Népújság, 1991. július (43. évfolyam, 128-148. szám)

1991-07-02 / 128. szám

4 OLDAT 1' - NIPOLISAO A vizsgák időszakának hevületében Ballagások, évzárók, felvételik időszakában vagyunk. Örömök, remények, izgalmak, kételyek közepette telnek a napok külö­­nösen­ az érdekelt családok, szü­­lők és gyerekek körében, így volt ez mindig, ma azonban még hangsúlyozottabb ez az állapot. Az iskolák, az iskoláztatás ü­­gyét korunkban egészen más szempontok szerint kezelik és i­­rányítják, mint csak 50—60 év­vel ezelőtt is tették. Az iskola életet, túlélést, megmaradást, fejlődést és felvirágzást jelent minden nép, nemzet, nemzetiség esetében. Az iskola a nemzet „életfája“. Mostanában jelentek és jelen­nek meg tájékoztató közlemé­nyek brosúrák az 1991—1992-es Nem tudom, hogy a fenti sta­tisztika mennyire tükrözi az el­várásokat, igényeket, jogokat, azt sem tudom, hogy a beiskolázási tervet milyen szempontok, elvek, utasítások szerint készítették el, de ha az oktatási törvény úgy nyer elfogadtatást, miként a ter­vezet készült, illetve miként sze­retné jóváhagyatni néhány kar­doskodó honatya, akkor nem kell izgulni, hogy gyermekeink iskolai év beiskolázási tervével kapcsolatban megyei és országos viszonylatban is. A Népújság június 11-i (keddi) számában közölte pl. a Maros megyei líceumi IX. és XI. osztá­lyok nappali tagozatának beisko­lázási tervét, valamint a szakis­kolák nappali tagozatának beis­kolázási tervét. Ebben helysé­genként és iskolánként pontosan feltüntették a beiskolázható gye­rekek létszámát. Egy rövid cikk keretében nem lehet helységekként, iskolákként, tagozatokként és szakokként sta­tisztikát közölni, így csupán me­gyei viszonylatban készíthettem román, magyar és német vonat­kozásban beiskolázási statiszti­kát. Ezek szerint tanulhatnak a: beleférnek-e az így is ugyancsak megnyirbált magyar tagozati osz­tályokba. Még jó, hogy évkezdésig van két és fél hónap és egy nyári vakáció, mely alatt az idegek e­­rősödhetnek, sőt, a szeparatista fogalom is más színárnyalatot nyerhet. Dr. ÁGOSTON ALBERT román magyar német líceumi fokozaton 3 090 tanuló IX. osztályban: 1 320 „ 40 = 69,4Vo = 29,7»/« = 0,9»/« összesen: 4 450 „ «= 100»/« román­­ 2 814 tanuló = 71,3»/a magyar XI. osztályban: 1 098 „ = 27,8»/« német 36 „ = 0,9»/« összesen: 3 948 „ «= 100»/« szakiskolai fokozaton VIII. osztályt végzettek: román tagozaton: 1 590 tanuló — 100 »/« X. osztályt végzettek: román tagozaton: 1 350 „ = 100 % román tagozaton tanulhat: 8 843 tanuló = 78,0»/« Végösszesítés: magyar „ 2 418 „ = 21,3»/« német „ „ 76 „ = 0,7»/« összesen: 11 337 „ = 100 »/« ................ - j.i mimiiii Elvárások az oktatóval szemben 3§ Nemcsak a társadalomnak, az 1. oktatásnak, hanem a pedagógus­­­­nak is megvan a maga önfejlő- 5j dése. Fejlődésének iránya segíti ^ vagy akadályozza a társadalom 5. előremutató tendenciáinak érvé­­­­nyesü­lését. Ebből már könnyen is levonhatjuk a tanulságot: — ne is fogjon senki könnyelműen kata­­­­­lógust a kezébe, mert óránkénti vizsgáztatói a padokban ülnek.­­ Az iskola főszereplői a tanu­­­­lók, — s ezt a szereplőt tiszte­­­­letben kell tartani. „A tanító a­­« természet szolgája csupán, nem § pedig ura.