Népújság, 1993. január (45. évfolyam, 1-20. szám)
1993-01-05 / 1. szám
2 OLDALON SPOTSAG JANUÁR 5., KEDD A Nap kel 7 óra 52 perckor,, lenyugszik 16 óra 50 perckor. Az év 5. napja, hátravan 360. Ma SIMON, holnap BOLDIZSÁR napja. SIMON: A héber Simeon (meghallgattatás) görög Szimón formájából alakult latin Simon magyaros olvasata. BOLDIZSÁR: A Balthasar magyaros olvasatából alakult. ■N I ■■ I Ml I Ml I Hi I ■■ I ■■ I MB I ■■ I ■■ I MB I BHI OB I ■■ I ■■ I M I ■■ I ■■ I HI I EO I m I ■■ I M I ■ | » a A NAP HÍRE! a A NAP HÍREI a A parlament dönt Az új adózási rendszer, a hozzáadott érték adó (HÉA) bevezetése a pénzügyi reform lényeges összetevője — jelentették ki a pénzügyminisztérium illetékesei. Hozzátették, hogy a HÉA be nem vezetése 1993 január 1-től nem jelenti, hogy lemondanak róla vagy elhalasztják ennek alkalmazását, hanem minél alaposabban előkészítik a talajt kihatásainak felkutatása, valamint az export és a beruházások ösztönzése révén. Alkalmazásának időpontját a parlament fogja eldönteni az idevágó dokumentum megvitatása és elfogadása nyomán. Nem drágul A Tudor-beli autóbuszjegy-árudánál január 4-én reggel nem lehetett bérletet vásárolni januárra, mivel nem volt. Ebből sokan arra következtettek, hogy újabb drágulás következik, ezért nincsenek nyomtatványok. Felhívtuk a Helyi Közszállítási ÖV igazgatóságát, ahonnan megtudtuk, hogy januárra az autóbuszbérletek ára nem változik. Mint mondották, valószínű a Tudorban azért nincs, mert a kasszásnők nem vettek ki nyomtatványokat a vállalati pénztárból. Hahotázzunk! Január 6-án, szerdán, este 6 órakor a Szakszervezetek Házának előadótermében a HAHOTA társulat WOODY ALLEN: JÁTSZD ÚJRA, SAM! című vígjátékát adja elő. Jegyek előadás előtt a helyszínen. Nem rémhír, igaz! Mármint az, amiről a jól tájékozottak egy ideje pusmognak: az új évben megemelnek bizonyos adókat és illetékeket. Már tegnap reggel megkezdődött a helyi tanácsok adóhivatalának ostroma, tudniillik sokan szerették volna mielőbb, még a régi szinten rendezni az állammal szembeni tartozásukat. Ez aligha sikerült nekik, mert a hivatalnokokat csendben leértesítették az illetékesek, miszerint mostantól 30 százalékkal többet kell fizetni az épületek és 40 százalékkal a gépkocsik adójaként. A biztosítás értéke mindkét kategóriánál változatlan maradt. Egyelőre. Az év legjobb sportolói Maros megyében egyelőre ismeretlenek és azok is maradnak január 11-ig, amikor a Marosvásárhelyi Rádió román nyelvű műsorában köztik a rangsort az „érintettek“ jelenlétében. Évzárás újabb 15 éremmel A Marosvásárhelyi Sportiskola legeredményesebb szakosztálya, az úszószekció, ismét egy tucatnál is több éremmel tért haza 1992. utolsó versenyéről, melyet Bakóban rendeztek. Az öt első helyezésből Coro Daria és Farkas Kinga kettőt-kettőt szerzett, míg a 4 x 100-as vegyesváltó egyet. Ebben Coros és Farkas mellett helyet kaptak még ötvös Claudia és Molnár Emese, ötvös Claudia háromszor érkezett be másodiknak és egyszer harmadiknak, Mátéi Flavius egyszer lett ezüstérmes és egyszer bronzérmes. Gheorghe Radu egyszer került a dobogó harmadik fokára. A Sava Gheorghe Mátéi és Pető Zoltán felállítású vegyesváltó a második lett, akárcsak a lányoké, akik 4x100 m gyorsúszásban másodikoknak érkeztek célba, míg a 4x200- on harmadikoknak értek be. A dollár vétel- és eladási árfolyama Marosvásárhelyen, január 4-én Kezelési díj Váltóegység %-ban VEVE BCR 460 469 1 10 BASA 469 469 — 10 GRAND INTERFORUM 469 469 +10 25 CAMBIO 469,2 469,2 +15 39 A decemiber 29-i számunkban megjelent Kilábalni a rendetlenségből című cikkben olvasható Habermas-idézet helyesen így olvasandó: „Az európai államközösség egybenövése, és az 1993-ban életbe lépő valutaunió cezúrája...