Népújság, 1991. július (43. évfolyam, 128-148. szám)
1991-07-02 / 128. szám
A legkegyetlenebb sztálinista börtön: Shquiperia Talán kevesen tudják, hogy a Balkán félsziget délnyugati részén (28 748 négyzetkilométeren) elterülő Albánia igazi neve Shquiperia , azaz a sas fiainak országa. Történelme során szinte sohasem volt független. Öt évszázadon át nyögte a török igát, s az elmúlt évtizedekben saját vezetője kényszerítette népét a „legkegyetlenebb sztálinista börtönbe“, ahogy beszélgetőpartnerem fogalmaz. S cseppet sem túlzás, ha börtönt mondunk, hisz Albánia hosszú éveken át Európa legelszigeteltebb országa volt. Határán nem közlekedtek személyszállító vonatok, s egy repülőjegy Budapestig ma is annyiba kerül, mint egy egyetemi tanár hathónapi fizetése. E nagyon elszigetelt ország diktátor vezetője, Enver Hodzsa halála után is a kommunizmus utolsó bástyájaként tartotta magát Európában. A hatalom torzító bűvöletében Az embertelenségre emlékezik Tritan doktor: — A fenyegetettség és félelem állandó szorításában éltünk, a tömegterror nyomása alatt, az embereket szétmarcangoló szörnyűséges osztályharcban, amely két részre osztotta Albánia lakosságát, a kegyeltek és a kegyvesztettek táborára. Enver Hodzsa a hatalom deformáló bűvöletében az életet élte meg Albániában. Először egykori harcostársainak, majd később mindenkinek el kellett pusztulnia, aki egyetlen ellenzéki megjegyzéssel is illette a rendszert. Ha valaki elszólta magát, hogy miért nincs burgonya, megjegyzése tíz év börtönbe került. Hogy tájékozódjunk a világban, éjjel kitettük az antennát, s úgy néztük az olasz tévét. Ha megtudták, mehetett munkatáborba az egész család. De a nómenklatúra embereinek kivétel nélkül megvolt az antennájuk... Enver Hodzsa hat éve halott, de még a közelmúltban is sok volt a híve. A jelenlegi elnök, Ramiz Alia, bár művelt, intelligens ember, az erőszak ellenzője, a haladást, a reformokat nem merte vállalni. A Nobeldíjra is javasolt nagy albán író Decembertől decemberig című könyvében így jellemzi az elnököt: két ember, egy demokrata és egy konzervatív lakik benne. 1987-ben, a nyitás fejében felajánlott német segítséget nem fogadta el Albánia — mondja Tritan doktor —, de a demokráciának, a pluralizmusnak nálunk is győznie kellett. Nekünk is megvolt az Egyetem terünk — Az 1989-es romániai decemberi események után a külföldi hírközlő szervek szinte már látták a változást Albániában, mégis egy évnek kellett eltelnie, hogy a rendszerváltás megvalósuljon. Végülis hogyan sikerült? — A döntő jellegű az egyetemisták 1990. december 21-i sztrájkja volt (igen, nekünk is megvolt az Egyetem terünk), 150 ezer ember gyűlt össze az egyetemi városban. Ezzel az egyik legnagyobb lázadással, a legerősebb ellenzéki megmozdulással sikerült kivívnunk a politikai pluralizmust — éli bele magát egy pillanatra az eseményekbe Trifan doktor. Amire szinte természetesen adódik a kérdés: — Mégis legnagyobb megdöbbenésünkre hogyan lehetséges, hogy a kommunista munkapárt nyerte meg az első szabad választásokat? Rázván úrék nincsenek egyedül — Bár a decemberi változást követő napon megalakult az antikommunista ellenzék csoportosulása, a Demokrata Párt, december 21-től március 31-ig kevés volt az idő. A Demokrata tetőjével. Konzervatív beállítottságú. Ráadásul az említett személyek szándékosan félrevezették. Azt mondták, hogy a Demokrata Párt erkölcstelen, el akarja venni a földet, s visszaadni az egykori földbirtokosoknak. Elképzelhetetlen nyomást gyakoroltak a parasztokra. Egy valóságos félretájékoztatási gépezet jött létre. A választás alatt is aljas dolgok történtek, hamisítás, a cédulák kicserélése. Számunkra lehetetlen volt minden szavazóhelyiséget ellenőrizni, így a bizottság sok helyütt