“ (Comenius) s a gyer­­­­meki adottságok lehetőségein­­ belül tűzi ki céljait. Nemcsak a fő felnőtt, a gyermek is szereti a § szabad akaratából történő cselek­­­­vést — a kényszertől megrémül . Milyen a jó tanár? — kérdé- 5 semre kántor-tanító képzősök, Jí XL, VI. oszt. tanulók és szülők – válaszoltak. Véleményük na­­­­gyobb tanulmányt igényel, ezért is csak töredékeket közlök tanulság­­­­képp. „aki szeretettel tanít, jól meg­tanítja a leckét“ (VI.) „mindig gondoljon arra, hogy a mi emlékezetünkben él majd“ (képzős). „ne rázza le a diák közeledé­sét“ (VI.) „ne csak a fizetésért dolgoz­zon“ (XI.) „érdekes és változatos legyen az órája“ (XI.) „tekintélyét ne csak tudásával, hanem emberi magatartásával szerezze meg“ (szülő) „sok jó tanár kéne az egyete­mekre, hogy jó tanárokat képez­zenek“ (VI­­I ! !) „legyen igazságos, a tanuló várja az óráit, ne rettegjen tőle“. „a gyermek nem munkadarab, amit, ha elront, félre lehet dob­ni“ (szülő) „elsősorban önmagához legyen igényes s akkor a gyereknél is könnyen kialakítja ezt“ (szülő). . -és még sokáig idézhetném az aforizmatikus megfogalmazáso­kat. Ami minden válaszb­ól szinte kivétel nélkül benne van az, hogy nem szeretik az ingerült, gúnyos, kötődő és kiabáló taná­rokat. Valahogy elege volt min­denkinek a durvaságból, a tan­terem tudást, rugalmasságot, hu­morérzéket igényel. A konzervatív nevelés a peda­gógus abszolút tekintélyét hir­dette és valósította meg a gya­korlatban. A liberális koncepció elvetette a pedagógusi tekintélyt Az adott válaszokból az tűnik ki, hogy MOST az igazi emberi tulajdonságokon alapuló tekin­télyre van szüksége a pedagó­gusnak, amelyet ötvözni kell a tanulók önállóságával, kezdemé­nyezésével. Ezért tekintek minden peda­gógus-tanácskozás elébe nagy reménységgel s viszem magam­mal a „nagy mester“ Comenius szavait: LAPEDE, AGERE, LOQUI — megérteni, cselekedni, beszélni KATONA NAGY OLGA Tanácsok szünidőre, szabadságra ^ 1 A nilipin»«, commit to ii*« n Az okos ember nemcsak a ^ munkára, hanem a pihenésre is­­ felkészül. A felkészülés terve­­zí­tésből áll, vagyis a célok, lehe­­­­tőségek és eszközök végiggondo­­­­lásából, összehangolásából. Több tervet is ki lehet dolgozni Ez ^ örömteli és kellemes foglalko­­­­zás. Megbeszéljük a családban 5. vagy a társainkkal, akikkel e- 5 e­gyütt töltjük majd a vakációt, 5. tanácsot kérünk azoktól, akik § több tapasztalattal rendelkeznek §! A program legyen lazább, mint a munkaidőben, ne markoljunk túl ^ sokat és számoljunk az időköz­­­­ben felmerülő eseményekkel is. ^ Az alábbiakban néhány általános­­ tanáccsal szolgálunk. 5. Céljainknak megfelelően igye­­t­kezzünk megismerkedni a kivá­­­­lasztott hely, helység, útvonal é­s tábor, stb látnivalóival, lehető­ségeivel. Más szóval dokumen­­tálódni kell. Néhány példa: Aki külföldi útra indul (akár szervezett csoporttal is) igyekez­zék olvasni, tájékozódni az útba eső országok, városok, fürdőhe­lyek történetéről, nevezetességei­ről, látnivalóiról. Legcélszerűbb megfelelő térképek, útikalauzok, bédekkerek tanulmányozása va­lamint útleírások, élménybeszá­molók olvasása. Ugyanez a tanács vonatkozik belföldi utakra is. Könyvüzle­tekben, könyvtárakban elegendő információt találunk hazánk majdnem minden tájáról. Leg­jobb, ha — érdeklődési körünk­nek megfelelően — jegyzeteket készítünk a feltétlenül megte­kintendő objektumokról (múzeu­mok, épületek, szobrok, műemlé­kek, természeti nevezetességek). Aki gyalog- vagy kelérpár­­túrára készül, annak még inkább fel kell készülnie nemcsak az út­vonal kiválasztására, hanem a cipelnivalók gondos és célszerű összeállítására és emellett a fizikai erőnlét biztosítására is. A motor- vagy autótúra elő­készítésének további sajátosságai vannak, amelyek a jármű biz­tonságának növelésére vonatkoz­nak: pótalkatrészek a hibaelhá­rításhoz szükséges szerszámok és egyéb technikai eszközök biztosí­tása. Ajánlatos jó előre megis­merni az utak minőségét ben­zinkutak, szervizek helyzetét, motelek, kempingek, sátorozási lehetőségek helyzetét. A tengeri vagy magaslati ü­­dülés, valamint az évszak tekin­tetbevételével készítjük elő a ruházatot, sport- és egyéb fel­szereléseket. Bármilyen szabadságról vagy dr. ANDER ZOLTÁN (Folytatás a 7. oldalon) 