“ Új esztendő a mezügazdaságban Az év új, a mezőgazdasági gondok a régiek. Sajnos, nagyon régiek. Ha egy kissé mélyebben belegondolunk a történelembe, akkor a második világháborúig kell „visszalépnünk“. Emlékezzünk csak, annak következményeként, két világnézet alakult ki. Egyik oldalon maradt a magántulajdonon alapuló gazdálkodás, a másik oldalon a közös gazdálkodás. Egyféle csendes gazdasági háború zajlott. Az eredmény világos: egyik oldalon magas az éleszínvonal, nálunk pedig... - Közismert, hogy Románia a háború előtt ellátta az ipart mezőgazdasági nyersanyaggal, a lakosságot élelmiszerrel, sőt külföldre is juttatott abból. És akkor jött az a rendszer, amely az országra erőszakolta a közös gazdálkodást. E negyven és egynéhány év közös gazdálkodásának „terméke“ a mai gazdasági helyzet. Összeomlott tehát a szocialistakommunista politikai rendszer, de a gazdasági rendszer sajna nem egészében, persze ez nem történhet egyik napról a másikra. De közeledik a kommunista rendszer utáni negyedik mezőgazdasági év. Nem sok jót ígér. S e reménytelenségnek egyre rosszabb a hatása. Mert lássuk csak: Dicsőszentmártonban anno 1993 januárjában francia búzából eszik a kenyeret. Egyébként a konstancai kikötő készenlétben van a külföldi gabona fogadására. De hogy mikor fo K ILYÉN ATTILA f Folytatás a 8. oldalon! Megnézem a firmát Hol a házasságkötő terem? Bár régóta ott van, ahol van, mégis sokan és sokszor kérdezik meg: HOL A HÁZASSÁGKÖTŐ TEREM? (Románul is kérdik, legutóbb véletlenül odajutván végigcsókolt egy legalább tizenkét tagú társaság, azt hívén, hogy magam is a brancsba tartozom, holott csak a katonai klinikát kerestem (meg is találtam, annak bezzeg van cégére, nem is egy, nem is rossz .. .). Hát miután végigcsókolózunk, valaki elszólja magát: te, ez nem is a mi rokonunk! (Nesze neked, Domokos, most légy okos, finoman lelécelni ...) Mondom, megnézem a firmát. S avval én ügyesen le. S hát tényleg, ha már itt vagyok, megnézném tisztelettel a firmát is. Nézném. De nincs. No, ez baj. Kívül csak annyi van, hogy fotószalon, ajtón belül meg csak annyi, hogy a házasságkötő teremben dohányozni tilos. (Ezt szeretem, a cégtábla hiányát nem.) Nos, mégis hogyan lehet tudni, hol van a házasságkötő terem Marosvásárhelyen? Egyszerű. Ahol egykor Petőfi is megszállt ahol a veterán katonák egyesülete is vagyon, de még egyszerűbb a Fehér Ló nevű pincevendéglőt emlegetni, meg azt, hogy azon a részen (a Főtér fölső végén, menyasszonyi ruhakölcsönző, cukrászda és tyúkrászda (a sarkon tyúksorba kell állni, némi fehérjéért) ... szóval valahol OTT, a'Petőfi' téren, egy ajtón bemész, aztán megesketnek. A környezet szép stílusáról nem nyilatkozhatok, nem értek hozzá. A hivatalos ember, aki esket, fiatal és udvarias, kiderül: magyarul is szépen el tudja mondani a szöveget. Kiderül: ugyanabban a tömbházban lakunk.. A többi később fog (esetleg) kiredüllni. (b. d.) Ne vakarla! Takarta! Megmagyarázhatatlan, hogy a magukat homo sapiensnek tartó polgártársaink miért hagyják figyelmen kívül mások jól bevált tapasztalatát. Itt van például a félidőben évről évre ismétlődő jelenség: az autók ablakának jegesedése. Ezer és ezer „csillaggarázsban“ parkoló , autós kínlódik és mérgelődik amiatt, hogy a hideg üvegfelületre kicsapódó légköri nedvesség átlátszatlan vagy legalábbis nehezen átlátható függönyt von a gépkocsivezető köré. A legkellemetlenebb a szélvédő lefagyása , havazása, de a hátsó és oldalablakok tisztán tartása is fontos követelménye a biztonságos vezetésnek. Hihetetlen ostobaságnak tűnik, de olyat is láttunk hogy valaki késsel látott neki a jégtelenítésnek. Ne fordult volna meg a fejében, hogy az edzett acél keményebb az üvegnél, minek következtében helyrehozhatatlan kárt okoz a napjainkban különösen drága (esetenként több tízezer lejes) és nehezen pótolható szélvédőben? Hát olyan nagy