csak a falu volt vezetőiből állott. — A haladás kerékkötője tehát a vidék volt... — Bár összesítve a szavazatok negyven százalékát kaptuk, a városokban száz százalékban ránk szavaztak. A 40 százalékos arányt nem vereségként, hanem a rendelkezésünkre álló rövid időhöz mérve győzelemnek könyveltük el. S később bebizonyosodott, hogy valóban győzelem volt, minőségi győzelem. A városok nélkül nem lehet egy országot vezetni Tudtuk, hogy az albánok nem lesznek megelégedve az új helyzettel. És így is történt. Hatalomra kerülése után az új kormány azonnal „elvesztette a választásokat“. Hihetetlen dolgokat művelt elsősorban a parasztokkal. Választások előtt a tsz-ek fennmaradását ígérte. S ez jó volt a földműveseknek, mert kis darab földjüket megdolgozták, s sokat loptak a kollektívből. Ígéretei ellenére az új kormány első lépése az volt, hogy kezdte tönkretenni a szövetkezeteket, nem szervezett formában. Ezután már egymást követték az események. A tiranai egyetem, a diktátor halála után az Enver Hodzsa nevet kapta. Februárban az egyesürgősségi és az alapvető élelmiszerekkel való ellátás nem szünetelt. Az albán társadalom, a gazdasági élet három hétre teljesen megbénult. A bányászok tíznapos éhségsztrájkot tartottak. A tárnákban barikádozták el magukat, s határozottak voltak, ha megy a rendőrség, felrobbantják a bányát. A sztrájk eredményes volt. A kommunista kormánynak le kellett mondania, és egy új pluralista kormány került hatalomra, amelynek célja a nemzeti stabilizáció megteremtése. Aki vállalta a kormánytisztséget, le kellett mondania politikai hovatartozásáról. Az új kormánynak kell majd előkészítenie a 10 hónap múlva esedékes választásokat. Pillanatnyi fel-adata a hadsereg és a titkosrendőrség depolitizálása. Az átalakításokat nagyon gyorsan kell végrehajtani, elsősorban ami a helyi végrehajtó szerveket illeti. Ők ugyanis a kommunista munkapárt hívei. Félnek, hogy elveszítik a hatalmukat. Soha nem olvastak egy könyvet sem, csak a pártdokumentumokat „tanulmányozták“! És elérhetővé vált a külföldi segély A kormányátalakítás után pártunk, a Demokrata Párt vezetőjét, dr. Sali Berisha professzort meghívták az Amerikai Egyesült Államokba. Mind a szenátus, mind a kongresszus nagyon melegen fogadta, s már akkor meg is ígérték a segélyt. Az olaszok hasonlóképpen. Az amerikaiak mindig is érdeklődtek Albánia iránt, geopolitikai szempontból is. Most már senki sem fél Albániában —■ válik magabiztossá Tritan doktor hangja. Mi, az ellenzék képviselői, nagyon nehéz hónapra a gazdaság teljesen tönkrement. A fémfeldolgozó ipar 50 millió dolláros deficittel dolgozik évente. Az egész gazdaságot újjá kell építeni, minél gyorsabban, lehetőleg a sokkterápiával. Nem ismerjük a szabad gazdaság működési lehetőségeit. Idegen szakértők tanácsára van szükség. Most készül egy egész sor törvény. Természetesen nekünk is vannak jó szakembereink. Ugyanakkor 3—4 milliárd dolláros segélyre van ígéretünk. Az AEA a mezőgazdaság, a közigazgatás, az egészségügy reformjában ígért segítséget. Élelem sincs elég: 1 kiló hús, 25 deka vaj, 10 tojás, egy hétre az adag. Pedig Albániának négymilliós állatállománya volt. Nyolc éve következett be a katasztrófa. Hodzsa elhatározta, hogy „közvagyonba veszi“ az állatokat, s elrendelte, hogy a parasztoknak be kell szolgáltaniuk az állataikat. De a legtöbben megölték, hogy ne kelljen az államnak adniok. Ez volt az egyik legnagyobb katasztrófa. Még tyúkokat is tilos volt tartani. A négymilliós állatállományból 1,5 millió maradt. Most, miután visszaadjuk a földet, legalább, 2—3 év kell a mezőgazdaság talpraállítására. Csak a román és a bolgármegfigyelők... Ez volt az a mondata, amelyen nevetni kellett, miközben a közös keserűség ka '’parászta a