Népújság, 1990. december (42. évfolyam, 239-258. szám)

1990-12-01 / 239. szám

A méltóság álláspontján Domokos Géza jelentette ki a hét elején a Cotroceni Palo­tában, Iliescu elnök úrral tartott találkozón: „Mi részt akarunk venni Gyulafehérváron a december 1-jei ünnepségen, remélve, hogy ezt a gesztust helyesen értelmezik. Azt kívánjuk, hogy az elkövetkező napokban ne fokozódjon a feszültség és őrködjenek a provokációk elkerülésén“. Tegnapi lapszámunkban volt olvas­ható az RMDSZ központi vezetésének nyilatkozata arról, hogy az ország lojális állampolgáraiként miként értelmezzük és ho­gyan viszonyulunk a nemzeti ünneppé nyilvánított december elsejéhez. Úgy gondoljuk a méltóság és a tisztesség álláspontját kép­viseljük, amikor azt mondjuk, hogy ezt az ünnepet ma, 1990- ben a román népet és a nemzeti kisebbségeket ért meghurcol­tatások évtizedei után a jövőbe, az egyenjogú együttélés szük­ségességébe és lehetőségébe vetett hittel kell megtartanunk, nem az egyéni és közös sorsunkat romboló szembenállás, hanem min­den jóakaratú ember közeledése, összefogása jegyében. Sajnos, nem csekélyek azok az erők, amelyek nem így értel­mezik a megemlékezés pillanatait. Ezt az alkalmat is az ellen­­ségeskedésre, az ország demokratizálásában érdekeltek megosz­(Folytatás a 2 oldalon) ADY ENDRE ,Merre, Balázs testvér, de merre, de merre?, „Azt mondom én, testvér, jobb lesz ha­ semerre. Sorsunknak sorsával már régen számoltak. Már nem a mi dolgunk, hogy mi lesz a Holnap?" ,Hát várjuk pipogyán legcsúfosabb végünk?, „Öreg Balog testvér, ez nem a mi vétkünk. Itt régik a bűnök, itt régik az átkok S itt újak a bűnök s itt újak az átkok“, ,De hogyha az ember mégis csak dacolna?, „Igen, ha az ember igen erős volna, így a szegény ember megmaradhat veszteg, Se nem nagyon hajráz, se nem nagyon reszket." ,Óh, jó kurucoknak ilyen rút, rossz végük. Ennen szíveikben lakik ellenségük, „Harcolj engem, testvér, az Isten trónjáig, Ott is csak ezt mondom halálig, halálig. Ha az Isten látná, látná az én gondom, Látná, hogy ezeket keservesen mondom." ,Hát így lakik benned a jóságos Isten?, „Hát hogyha jóságos, jöjjön és segítsen. Addig pedig, testvér, amíg álljuk, álljuk. Kuruc életünket megállván csináljuk. Lehet, hogy az Isten nem engedi vesztünk. De már ne rohanjunk és ne lelkedezzünk." KÉT KURUC BESZÉLGET -----* MAROS NAPILAP EE XL­II. évfolyam 239 (11985) sz. | 1990. december 1. szombat | Ara 2 lej A NAGY IGÉRET A Gyulafehérvári Nemzeti Gyűlés nyilatkozatából III/1. Teljes nemzeti szabadság az együttlakó népek számára. Min­den népnek joga van az anyanyelvi oktatáshoz, közigazgatáshoz és bírás­kodáshoz a saját soraiból származó egyének által. A törvényhozó testü­letben és az ország kormányzásában való részvételre minden nép népessé­gének számarányában nyer jogot. 2. Egyenlő jog és teljes felekezeti autonóm szabadság az állam összes felekezetei számára. 3. Tiszta demokratikus uralom f­öltétlen megvalósítása a közélet min­den terén. stb. 4. Korlátlan sajtó, gyülekezési és egyesülési jog, minden emberi gondo­lat szabad terjesztése. III/1. Deplina libertate nationala pentru toate popoarele conlocuitoare. Fiecare popor se va instrui, administra si judeca in limba sa proprie prin in­­divizi din sínul sau §i fiecare popor va primi drept de reprezentare in corpu­­rile legiuitoare §i la guvernarea tani in proporjie de numarul indivizilor ce-1 alcatuiesc. 2. Egala indreptajire §i deplina libertate autonoma confesionala pen­tru toate confesiunile din stat. 3. Infaptuirea desavir§ita a unui regim curat democratic, pe toate tere­­nurile viejii publice, etc. 4. Desävirsitä libertate ,de presä, asociere §i intrunire; libera propa­­gare a tuturor gindurilor omene§ti. „Kötelességünk ezekben a rendkívüli napokban a más nyelvű és más törvényekkel élő polgártársainkra gondolni, akik azután meg kell osszák ve­lünk örömüket és bánatukat. Ezekben a pillanatokban kötelességünk meg­nyerni e polgártársaink bizalmát, akik ma félelemmel és megrökönyödéssel tekintenek ránk. Kötelességünk tettekkel bizonyítani, hogy nincs amiért fél­jenek tőlünk, mert a mi szabadságunk nem fog rabságot jelenteni nekik, épp ellenkezőleg, szabad ágon akárcsak nekünk. Most be kell bizonyítanunk ne­kik, hogy a mi szabadságunk az ő potenciális szabadságuk biztosítéka.