összes románok, és az összes románok által lakott területek egyesülését Romániával." A Beszarábiában és Bukovinában lezajlott egyesülési akciók után a Gyulafehérváron kinyilvánított egyesülés kiteljesítette Nagyrománia megteremtésének folyamatát. Gyökerei mélyen visszanyúlnak a történelembe, alapját pedig a román nép közös eredete, a közös nyelv, az azonos népi érdekek és törekvések képezik. Történelmi megvalósulásának állomásait események egész sora jelzi. A XVIII. század folyamán a nemzetté válás útjára lépett a román nép. Az erdélyi román nemzeti mozgalom vezetői az erdélyi iskola kimagasló egyéniségei történeti művekkel és latinizáló nyelvújítással alapozták meg a kibontakozó román nemzeti tudat jellegét. A XVIII. századi román nemzeti mozgalom célkitűzéseit az 1791-ben megfogalmazott Supplex Libellus Valachorumban (A románok folyamodványa) nyilvánították ki. A későbbiekben az erdélyi románok művelődési és politikai törekvései mindinkább összekapcsolódtak a Kárpátokon túli dunai fejedelemségekével, amelyek bojársága egyre inkább felkarolta a virágzásnak induló nemzeti kultúra ügyét. Az 1812- ben Budán Petru Maior által kiadott románok története az új nemzedék bibliája lett. Erdély, „a román nemzetiség örök menhelyévé" lépett elő a nemzeti tudatban, Mihai Viteazul pedig a román nemzeti egység megteremtőjévé vált. Az 1848-as forradalom szembeállította az erdélyi magyar és román forradalmi tábort, elősegítve a forradalom és szabadságharc bukását, mégha az utolsó pillanatban sikerült is békeegyezséget kötni Kossuth és Avram lánca között. A történelem a későbbiekben igazolta Avram lánca szavait, amikor kijelentette, hogy„ebben a két testvérhazában a magyar nem beszélhet létről és jövőről a román nélkül, s a román sem a magyar nélkül", mert „közülnk és köztetek a fegyverek sohasem dönthetnek". Moldva és Havasalföld egyesítése 1859. januárjában és a fiatal Románia függetlenségének kivívása 1877—1878-ban lendületet és támaszt adott az erdélyi román nemzeti mozgalomnak. Románia függetlenségének kivívása után mindinkább kezdett felbukkanni Erdély Romániához való csatlakozásának gondolata. Elszaporodtak az ún. dáko-román naptárak, térképek, melyek egyetlen egységnek mutatták a románságot a Fekete tengertől a Tiszáig Bukarestben szervezetek alakultak a határokon túli románok ügyének felkarolására (a Transilvania Egyesület 1867-ben, a Carpati Egyesület 1882-ben, majd a legaktívabb, a Liga Cultural 1891-ben). A múlt század végén az erdélyi román nemzeti mozgalom vezetését az 1881-ben alakult román nemzeti párt vette kézbe. Szócsöve a Ioan Slavici lapja, a Tribuna, új irányzatot szabott az addig mérsékelt mozgalomnak. Igyekezett új alapokra helyezni a nemzet egységtudatát, büszkén hirdette a Kárpátok két oldalán élő románság egységi törekvéseit. Az új politikai szerv tevékenysége a Memorandum-mozgalomban csúcsosodott ki, és az azt követő sajtóperrel zárult (1894-ben). Századunk elején megújult a román nemzeti párt. Új programjában Erdély autonómiájának visszaállítása helyett „a román nép államalkotó politikai egyéniségének elismerését, etnikai és alkotmányos fejlődésének közjogi intézmények általi biztosítását" tűzte ki célul, követelte az 1868 évi nemzetiségi törvény végrehajtását, a nyelvhatárok szerint kikerekítendő közigazgatási kerületek önkormányzatát, az általános és titkos választójog bevezetését. Emellett kérték a román nyelv hatósági használatát, új román püspökségek felállítását, az Apponyi-féle iskolatörvény revízióját stb. Az első világháborúba Románia 1916-ban lépett be a Szövetséges és Társult hatalmak (Antant) oldalán, garanciát kapva titkos szerződésben Erdély és a keletmagyarországi részek román lakta vagy románok által is lakott területeinek megszerzésére. A háborúban alulmaradt osztrákmagyar monarchia területén 1918 őszén végigvonuló forradalmi hullám létrehozta az etnikai alapokon szerveződő politikai hajó- PALANTAE SÁNDOR (Folytatás a 2. oldalon) RENDEZVÉNYEK Pénteken a fővárosban a Diadalívnél megrendezett ceremónián emlékeztek meg az idéntől Románia és a románok nemzeti ünnepévé kikiáltott december 1-jéről. Szombaton, a Nagy Egyesülés Napján, a románok, az egész ország képviseletében, Gyulafehérváron találkoznak, hogy a történelem által szentesített helyeken cerebrálják hazánk nemzeti ünnepét. (Rompres)