torkunk. Ilyenkorra más nyomorúságában a sajátját látja meg az ember, s ra felismert sorsközösség kees utat a nevetésben. Egynyelvet, hasonló múltat beszélünk, pedig kétféle ország,teljesen más szokások és emberek között éltünk ezidáig, dDe bekerültünk egy emberarcúnak álmodott, mégis egyre ,embertelenebbé vált társadalmi rendszer kohójába, s ^Közép-Európa két legsötétebb ^diktatúrájában eszméltünk a ^világra, a szellemi terror évtizedei morzsolták a fiatalságunk. Félszavakból is megért-A sasíiak is szárnyat bontanak jük egymást, hisz hasonló a ’ múltunk, a harcunk, jövőttervező álmaink. Dr. TRITAN SHEHU albán'' aneszteziológus, egyetemi ta-' nár, parlamenter, hírneves el- lenzéki politikus baráti tapasz-' talatcserén járt Marosvásárhe' lyen. Beszélgetés közben lrti meg, hogy a tavalyi decemberi változást követően megrendezett március 31-i albán választásokon csupán a romániai és a bolgár megfigyelő vette észre, hogy menynyire csalnak. A többi külföldi megfigyelő el sem tudta képzelni a módszereket. S báry most, a beszélgetés során francia nyelven értjük megy egymást, az idézett mondat is a már említett sorsközösségy re utal. BESZÉLGETÉS A VÁLTOZÓ ALBÁNIÁRÓL . Párt élére dr. Sali Berisha kardiológus professzor került, egy rendkívül bátor, tevékeny ember, tele energiával. Ma már ő a legfontosabb, legelfogadottabb politikai személyiség Albániában. Az a három hónap nagyon rövid volt, és szörnyű hónapok is ugyanakkor a tévé és rádió által művelt félretájékoztatás miatt. Voltak olyan települések, ahova nem sikerült eljutnunk" Időközben megalakult a Republikánus Párt is, sajnos, jobbára idősebb emberekből, akikben nem volt elég cselekvőkészség, lendület a küzdelemre. Pedig az albán mediterrán nép, tele energiával, amelyet éveken át belefojtottak, s most, a változás reményében tenni, cselekedni, támadni, harcolni akart. A választás idején aljas dolgok történtek — És mégis megtört a kezdeti lendület... — Sajnos, vidéken teljes a tudatlanság, s a lakosság 60 százalékát a vidék alkotja. Az albán paraszt nagyon jó viszonyban van a falu elöljáróival, a helyi hatalom, a tsz, a rendőrség vetemisták éhségsztrájkot szerveztek, hogy a kormány változtassa meg az egyetem nevét. *A hatalom nemet mondott, s így a megmozdulásba a lakosság is bekapcsolódott, lerombolták a volt diktátor minden szobrát. A kormány beszüntette az oktatást, s az egyetemi hallgatók levelezéssel folytathatták tovább tanulmányaikat. Április másodikán „békés“ tüntetésre került sor, amely véres eseményekbe torkollt. Három személyt megöltek, 60-an súlyosan megsérültek. — „Nyertünk, tehát ölhetünk“ — vélték a hatalom képviselői. Mindenki tiltakozott, de mai napig sem tudjuk, ki adta ki a parancsot, hogy lőjenek. A kormánynak buknia kellett Ez volt az a pillanat, amikor lépni lehetett. A szabad szakszervezetek egy hatalmas általános sztrájkot szerveztek. A munkabeszüntetés átfogta az egész társadalmat. Gazdasági sztrájkként indult, a fizetések javítása, az életszínvonal emelése szerepelt a kérések között. Csak azokat éltünk át. A változás után is pártunk sok tagját megölték, állandó fenyegetettségben éltünk. Nagyon kellett ügyelnünk, egyetlen rossz lépést sem engedhettünk meg magunknak, semmilyen kifogást sem találhattak a működésünkben, egyébként azonnal törvényen kívül helyeztek volna. — A nehézségek ismeretében ön, mint vezető orvos, miért vállalt politikai szerepet? — Vannak időszakok egy ország történetében, amikor az értelmiségnek politizálnia kell, tele lendülettel, cselekvően részt venni a dolgok alakításában, legyőzve a félelmet is. Két gyerekem van, az egyik kettő, a másik hétéves. Értük teszem. Nem lehetett elkerülni a képviselőséget. Az emberek a közvélemény által is ismertté vált