Népújság, 1992. december (44. évfolyam, 236-251. szám)

1992-12-01 / 236. szám

Hallottuk, -­ December 4-én árverezik a lasi szállodát. Kikiáltási ár millió lej. Aki többet fizet a­­lesz. • Rövidesen le kell álljon a cukorgyár, mert 2 milliárd lejre raktáron a cukor, nem kell 180,50 lejért. • A gumiabroncsgyár dolgozói 100 lejért kapnak kétfogásos e­­bédet saját kantinjukban. • A polgármesteri hivatal mellett egy többszintes sarok­épület van készülőben. Sütőipa­ri egységet, bemutató üzletet, kis vendéglőt foglal majd magába. Közel 100 millióba kerül. • Nincs magyar líceum, egyet­len XI. osztály van. Tanári gárda létezik, gyerek is lenne, ha a szülök oda íratnák őket. • Külföldi beruházók érdek­lődnek. A konstancai Toshiba cég egy benzinkút és szerviz é­pítésében érdekelt. Egy osztrák cég fodrászüzletet, manikür-pe­­dikür szalont építene. A város­gazdák szerint a tervek életre­­keltésére még várni kell. • Hosszas szünet után a ma­rosvásárhelyi színház Ludason vendégszerepelt. „Az ördög nem alszik“ című vígjátékot mutatták be. Az oldalt szerkesztette: MEZEY SAROLTA RMDSZ-hírek .Előadássorozat kezdődik Géczi Ilonától, a ludasi RMDSZ titkárától tudtuk meg, mi új­ság a szervezet házatáján. — A szervezet nem dicsekedhet. Nagy az érdektelenség, főleg a fiatalok körében. Sajnos a helybeli értelmiség is passzív. A tagság abból áll számukra, hogy kifizetik a tagdíjat. Valahogy megpróbál­juk felrázni a magyarságot, a lakosság egyharmadát. Szeretném felhívni a ludasiak figyelmét, hogy ezután minden hónap első keddjén előadást tart Szekeres Adél történelem tanárnő. Az előadássorozat gyűjtőcíme: A magyarság története. Első alka­lommal kivételesen szerdán, december másodikén lesz a rendez­vény. Dr. Sepsi Lajos, RMDSZ-elnök halála után Szekeres Kálmán került a választmány élére. Alelnökök Andrási Árpád és Major István. Katona Sándor a megyei RMDSZ-nél képviseli a szervezetet. A magyar nyelvű oktatás ügyében Az öt városi RMDSZ-taná­csos, Máté András, Katona Sán­dor, Major István, György Ár­pád és Menyei József felvetet­ték a tanácsülésen a ludasi ár­vaházban folyó magyar oktatás megszűnését. Az igazgató Olar­u­b­an azzal indokolta ezt, hogy nincs elég magyar nevű gyerek. Pedig volna. Egy csoportba elég 8—12. A hároméves gyerekek a ma­rosvásárhelyi árvaházból érkez­nek. Sok csak magyarul tud a cigányok közül is. Mégsem en­gedélyezik a magyar oktatást. Az igazgató másik érve, hogy sem a szülők, sem a gyámok nem kérték hivatalosan a ma­gyar tanítást. Hogy kérjék, hi­szen árva gyerekekről van szó? Végül pedig az állam eltartottai, beszéljenek az állam nyelvén. Arra nem hivatkozhatott, hogy nincs óvónő. Mert van, verseny­­vizsgával jutott be. Búcsú Sepsi doktortól Ludason született, Enyeden végezte a tanítóképzőt, aztán mégis orvos lett. Kitűnő sebész. Harminc évig állt a ludasiak és a kör­nyékbeliek szolgálatában. Harmincéves pályafutása során keze alatt senki sem halt meg. Szerette az embereket és szeretett segíteni a szenvedőkön. Mindig készenlétben állt. Éjjel-nappal, télen-nyáron a hippokrateszi eskü vezérelte. Hitt abban, hogy munkája, a gyógyítás, több mint hivatás. Ezért szerették, becsülték az emberek. Tisztelték benne az orvost, de főként az embert. Tudta, hogy beteg, mégis operált. Utolsó műtétje után őt is kórházba szállították, s rövid szenvedés után megpihent. Halálával nagy veszteség érte a ludasi sebészgárdát, amelyet hosszú é­léig vezetett. És veszteség érte a ludasi magyarságot, amelyre össze­kovácsolásán, megmaradásán fáradozott. Dr. Sepsi Lajosra kegyelettel emlékeznek a ludasiak. MOST IS SZEGÉNYES A PIAC Ottjártunkkor egy pár termelő állingált kevéske áruja mellett. Vásárló nem volt. Az árusok csak azért jönnek ki — mond­ják —, mert pótolni kell a szű­kösen mért kollektív nyugdíjat. Szegényes a felhozatal, az áru drága. A paszuly 110 lej kilón­ként, a fokhagymáért 35-40 lejt kérnek fejenként. A krumpli 70 lej, 