Népújság, 1992. január (44. évfolyam, 1-21. szám)

1992-01-03 / 1. szám

Alakulóban a Kis-és Közepes Vállalatok Országos Bizottsága A Kis- és Közepes Vállalatok Fejlesztésének és Privatizálásá­nak Nemzeti Ügynöksége —, a­­mely egyben tagja a világegyesü­letnek (WASME) is —, kezdemé­nyezi Romániában a Kis- és Kö­zepes Vállalatok Országos Bizott­­ságái­ak létrehozását. A bizott­ság egy nem kormányzati egye­sület, melynek tagjává válhatnak mind fizikai, mind jogi szemé­lyek, kere­sedelmi társaságok, intézméények, területileg vagy te­vékenységi ág szerint csoporto­­sult szervezeti egyedek, keres­kedelmi kamarák, szövetkezeti társaságok, alapítványok stb A Kis- és Közepes Vállalatok Országos Bizottsága tagjainak fő kötelezettsége a vállalkozói szel­lem ösztönzése a mezőgazdasági és ipari termelésben, az építke­zésben, a kereskedelemben és a szolgáltatások területén. A bi­zottság önálló, apolit­ikus szerve­zet. m°gy nnno alárendelve e­­gyetlen intézménynek sem. ön­­­­álló elszámolás alapján fejti ki­­ tevékenységét, de tagjai részt­­ vehetnek bármely pártban, vagy törvényesen működő szervezet­ben. Az országos bizottság szerve­zeti szabályzat és működési sza­bályzat szerint fejti ki tevékeny­ségét, melyet az alapító tagok közgyűlésén fogadnak majd el. A gyűlés időpontját később köz­tik Az országos bizottság pénzalap­ja a tagdíjakból, a szervezet sa­ját tevékenységéből eredő bevé­telekből, adományokból és a szponzorok által nyújtott össze­gekből tevődik össze. A nemzeti bizottság munkál­kodni fog a magánszektor fej­lesztését szabályozó törvények és normatívák tökéletesítésén, a­­ belföldi és külföldi együttműkö­­­­dés fokozásán, a kereskedelem­­ fejlesztése, nemzetközi kiállítások­­ és vásárok szervezése, belföldi­­ és külföldi kereskedelmi ügynök­­­k­ök közötti találkozók szerve­­zése, a menedzser és marketing, a­z­özügyi bel- és külkereske­­de­emi ismeretek gyarapítása ré­vén. Jól felkészült szakember révén i­z országos tanács tagjainak a következő szolgáltatásokat bizto­sítja: — komputerizál­, adatbank szol­gálatot, mely megfelel az Európai Közösség igényeinek; — rendszeres tájékoztatási szol­gálatot újságok, rádió, televízió és saját kiadványok révén; — hirdetési és reklámszolgál­tató soj (Folytatás a 4. oldalon) A 22-ES CSAPDÁJA Nos, lejárt az esztendő, a 91- es is, magunk mögött hagytunk bút, örömet, beteljesüléseket és kudarcokat, sikereket és fiaskó­kat, privatizációt és kényszer­szabadnapokat egyszóval min­dent, ami az élet savát, borsát jelentette. Hogy mennyire volt jó, avagy mennyire nem az el­múlt esztendő, döntse el ki-ki maga. Egy dolog biztos : ün­nepeltünk: elbúcsúztattuk az esztendőt, fátylat borítottunk az elmúltakra, s erőnkhöz, kitartá­sunkhoz mérten bizakodással te­kintünk a ’92-es elé. Alkalmi fotóriporterünk Koncz J. Róbert alig néhány órája panaszolta el, hogy ez a 22. szilveszter, amit úton (útfélen) fényképezéssel tölt. Csapda volt-e ez a 22-es? Elválik majd az elkövetkezendő 363 nap alatt. MIÉRT NEM FÁZTUNK, MIÉRT VOLT VILLANYUNK? Tegnap reggel telefonon be­szélgettünk Avram Pantelimon mérnökkel, a medgyesi Romgaz Önálló Vállalkozás marosvásár­helyi kitermelő telepének osz­tályvezetőjével, aki lényegében