Népújság, 1991. július (43. évfolyam, 128-148. szám)
1991-07-02 / 128. szám
4 OLDAT 1' - NIPOLISAO A vizsgák időszakának hevületében Ballagások, évzárók, felvételik időszakában vagyunk. Örömök, remények, izgalmak, kételyek közepette telnek a napok különösen az érdekelt családok, szülők és gyerekek körében, így volt ez mindig, ma azonban még hangsúlyozottabb ez az állapot. Az iskolák, az iskoláztatás ügyét korunkban egészen más szempontok szerint kezelik és irányítják, mint csak 50—60 évvel ezelőtt is tették. Az iskola életet, túlélést, megmaradást, fejlődést és felvirágzást jelent minden nép, nemzet, nemzetiség esetében. Az iskola a nemzet „életfája“. Mostanában jelentek és jelennek meg tájékoztató közlemények brosúrák az 1991—1992-es Nem tudom, hogy a fenti statisztika mennyire tükrözi az elvárásokat, igényeket, jogokat, azt sem tudom, hogy a beiskolázási tervet milyen szempontok, elvek, utasítások szerint készítették el, de ha az oktatási törvény úgy nyer elfogadtatást, miként a tervezet készült, illetve miként szeretné jóváhagyatni néhány kardoskodó honatya, akkor nem kell izgulni, hogy gyermekeink iskolai év beiskolázási tervével kapcsolatban megyei és országos viszonylatban is. A Népújság június 11-i (keddi) számában közölte pl. a Maros megyei líceumi IX. és XI. osztályok nappali tagozatának beiskolázási tervét, valamint a szakiskolák nappali tagozatának beiskolázási tervét. Ebben helységenként és iskolánként pontosan feltüntették a beiskolázható gyerekek létszámát. Egy rövid cikk keretében nem lehet helységekként, iskolákként, tagozatokként és szakokként statisztikát közölni, így csupán megyei viszonylatban készíthettem román, magyar és német vonatkozásban beiskolázási statisztikát. Ezek szerint tanulhatnak a: beleférnek-e az így is ugyancsak megnyirbált magyar tagozati osztályokba. Még jó, hogy évkezdésig van két és fél hónap és egy nyári vakáció, mely alatt az idegek erősödhetnek, sőt, a szeparatista fogalom is más színárnyalatot nyerhet. Dr. ÁGOSTON ALBERT román magyar német líceumi fokozaton 3 090 tanuló IX. osztályban: 1 320 „ 40 = 69,4Vo = 29,7»/« = 0,9»/« összesen: 4 450 „ «= 100»/« román 2 814 tanuló = 71,3»/a magyar XI. osztályban: 1 098 „ = 27,8»/« német 36 „ = 0,9»/« összesen: 3 948 „ «= 100»/« szakiskolai fokozaton VIII. osztályt végzettek: román tagozaton: 1 590 tanuló — 100 »/« X. osztályt végzettek: román tagozaton: 1 350 „ = 100 % román tagozaton tanulhat: 8 843 tanuló = 78,0»/« Végösszesítés: magyar „ 2 418 „ = 21,3»/« német „ „ 76 „ = 0,7»/« összesen: 11 337 „ = 100 »/« ................ - j.i mimiiii Elvárások az oktatóval szemben 3§ Nemcsak a társadalomnak, az 1. oktatásnak, hanem a pedagógusnak is megvan a maga önfejlő- 5j dése. Fejlődésének iránya segíti ^ vagy akadályozza a társadalom 5. előremutató tendenciáinak érvényesülését. Ebből már könnyen is levonhatjuk a tanulságot: — ne is fogjon senki könnyelműen katalógust a kezébe, mert óránkénti vizsgáztatói a padokban ülnek. Az iskola főszereplői a tanulók, — s ezt a szereplőt tiszteletben kell tartani. „A tanító a« természet szolgája csupán, nem § pedig ura.