838388838338888888888338883883888883888888888888888888888888888 Emlékszik még valaki a nyelv­törvényre? Ha netán elfelejtet­ték volna, egy éve lépett életbe a köztársaság egész területén. Ma már nem sokat beszélünk róla. Szép csendben tudomásul vettük, és meg is feledkeztünk­­ róla. Pedig amikor tervezetként publikálásra került, de sokan felhorkantak! Mire nekünk nyelvtörvény? Vajon nem az anyanyelv visszaszorításának szándéka bújik-e meg kidolgozá­sa mögött? A törvénytervezet fogyatékosságai közt emlegettük azt, hogy a szakiskolákban és főiskolákon csak egy-egy csoport számára teszi lehetővé a nemze­tiségek nyelvének használatát, ez a nyelv nem lehet a tanítás nyelve az egész iskolában. Meg azt, hogy gyűléseket, tanácsko­zásokat csak ukránul lehet tar­tani, ezeken legfeljebb a felszó­lalók beszélhetnek anyanyelvü­kön. Aztán „apróbb módosításokkal“ elfogadták a törvényt, de a vég­leges változat sokkal szigorúbb lett a nemzetiségekre nézve, mint az eredeti tervezet. Első szerkesztése például még szava­tolta volna az állampolgárok számára azt a jogot, hogy meg­válasszák, milyen nyelven for­dulnak az állami, párt- és társa­dalmi szervekhez, a másodikban viszont az áll, hogy az állampol­gár az említett szervekhez ukrán nyelven, vagy e szervezeteknél használt más nyelven fordulhat. Azt pedig már tapasztalatból tud­ja az állampolgár, hogy „a köl­csönösen elfogadható“ nyelvet nem ő, hanem a hivatalnok szok­ta megszabni. Vagy például a tervezet szerint akár magyarul is feltüntethettem volna a neve­met a személy­igazolványomban, a törvény azonban kimondja, hogy ez csak ukrán és orosz nyelven tehető meg. Olyan kép­telenségeket is tartalmaz a nyelv­törvény, hogy a hivatalos pecsé­teken, bélyegzőkön, papírokon csaló ukrán és orosz nyelvű fel­iratok szerepelhetnek, vagyis — teszem azt — az ukrajnai len­gyelek szövetségének pecsétjén nem lehet lengyel nyelvű szöveg! Még szerencse, hogy a törvény szigorú számonkérését 3—10 évre elhalasztották, mivel ilyen türel­mi időt állapítottak meg egyes cikkelyek hatályba léptetéséhez. Nem is tehettek másként, hiszen hiába írja elő a jogszabály az ukrán nyelv kötelező ismeretét, ha az iskolákban még ma sem tudják, milyen tanterv és tan­könyv szerint tanítsák ezt a nyelvet, a boltokban pedig nagyí­tóval sem lehet ukrán—magyar szótárt találni. — LAPOZGATÓ — A KÁRPÁTALJA KÁRPÁTALJAI MAGYAR KULTURÁLIS SZÖVETSÉG LAPJAI.­­ valaki elmegy a postára, a bank­ba vagy a házkezelőségre, ott anyanyelvén is kitölthesse a szükséges papírokat. Ennek egy­előre azért nem sikerült érvényt szerezni, mert a nyomda nem győzi az új kétnyelvű űrlapok szeríteni pedig nem lenne cél­szerű.­­*• Azt tapasztalom, hogy a hi­vatalok cégtábláit is kicserélik fokozatosan a városban. — Igen, itt is a két vagy három­nyelvű változat kezd elterjedni. A legtöbb szervezet, intézmény dolgozói vagy vezetői maguk kezdeményezik ezt. Igaz, megle­hetősen nagy a tarkaság emiatt, mert a magyar nyelvű szövegben hol Beregovót, hol Berehovót, hol pedig Beregszászt találunk. Sajnos, senki sem ellenőrzi eze­ket a szövegeket, így néhol hi­bák is előfordulnak bennük. — Van még egy fontos kérdés: is új, kétnyelvű tábla függ. Ta­valy ilyenkor a helyi KMKSZ- szervezettel közösen elkészítettük a falutáblát is. — Folyik-e magyar nyelvű ügyintézés a tanácsnál? — Elvi akadálya nincs, csak gyakorlati. Azzal kezdeném, hogy a megszokás nagy úr. Én orosz szakot végeztem az egye­temen, az orosz hivatali nyelvet ismertem meg, tehát eddig sem jelentett számomra nehézséget az orosz ny­elvű jegyzőkönyvek elkészítése. Meg aztán magyar nyelvű írógépet még nem kap­tunk, anélkül lehetetlen áttérni az oroszról a magyarra. Az em­berektől természetesen elfoga­dunk magyar nyelven írt kérvé­nyeket, és a belső használatra szánt ügyiratok egy része is ma­gyarul készül.