Népújság, 1992. szeptember (44. évfolyam, 171-192. szám)

1992-09-01 / 171. szám

A legnagyobb kedvezmény feltételei Amint arról a központi sajtó­ból már értesülhettünk, 63 E­­gyesült Államok-beli kongresszu­si képviselő a napokban nyílt levelet intézett Ion Iliescu el­nökhöz, melyben kifejtik, hogy bizonyos, jól meghatározott fel­tételei vannak annak, hogy Ro­mánia megkapja az annyira ó­­hajtott legnagyobb kereskedelmi kedvezményt. A levél értesíti Románia elnö­két, hogy e kedvezmény odaíté­lésének ügyét, a döntést ezzel kapcsolatban a kongresszus a román parlamenti választások u­­tánra halasztotta. Az amerikai képviselők a levélben kifejtik, hogy nagyon várják azt a na­pot, amikor Románia végleg megszabadul az egyeduralmi tö­re­kvések utolsó maradványaitól. A legnagyobb kereskedelmi ked­vezmény elnyerésének elsődle­ges feltételei: szabad választá­sok, független tömegkommuniká­ciós eszközök, a Román Hírszer­ző Szolgálat polgári ellenőrzése és az emberi jogok, ezen belül a kisebbségi jogok maradékta­lan tiszteletben tartása. Az amerikai képviselők n­agy érdeklődéssel várják a szeptem­beri választást. A helyhatósági választások lebonyolítása, jó me­netele jelentős mértékben hoz­zájárult a román—amerikai kap­csolatok javulásához De az­ a tény, hogy tavasszal elhalasztot­ták a parlamenti választásokat, és az, hogy a választási törvény nem teszi lehetővé a hazai meg­figyelők részvételét, illetve kor­látozza ezek jogait — újra ké­telyeket ébresztett az amerikai kongresszus képviselőiben. A levél szerint a képviselők javulást várnak a független tö­megkommunikációs eszközök vé­delme érdekében, hiszen nem indult be a független tévécsa­torna, s az ellenzéki­­­ságírók zaklatásnak vannak kitéve. A jelenlegi választási kampány i­­dején megkülönböztetett figye­lemmel kísérik az Egyesült Ál­lamokból azt, hogy miként jut­nak hozzá a pártok a tömeg­kommunikációs eszközökhöz, s ezek a médiák részrehajlás nél­kül­ kell tudósítsanak a kam­pányról. A levél külön hangsú­lyozza, hogy a Román Televízió nem vizsgálta felül, s nem vál­toztatta meg a nemzetiségi adá­sok idejének csökkentésével kap­csolatos döntését. Nem k­i­elégí­tő­ek az eredmé­nyek a Román Hírszerző Szol­gálattal kapcsolatban, mely nem került megfelelő civil ellenőrzés alá, és nyilvánvaló a mai RHSZ és a­ volt Szekuritáté kapcsola­ta. A levél aláírói jó néven ven­nék, ha a román kormány el­határolná magát az RHSZ által támogatott szélsőséges szerve­zetektől, mint a magyarellenes Vatra Romaneasca és az anti­szemita Románia Mare, Europa és más kiadványok. Az amerikai képviselők levele bőven kitér az emberi, és ezen belül a nemzetiségi jogokra. Hi­vatkozik a Hargita és Kovászna megyei prefektusok indokolatlan leváltásának ügyére, valamint Gheorghe Funar, Kolozsvár pol­gármestere magyarellenes intéz­kedéseire, a kétnyelvű feliratok betiltására, a Brassai Sámuel líceum igazgatójának leváltásá­ra, a MADISZ és a KORUNK kilakoltatására tett kísérletekre, és szóvá teszi a Bolyai Egyetem beindításának szükségességét. A kongresszusi képviselők sze­rint Romániában megtorpantak a demokratikus átalakulások. Mindezek a tények oda vezettek, hogy az amerikai kongresszus elhalasztotta a legnagyobb ked­vezmény odaítélését Romániá­nak. A rózsa a lovát ugratja Sepsiszentgyörgyön lovasisko­la indul — hallom a rádióban Mikor és hol indul majd rózsa­­sándorképző tanfolyam? Ugyebár a szemöldökünket eléggé gyak­ran szoktuk összevonni az utób­bi időben. A többi már csak kismiska._ « Az agrárpárt elnöke kérte Konstanca és Tulcea megyék katasztrófasújtotta vidékké való nyilvánítását, a szárazságra hi­vatkozva. Szerintem Konstanca inkább Iliescu-sújtotta megyévé lépett elő a napokban. Az RNEP­ választási videoklip­­jében, a Phoenix-féle „Andris Popa“-slágerrel megspékelve, be­mutatták a nép legegyszerűbb fiát, a mezőn szorgoskodó­­nára­­marosi bácsit. Kaszálás közepet­te oly mértékben megzavarták őt, hogy összekuszálta gondolat­fonalait: hol az államtól­ kapta a büszkén viselt bakaruhát, hol a saját gúnyáiban viselte a fegy­vert. Ez mind megbocsátható: az öreg bácsi esze nem vághat a tévénéző kénye-kedve szerint. De hogy ne hallott volna Kolozs­vár elnökjelölt polgármesteréről? A tévéfelvétel forgatói nem vi­lágosították fel interjúalanyukat filmezés előtt? Már nem divat a kartonlapra felírt válaszok el­puffogtatása? Még kultúrberkek­­ben sem? A demokrata frontosok soha nem beszélnek szabadon? Nem is olyan nehéz elmondani fejből azt, hogy az állam hivatalos nyelve a román s ellenezni fog­ják továbbra is a többnyelvűsé­get az igazságszolgáltatásban, hi­vatalokban s egyebütt. Tolmá­csokat sehol a világon nem al­kalmaznak. (Igazuk van fé­­dészen és uraimnak, csak hát másutt az illetékesek majdhogy­nem anyanyelvi szinten beszélik az együttlakók nyelvét). Ezt a típus­szöveget pedig hát két és fél éve dörgik megállás nélkül (ez a vesszőparipájuk), s még­sem tanulták meg? Mi már be­téve tudjuk. Pedig iskolásko­ruk­ban hogy fújták a kommu­nista pártot dicsérő verseket­. Ugyanaz a frontos úr emlegeti, hogy megengedhetetlen állapotok uralkodnak mifelénk: egy tanár fizetése kisebb egy takarítónő javadalmazásánál. Kérdem: je­lenleg ki „uralkodik“? Kinek köszönhetőek az áldatlan állapo­tok? A kép tiszta: hát. .. a FDSN. S akkor ki hisz nekik? Ugyancsak a. . FDSN! STRACULA ATTILA WiSPUJSAK - I OLDalf Haldoklik a hazai tudományos kutatás Az agonizáló romániai­­ tudo­mányos kutatás pulzusa egyre erőtlenebbül dobog — olvashat­juk abban az ankétban, amely­ben a Románia libera újságíró­ja, Petre Jurie térképezi fel az elméleti és az alkalmazott ku­tatás hazai helyzetét. Ez a fel­mérés adta az ötletet, hogy szemügyre vegyük a municípiu­­munkban működő kutatóintéze­tek helyzetét is. Ezt megelőzően azonban az általános észrevéte­leket próbáljuk meg az említett felmérés alapján összefoglalni. A gazdasági életben jelentke­ző zűrzavar nem kímélte a tu­dományos kutatást sem. Az a­­gonizáló hazai kutatóintézetek az értékek termelése helyett a túlélés lehetőségeinek keresésé­vel töltik idejüket. A gaz­dasági élet esze és szíve helyett a tudományos kutatással foglal­kozókra egyre inkább az élős­ködő szerepét próbálják rákény­szeríteni. Az alkalmazott kuta­tás által kínált eredményeket nem tudják átvenni az egyre nagyobb pénzügyi válságban le­vő, a csőd szélén álló hazai vál­lalatok. Mivel a mai napig sem készült egy átfogó program, egy hosszútávú pontos­­ elképzelés a román gazdaság átalakításának lehetőségeiről — állítja dr. Do­­ru Palade, a fővárosi Finomme­chanikai Kutatóintézet igazgató­ja a kutatók úgy érzik, hogy a peremre kerültek, nincsen szükség rájuk. Helyzetüknek egyáltalán nem kedvezett, hogy a kutatóintézetek 90 százalékát kereskedelmi társaságokká ala­kították át. Pedig az azonnali profitszerzés nem lehet jellemző ezekre az intézetekre. Ellenpél­daként Japán említhető, ahol már ma egészen pontosan tud­ják, hogy mi fog történni az el­következő 10—15 évben az e­­lektronikában. A vegyesvállalatok létrejötte természetszerűleg oda vezetett, hogy a külföldi cégek a saját technológiájukat hozzák, ami egyre inkább növeli az érdekte­lenséget a román kutatás ered­ményei iránt. Nagy, nehézséget jelent, hogy az új román termékeket, tech­nológiákat nem lehet a gyakor­latban alkalmazni, mivel a ro­mán vállalatok pénzügyileg o­­lyan helyzetben vannak, hogy nem képesek egy-egy új termék gyártásának az előkészítésére. Példaként a Csíkszeredai trak­torgyár említhető, ahol anyagiak hiányában nem tudják beindí­tani a