5-6 szál gyökérzöldség 50. Volt szalonna és zsír kilója 400 lej. A puliszkalisztért 90 lejt kértek. Kétliteres üvegben a csa­­lamádé 300, egy kis üveg za­­kuszka 150, a szederdzsem 200 lej. Van még apró birs 60-ért, torma 50-ért. Ha van, nagyritkán a tojás 50 lej. A helyzet silány, de kilábalunk Korodi Zoltán, a ROMVELO gumiabroncsgyár­tó vállalat kereskedelmi igazgatója tájékoztatott az egység jelenlegi helyzetéről. Nem fogy az áru, a gyárban felbomlott az egyensúly. Az árakat e­­m­eltük, s amíg a kereskedelemnek vannak kész­letei, addig nincs rendelés. Szokott dolog, hogy árnövekedés után 2—3 hónapig nincs eladás. A másik nehézség abból adódik, hogy sokat áll a pénz a licitnél. Mit jelent ez? Az import­export cég, a ROMTYRE & RUBBER váltja a fejüket valutára. A bankok lassan dolgoznak, gya­korta nincs elég valutájuk. Márpedig 1 tonna ter­mészetes kaucsuk ára 900—1000 dollár között van. Másrészt sok megrendelő nem fizet. Leszállítot­ták nekik az árut, a pénz sehol. S emiatt is visszaesett a termelés a gumiabroncsgyártó részlegen és fémmegmunkáló részlegen egyaránt. Eddig évente 1,5 millió darab abroncs készült, most 3 100 000 darabot gyártanak, de ezt is alig tudják eladni. Az újrafutózó részleg teljesen leállt. Ez az­zal magyarázható, hogy külföldről sok használt gumi érkezik, ezekkel kell felvenni a versenyt. Régebben törvény szabályozta a használt gumik leadását. Most ez megszűnt, nincs mit újrafutóz­­ni. A fémmegmunkáló részlegen rossz vállalko­zásba kezdtek. Meg is ütötték a bokájukat. Me­zőgazdasági gépekhez kisméretű peremet gyártot­tak (ehhez persze tömlőt, abroncsot is). Azonban a partner, a bukaresti Semanátoarea és a Titan nem tudta kivitelezni a tervet, s a vállalkozás be­fulladt. A cégnek mai napig 20 millió lejjel tar­toznak. A folyamatos termeléscsökkenés ellenére az 1200 alkalmazottból csak 110-et bocsátottak el, a többinek próbálnak fizetést biztosítani. Az áldatlan helyzetből való kievickélésre kül­földi cégekkel próbáltak együttműködni. A ma­gyarországi ROBIX céggel befulladt az együttmű­ködés. Ők is csödött mondtak. ami jól sikerült: szeméttáróló konténereket a németeknek, az ola­szoknak pedig lábtörlőt gyártanak. Egy szett ára 3,5 dollár. Újabban a budapesti TAURUS-szal vet­ték fel a kapcsolatot. És végül termékeik új ára: a kerékpárabroncs 1100, tömlő 400; a motorkerékpárabroncs 4000, töm­lő 1000 lej; a Dacia tömlő 1800, az 1100x20-as kamdontömlő 5000­ lejbe kerül. Nfc PulSiCG - 8. ©ED^1. A polgármester derűlátó... A marosludasi polgármesterrel Marian Emillel, most, a tél be­állta előtt beszélgetünk arról, hogy milyen gondokkal küszkö­dik a városi adminisztráció, milyen megoldatlan problémák­kal kell megbirkóznunk. Meleg víz és fűtés — Elsőként a tömbházlakókat érintő, immár a legtöbb város­ban krónikussá váló gyenge fű­tésről, valamint a hideg- és melegvíz-ellátásról kérdezzük.­­ A hivatal felkészült arra, hogy problémák lesznek, de ere­jéhez mérten próbálja jó irány­ba befolyásolni a szolgáltatást Azonban jelenleg a városban létező három hőközpont ka­pacitása nem elegendő ahhoz, hogy a négy — Állomás­ téri, a Cukorgyári, Arizona és Balta — lakótelep tömbházlakásaiba folyamatosan meleg vizet bizto­sítsanak. E hőközpontokat sok­kal kevesebb lakás ellátására tervezték, de időközben még építettek tömbházakat. Ezért hetente csak háromszor tud­nak meleg vizet pumpálni a ve­zetékekbe. Ez még nem azt je­lenti, hogy a felső emeletekig felér a víz. A felszerelések, be­rendezések annyira régiek, hogy kellő nyomást nem lehet elérni, így a 3-4. emeletieknek csak a bosszankodás jut Hideg víz állandó jelleggel van. A fűtésre nincs panasz. A lakásokban 18-20 fokot is elér a hőmérséklet. A lakosság magas összegű számlákat fizet. Túl borsosnak találják az árakat, jogosan, hi­szen nem kapják meg azt, ami­ért fizetnek. Felmerült a vízórák felszerelésének óhaja, de ez gya­korlatilag megoldhatatlan. Mé­gis