Népújság, 1992. január (44. évfolyam, 1-21. szám)
1992-01-03 / 1. szám
Alakulóban a Kis-és Közepes Vállalatok Országos Bizottsága A Kis- és Közepes Vállalatok Fejlesztésének és Privatizálásának Nemzeti Ügynöksége —, amely egyben tagja a világegyesületnek (WASME) is —, kezdeményezi Romániában a Kis- és Közepes Vállalatok Országos Bizottságáiak létrehozását. A bizottság egy nem kormányzati egyesület, melynek tagjává válhatnak mind fizikai, mind jogi személyek, keresedelmi társaságok, intézméények, területileg vagy tevékenységi ág szerint csoportosult szervezeti egyedek, kereskedelmi kamarák, szövetkezeti társaságok, alapítványok stb A Kis- és Közepes Vállalatok Országos Bizottsága tagjainak fő kötelezettsége a vállalkozói szellem ösztönzése a mezőgazdasági és ipari termelésben, az építkezésben, a kereskedelemben és a szolgáltatások területén. A bizottság önálló, apolitikus szervezet. m°gy nnno alárendelve egyetlen intézménynek sem. önálló elszámolás alapján fejti ki tevékenységét, de tagjai részt vehetnek bármely pártban, vagy törvényesen működő szervezetben. Az országos bizottság szervezeti szabályzat és működési szabályzat szerint fejti ki tevékenységét, melyet az alapító tagok közgyűlésén fogadnak majd el. A gyűlés időpontját később köztik Az országos bizottság pénzalapja a tagdíjakból, a szervezet saját tevékenységéből eredő bevételekből, adományokból és a szponzorok által nyújtott összegekből tevődik össze. A nemzeti bizottság munkálkodni fog a magánszektor fejlesztését szabályozó törvények és normatívák tökéletesítésén, a belföldi és külföldi együttműködés fokozásán, a kereskedelem fejlesztése, nemzetközi kiállítások és vásárok szervezése, belföldi és külföldi kereskedelmi ügynökkök közötti találkozók szervezése, a menedzser és marketing, azözügyi bel- és külkereskedeemi ismeretek gyarapítása révén. Jól felkészült szakember révén iz országos tanács tagjainak a következő szolgáltatásokat biztosítja: — komputerizál, adatbank szolgálatot, mely megfelel az Európai Közösség igényeinek; — rendszeres tájékoztatási szolgálatot újságok, rádió, televízió és saját kiadványok révén; — hirdetési és reklámszolgáltató soj (Folytatás a 4. oldalon) A 22-ES CSAPDÁJA Nos, lejárt az esztendő, a 91- es is, magunk mögött hagytunk bút, örömet, beteljesüléseket és kudarcokat, sikereket és fiaskókat, privatizációt és kényszerszabadnapokat egyszóval mindent, ami az élet savát, borsát jelentette. Hogy mennyire volt jó, avagy mennyire nem az elmúlt esztendő, döntse el ki-ki maga. Egy dolog biztos : ünnepeltünk: elbúcsúztattuk az esztendőt, fátylat borítottunk az elmúltakra, s erőnkhöz, kitartásunkhoz mérten bizakodással tekintünk a ’92-es elé. Alkalmi fotóriporterünk Koncz J. Róbert alig néhány órája panaszolta el, hogy ez a 22. szilveszter, amit úton (útfélen) fényképezéssel tölt. Csapda volt-e ez a 22-es? Elválik majd az elkövetkezendő 363 nap alatt. MIÉRT NEM FÁZTUNK, MIÉRT VOLT VILLANYUNK? Tegnap reggel telefonon beszélgettünk Avram Pantelimon mérnökkel, a medgyesi Romgaz Önálló Vállalkozás marosvásárhelyi kitermelő telepének osztályvezetőjével, aki lényegében megmagyarázta, miért