megmagyarázta, miért nem volt gond — legalábbis a mi öveze­tünkben — a fűtéssel és a vil­lanyáram ellátással. Vagyis, szilveszter napján és az utána következő munkaszüneti napo­kon váltásban biztosították a gázkutaknál meg a sűrítő állo­másoknál a szakfelügyeletet s ennek köszönhetően el tudták látni tüzelőanyaggal úgy az a­­lacsony nyomású elosztóhálózat­hoz tartozó településeket, mint a szünet nélkül működő ipari létesítményeket — vegy,kombi­nát, villamos hőerőmű — s a kompresszorok is folyamatosan táplálták a megyénkből Buka­rest és Arad felé tartó magas­nyomású fővezetékek«!­ Megkér­deztük hogyan lehetséges — mert a televízióban azt láttuk, — hogy a fővárosban minimális a gáznyomás? Avram mérnök válasza: ,A mi termelőkapaci­tásunkból ennyire tellett, de Bukarestnek vannak más tüzelő­­anyagellátási forrásai is, bele­értve a földgáz behozatalát“ 15236 Az áramszolgáltató vállalatnál Farkas László diszpécser tájé­koztatott a szilveszter éjszakai gondokról, melyek nem is voltak gondok, hisz amint elmondotta... —... az elmúlt szilveszterek­hez hasonlók voltak az igények. Kirívóbb esetek nem voltak. Fő­ként magánlakásokból érkeztek hívások. Kisebb meghibásodá­sokhoz kellett kimennünk, no meg, a már szokványos közvilá­gítási gondok. . TŰZ? VOLT! A 081-es telefonon csöngettük fel az ügyeletes tisztet. A tűz­oltók számára már nem volt annyira nyugodt az éjszaka, mint az áramszolgáltatóké. A­­mint megtudtuk a gyerekek ját­szadozása okozott ismét tüzet. Mezőcsáváson egy magángazda­ságban 12 négyzetméter tetőzet, 10 000 kiló széna, 2 köbméter faanyag, jelentős mennyiségű búza és kukorica vált a lángok martalékává. Egyelőre a tettesek ismeretlenek. MENTŐÖŐ! Az elmúlt szilveszterektől el­térően az idén nagyobb volt a mentőállomás forgalma. Amint Kolozsvári Pál ügyeletes asszisz­tenstől megtudtuk, nulla órától reggel hétig 25 hívás érkezett be. Seprődről szülő nőt hozott a mentő, s érkeztek az ilyenkor már szokásos gyomorpanaszos betegek. Hiába minden liberali­záció, arelszabadulás (vagy épp ezért?), az emberek ettek, ittak s az emésztőrendszer bosszút állt. A hét óra alatt többek kö­zött három szüléshez, hét gyo­morbántalmakban szenvedő be­teghez kellett kimenniük a men­­tőszolgálatosoknak. Végezetül (már csak a retro kedvéért) el­mondom, hogy Kolozsvári úr Kolozsvári Pálnak a fia. Ja hogy ez így nem mond semmit?! És ha azt mondom, hogy Gip­szes Pali bácsi.. .?! Na ügyel Ez alkalommal szenteljünk egy percet a Pali bácsi emlékének aki annyi kezét-lábát tört embe­ren segített borongás szilveszte­reinken N­A BETEG A GYEREK, tessenek hívni a 30-177-et. Ka­csó Júlia asszisztensnő nem ke­vés örömmel tájékoztatott, hogy szilveszteresen kevés volt a hí­vás. Ez valamennyiünk — s ide értendő az orvosegészségügyi személyzet is — örömére szol­gált. NAGY VOLT A FORGALOM a szülészeten. Ilyés asszisztens­nő szerint rég az ideje hogy nem kívánkoztak ennyien a vi­lágra, mint az idén. A jó öreg Lupeni utcai szülészeten éjfél után tíz perccel látta meg a ne­­onvilágot (a napvilágot majd később, ha nem lesz borús az idő) Emese. Édesanyjával, Ta­kács Judittal jó egészségnek ör­vendenek, s­ bizakodóan tekinte­nek a jövőbe. Ők tudják... És ezután nem volt megállás. Vi­­­lágba