Népújság, 1992. június (44. évfolyam, 110-126. szám)
1992-06-06 / 110. szám
Bot.dats - wspitwar a polgári szövetség Maros megyei szervezete kiértékelő és választási közgyűlést tart szerdán, június 10-én 17 órai kezdettel a Színiakadémia Stúdió termében, amelyre meghívja minden tagját és szimpatizánsát. A PSZ Maros megyei vezetősége • MEDGYESI EMESE Forráskötete végre megjelent, kapható a boltokban. Az írónő városunk szülötte, Kolozsváron szerzett magyar-francia szakos tanári oklevelet, Székelykeresztúron volt tanár, jelenleg a sziniakadémia tanársegéde. Prózakötetének címe: Pontos idő, ára 154 lej. MILYEN LESZ MEDARD? A hagyományos megfigyelések alapján, június 8-án 40 napra e■lőre jelezhető az időjárás. Nos, mi a hivatalos forráshoz fordultunk. Az Apele Románé RT diszpécser-szolgálatától a következőkről tájékoztattak: Változékony lesz az időjárás, különösen az ország nyugati részén. Sűrűbb esőzések dél-nyugaton várhatók. Megyénkben az elkövetkező napokban szép időre számíthatunk, nyári zápor- esőkkel. A legmagasabb hőmérsékleti értékek 22—28 C fok, a legalacsonyabbak 8—16 C fok között ingadoznak majd. Amint az időjárásjelentésből kitűnik, sok napsütés lesz, de azért ne felejtsük otthon az esőernyőnket sem. Mint azt április 15-i lapszámunkban közöltük, Markó Béla szenátor a Maros Megyei Egészségügyi Igazgatóság által bezáratott szovátai és nyárádszeredai kórházak ügyében, interpellációval fordult az Egészségügyi Minisztériumhoz. Szóvá tette, hogy ez az intézkedés megfosztotta az említett helységek és környékük lakóit az állandó és könnyen hozzáférhető egészségügyi ellátástól. A kérdések arra vonatkoztak, hogy amíg a minisztérium csak azt kérte, hogy a személyzetet csökkentsék, miért számolták fel az említett két egységet, annál is inkább, mivel Nyárádszeredában lehetőség van a kórház helyi alapokból való támogatására. Végezetül az a kérés hangzott el, hogy a minisztérium hatálytalanítsa a Maros Megyei Egészségügyi Igazgatóság döntését, és rendelje el ezen igazgatóság tevékenységének alaposabb elemzését, mivel intézkedéseivel hozzájárul az etnikai feszültség növeléséhez. Dr. Mircea Maiorescu egészségügyi miniszter válasza sajnos nem tükröz valós helyzetismeretet. Ezen kívül azt régi stílusban fogalmazták ,s így a szenátor nemigen tudott mit kezdeni vele. Ezért is fordult újabb levéllel a miniszterhez. .. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a probléma megoldása helyett az Egészségügyi Minisztérium a Maros Megyei Egészségügyi Igazgatóság érveit tolmácsolta, annak a régi szokásnak megfelelően, hogy a reklamáló a reklamált féltől kapja a választ. Pontosabban én azt kértem, hogy az Egészségügyi Minisztérium ellenőrizze a Maros Megyei Egészségügyi Igazgatóság intézkedéseit, ugyanis a lakosság véleménye szerint a dr. Xopris Zeno által vezetett igazgatóság önkényes módon szüntettetett meg bizonyos vidéki egységeket, anélkül, hogy figyelembe vette volna az ágyak kihasználását és a szóban forgó vidéki helységek földrajzi fekvését. A válaszhoz mellékelt kimutatásból világosan kiderül, hogy egyes kórházi részlegek valóban kihasználatlanok, de az is kitűnik, hogy a nyárádszeredai kórház belgyógyászati részlegének kihasználtsága növekedett. Megjegyzem, hogy a nyárádmenti lakosság éppen ennek az egységnek a megőrzéséért tüntetett. A Megyei Egészségügyi Igazgatóság magyarázata, miszerint a nyárádszeredai kórház belgyógyászati részlegén az ágyak kihasználtsága a sok szociális problémával beutalt beteg miatt növekedett, egyáltalán nem meggyőző, ellenkezőleg, a statisztika adatait próbálja