nem volt gond — legalábbis a mi övezetünkben — a fűtéssel és a villanyáram ellátással. Vagyis, szilveszter napján és az utána következő munkaszüneti napokon váltásban biztosították a gázkutaknál meg a sűrítő állomásoknál a szakfelügyeletet s ennek köszönhetően el tudták látni tüzelőanyaggal úgy az alacsony nyomású elosztóhálózathoz tartozó településeket, mint a szünet nélkül működő ipari létesítményeket — vegy,kombinát, villamos hőerőmű — s a kompresszorok is folyamatosan táplálták a megyénkből Bukarest és Arad felé tartó magasnyomású fővezetékek«! Megkérdeztük hogyan lehetséges — mert a televízióban azt láttuk, — hogy a fővárosban minimális a gáznyomás? Avram mérnök válasza: ,A mi termelőkapacitásunkból ennyire tellett, de Bukarestnek vannak más tüzelőanyagellátási forrásai is, beleértve a földgáz behozatalát“ 15236 Az áramszolgáltató vállalatnál Farkas László diszpécser tájékoztatott a szilveszter éjszakai gondokról, melyek nem is voltak gondok, hisz amint elmondotta... —... az elmúlt szilveszterekhez hasonlók voltak az igények. Kirívóbb esetek nem voltak. Főként magánlakásokból érkeztek hívások. Kisebb meghibásodásokhoz kellett kimennünk, no meg, a már szokványos közvilágítási gondok. . TŰZ? VOLT! A 081-es telefonon csöngettük fel az ügyeletes tisztet. A tűzoltók számára már nem volt annyira nyugodt az éjszaka, mint az áramszolgáltatóké. Amint megtudtuk a gyerekek játszadozása okozott ismét tüzet. Mezőcsáváson egy magángazdaságban 12 négyzetméter tetőzet, 10 000 kiló széna, 2 köbméter faanyag, jelentős mennyiségű búza és kukorica vált a lángok martalékává. Egyelőre a tettesek ismeretlenek. MENTŐÖŐ! Az elmúlt szilveszterektől eltérően az idén nagyobb volt a mentőállomás forgalma. Amint Kolozsvári Pál ügyeletes asszisztenstől megtudtuk, nulla órától reggel hétig 25 hívás érkezett be. Seprődről szülő nőt hozott a mentő, s érkeztek az ilyenkor már szokásos gyomorpanaszos betegek. Hiába minden liberalizáció, arelszabadulás (vagy épp ezért?), az emberek ettek, ittak s az emésztőrendszer bosszút állt. A hét óra alatt többek között három szüléshez, hét gyomorbántalmakban szenvedő beteghez kellett kimenniük a mentőszolgálatosoknak. Végezetül (már csak a retro kedvéért) elmondom, hogy Kolozsvári úr Kolozsvári Pálnak a fia. Ja hogy ez így nem mond semmit?! És ha azt mondom, hogy Gipszes Pali bácsi.. .?! Na ügyel Ez alkalommal szenteljünk egy percet a Pali bácsi emlékének aki annyi kezét-lábát tört emberen segített borongás szilvesztereinken NA BETEG A GYEREK, tessenek hívni a 30-177-et. Kacsó Júlia asszisztensnő nem kevés örömmel tájékoztatott, hogy szilveszteresen kevés volt a hívás. Ez valamennyiünk — s ide értendő az orvosegészségügyi személyzet is — örömére szolgált. NAGY VOLT A FORGALOM a szülészeten. Ilyés asszisztensnő szerint rég az ideje hogy nem kívánkoztak ennyien a világra, mint az idén. A jó öreg Lupeni utcai szülészeten éjfél után tíz perccel látta meg a neonvilágot (a napvilágot majd később, ha nem lesz borús az idő) Emese. Édesanyjával, Takács Judittal jó egészségnek örvendenek, s bizakodóan tekintenek a jövőbe. Ők tudják... És ezután nem volt megállás. Világba