kacagott Oltean Madalina Orosz Melánia, Mul Maria, Man­­teán Annamária, Simon Szilárd, Bartha Gergely. Na jó hölgyeim, de hát mi lesz ebből? Nőura­lom? Gondoljunk azért az­­erő­sebb nemre is! KOCSIVAL „KOCCINTOTTAK­“ Mindazonáltal, hogy a megye valamennyi fő útvonalán szol­gálatos kék-fehér kocsikkal cir­káltak, sehonnan nem jelentet­tek különösebb eseményt a for­galom ellenőrei. Egyedül a ma­rosvásárhelyi 1918 december­i sugárútról futott be tegnap dél­­előttig olyan hír Simon Gavril őrnagyhoz, hogy két mérnök au­tója összekoccant, mivel nem a jeges, és hókásás útfelületnek megfelelő sebességgel hajtottak. Jó, hogy csak ennyi történt, ha csak ennyi történt. Annyit a­­zonban még elárulhatunk, hogy az év végi , év eleji napokon a szokásosnál elnézőbbek voltak ugyan a rendőrök a szabálysér­tőkkel szemben de a maai nap­pal lejárt az ünneplés és kikap­csolódás, tehát jó lesz fokozot­­tan vigyázni nem csak a síkos­ságra. A VENDÉG­LÁTÓIPAR is kitett magáért. Mint ahogyan száguldó­­fotósri­porterünk fel­vételéről is kiderül, magasra hágott a jókedv, kívántunk egy­másnak mindent, ami jó, bort búzát békességet, s nem néz­tünk a számlára, mert ugye mégiscsak szilveszter volt, ilyen­kor az ember ne krajcároskod­­jon. S különben is, akkora a fizetésünk, hogy... szóval hogy ezt még kibírtuk. Volt malacvi­­songás, ünnepi teszt, ünnepi asz­tal, s volt nagy-nagy bizakodás a jövőben abban, hogy ezt az évet is kibírjuk valahogy. S ha ezt kibírtuk. . . No jó, jöjjön a következő! összet­elefonálta: BAKÓ ZOLTÁN és AJTAY LÁSZLÓ Amíg ránk virradt FELSZABADULT­­ LÉLEKKEL (Folytatás az I oldalról) állítottak össze a rendszeres val­lásos nevelés érdekében, és két nyelven tartott foglalkozásaik so­rán nagyon komolyan és felelős­ségérzettel követték a programot. Adjuk át a szót a lelkipász­tornak. Szász Ernő: — Ilyen gyakorlat az egész vi­lágon létezik. Csak hazai szem­pontból jelent újdonságot. Múlt novemberben kezdtük a tanfo­lyamot, kikötésünk az volt, hogy ne szabják meg a csoportokba jelentkezők számát, tehát a rész­vétel önkéntes legyen. Egy kis­­korúi és két felnőtt csoporttal dolgoztunk, most januárban indí­tunk egy újat. Együtt tanulmá­nyoztuk az igét, énekeket tanul­tunk, szeretetet hoztunk és sze­retnénk továbbra is hozni közé­jük. Különösen a kiskorú, árva­házi gyermekekre gondolunk, akik a legjobban szenvednek a szeretet hiányától. Félév után tesztmódszerrel mérjük fel, ki mennyit tanult, minden részvevő oklevelet, a legjobbak diplomát és ajándékot kapnak. Kezdetben heten voltak a csoportban, most alig férnek a tanterembe. Ha számba veszem az eltelt é­­vet, úgy érzem, a munkánk nem volt hiábavaló. Látható, érezhető az a lelki fejlődés, amelyen ezek a gyermekek átmentek. Egy hét­tel ezelőtt, amikor megalakult az új csoport, akkor láttuk a különbséget. Rádiós kollégák kérdésére vá­laszolnak a fiúk. K. J. szőke, alacsony termetű tizenéves, ér­telmesen szavalt, szépen énekelt. Mint mondja, lopásért tartják fogva: — Mióta hallgatom az Isten szavát, úgy érzem, megvál­toztam. Más úton indulok majd el, mások a terveim, csak ki­szabaduljak! Sz. B. szintén lopott. Megkö­szöni, hogy oktatóik jóra tanítot­ták, igyekeztek megtéríteni őket. — Este