Népújság, 1992. június (44. évfolyam, 110-126. szám)

1992-06-06 / 110. szám

B­ot.dats - wspitwar a polgári szövetség Maros megyei szervezete kiérté­kelő és választási közgyűlést tart szerdán, június 10-én 17 órai kezdettel a Színiakadémia Stúdió termében, amelyre meghívja minden tagját és szimpatizánsát. A PSZ Maros megyei vezetősége • MEDGYESI EMESE Forrás­kötete végre megjelent, kapható a boltokban. Az írónő városunk szülötte, Kolozsváron szerzett magyar-francia szakos tanári oklevelet, Székelykeresztúron volt tanár, jelenleg a sziniaka­­démia tanársegéde. Prózaköteté­nek címe: Pontos idő, ára 154 lej. MILYEN LESZ MEDARD? A hagyományos megfigyelések alapján, június 8-án 40 napra e­­■lőre jelezhető az időjárás. Nos, mi a hivatalos forráshoz fordul­tunk. Az Apele Románé RT diszpécser-szolgálatától a követ­kezőkről tájékoztattak: Változékony lesz az időjárás, különösen az ország nyugati ré­szén. Sűrűbb esőzések dél-nyu­gaton várhatók. Megyénkben az­­ elkövetkező napokban szép idő­­­­re számíthatunk, nyári zápor-­­ esőkkel. A legmagasabb hőmér­sékleti értékek 22—28 C fok, a legalacsonyabbak 8—16 C fok között ingadoznak majd. Amint az időjárásjelentésből kitűnik, sok napsütés lesz, de azért ne felejtsük otthon az eső­ernyőnket sem. Mint azt április 15-i lapszá­munkban közöltük, Markó Béla szenátor a Maros Megyei Egész­ségügyi Igazgatóság által bezá­ratott szovátai és nyárádszere­­dai kórházak ügyében, interpel­lációval fordult az Egészségügyi Minisztériumhoz. Szóvá tette, hogy ez az intézkedés megfosz­totta az említett helységek és környékük lakóit az állandó és könnyen hozzáférhető egészség­ügyi ellátástól. A kérdések arra vonatkoztak, hogy amíg a mi­nisztérium csak azt kérte, hogy a személyzetet csökkentsék, mi­ért számolták fel az említett két egységet, annál is inkább, mivel Nyárádszeredában lehetőség van a kórház helyi alapokból való támogatására. Végezetül az a kérés hang­zott el, hogy a minisztérium ha­tálytalanítsa a Maros Megyei E­­gészségügyi Igazgatóság döntését, és rendelje el ezen igazgatóság tevékenységének alaposabb e­­lemzését, mivel intézkedéseivel hozzájárul az etnikai feszültség növeléséhez. Dr. Mircea Maiorescu egész­ségügyi miniszter válasza sajnos nem tükröz valós helyzetisme­retet. Ezen kívül azt régi stílus­ban fogalmazták ,s így a szená­tor nemigen tudott mit kezdeni vele. Ezért is fordult újabb le­véllel a miniszterhez. .. Sajnálattal kell megálla­pítanunk, hogy a probléma meg­oldása helyett az Egészségügyi Minisztérium a Maros Megyei E­­gészségügyi Igazgatóság érveit tolmácsolta, annak a régi szo­kásnak megfelelően, hogy a reklamáló a reklamált féltől kap­ja a választ. Pontosabban én azt kértem, hogy az Egészségügyi Minisztérium ellenőrizze a Ma­ros Megyei Egészségügyi Igazga­tóság intézkedéseit, ugyanis a lakosság véleménye szerint a dr. Xopris Zeno által vezetett igaz­gatóság önkényes módon szü­ntet­­tetett meg bizonyos vidéki egy­ségeket, anélkül, hogy figyelem­be vette volna az ágyak kihasz­nálását és a szóban forgó vidé­ki helységek földrajzi fekvését. A válaszhoz mellékelt kimuta­tásból­­ világosan kiderül, hogy egyes kórházi részlegek valóban kihasználatlanok, de az is kitű­nik, hogy a nyárádszeredai kór­ház belgyógyászati részlegének kihasználtsága növekedett. Meg­­­jegyzem, hogy a nyárádmenti lakosság éppen ennek az egység­nek a megőrzéséért tüntetett. A Megyei Egészségügyi Igazgatóság magyarázata, miszerint a nyá­rádszeredai kórház belgyógyá­szati részlegén az ágyak kihasz­náltsága a sok szociális prob­lémával beutalt beteg miatt nö­vekedett, egyáltalán nem meg­győző, ellenkezőleg, a statiszti­ka adatait próbálja megkerül­ni. . Erre