kacagott Oltean Madalina Orosz Melánia, Mul Maria, Manteán Annamária, Simon Szilárd, Bartha Gergely. Na jó hölgyeim, de hát mi lesz ebből? Nőuralom? Gondoljunk azért azerősebb nemre is! KOCSIVAL „KOCCINTOTTAK“ Mindazonáltal, hogy a megye valamennyi fő útvonalán szolgálatos kék-fehér kocsikkal cirkáltak, sehonnan nem jelentettek különösebb eseményt a forgalom ellenőrei. Egyedül a marosvásárhelyi 1918 decemberi sugárútról futott be tegnap délelőttig olyan hír Simon Gavril őrnagyhoz, hogy két mérnök autója összekoccant, mivel nem a jeges, és hókásás útfelületnek megfelelő sebességgel hajtottak. Jó, hogy csak ennyi történt, ha csak ennyi történt. Annyit azonban még elárulhatunk, hogy az év végi , év eleji napokon a szokásosnál elnézőbbek voltak ugyan a rendőrök a szabálysértőkkel szemben de a maai nappal lejárt az ünneplés és kikapcsolódás, tehát jó lesz fokozottan vigyázni nem csak a síkosságra. A VENDÉGLÁTÓIPAR is kitett magáért. Mint ahogyan száguldófotósriporterünk felvételéről is kiderül, magasra hágott a jókedv, kívántunk egymásnak mindent, ami jó, bort búzát békességet, s nem néztünk a számlára, mert ugye mégiscsak szilveszter volt, ilyenkor az ember ne krajcároskodjon. S különben is, akkora a fizetésünk, hogy... szóval hogy ezt még kibírtuk. Volt malacvisongás, ünnepi teszt, ünnepi asztal, s volt nagy-nagy bizakodás a jövőben abban, hogy ezt az évet is kibírjuk valahogy. S ha ezt kibírtuk. . . No jó, jöjjön a következő! összetelefonálta: BAKÓ ZOLTÁN és AJTAY LÁSZLÓ Amíg ránk virradt FELSZABADULT LÉLEKKEL (Folytatás az I oldalról) állítottak össze a rendszeres vallásos nevelés érdekében, és két nyelven tartott foglalkozásaik során nagyon komolyan és felelősségérzettel követték a programot. Adjuk át a szót a lelkipásztornak. Szász Ernő: — Ilyen gyakorlat az egész világon létezik. Csak hazai szempontból jelent újdonságot. Múlt novemberben kezdtük a tanfolyamot, kikötésünk az volt, hogy ne szabják meg a csoportokba jelentkezők számát, tehát a részvétel önkéntes legyen. Egy kiskorúi és két felnőtt csoporttal dolgoztunk, most januárban indítunk egy újat. Együtt tanulmányoztuk az igét, énekeket tanultunk, szeretetet hoztunk és szeretnénk továbbra is hozni közéjük. Különösen a kiskorú, árvaházi gyermekekre gondolunk, akik a legjobban szenvednek a szeretet hiányától. Félév után tesztmódszerrel mérjük fel, ki mennyit tanult, minden részvevő oklevelet, a legjobbak diplomát és ajándékot kapnak. Kezdetben heten voltak a csoportban, most alig férnek a tanterembe. Ha számba veszem az eltelt évet, úgy érzem, a munkánk nem volt hiábavaló. Látható, érezhető az a lelki fejlődés, amelyen ezek a gyermekek átmentek. Egy héttel ezelőtt, amikor megalakult az új csoport, akkor láttuk a különbséget. Rádiós kollégák kérdésére válaszolnak a fiúk. K. J. szőke, alacsony termetű tizenéves, értelmesen szavalt, szépen énekelt. Mint mondja, lopásért tartják fogva: — Mióta hallgatom az Isten szavát, úgy érzem, megváltoztam. Más úton indulok majd el, mások a terveim, csak kiszabaduljak! Sz. B. szintén lopott. Megköszöni, hogy oktatóik jóra tanították, igyekeztek megtéríteni őket. — Este