értelmiségiekben hisznek. Az új választások után visszatérek a szakmámhoz. A gazdaság teljesen tönkrement — Trifan doktor hogyan jellemezné a jelenlegi albániai gazdasági helyzetet? — A március 31-i választások Ezt az időszakot nehéz átvészelni — A gazdaság átalakításával azonban Albániában is elkerülhetetlenné válik a munkanélküliség. .. — Mivel meg kell szüntetnünk a nem kifizetődő egységeket, számítunk a munkanélküliségre. Mialatt segélyt kapnak, átképezzük más szakmára a munkanélkülieket. — Bár azt állította, hogy megszűnt Albániában a félelem, mégis sokan hagyják el az országot. — Az emberek nem dolgoznak, nincs kedvük a munkához. Ezért kell nagy lépésekkel haladni a HEPAJSAOS OLDÁS változás útján. Az albán ember valóságos lelki katasztrófán, a tudat válságán megy át. Egy sokat szenvedett nép pesszimizmusa ez. Ami az életszínvonalat illeti, a lehető legmélyebben vagyunk. Abban a családban, ahol 3—4 gyerek van, megtörténik, hogy még kenyérre sem telik. Ezt az időszakot nehéz átvészelni. 40 000 ember ment el Olaszországba. Az első hullámot a szakképzetlen munkások alkották, aztán ment az értelmiség, két hét alatt 2 000 egyetemista hagyta el az országot. Én mégis bizakodó vagyok- Albánia földrajzi fekvése kedvező. Rengeteg a turisztikai látnivaló. Ezen kívül a könnyűipart és a szolgáltatásokat kell fejleszteni. Nem kommunisták, karrieristák! — A kormányátalakítás után milyen az együttműködés a különböző pártok között? — Megegyezés született, hogy a miniszterek lemondanak politikai színezetükről. A mai munkapártban már nem annyira kommunisták, mint inkább karrieristák vannak, a szociáldemokrata párt nagy hibája, hogy nem foglalt állást Hodzsával szemben. A republikánusoknak, az agrárpártiaknak, az ökológusoknak egyelőre kevés híve van. Említette, hogy a változás egyik legnagyobb ellensége a rádió és a tv volt. A kormányváltás után mi történt? — Teljesen politikamentessé tettük, most már nem fog félretájékoztatni. Olasz segítséggel a telefonhálózatot korszerűsítjük, hívni lehet már egész Európát. — Beszélhetünk-e még orosz befolyásról Albániában? — Egyáltalán nem. Ami a szomszédokat illeti, Olaszországgal és Görögországgal nagyon jók a kapcsolataink, Jugoszláviával annál rosszabbak. A kétmilliós albán kisebbség — Valószínű Koszovó miatt... Hogyan viszonyul a Demokrata Párt a koszovói albán kisebbség ügyéhez? — 1913-ban a berlini kongreszszus adta Koszovót Szerbiának. Kétmillió albán él ma kisebbségben. (Tegyük hozzá, hogy Albánia lakossága 3 millió) Ügyüket illetően Hodzsának volt negatív szerepe. Mi azt valljuk, hogy a nemzetközi szabályokat, a demokratikus módszereket be kell tartani, ezek figyelembe vételével kell rendezni a sorsuk. Nem úgy, ahogy eddig tették, bezárták a koszovói egyetemet, feloszlatták a parlamentet. Szeretnénk, ha Koszovó független köztársaság lenne Jugoszláviában, és miért ne reménykednénk az egyesülésben is. Mélyponton az egészségügy — Ön elsősorban orvos, ide hozzánk az egészségügyi dolgozók sztrájkja idején érkezett. Mi jellemző az albán egészségügyre? — Aneszteziológus vagyok, tanítok a tiranai orvosi egyetemen. Az egészségügy nálunk sajnos mélyponton van. A legelemibb dolgok hiányoznak. Nemrégiben felépült a fővárosban egy szép, korszerű klinika, de pénz hiányában ott áll üresen. Szeretnénk minél hamarabb rátérni a biztosítási rendszerre, a francia modell alapján. — A változás előtt voltak-e nyíltan ellenzéki gondolkodású orvosok, értelmiségiek Albániában? — A diktatúra idején még a saját házában sem beszélhetett az ember. Hodzsa halála után valamivel szabadabb lett az élet, így sikerült 1987-ben, tanáromnak köszönhetően, egy hathónapos franciaországi tanulmányúton részt vennem. BODOLAI GYÖNGYI (Folytatás a 7. oldalon)