“ (Comenius) s a gyermeki adottságok lehetőségein belül tűzi ki céljait. Nemcsak a fő felnőtt, a gyermek is szereti a § szabad akaratából történő cselekvést — a kényszertől megrémül . Milyen a jó tanár? — kérdé- 5 semre kántor-tanító képzősök, Jí XL, VI. oszt. tanulók és szülők – válaszoltak. Véleményük nagyobb tanulmányt igényel, ezért is csak töredékeket közlök tanulságképp. „aki szeretettel tanít, jól megtanítja a leckét“ (VI.) „mindig gondoljon arra, hogy a mi emlékezetünkben él majd“ (képzős). „ne rázza le a diák közeledését“ (VI.) „ne csak a fizetésért dolgozzon“ (XI.) „érdekes és változatos legyen az órája“ (XI.) „tekintélyét ne csak tudásával, hanem emberi magatartásával szerezze meg“ (szülő) „sok jó tanár kéne az egyetemekre, hogy jó tanárokat képezzenek“ (VII ! !) „legyen igazságos, a tanuló várja az óráit, ne rettegjen tőle“. „a gyermek nem munkadarab, amit, ha elront, félre lehet dobni“ (szülő) „elsősorban önmagához legyen igényes s akkor a gyereknél is könnyen kialakítja ezt“ (szülő). . -és még sokáig idézhetném az aforizmatikus megfogalmazásokat. Ami minden válaszból szinte kivétel nélkül benne van az, hogy nem szeretik az ingerült, gúnyos, kötődő és kiabáló tanárokat. Valahogy elege volt mindenkinek a durvaságból, a tanterem tudást, rugalmasságot, humorérzéket igényel. A konzervatív nevelés a pedagógus abszolút tekintélyét hirdette és valósította meg a gyakorlatban. A liberális koncepció elvetette a pedagógusi tekintélyt Az adott válaszokból az tűnik ki, hogy MOST az igazi emberi tulajdonságokon alapuló tekintélyre van szüksége a pedagógusnak, amelyet ötvözni kell a tanulók önállóságával, kezdeményezésével. Ezért tekintek minden pedagógus-tanácskozás elébe nagy reménységgel s viszem magammal a „nagy mester“ Comenius szavait: LAPEDE, AGERE, LOQUI — megérteni, cselekedni, beszélni KATONA NAGY OLGA Tanácsok szünidőre, szabadságra ^ 1 A nilipin»«, commit to ii*« n Az okos ember nemcsak a ^ munkára, hanem a pihenésre is felkészül. A felkészülés tervezítésből áll, vagyis a célok, lehetőségek és eszközök végiggondolásából, összehangolásából. Több tervet is ki lehet dolgozni Ez ^ örömteli és kellemes foglalkozás. Megbeszéljük a családban 5. vagy a társainkkal, akikkel e- 5 együtt töltjük majd a vakációt, 5. tanácsot kérünk azoktól, akik § több tapasztalattal rendelkeznek §! A program legyen lazább, mint a munkaidőben, ne markoljunk túl ^ sokat és számoljunk az időközben felmerülő eseményekkel is. ^ Az alábbiakban néhány általános tanáccsal szolgálunk. 5. Céljainknak megfelelően igyetkezzünk megismerkedni a kiválasztott hely, helység, útvonal és tábor, stb látnivalóival, lehetőségeivel. Más szóval dokumentálódni kell. Néhány példa: Aki külföldi útra indul (akár szervezett csoporttal is) igyekezzék olvasni, tájékozódni az útba eső országok, városok, fürdőhelyek történetéről, nevezetességeiről, látnivalóiról. Legcélszerűbb megfelelő térképek, útikalauzok, bédekkerek tanulmányozása valamint útleírások, élménybeszámolók olvasása. Ugyanez a tanács vonatkozik belföldi utakra is. Könyvüzletekben, könyvtárakban elegendő információt találunk hazánk majdnem minden tájáról. Legjobb, ha — érdeklődési körünknek megfelelően — jegyzeteket készítünk a feltétlenül megtekintendő objektumokról (múzeumok, épületek, szobrok, műemlékek, természeti nevezetességek). Aki gyalog- vagy kelérpártúrára készül, annak még inkább fel kell készülnie nemcsak az útvonal kiválasztására, hanem a cipelnivalók gondos és célszerű összeállítására és emellett a fizikai erőnlét biztosítására is. A motor- vagy autótúra előkészítésének további sajátosságai vannak, amelyek a jármű biztonságának növelésére vonatkoznak: pótalkatrészek a hibaelhárításhoz szükséges szerszámok és egyéb technikai eszközök biztosítása. Ajánlatos jó előre megismerni az utak minőségét benzinkutak, szervizek helyzetét, motelek, kempingek, sátorozási lehetőségek helyzetét. A tengeri vagy magaslati üdülés, valamint az évszak tekintetbevételével készítjük elő a ruházatot, sport- és egyéb felszereléseket. Bármilyen szabadságról vagy dr. ANDER ZOLTÁN (Folytatás a 7. oldalon) 