megkerülni. . Erre az újabb beadványra Markó Béla szenátorral együtt mi is várjuk a választ. Akárcsak a kérdésben leginkább érdekeltek. .. Desis’dbb szenátori beadvány kórházügyben Sakkfeladványunk A szerző, Slater mondanivalója, hogy egyelőre a világos vezér nem mozdulhat, mert a sötét bástyát kell hogy védje. Vajon mi is a dolog nyitja? VILÁGOS: Ke1, Vb5, gyalogok d6, e6, f6, h5. SÖTÉT: Ke8, Bc6, gyalogok b6 és b7 (összesen 10 báb). A világos indul és a 3. lépésben mattol. Jó szórakozást, A rovatot szerkeszti:. Bors István ,in [ :s3ds[sa.nti A „Kommunizmus pere" vádiratához 1943-ban, a Bukaresti Német Követség kérésére, dr. Alexandra Brke, Ilfov megyei törvényszéki orvos képviselte Romániát abban a nemzetközi bizottságban, amely a Szmolenszk mellett lévő katyni erdőben meggyilkolt 12 ezer lengyel katona ügyében törvényszéki orvostani vizsgálatot folytatott. E bizottság megállapította, hogy a foglyokat 1940 tavaszán végezték ki, még mielőtt a német csapatok elfoglalták volna azon lengyel területet. A bizottság megállapította, hogy a tömegmészárlásért a Szovjetunió felelős, mert a kivégzéseket a hírhedt NKVD, szovjet politikai rendőrség követte el. Ez a tény nagy visszhangot keltett nemzetközi körökben és rossz fényt vetett „a dicsőséges Szovjetunióra“, s ezért maga Sztálin rendelte el az ügy, a Szovjetunió által verbuvált bizottság által való újravizsgálatát, „megállapítva“, hogy a gyilkosságokat a németek követték el, s így próbálták takarni azon NKVD tisztek bűntettét, akik tarkólövéssel (nálunk is közismert módszerrel) végeztek a 12 ezer ártatlan áldozattal. A háború befejezése után a nemzetközi bizottság jegyzőkönyvén szereplő aláírás miatt Birkle doktort a Bukaresti Néptörvényszék „az emberiség ellen elkövetett bűntett“ vádjával (?!) 20 évi kényszermunkára, 10 évi jogvesztésre és teljes vagyonelkobzásra ítélte. Csak az 1964-ben kiadott amnesztia-rendelet révén szabadult, de sajnos utána csak rövid ideig élt, s így nem érhette meg azt az időt, amikor a katyni tömegmészárlást maga a Szovjetunió elismerte és a kommunizmus bűnének tekinti. A LADO felkérte az illetékes hatóságokat, hogy dr. Birkle Alexandru ügyét csatolják a kommunizmus pere vádiratához. Románia országos főügyésze rendkívüli fellebbezést nyújtott be a Bukaresti I. Törvényszék 1948. december 22-én hozott 5648. sz. ítélete ellen, amellyel dr. Birklére súlyos büntetést mértek. A LADO meggyőződését fejezi ki, hogy a „történelmi igazságtétel“ nevében felmentő ítéletet hoznak dr. Birkle ügyében és „post-mortem“ rehabilitálni fogják. SIPOS JÁNOS, LADO-alelnök Ki kinek ártott? (Folytatás az 1. oldalról) marosvásárhelyi választások törvényességét, nem tör pálcát sem az RMDSZ, sem a jelöltje fölött. Ellenben elégedetlen a megfigyelőkkel, akiknek egy részéről kiderült, hogy tulajdonképpen a Vatra Romaneasca, a PUNR és a FSN spionjai, az AROLID álarca mögé rejtőzve. Mindebből azt a következtetést vonta le Augustus Costache, hogy Vásárhelyen csak a felszínen volt nyugalom, mivel a szélsőségesek nem hagyják békésen folyni a dolgokat. Az ADEVARUL szerint a lakosság nagy részét nem érdekelte a politikai akció, ami nagy izgalmat váltott ki a választási iroda tagjai körében, mivel attól féltek hogy csupán a magyarok tesznek eleget állampolgári kötelezettségüknek, ily módon az eredmény az ő javukra dől el. Ezért aztán a „PUNR elhatározta, hogy kifizeti azon ifjak, tanulók utazási költségeit, akik hazajöttek szavazni. Ám ezek száma csekély volt" — jegyezte meg az Adevarul riportere. A ROMANIA LIBERA sablonos tudósításban felsorolja a választási