ez lenne az egyetlen mód arra, hogy lépcsőházanként tud­ják, mennyit fogyasztottak. De még mindig nem lesz nyilván­való, hogy melyik család meny­nyit fogyasztott. A melegvíz-szolgáltatással kap­csolatban folyton csörögnek a telefonok, de amíg műszaki a­­kadályok vannak, képtelenek vagyunk segíteni. A hőközpon­tok kibővítésére egyelőre anyagi nehézségek miatt nem került sor. Tavaly 50 millió lejjel ren­delkezett a hivatal, idénre csu­pán 34 millió volt erre. Ez az összeg jórészt a Lakás- és Köz­séggazdálkodási önálló Egység­nek megy, a többi a város tisz­tántartására stb. fogy el. Ez a pénz nagyon kevés. Rossz a kenyér — A megyében több helyen jegyre adják az ártámogatott kenyeret, mi a helyzet Ludason? — Mi nem porciózunk. Azon­ban napi 14 tonna kenyér kel el. Miért? Azért mert a kör­nyékbeli megyékből is idejönnek vásárolni. Emiatt néha kiesés van az ellátásban. A legnagyobb fájdalmunk, hogy pl. a maros­vásárhelyi kenyérhez képest a miénk gyenge. A sütőipari egy­ség főnöke, Ardeleanu Gheorghe azzal indokolja ezt, hogy a liszt, amit Dicsőszentmártonból ka­punk, nem jó minőségű. Nem megfelelő az élesztő sem. De úgy gondolom, hogy ha szív­ügyük lenne a kenyér minősége, akkor lehetne segíteni a hely­zeten. Legalább azzal, hogy job­ban megsütik, ha a liszt bar­na is. 80 százalék idegen — Drágult a benzin, van be­lőle Ludason? — Benzinhiányról nem be­szélhetünk, de sor állandó jel­leggel van. Egyetlen kútunknál többnyire a Kolozs, Fehér, Besz­terce megyeiek állnak. A sor­­banállók 80—85 százaléka „ide­gen“. Nem hozhatunk intézke­dést arra, hogy őket nem szol­gáljuk ki, ezt nem engedhetjük meg magunknak, azonban arra gondoltunk, hogy két sorba kel­lene állítani a kocsikat. Egybe a ludasiakat, másikba az idege­neket. Boca Luca, a COMPETROL itteni vezetője egy kutat tervez, amelyet tavaszig megnyitnának. Ez kizárólag a ludasiaké lenne. Mi kerül a kamrákba? — Ami az ellátást illeti, ho­gyan készült fel a város a télre? — Lévén, hogy Ludas és kör­nyéke mezőgazdasági zóna, az emberek nagy része megtermeli a télirevalót. A város 40 száza­léka tömbházlakó, nincs min­denkinek földje. Rájuk is gon­doltunk. Eltettünk 130 tonna krumplit, 100 tonna almát és nagymennyiségű zöldséget sóz­tunk el savanyúságnak. A zöldségtermelés az utóbbi két évben megcsappant. A há­rom farm közül kettő megszűnt, maradt a maroskecei árnu farm­ja. Innen származik a zöldségek nagy része, ami elég a város el­látásához. — A cukor, olaj fejadag ki­osztásával hogy állnak? — Olajjal egy hónapra va­gyunk elmaradva, a cukorral napirenden vagyunk. Szégyen lenne, ha hátralékosak lennénk, hiszen itt a cukorgyár. Miért jönnek az emberek? — A szerdai napon fogadja a polgármester a város lakóit. Mi­lyen ügyben fordulnak Önhöz? — Legtöbben földügyben. Sok a megoldatlan kérés, de ezt a földtörvény tökéletlenségével magyarázom. Ezt a törvényt nem fejjel alkották, a gyakorlati al­kalmazása sok esetben lehetet­len, és a tulajdonosok ellen irá­nyul. Sokszor számunkra sem kielégítő a válaszunk. Nem te­hetünk egyebet, a törvényt al­kalmazzuk. Aztán lakásigényléssel és szo­ciális, munkanélküliségi gondok­kal keresnek meg. Jelenleg 200 lakáskérés áll megoldatlanul. 1990 óta egyetlen lakást sem építettek. Munkalehetőségre nem nagyon van­ kilátás. — A polgármester elégedett-e saját munkájával? — Sajnos, az én munkám há­látlan, nem adhat okot az elé­gedettségre, mert az emberek kérését objektív okok miatt nem teljesíthetem. — Tervei? — Legközelebbi az, hogy de­cember folyamán valamennyi gazdasági egység vezetőjével szeretnék kötetlen beszélgetést folytatni egy baráti találkozó alkalmával. Hogy mindenki el­mondhassa, melyek a gondjai, milyen ötletei vannak valameny­­nyiünk javára. Én a jövőre néz­ve derűlátó vagyok, annak elle­nére, hogy a lakosság arcáról nap mint nap leolvasom az el­keseredést. Bízom abban, hogy jobb napjaink is lesznek. ... a polgárok kevésbé i

Next