838388838338888888888338883883888883888888888888888888888888888 Emlékszik még valaki a nyelvtörvényre? Ha netán elfelejtették volna, egy éve lépett életbe a köztársaság egész területén. Ma már nem sokat beszélünk róla. Szép csendben tudomásul vettük, és meg is feledkeztünk róla. Pedig amikor tervezetként publikálásra került, de sokan felhorkantak! Mire nekünk nyelvtörvény? Vajon nem az anyanyelv visszaszorításának szándéka bújik-e meg kidolgozása mögött? A törvénytervezet fogyatékosságai közt emlegettük azt, hogy a szakiskolákban és főiskolákon csak egy-egy csoport számára teszi lehetővé a nemzetiségek nyelvének használatát, ez a nyelv nem lehet a tanítás nyelve az egész iskolában. Meg azt, hogy gyűléseket, tanácskozásokat csak ukránul lehet tartani, ezeken legfeljebb a felszólalók beszélhetnek anyanyelvükön. Aztán „apróbb módosításokkal“ elfogadták a törvényt, de a végleges változat sokkal szigorúbb lett a nemzetiségekre nézve, mint az eredeti tervezet. Első szerkesztése például még szavatolta volna az állampolgárok számára azt a jogot, hogy megválasszák, milyen nyelven fordulnak az állami, párt- és társadalmi szervekhez, a másodikban viszont az áll, hogy az állampolgár az említett szervekhez ukrán nyelven, vagy e szervezeteknél használt más nyelven fordulhat. Azt pedig már tapasztalatból tudja az állampolgár, hogy „a kölcsönösen elfogadható“ nyelvet nem ő, hanem a hivatalnok szokta megszabni. Vagy például a tervezet szerint akár magyarul is feltüntethettem volna a nevemet a személyigazolványomban, a törvény azonban kimondja, hogy ez csak ukrán és orosz nyelven tehető meg. Olyan képtelenségeket is tartalmaz a nyelvtörvény, hogy a hivatalos pecséteken, bélyegzőkön, papírokon csaló ukrán és orosz nyelvű feliratok szerepelhetnek, vagyis — teszem azt — az ukrajnai lengyelek szövetségének pecsétjén nem lehet lengyel nyelvű szöveg! Még szerencse, hogy a törvény szigorú számonkérését 3—10 évre elhalasztották, mivel ilyen türelmi időt állapítottak meg egyes cikkelyek hatályba léptetéséhez. Nem is tehettek másként, hiszen hiába írja elő a jogszabály az ukrán nyelv kötelező ismeretét, ha az iskolákban még ma sem tudják, milyen tanterv és tankönyv szerint tanítsák ezt a nyelvet, a boltokban pedig nagyítóval sem lehet ukrán—magyar szótárt találni. — LAPOZGATÓ — A KÁRPÁTALJA KÁRPÁTALJAI MAGYAR KULTURÁLIS SZÖVETSÉG LAPJAI. valaki elmegy a postára, a bankba vagy a házkezelőségre, ott anyanyelvén is kitölthesse a szükséges papírokat. Ennek egyelőre azért nem sikerült érvényt szerezni, mert a nyomda nem győzi az új kétnyelvű űrlapok szeríteni pedig nem lenne célszerű.*• Azt tapasztalom, hogy a hivatalok cégtábláit is kicserélik fokozatosan a városban. — Igen, itt is a két vagy háromnyelvű változat kezd elterjedni. A legtöbb szervezet, intézmény dolgozói vagy vezetői maguk kezdeményezik ezt. Igaz, meglehetősen nagy a tarkaság emiatt, mert a magyar nyelvű szövegben hol Beregovót, hol Berehovót, hol pedig Beregszászt találunk. Sajnos, senki sem ellenőrzi ezeket a szövegeket, így néhol hibák is előfordulnak bennük. — Van még egy fontos kérdés: is új, kétnyelvű tábla függ. Tavaly ilyenkor a helyi KMKSZ- szervezettel közösen elkészítettük a falutáblát is. — Folyik-e magyar nyelvű ügyintézés a tanácsnál? — Elvi akadálya nincs, csak gyakorlati. Azzal kezdeném, hogy a megszokás nagy úr. Én orosz szakot végeztem az egyetemen, az orosz hivatali nyelvet ismertem meg, tehát eddig sem jelentett számomra nehézséget az orosz nyelvű jegyzőkönyvek elkészítése. Meg aztán magyar nyelvű írógépet még nem kaptunk, anélkül lehetetlen áttérni az oroszról a magyarra. Az emberektől természetesen elfogadunk