­­ Sok szülőt bosszantott, hogy korábban a magyar gyermekek­nek is orosz keresztneveket ír­tak be a születési bizonyítvá­nyukba, mert az Istvánt, Sándort automatikusan lefordították Sztyepánra, Alekszandrra. Ez még ma is így van? — Megszűnőben van ez a gya­korlat. A szülőktől minden eset­ben megkérdezzük, milyen for­mában akarja bejegyeztetni gyer­meke nevét. Ha ragaszkodik a magyar névhez, akkor cirill be­tűkkel írjuk az Istvánt, vagy a Sándort a megfelelő rubrikába. Ennek hitelesítéséhez azonban ma még minden esetben szükség van a szülő írásbeli beleegyezé­sére. — És élnek­­a szülők ezzel a lehetőséggel? — A legtöbben igen. Ebben az évben még alig akadt közöttük olyan, aki azt mondta volna, hogy számára mindegy, milyen név kerül be a keresztlevélbe. Jöhet tehát az eszmei monda­nivaló: nincsenek rossz és jó tör­vények, ne áltassuk magunkat ezzel. Csak rossz és jó emberek vannak. MÓRICZ KÁLMÁN Nem Sztyepán­ az István Volt egyszer egy nyelvtörvény Ennyi elméleti fejtegetés után most már lássuk a gyakorlatot. Bár mint utaltam rá, a törvény szigorú, sok tekintetben teret ad az anyanyelv használatának azo­kon a vidékeken, ahol jelentős számban és egy tömbben élnek nemzetiségi kisebbségek. Hol is kezdhettem volna másutt a szon­dázást, mint a beregszászi járás központjában, ahol a magyar la­kosság túlnyomó­ többséget alkot. Mellesleg a beregszászi járási tanács külön határozatot is ho­zott a magyar nyelv hivatalos nyelvvé tételéről, azaz arról, hogy a hivatali érintkezésben az ukránnal azonos jogokat élvez. Dalmay Árpád tanácselnökhe­lyettes ecseteli a helyzetet: — Szabállyá tettük, hogy a já­rási tanács hivatalos iratait le­hetőleg két nyelven, ukránul és magyarul készítsék el. A fejlé­ces papírunk nem is kettő, ha­nem háromnyelvű. Azt is szor­galmazzuk, hogy a lakosság szá­mára készülő nyomtatványok kétnyelvűek legyenek, tehát ha elkészítését. Gyűléseken, érte­kezleteken nálunk eddig is lehe­tett magyarul beszélni, legfel­jebb egyesek nem néztél­ jó szemmel. Azt azonban tudomá­sul kell vennünk, hogy az appa­rátusban — ellentétben a lakos­sággal — nem a magyarok van­nak többségben, és nekik köny­­nyebb saját nyelvükön vezetni a gyűlést, írni a jegyzőkönyveket. — Mi a helyzet az­ anyanyelvi oktatás terén? Van-e elég ma­gyar iskola és óvoda? — Városunk hat középiskolá­jából három magyar, kettő uk­rán, egy pedig orosz. Van még három általános iskolánk is. E­­zen a téren tehát nem rossz a helyzet, viszont a magyar óvoda­hálózat kiépítése csak most kez­dődik. Színmagyar óvodánk gya­korlatilag még nincs. Hiába volt rá határozat, a már működő gyermekintézmények közül egyet sem lehetett azonnal átszervezni magyar nyelvűvé, tudniillik az orosz és ukrán gyereket szüleik nem vették ki az óvodából, kény­a helységnevek írásmódja. El­dőlt-e már ez a vita, és van-e magyar falunévtábla a községek határában? — A legtöbb helyen van ma­gyar falunévtábla, ám ezek elké­szítése is megakadt emiatt, hogy a községek sorra kérik vissza eredeti magyar nevüket. Ponto­sabban a történelmi név hivata­lossá tételéről van szó, azaz, hogy oroszul-ukránul is ugyanúgy ír­ják, mint magyarul. 18 ilyen helységnevet terjesztettünk fel a területi tanácshoz jóváhagyás végett, de ott húzzák-halasztják a döntést. Nézzünk széjjel egy kisebb te­lepülésen mondjuk az ungvári járási Nagydobronyban is. Szín­­magyar falu,­ de a legutóbbi i­­dőkig erre semmilyen felirat nem utalt. — Tavaly óta gyökeresen meg­változott a helyzet — mondja Katona Katalin, a községi ta­nács titkára. — A középületeken egymás után jelennek meg a magyar feliratok, a tanácsházán

Next