az újabb beadványra Markó Béla szenátorral együtt mi is várjuk a választ. Akár­csak a kérdésben leginkább ér­dekeltek. .. D­esi­s’d­bb szenátori beadvány kórházügyben Sakkfeladványunk A szerző, Slater mondanivaló­ja, hogy egyelőre a világos ve­zér nem mozdulhat, mert a sö­tét bástyát kell hogy védje. Va­jon mi is a dolog nyitja? VI­LÁGOS: Ke1, Vb5, gyalogok d6, e6, f6, h5. SÖTÉT: Ke8, Bc6, gyalogok b6 és b7 (összesen 10 báb). A világos indul és a 3. lépésben mattol. Jó szórakozást, A rovatot szerkeszti:. Bors István ,in [ :s3ds[sa.nti A „Kommunizmus pere" v­ádiratához 1943-ban, a Bukaresti Német Követség kérésére, dr. Alexandra B­­­r­k­­­e, Ilfov megyei törvény­­széki orvos képviselte Romániát abban a nemzetközi bizottság­ban, amely a Szmolenszk mel­lett lévő katyni erdőben meg­gyilkolt 12 ezer lengyel katona ügyében törvényszéki orvostani vizsgálatot folytatott. E bizottság megállapította, hogy a foglyokat 1940 tavaszán végezték ki, még mielőtt a né­met csapatok elfoglalták volna azon lengyel területet. A bizott­ság megállapította, hogy a tö­­megmészárlásért a Szovjetunió felelős, mert a kivégzéseket a hírhedt NKVD, szovjet politikai rendőrség követte el. Ez a tény nagy visszhangot keltett nem­zetközi körökben és rossz fényt vetett „a dicsőséges Szovjetunió­ra“, s ezért maga Sztálin ren­delte el az ügy, a Szovjetunió által verbuvált­­ bizottság által való újravizsgálatát, „megálla­pítva“, hogy a gyilkosságokat a németek követték el, s így pró­bálták takarni azon NKVD tisz­tek bűntettét, akik tarkólövés­sel (nálunk is közismert mód­szerrel) végeztek a 12 ezer ár­­t­­atlan áldozattal. A háború befejezése után a nemzetközi bizottság jegyzőköny­vén szereplő aláírás miatt Birk­­le doktort a Bukaresti Néptör­vényszék „az emberiség ellen elkövetett bűntett“ vádjával (?!) 20 évi kényszermunkára, 10 évi jogvesztésre és teljes vagyonel­kobzásra ítélte. Csak az 1964-ben kiadott amnesztia-rendelet révén szabadult, de sajnos utána csak rövid ideig élt, s így nem érhet­te meg azt az időt, amikor a katyni tömegmészárlást maga a Szovjetunió elismerte és a kom­munizmus bűnének tekinti. A LADO felkérte az illetékes hatóságokat, hogy dr. Birkle A­­lexandru ügyét csatolják a kom­munizmus pere vádiratához. Románia országos főügyésze rendkívüli fellebbezést nyújtott be a Bukaresti I. Törvényszék 1948. december 22-én hozott 5648. sz. ítélete ellen, amellyel dr. Birklére súlyos büntetést mértek. A LADO meggyőződését feje­zi ki, hogy a „történelmi igaz­ságtétel“ nevében felmentő íté­letet hoznak dr. Birkle ügyében és „post-mortem“ rehabilitálni fogják. SIPOS JÁNOS, LADO-alelnök Ki kinek ártott?­ (Folytatás az­ 1. oldalról) marosvásárhelyi választások tör­vényességét, nem tör pálcát sem az RMDSZ, sem a jelöltje fö­lött. Ellenben elégedetlen a meg­figyelőkkel, akiknek egy részé­ről kiderült, hogy tulajdonkép­pen a Vatra Romaneasca, a PUNR és a FSN spionjai, az A­­ROLID álarca mögé rejtőzve. Mindebből azt a következtetést vonta le Augustus Costache, hogy Vásárhelyen csak a felszínen volt nyugalom, mivel a szélső­ségesek nem hagyják békésen folyni a dolgokat. Az ADEVARUL szerint a la­kosság nagy részét nem érdekel­te a politikai akció, ami nagy izgalmat váltott ki a választási iroda tagjai körében, mivel at­tól féltek hogy csupán a ma­gyarok tesznek eleget állampol­gári kötelezettségüknek, ily mó­don az eredmény az ő javukra dől el. Ezért aztán a „PUNR el­határozta, hogy kifizeti azon if­jak, tanulók utazási költségeit, akik hazajöttek szavazni. Ám e­­zek száma csekély volt" — je­gyezte meg az Adevarul ripor­tere. A ROMANIA LIBERA sablo­nos tudósításban felsorolja a vá­lasztási rajtba