“ VALERIU BRANISTE Gyulafehérvár — 1918 december 1 December 1-jén ünnepli az or­szág Erdély Romániával történt egyesülésének és ugyanakkor az egységes román nemzeti állam kiteljesedésének 72. évfordulóját. A sorsunkat meghatározó tör­ténelmi eseményre 1918. decem­ber 1-jén Gyulafehérváron került sor. E nagy történelmi aktust az itt hozott határozatok első pont­ja rögzítette, amikor kimondta, hogy: „az összes erdélyi, bánsági és magyarországi románok nem­zeti gyűlése felhatalmazott kép­viselői 1918. december 1-jén ösz­­szegyűltek Gyulafehérváron, s kinyilvánítják az összes románok, és az összes románok által lakott területek egyesülését Romániá­val." A Beszarábiában és Bukovi­nában lezajlott egyesülési akciók után a Gyulafehérváron kinyil­vánított egyesülés kiteljesítette Nagyrománia megteremtésének folyamatát. Gyökerei mélyen visszanyúlnak a történelembe, alapját pedig a román nép kö­zös eredete, a közös nyelv, az a­­zonos népi érdekek és törekvé­sek képezik. Történelmi megva­lósulásának állomásait esemé­nyek egész sora jelzi. A XVIII. század folyamán a nemzetté válás útjára lépett a román nép. Az erdélyi román nemzeti mozgalom vezetői az er­délyi iskola kimagasló egyénisé­gei történeti művekkel és latini­­záló nyelvújítással alapozták meg a kibontakozó román nemzeti tu­dat jellegét. A XVIII. századi román nem­zeti mozgalom célkitűzéseit az 1791-ben megfogalmazott Supp­­lex Libellus Valachorumban (A románok folyamodványa) nyilvá­nították ki. A későbbiekben az erdélyi románok művelődési és politikai törekvései mindinkább összekapcsolódtak a Kárpátokon túli dunai fejedelemségekével, a­­melyek bojársága egyre inkább felkarolta a virágzásnak induló nemzeti kultúra ügyét. Az 1812- ben Budán Petru Maior által ki­adott románok története az új nemzedék bibliája lett. Erdély, „a román nemzetiség örök menhe­­lyévé" lépett elő a nemzeti tu­datban, Mihai Viteazul pedig a román nemzeti egység megterem­tőjévé vált. Az 1848-as forradalom szembe­állította az erdélyi magyar és ro­mán forradalmi tábort, elősegít­ve a forradalom és szabadság­­harc bukását, mégha az utolsó pillanatban sikerült is béke­egyezséget kötni Kossuth és Av­­ram lánca között. A történelem a későbbiekben igazolta Avram lánca szavait, amikor kijelentet­te, hogy„ebben a két testvérhazá­ban a magyar nem beszélhet lét­ről és jövőről a román nélkül, s a román sem a magyar nélkül", mert „közülnk és köztetek a fegyverek sohasem dönthetnek". Moldva és Havasalföld egyesí­tése 1859. januárjában és a fia­tal Románia függetlenségének ki­vívása 1877—1878-ban lendületet és támaszt adott az erdélyi ro­mán nemzeti mozgalomnak.­ Ro­mánia függetlenségének kivívása után mindinkább kezdett felbuk­kanni Erdély Romániához való csatlakozásának gondolata. El­szaporodtak az ún. dáko-román naptárak, térképek, melyek e­­gyetlen egységnek mutatták a románságot a Fekete tengertől a Tiszáig Bukarestben szervezetek alakultak a határokon túli ro­mánok ügyének felkarolására (a Transilvania Egyesület 1867-ben, a Carpati Egyesület 1882-ben, majd a legaktívabb, a Liga Cul­tural 1891-ben). A múlt század végén az erdé­lyi román nemzeti mozgalom ve­zetését az 1881-ben alakult ro­mán nemzeti párt vette kézbe. Szócsöve a Ioan Slavici lapja, a Tribuna, új irányzatot szabott az addig mérsékelt mozgalomnak. I­­gyekezett új alapokra helyezni a nemzet egységtudatát, büszkén hirdette a Kárpátok két oldalán élő románság egységi törekvéseit. Az új politikai szerv tevékenysé­ge a Memorandum-mozgalomban csúcsosodott ki, és az azt követő sajtóperrel zárult (1894-ben). Századunk elején megújult a román nemzeti párt. Új prog­ramjában Erdély autonómiájá­nak visszaállítása helyett „a ro­mán nép államalkotó politikai egyéniségének elismerését, etni­kai és alkotmányos fejlődésének közjogi intézmények általi bizto­sítását" tűzte ki célul, követelte az 1868 évi nemzetiségi törvény végrehajtását, a nyelvhatárok szerint kikerekítendő közigazga­tási kerületek önkormányzatát, az általános és titkos választójog bevezetését. Emellett kérték a román nyelv hatósági használa­tát, új román püspökségek felál­lítását, az Apponyi-féle iskolatör­vény revízióját stb. Az első világháborúba Romá­nia 1916-ban lépett be a Szövet­séges és Társult hatalmak (An­tant) oldalán, garanciát kapva titkos szerződésben Erdély és a keletmagyarországi részek román lakta vagy románok által is la­kott területeinek megszerzésére. A háborúban alulmaradt osztrák­magyar monarchia területén 1918 őszén végigvonuló forradalmi hullám létrehozta az etnikai ala­pokon szerveződő politikai hajó- PAL­ANTAE SÁNDOR (Folytatás a 2. oldalon) RENDEZVÉNYEK Pénteken a fővárosban a Diadalívnél megrendezett ce­remónián emlékeztek meg az idéntől Románia és a romá­nok nemzeti ünnepévé kikiál­tott december 1-jéről. Szom­baton, a Nagy Egyesülés Nap­ján, a románok, az egész or­szág képviseletében, Gyula­­fehérváron találkoznak, hogy a történelem által szentesített helyeken cerebrálják hazánk nemzeti ünnepét. (Rompres)

Next