lefekvés előtt elgondo­lom, hogy jó lenne, ha átadnám az életem Isten kezébe. Az alezredes véleménye: — Kuriózumnak indult, sokak szá­mára szükségletté vált. Érzékel­hető változásokat okozott a szelle­mi téren, a résztvevők művelt­ségszintje emelkedett, a börtön­beli fegyelmezetlenségek érezhe­tően csökkentek, nagyobb lett a párbeszédigényük. Élményeiről, tapasztalat­airól kérdem a lelkipásztort: — Első alkalommal, amikor jöttek a gyermekek, meg akar­tam simogatni őket. Ahogy kö­zeledtem feléjük, valamennyiük behúzta a fejét. Ebből a moz­dulatból megértettem, hogy nem minden kéz nyúlt szeretettel fe­léjük. A szülők iránti szeretetről szólva az egyik fiúcska rám kér­dezett: — Mit csináljon abban az esetben, ha a szülei nem szere­tik őt. Neki akkor is tisztelnie, szeretnie kell őket? A kérdésre, hogy miért jö­vünk ide a börtönbe, íme a vá­lasz: Isten számára minden em­ber értékes, én nem azt látom bennük, akik voltak, hanem a­­kikké válhatnak. Rendkívül jó hallgatóság, él­vezet beszélni előttük. Először azt hittem, csak azért figyelnek, mert a belső előírások így dik­tálják. Később jöttem rá, hogy ez a fegyelem az érdeklődés miatt xxvi. Megtörtént, hogy va­lamelyiküket valamilyen fegyel­mi okból eltiltották, de meg­kértek, járjunk közbe, hogy maradhassanak. Volt olyan tanít­ványunk, aki, miután kiengedték, eljött, hogy­ bejelentse a kiszaba­dulását. Az ember érzi a mun­kájának az eredményét. Az ele­jén komoly kísérettel hozták ő­­ket, ma már nincs erre szükség. Végignézek a fiúkon. Nem a tekintetük, csupán alig serkenő hajuk mutatja, hogy bűnözők. Lopásért, nemi erőszakért, sőt gyilkosságért tartóztatták le egyi­­ket-másikat. Jobbára felnőttek vitték őket a bűnbe, közösen követték el a tettet. Kiskorúak börtönben? — Mic alezredesnek szól a kérdés. — Vizsgálati fogságban vannak, megtörténik, hogy a per elhúzó­dik egy évig, aztán kerülnek javító-nevelő iskolába. Kezdetben dicsekednek, hogy milyen bűntényt követtek el, mi­re képesek. Ahogy telik az idő, a nevelés során, már sokan rá­jönnek tettük valódi súlyára, bánják, hogy elkövették, s ezt az érzést a családdal való találko­zások is felerősítik, ígérik, hogy más útra lépnek. A fogházban töltött idő kedvezőtlen hatással van rá­juk, mivel nem sikerül telje­sen elkülönítenünk őket a fel­­nőttektől. Ezt próbáljuk ellen­súlyozni a neveléssel. Három személy foglalkozik velük. Saj­nos a fogságban levő 40 kisko­rúból átlagosan 15 írástudatlan, a felnőttek körében is többen vannak, akik írni, olvasni nem tudnak. A börtönben nevelő tevékeny­ségről még sokat beszél az al­ezredes, elmondja a programot, megmutatja a 25 000 kötetes könyvtárat, jól fogna ott egy könyvsegély, — természetesen, nem krimikre gondolok — majd az is kiderül, hogy a rabok bár­mely újságra előfizethetnek. Leg­nagyobb csodálkozásomra, tavaly­ 9 Népújság járt a börtönbe, Ma­gyar Szóból kettő. A műsor végén kiosztják a fiúknak a csomagot. Őszinte kö­szönettel szorítja meg legtöbb­jük a lelkipásztor, s munkatársai k­ezét. Új év kezdődik a börtön­­belieknek is. De 1992 a kisko­rúak közül csupán kettő-három­nak lesz a szabadulás éve. Ad­dig is marad az ima, s a fog­házból az énekekben kiszabaduló lélek. NÉPI? JUAN - 3 OLD­AL

Next