benevezett je­lölteket és pártjaikat, statiszti­kai adatokat közöl a választá­sokon résztvevők számáról. U­­gyanakkor örül, hogy a város megszabadult a volt polgármes­tertől, majd befejezésül kételyét fejezi ki abban, hogy a PUNR belenyugszik a vereségbe. „A PUNR saját választókörzetében bukott meg. Marosvásárhelynek magyar polgármestere van és a 25 tanácstagból 14 szinten az RMDSZ-t képviseli. Egyesek azt állítják, hogy ez a vereség le­­lohasztja a PUNR-t. Én azon­ban fenntartással fogadom ezt a'­ kijelentést!" (Mircea Aries) ION COJA: TÖRTETŐK KEZÉN A VATRA ROMÁNEASCA Figyelemre méltó ION COJA úrnak, a Vatra Románeasca or­szágos alelnökének az eseményhez kapcsolódó kommentárja az Ade­­varulban. Mint írja a marosvásár­helyi polgármester-választás nem a románok vereségét vagy a ma­gyarok győzelmét jelenti, bár a­­kadnak olyanok, akik ekképp próbálják beállítani. Mivel— vé­leménye szerint — a funkcióra i­s megfelelőbb ember vitte el a pálmát. Nagy Victor, tévébeli szereplése alapján szavahihető embernek látszik, „un om nor­mal“, ami­­manapság ezen a vi­déken nagy dolog. A cikkíró maga is a Vatra Romaneasca a­­lapító tagja, aki 1990. február­­j­ában lelkesen vett részt váro­sunkban a sportcsarnokbeli nagy­gyűlésen, remélve, hogy e szer­vezetnek döntő szerepe lesz a stabilitás megteremtésében, a­­zonban sajnos, épp Vásárhelyen tért el elveitől, mi több, azok ellen fordult, akik elindították. Így történhetett meg az, hogy „e pillanatban, a Vatra Romaneas­­ca marosvásárhel­yi szervezeté­ben egyetlen alapító tag sem ak­tivál!“ Ami egyebek között azt bizonyítja, hogy „mennyi rosz­­szat tehetnek az országnak ak­kor, amikor a nemzeti tudat a­­lapeszméje középszerű, ambició­zus, gátlástalan törtetők kezére kerü­l. A nemzeti érdek eszmé­jét, amiről annyi szó esett a forradalom utáni időkben, Vá­sárhelyen, éppen azok járatták le, akik annyiszor és olyan hév­vel beszéltek róla a sportcsar­nokban vagy a parlament mik­rofonja előtt. Ezekkel a kiroha­násokkal bebizonyították hozzá­­nemértésüket, erkölcstelenségü­ket, és forradalom utáni gyors érvényesülési vágyukat“. A továbbiakban Coja úr meg­jegyzi, hogy még a szavazatok­­számlálása előtt sírtak egye­sek, hogy milyen kevés román ment el szavazni, majd kifejti: „Ebből is megállapítható, meny­nyi rosszat tett a nemzeti öntu­dat és a Vatra Romaneasca szel­leme, mennyit ártottak a vásár­helyi „líderek" ... akik a csö­mörig kiábrándították a polgá­rokat, eltávolítva őket a VB a­­lapszabályzatába foglalt eszméi­től." Coja úr, levonva a tanulságo­kat, felhívja a figyelmet a buka­resti melldöngető hazafiakra, a­­kik biztatták a marosvásárhe­­y-deket, még jobban elbutítva őket. Az hogy hol sutyiban, hol szégyentelen nyíltsággal kötöttek és bontottak szövetségeket, oda­­ vezetett, hogy az embereknek e­­legük lett belőle, és nem mentek el szavazni. „Isten előtt ezek a vásárhelyiek nem bűnösök. An­nál kevésbé, mivel figyelmesebb számolás esetén kiderülhet, hogy azok között, akik Nagy Victorra szavaztak, nagyon sok a román. Ezeknek baráti jobbomat nyúj­tom. Nagy Victor polgármester úrnak pedig egészséget és sok sikert kívánok" — fejezi be í­­rását Ion Coja úr. Theodor Stolojan eladta mamát (Folytatás az I. oldalról) van. Vagyis, kabaréba illő, ami­vé a kétesztendős Fronthatalom az érdekvédelmet tllesztette. A Front, s a régi­ hatalom e­­gész működésben maradt gépe­zete ugyanis a rombolás metó­dusához folyamodva próbálta meggátolni a politikai és társa­dalmi viszonyok egészséges rend­szerének kialakulását. A lejá­ratás, a hitelrontás volt rendre a hatalomra kapaszkodottak első reakciója, mihelyt tekintélyesebb személyiségek látszottak befo­lyást