mezőgazdászok által oly­annyira igényelt 20 lóerős trak­tor gyártását, annak ellenére, hogy a kutatók már kidolgozták a prototípust, ami hamar elavul. Szemben a külföldi gyakorlattal, ahol a termelés értékének 20 százalékát tudományos kutatás­ra fordítják, hazai viszonylatban ez minndössze öt százalék. Dr. Doru Palade igazgató sze­rint a megoldás a munkaterme­lékenység növelésével, a fölösleges személyzet elbocsátásával, a nem produktív és meg nem menthető ipari egységek minél hamarabb történő felszámolásával képzel­hető el. A kormánynak pedig cselekvően fel kellene vállalnia a tulajdonos szerepét. A kutatóintézetek helyzetét megnehezíti, hogy a legtöbbjük­nek nagy adósság nyomja a vál­lát. Mivel a kutatómunka hosz­­szúlejáratú tevékenység, a szak­intézeteknek állandó jelleggel kölcsönökre lenne szükségük, a­­mit az 1992-es áprilisi, a kama­tok emelésére vonatkozó rende­let lehetetlenné tesz. A tudo­mányos kutatók szemszögéből törvénytelen egyoldalú intézke­désről van szó, ami megfojtja a hazai tudományos kutatást. E­­gyes intézetek ily módon már kénytelenek voltak beszüntetni tevékenységüket. A tudományos kutatást kedvezményes, azaz legtöbb 15 százalékos kamatok­kal lehetne támogatni, annál is inkább, mert ezek összege or­szágos viszonylatban nem halad­ná túl a kétmilliárd lejt. U­­gyanakkor a kormány és a par­lament nagyobb figyelmet kel­lene hogy szenteljen ennek a területnek addig, amíg nem ké­ső. Idézzük végül dr. Alexandra Dutu professzor, a Román Aka­démia dél-kelet-európai kutató­­intézete igazgatójának a vélemé­nyét, aki nehezményezi, hogy megrovásban részesítik mindazo­kat, akik a Soros Alapítvány ál­tal felkínált egyetlen lehetőséget igénybe veszik. A professzor így fogalmaz: a tudományos kuta­tás feladata lenne egyre maga­sabbra emelni a szellemi élet mércéjét, hogy kijuthassunk ab­ból a társadalmi légkörből, a­­melyet a lozinkagyártók és a fa­nyelv propagandistái tartanak fenn mesterségesen. A humán és társadalomtudo­mányok területén folyó kutatás egyik célja az ifjúság és a köz­vélemény formálása, egy reális kép kialakítása Romániáról. Je­lenleg azonban, aheh­et, hogy támogatnák ezt a fajta kutató­munkát, új kormányszerveket hoztak létre, amelyeknek nem fog sikerülni a Romániáról al­kotott külföldi vélemény meg­változtatása. A mi társadal­munkban sajnos még egyáltalán nem vált világossá, hogy az i­­gazi értelmiség jelenléte a de­mokrácia alapfeltétele. Éppen ezért a humán tudomány terü­letén végzendő tudományos munka feladata lesz feloldani a hamis mítoszokat, a marxista gondolkodást, amelyek feje te­tejére állították a kultúrát. Összeállította: BODOLAI GYÖNGYI e­gy Ughu másaiba Vannak, híres mosolyok. A leghíresebb Mona Lisa mosolya. Erről a mosolyról könyvtárnyi tanulmányt, elmélkedést írtak. Tudósok, írók és műkedvelők ku­tatták a titokzatos mosoly titkát. Titokzatos mosolya van Iliescu elnöknek is! Az egész világ előtt titok, hogy miért mosolyog. Mo­solyának nem találván okát, e­­gyesek feltételezik, hogy az ta­lán nem is mosoly, hanem kí­nos vigyor. Egészen más jellegű Rosiianu úr mosolya. Kaján mosoly. Ró­kamosoly. Hogy láttam-e mosoly­gó rókát? Sokat. A bábszínház­ban! Bábos koromban sok rókás darabot rendeztem. Sőt, írtam is (Pl. ,,Kacor király.“) Rosiianu megjelenik a képernyőn s kajá­nul szemünkbe mosolyog, nekünk, a kétmilliónak (nem hiszek a népszámlálásnak!): mindjárt rág­ni fogjátok az öklötöket! S tény­leg előszed valahonnan egy ég­bekiáltó disznóságot és mi tény­leg rágjuk az öklünket! Mit tehetünk? Sok mindent! Kimehetünk az utcára s kiált­hatjuk, hogy abeug Rossianu! Használ? Nem hiszem! Van en­nél jobb is! A szemébe mond­juk a véleményünket! Egyenesen: Bátran Bármilyen gorombaságot hozzávághatunk, különösen ha nincs más a szobában, aki meg­­botránkozzék! A képernyőt le­hetőleg ne köpjük le, hanem szidjuk mint a bokrot, Rostianut! Jó módszer. Kipróbáltam! Ha valaki disznóságot csinál a for­galomban, mindent rámondok, ami eszembe­­jut. A feleségem figyelmeztet: — Hagyd abba! Úgyse hallja! — Tudom. — S akkor mért csinálod? — Magamért! Pukkadjon meg ő! _................ n­. a. A nagy átverés Nem tudom, kell-e mondanom, de olyan ez az ország, mint va­lami nagy-nagy szemétrakás. El­kedvetlenítő látvány. Ide hordja a mocskát fél Európa. . Mintha nekünk nem lenne elegendő, a­­lig látszunk ki belőle, s jósze­rével fogalmunk sincs arról, hova rejtsük, mit kezdjünk vele. Végtére felháborodhatnék, hogy miért van ez így, de bizo­nyára unalmas lenne. Vagy in­kább szánalmas. Minek annyi­szor felemlegetni? ... Csakhogy naponta kiderülnek újabb gaz­emberkedések, naponta belebot­lanak ijedt emberek itt is, ott is több ezer tonnányi hulladék­ba. Fertőzik a vizet, földet, le­vegőt, mindent, ami életünk e­­leme. Nekem csak az a furcsa, hogy most kapunk a fejünkhöz, amikor már nyakig benne va­gyunk a slamasztikában. A minap Botosanban elné­multak a telefonok, a műszerek egyszerűen felmondták a szol­gálatot, mert a környéken hir­telen megemelkedett (s nem kis mértékben) a radioaktív sugár­zás. Szakértők véleménye, hogy az áldatlan állapot előidézője negyven tonna mérgező vegyi­anyag. Ami sajna, az égvilágon semmire nem használható, de azért ott tárolják hónapok óta egy áruraktár udvarán rozsda­marta hordókban. Ahogy ilyen­kor történni szokott, gazdája nincs (elnyelte a korrupció), nem kell senkinek, nem tudják, ki hozta, honnan, s mi célból. Aki tudja, nem mondja vagy leta­gadja. .. Szeben mellett egy fa­lu határában elpusztult a krump­litermés, mert a rovarirtószer­nek vásárolt folyadék nem az volt, s csak akkor vették észre, amikor az eső elmosta a földe­ken. .Szélhámosok átverték az e­­gész falut. És átverik az egész országot... Csíkszeredában a Comat Hargita cég kétezer ton­na galvanikus iszapot szándék­szik elásni valahol a hegyek­ben. Mintha ennél ártatlanabb, de fontosabb dolog nem lenne a világon. A magyar—német vál­lalkozás tetemes márkában és forintban fizetné az akciót. Mert a szerződésben a veszélyes hul­ladék sürgős megsemmisítése szerepel. Tévedés lenne azt hinni,­­ hogy a civilizált nyugaton csak finom úriemberek laknak, akik csupa jót akarnak mindenkinek. Fe­nét! Ahonnan a legtöbb ipari hulladék és egészségre káros ve­gyianyag érkezett hozzánk, a német állam, óriási pénzeket ál­doznak arra, hogy mindazokat ott helyben hatástalanítsák. A pénz kézen-közön eltűnik, de nyoma vész a hulladéknak is. Valahol a határokon túl aztán előkerül. Folyóparton, erdőszé­­len, réteken, külvárosban, gyá­rak udvarán. Csak úgy ott te­rem. Ahol emberek élnek. És lehetőleg szegényebbek. Néme­lyik szállítmány segélyként ér­kezik, némelyik egészen más rendeltetéssel. A kísérő papíro­kon legalábbis ez áll. Kigondol­ták jól. S ahogy lenni szokott: ajándék lónak nem nézik a tó­, gát. Persze, ez a látszat. Az é­­remnek van másik oldala. Eb­ben a szélhámosságban sokan benne vannak. Benne kellett le­gyenek. Makacsul kit:i'-'ok mel­lette — bármit mond a hivata­losság —, hogy a kisstílű csa­lók mellett statisztáltak még mások is. Sokkal rafináltabbak. Akik fizetség ellenében szemér­metlenül behunyták szemüket, amikor kellott. Akik tudják, hogy mi az igazság, de szint vallani sosem fognak. Ez biztos. Inkább gondosan meg­ éleszte­nek. Ha már a botrány ekkora. Úgy tesznek, mintha megkísé­relnék a lehetetlent. Ezután már a házikon feltartóztatnak min­den szállítmányt. Mindent, ami gyanús vagy nem gyanús, át­vizsgálnak tüzetesen. S Ja má­sért nem, legalább bonyolítják PA KOT FI I Öl* (Folytatás a 7. oldalon)

Next