lefekvés előtt elgondolom, hogy jó lenne, ha átadnám az életem Isten kezébe. Az alezredes véleménye: — Kuriózumnak indult, sokak számára szükségletté vált. Érzékelhető változásokat okozott a szellemi téren, a résztvevők műveltségszintje emelkedett, a börtönbeli fegyelmezetlenségek érezhetően csökkentek, nagyobb lett a párbeszédigényük. Élményeiről, tapasztalatairól kérdem a lelkipásztort: — Első alkalommal, amikor jöttek a gyermekek, meg akartam simogatni őket. Ahogy közeledtem feléjük, valamennyiük behúzta a fejét. Ebből a mozdulatból megértettem, hogy nem minden kéz nyúlt szeretettel feléjük. A szülők iránti szeretetről szólva az egyik fiúcska rám kérdezett: — Mit csináljon abban az esetben, ha a szülei nem szeretik őt. Neki akkor is tisztelnie, szeretnie kell őket? A kérdésre, hogy miért jövünk ide a börtönbe, íme a válasz: Isten számára minden ember értékes, én nem azt látom bennük, akik voltak, hanem akikké válhatnak. Rendkívül jó hallgatóság, élvezet beszélni előttük. Először azt hittem, csak azért figyelnek, mert a belső előírások így diktálják. Később jöttem rá, hogy ez a fegyelem az érdeklődés miatt xxvi. Megtörtént, hogy valamelyiküket valamilyen fegyelmi okból eltiltották, de megkértek, járjunk közbe, hogy maradhassanak. Volt olyan tanítványunk, aki, miután kiengedték, eljött, hogy bejelentse a kiszabadulását. Az ember érzi a munkájának az eredményét. Az elején komoly kísérettel hozták őket, ma már nincs erre szükség. Végignézek a fiúkon. Nem a tekintetük, csupán alig serkenő hajuk mutatja, hogy bűnözők. Lopásért, nemi erőszakért, sőt gyilkosságért tartóztatták le egyiket-másikat. Jobbára felnőttek vitték őket a bűnbe, közösen követték el a tettet. Kiskorúak börtönben? — Mic alezredesnek szól a kérdés. — Vizsgálati fogságban vannak, megtörténik, hogy a per elhúzódik egy évig, aztán kerülnek javító-nevelő iskolába. Kezdetben dicsekednek, hogy milyen bűntényt követtek el, mire képesek. Ahogy telik az idő, a nevelés során, már sokan rájönnek tettük valódi súlyára, bánják, hogy elkövették, s ezt az érzést a családdal való találkozások is felerősítik, ígérik, hogy más útra lépnek. A fogházban töltött idő kedvezőtlen hatással van rájuk, mivel nem sikerül teljesen elkülönítenünk őket a felnőttektől. Ezt próbáljuk ellensúlyozni a neveléssel. Három személy foglalkozik velük. Sajnos a fogságban levő 40 kiskorúból átlagosan 15 írástudatlan, a felnőttek körében is többen vannak, akik írni, olvasni nem tudnak. A börtönben nevelő tevékenységről még sokat beszél az alezredes, elmondja a programot, megmutatja a 25 000 kötetes könyvtárat, jól fogna ott egy könyvsegély, — természetesen, nem krimikre gondolok — majd az is kiderül, hogy a rabok bármely újságra előfizethetnek. Legnagyobb csodálkozásomra, tavaly 9 Népújság járt a börtönbe, Magyar Szóból kettő. A műsor végén kiosztják a fiúknak a csomagot. Őszinte köszönettel szorítja meg legtöbbjük a lelkipásztor, s munkatársai kezét. Új év kezdődik a börtönbelieknek is. De 1992 a kiskorúak közül csupán kettő-háromnak lesz a szabadulás éve. Addig is marad az ima, s a fogházból az énekekben kiszabaduló lélek. NÉPI? JUAN - 3 OLDAL