rajtba benevezett jelölteket és pártjaikat, statisztikai adatokat közöl a választásokon résztvevők számáról. Ugyanakkor örül, hogy a város megszabadult a volt polgármestertől, majd befejezésül kételyét fejezi ki abban, hogy a PUNR belenyugszik a vereségbe. „A PUNR saját választókörzetében bukott meg. Marosvásárhelynek magyar polgármestere van és a 25 tanácstagból 14 szinten az RMDSZ-t képviseli. Egyesek azt állítják, hogy ez a vereség lelohasztja a PUNR-t. Én azonban fenntartással fogadom ezt a' kijelentést!" (Mircea Aries) ION COJA: TÖRTETŐK KEZÉN A VATRA ROMÁNEASCA Figyelemre méltó ION COJA úrnak, a Vatra Románeasca országos alelnökének az eseményhez kapcsolódó kommentárja az Adevarulban. Mint írja a marosvásárhelyi polgármester-választás nem a románok vereségét vagy a magyarok győzelmét jelenti, bár akadnak olyanok, akik ekképp próbálják beállítani. Mivel— véleménye szerint — a funkcióra is megfelelőbb ember vitte el a pálmát. Nagy Victor, tévébeli szereplése alapján szavahihető embernek látszik, „un om normal“, amimanapság ezen a vidéken nagy dolog. A cikkíró maga is a Vatra Romaneasca alapító tagja, aki 1990. februárjában lelkesen vett részt városunkban a sportcsarnokbeli nagygyűlésen, remélve, hogy e szervezetnek döntő szerepe lesz a stabilitás megteremtésében, azonban sajnos, épp Vásárhelyen tért el elveitől, mi több, azok ellen fordult, akik elindították. Így történhetett meg az, hogy „e pillanatban, a Vatra Romaneasca marosvásárhelyi szervezetében egyetlen alapító tag sem aktivál!“ Ami egyebek között azt bizonyítja, hogy „mennyi roszszat tehetnek az országnak akkor, amikor a nemzeti tudat alapeszméje középszerű, ambiciózus, gátlástalan törtetők kezére kerül. A nemzeti érdek eszméjét, amiről annyi szó esett a forradalom utáni időkben, Vásárhelyen, éppen azok járatták le, akik annyiszor és olyan hévvel beszéltek róla a sportcsarnokban vagy a parlament mikrofonja előtt. Ezekkel a kirohanásokkal bebizonyították hozzánemértésüket, erkölcstelenségüket, és forradalom utáni gyors érvényesülési vágyukat“. A továbbiakban Coja úr megjegyzi, hogy még a szavazatokszámlálása előtt sírtak egyesek, hogy milyen kevés román ment el szavazni, majd kifejti: „Ebből is megállapítható, menynyi rosszat tett a nemzeti öntudat és a Vatra Romaneasca szelleme, mennyit ártottak a vásárhelyi „líderek" ... akik a csömörig kiábrándították a polgárokat, eltávolítva őket a VB alapszabályzatába foglalt eszméitől." Coja úr, levonva a tanulságokat, felhívja a figyelmet a bukaresti melldöngető hazafiakra, akik biztatták a marosvásárhey-deket, még jobban elbutítva őket. Az hogy hol sutyiban, hol szégyentelen nyíltsággal kötöttek és bontottak szövetségeket, oda vezetett, hogy az embereknek elegük lett belőle, és nem mentek el szavazni. „Isten előtt ezek a vásárhelyiek nem bűnösök. Annál kevésbé, mivel figyelmesebb számolás esetén kiderülhet, hogy azok között, akik Nagy Victorra szavaztak, nagyon sok a román. Ezeknek baráti jobbomat nyújtom. Nagy Victor polgármester úrnak pedig egészséget és sok sikert kívánok" — fejezi be írását Ion Coja úr. Theodor Stolojan eladta mamát (Folytatás az I. oldalról) van. Vagyis, kabaréba illő, amivé a kétesztendős Fronthatalom az érdekvédelmet tllesztette. A Front, s a régi hatalom egész működésben maradt gépezete ugyanis a rombolás metódusához folyamodva próbálta meggátolni a politikai és társadalmi viszonyok egészséges rendszerének kialakulását. A lejáratás, a hitelrontás volt rendre a hatalomra kapaszkodottak első reakciója, mihelyt tekintélyesebb személyiségek látszottak befolyást