szerezni a közvélemény különböző rétegeiben. Ez az oka és magyarázata, hogy két és fél évvel a forradalom után, a po­litika és nyomában a szakszer­vezeti érdekvédelem élmezőnye tragikomikus figurák gyülekeze­te. A fokozódó bizalmatlanságot jelzi a választásokon való rész­vétel folyamatos csökkenése. Ennek jellegét és jelentését sem­milyen okoskodó csűrés-csava­­rással sem lehet elkendőzni. Az is tény ugyanakkor, hogy — politikai kultúra, hiányában — a szerveződő pártok, szakszerve­zetek sem tudták kivédeni a ha­talom destruktív lépéseit. Sajnos, jelét sem láthatjuk annak, hogy a politika boszor­kánykonyháján ügyködők felis­mernék történelminek mondható tévedésüket: a közvetlen ha­szonért folytatott romboló tény­kedésükkel valójában saját jö­vőjüket ásták alá! Mert nem­csak a lejárató kampányaik ál­dozatai vesztették el hitelüket, hanem az egész mai hatalom. S ennek a legsajnálatosabb kö­vetkezménye nem az odalett te­kintély. Súlyosabb és veszélye­sebb, hogy most, amikor tény­leges partnerekre (pártokra, szakszervezetekre) lenne szüksé­gük, jobbára politikai pojácákat, tekintély nélküli szakszervezeti vezetőket találnak maguk körül. Hitelképességüket Theodor Sto­lojan téli-tavaszeleji erőfeszíté­sei sem állíthatták helyre. Ezért voltak kénytelenek a minap a Miron Cosma-féle zsarolási ma­nőverhez folyamodni. Tovább o­­dázva a gyülemlő társadalmi fe­szültségek oldására képes igazi partneri viszony kialakításának lehetőségét a politika és az ér­dekvédelem síkján egyaránt. S ahogy az elmúlt két esztendő mérhetetlen kártevéseinek ma sincs gazdája, az ezután követ­kezőknek sem lesz. Ez már így vált szokássá mifelénk. Végül is, úgy érzem, hogy Theodor Stolojan eladta magát a politika ördögének. S az igazi jellemhiba­ akkor tűnik majd e­­lő, amikor ezt azzal fogja ma­gyarázni, hogy másképp nem tehetett. Mert mondhatná (és mond­hatjuk az országnak most legke­vésbé arra van szüksége, hogy meggondolatlan szakszervezeti vezetők revendikatív mozgal­makkal tegyék még zaklatottab­­bá amnovis bonyolult helyzetün­ket. Igaz erre valóban nincs szükség A cél azonban nem szentesítheti az eszközt. Méltat­lan eszköz a célt is meghami­sítja, hiszen nem képes megol­dani az alapkérdést, a köz ér­dekét szolgáló, alkotó együtt­működést. Erre csak a felelős kormányzás és a felelős érdek­védelem alkalmas, de semmi­képpen a zsarolással kikénysze­­rített látszatbéke! Mit kellett volna hát tennie? Veszi a kalapját! Mert, akit a politikai manipuláció polipkarjai magukhoz ölelnek — elveszett ember S mi ott állunk majd újra, bizalmunkra érdemes miniszter­­elnök nélkül! 999999999»9999**_99099«9««999999999«#999«­»ee»9999 Zámehtiy ihta¥­ (1911—1992) CSENDESEN ÉLT, ÚGY IS TÁVOZOTT Szerkesztőségünk ismét egy hűséges jóbaráttal lett szegé­nyebb. Nyolcvanegy éves korá­ban elhunyt Gámentzy Zoltán festőművész, az erdélyi tájak szerelmese. Lélekderítő akva­­relljei, optimizmust sugárzó ké­pei sok-sok otthonban őrzik meg emlékét, emlékeztetnek majd so­káig rokonszenves egyéniségére. Abrudbánya, Nagyenyed, Sepsi­­szentgyörgy és Marosvásárhely voltak értelmes, szép élete leg­fontosabb állomásai, de annyi­felé megfordult festeni, kiállíta­ni, hogy nagyon sok helyen is­merték, kedvelték, nem egy fa­lu lakói számára ő maga volt A FESTŐ Ennél teljesebb elisme­rést nem is akarhatott magának.­ Későre kezdett el festeni, de, annál nagyobb intenzitással dol­gozott, s az alkotás meghozta második fiatalságát. Ez is olyan jótétemény, amire talán csak a művészet képes. Boldog ember volt tehát, utolsó napjaiig azt tehette, amit szeretett. Nagyon sokan fogják­ hiányolni. Festmé­nyei éltetik majd emlékét me­móriánkban. (n. k.)

Next