magyar nyelven írt kérvényeket, és a belső használatra szánt ügyiratok egy része is magyarul készül. Sok szülőt bosszantott, hogy korábban a magyar gyermekeknek is orosz keresztneveket írtak be a születési bizonyítványukba, mert az Istvánt, Sándort automatikusan lefordították Sztyepánra, Alekszandrra. Ez még ma is így van? — Megszűnőben van ez a gyakorlat. A szülőktől minden esetben megkérdezzük, milyen formában akarja bejegyeztetni gyermeke nevét. Ha ragaszkodik a magyar névhez, akkor cirill betűkkel írjuk az Istvánt, vagy a Sándort a megfelelő rubrikába. Ennek hitelesítéséhez azonban ma még minden esetben szükség van a szülő írásbeli beleegyezésére. — És élneka szülők ezzel a lehetőséggel? — A legtöbben igen. Ebben az évben még alig akadt közöttük olyan, aki azt mondta volna, hogy számára mindegy, milyen név kerül be a keresztlevélbe. Jöhet tehát az eszmei mondanivaló: nincsenek rossz és jó törvények, ne áltassuk magunkat ezzel. Csak rossz és jó emberek vannak. MÓRICZ KÁLMÁN Nem Sztyepán az István Volt egyszer egy nyelvtörvény Ennyi elméleti fejtegetés után most már lássuk a gyakorlatot. Bár mint utaltam rá, a törvény szigorú, sok tekintetben teret ad az anyanyelv használatának azokon a vidékeken, ahol jelentős számban és egy tömbben élnek nemzetiségi kisebbségek. Hol is kezdhettem volna másutt a szondázást, mint a beregszászi járás központjában, ahol a magyar lakosság túlnyomó többséget alkot. Mellesleg a beregszászi járási tanács külön határozatot is hozott a magyar nyelv hivatalos nyelvvé tételéről, azaz arról, hogy a hivatali érintkezésben az ukránnal azonos jogokat élvez. Dalmay Árpád tanácselnökhelyettes ecseteli a helyzetet: — Szabállyá tettük, hogy a járási tanács hivatalos iratait lehetőleg két nyelven, ukránul és magyarul készítsék el. A fejléces papírunk nem is kettő, hanem háromnyelvű. Azt is szorgalmazzuk, hogy a lakosság számára készülő nyomtatványok kétnyelvűek legyenek, tehát ha elkészítését. Gyűléseken, értekezleteken nálunk eddig is lehetett magyarul beszélni, legfeljebb egyesek nem néztél jó szemmel. Azt azonban tudomásul kell vennünk, hogy az apparátusban — ellentétben a lakossággal — nem a magyarok vannak többségben, és nekik könynyebb saját nyelvükön vezetni a gyűlést, írni a jegyzőkönyveket. — Mi a helyzet az anyanyelvi oktatás terén? Van-e elég magyar iskola és óvoda? — Városunk hat középiskolájából három magyar, kettő ukrán, egy pedig orosz. Van még három általános iskolánk is. Ezen a téren tehát nem rossz a helyzet, viszont a magyar óvodahálózat kiépítése csak most kezdődik. Színmagyar óvodánk gyakorlatilag még nincs. Hiába volt rá határozat, a már működő gyermekintézmények közül egyet sem lehetett azonnal átszervezni magyar nyelvűvé, tudniillik az orosz és ukrán gyereket szüleik nem vették ki az óvodából, kénya helységnevek írásmódja. Eldőlt-e már ez a vita, és van-e magyar falunévtábla a községek határában? — A legtöbb helyen van magyar falunévtábla, ám ezek elkészítése is megakadt emiatt, hogy a községek sorra kérik vissza eredeti magyar nevüket. Pontosabban a történelmi név hivatalossá tételéről van szó, azaz, hogy oroszul-ukránul is ugyanúgy írják, mint magyarul. 18 ilyen helységnevet terjesztettünk fel a területi tanácshoz jóváhagyás végett, de ott húzzák-halasztják a döntést. Nézzünk széjjel egy kisebb településen mondjuk az ungvári járási Nagydobronyban is. Színmagyar falu, de a legutóbbi időkig erre semmilyen felirat nem utalt. — Tavaly óta gyökeresen megváltozott a helyzet — mondja Katona Katalin, a községi tanács titkára. — A középületeken egymás után jelennek meg a magyar feliratok, a tanácsházán