szerezni a közvélemény különböző rétegeiben. Ez az oka és magyarázata, hogy két és fél évvel a forradalom után, a politika és nyomában a szakszervezeti érdekvédelem élmezőnye tragikomikus figurák gyülekezete. A fokozódó bizalmatlanságot jelzi a választásokon való részvétel folyamatos csökkenése. Ennek jellegét és jelentését semmilyen okoskodó csűrés-csavarással sem lehet elkendőzni. Az is tény ugyanakkor, hogy — politikai kultúra, hiányában — a szerveződő pártok, szakszervezetek sem tudták kivédeni a hatalom destruktív lépéseit. Sajnos, jelét sem láthatjuk annak, hogy a politika boszorkánykonyháján ügyködők felismernék történelminek mondható tévedésüket: a közvetlen haszonért folytatott romboló ténykedésükkel valójában saját jövőjüket ásták alá! Mert nemcsak a lejárató kampányaik áldozatai vesztették el hitelüket, hanem az egész mai hatalom. S ennek a legsajnálatosabb következménye nem az odalett tekintély. Súlyosabb és veszélyesebb, hogy most, amikor tényleges partnerekre (pártokra, szakszervezetekre) lenne szükségük, jobbára politikai pojácákat, tekintély nélküli szakszervezeti vezetőket találnak maguk körül. Hitelképességüket Theodor Stolojan téli-tavaszeleji erőfeszítései sem állíthatták helyre. Ezért voltak kénytelenek a minap a Miron Cosma-féle zsarolási manőverhez folyamodni. Tovább odázva a gyülemlő társadalmi feszültségek oldására képes igazi partneri viszony kialakításának lehetőségét a politika és az érdekvédelem síkján egyaránt. S ahogy az elmúlt két esztendő mérhetetlen kártevéseinek ma sincs gazdája, az ezután következőknek sem lesz. Ez már így vált szokássá mifelénk. Végül is, úgy érzem, hogy Theodor Stolojan eladta magát a politika ördögének. S az igazi jellemhiba akkor tűnik majd elő, amikor ezt azzal fogja magyarázni, hogy másképp nem tehetett. Mert mondhatná (és mondhatjuk az országnak most legkevésbé arra van szüksége, hogy meggondolatlan szakszervezeti vezetők revendikatív mozgalmakkal tegyék még zaklatottabbá amnovis bonyolult helyzetünket. Igaz erre valóban nincs szükség A cél azonban nem szentesítheti az eszközt. Méltatlan eszköz a célt is meghamisítja, hiszen nem képes megoldani az alapkérdést, a köz érdekét szolgáló, alkotó együttműködést. Erre csak a felelős kormányzás és a felelős érdekvédelem alkalmas, de semmiképpen a zsarolással kikényszerített látszatbéke! Mit kellett volna hát tennie? Veszi a kalapját! Mert, akit a politikai manipuláció polipkarjai magukhoz ölelnek — elveszett ember S mi ott állunk majd újra, bizalmunkra érdemes miniszterelnök nélkül! 999999999»9999**_99099«9««999999999«#999«»ee»9999 Zámehtiy ihta¥ (1911—1992) CSENDESEN ÉLT, ÚGY IS TÁVOZOTT Szerkesztőségünk ismét egy hűséges jóbaráttal lett szegényebb. Nyolcvanegy éves korában elhunyt Gámentzy Zoltán festőművész, az erdélyi tájak szerelmese. Lélekderítő akvarelljei, optimizmust sugárzó képei sok-sok otthonban őrzik meg emlékét, emlékeztetnek majd sokáig rokonszenves egyéniségére. Abrudbánya, Nagyenyed, Sepsiszentgyörgy és Marosvásárhely voltak értelmes, szép élete legfontosabb állomásai, de annyifelé megfordult festeni, kiállítani, hogy nagyon sok helyen ismerték, kedvelték, nem egy falu lakói számára ő maga volt A FESTŐ Ennél teljesebb elismerést nem is akarhatott magának. Későre kezdett el festeni, de, annál nagyobb intenzitással dolgozott, s az alkotás meghozta második fiatalságát. Ez is olyan jótétemény, amire talán csak a művészet képes. Boldog ember volt tehát, utolsó napjaiig azt tehette, amit szeretett. Nagyon sokan fogják hiányolni. Festményei éltetik majd emlékét memóriánkban. (n. k.)