dolog megvenni az e célra műanyagból gyártott, gumicsíkkal is ellátott jégtörőlehúzó és törlő lapátkát? Amit — tegyük hozzá — csak végső esetben kellene használnunk, hiszen még egy ilyen célszerszámmal is elég kellemetlen és időt rabló foglalatosság az ablakok átlátszóvá tétele. Ennél sokkal gyorsabban és elegánsabban, néhány mozdulattal megelőzhetjük a behavazást vagy/és a jégkéreg kialakulását a leparkolt kocsi első és hátsó ablakára terített textíliával. A vastagabb vászon vagy más méteráru csak olyan hosszú kell legyen, hogy az ajtók jól becsípjék, rögzítsék. A régi autósok jól tudják: nemcsak éjszakára, hosszabb várakozás idejére érdemes föltenni a védőanyagot, hiszen olykor egy-két óra, sőt, percek alatt is lejátszódhat a helyi kívánatos jelenség. Elég példának okáért egy olyan kazánház közelében leállni, amely ontja magából a párát, a gőzt. Nem beszélve az alkalmi ónoseső vagy futó havazás, ködszitálás, hirtelen jövő fagyhullám lehetőségeiről. Egyszóval jobb félni mint megijedni. És isten mentsen azoktól az ostoba, vakmerő gépkocsivezetőktől, akik úgy vélik, tenyérnyi, két tenyérnyi „léken“ kitekintve veszélytelenül lavírozhatnak a közúti forgalomban. (ajtay) Az iskolai színjátszástól a Székely Színházig Marosvásárhelyen is meg lehetett — kellett volna — emlékezni az erdélyi magyar színjátszás kétszáz éves évfordulójáról! Ugyanis, hajdani vásárvárosunk és neve több mint dokumentumértékű adat színjátszásunk történetében. Mert igaz ugyan, hogy 1792. november 11-én, Kolozsváron tartotta első előadását a magyar nyelvű színtársulat, a Rhédey ház balettermében, idős Fogarasi Sámuel, pócsfalvi református lelkipásztor és esperes, az 1823- ban írt önéletrajzában viszont jelzi, hogy már 1770 körül, mifelénk virágzott az iskolai színjátszás. Sőt, azelőtt is — csak szabadtéren, „a Cigánymezőn, a Szentgyörgy utcai kertek tetejétől a Klastrom utcáig terjedő szép, zöld gyepes síkságon.“ Különben, a kollégiumi előadásokon, évente háromszor-négyszer megismételték és az előadott darabokban a női szerepet is fiúk játszották, lévén a kollégiumnak csak fiútanulói. A lelkipásztor tollából azt is megtudjuk, hogy már akkortájt működött a cenzúra, mert nant írtak a kollégiumbeli komédiákban kiszatírozták, csúfolták az udvarokat, tanácsokat, még a királyi táblát is, tehát mintegy 1780 tájt, megtiitatott a komédia.“ A marosvásárhelyi iskolai színjátszásnak egyébként „házi szerzője“ is volt, Nagy György személyében, aki ötfelvonásos verses szatíráiban vitte színre kora Vásárhelye életét, a kofák, gavallérok, hölgyek társalkodását, és a Konok pereskedők című darabjában az igazságtalan bíráskodást (a királyi tábláit) támadta. Ez volt az oka az említett betiltásnak. 1790-ben Aranka György „egy magyar játékszín“ felállítását szorgalmazta városunkban. Eredménytelenül, 1792-ben, a református kollégiumban, június 29-én, az évvégi vizsgák után, úgy folyt a komédiázás, hogy erre az alkalomra, a kollégium udvarán, felépítették az első hevenyészett színházat is. Aztán 1803-ban, június 12-én kerül sor az első, hivatásos színházi előadásra, abban az ideiglenes színházban, melyet Kótsi Patkó János, kolozsvári színész és színházvezető, Wesselényi báró teljhatalmú megbízottja építtetett, avolt Szovjet hősök tere tájékán. Színlapjuk tanúsága szerint, céljuk a közönséget, „nemesebb időtöltésben részesíteni, és a jó erkölcsöt maga példaadásával is tiszteletre méltóvá tenni“. A legelső színházi évad pedig 1803 június 12-től július 31-ig tartott. Ezalatt az idő alatt Kótsi Patkó János együttese 27 előadást vitt színre. Városunk közönsége már akkoriban nagyon becsülte, szerette a színészeket. Bizonyság erre az, hogy fedezte visszautazási költségeiket Kolozsvárra. Az 1809-es nemesi felkelést követően azonban hat évig szünetel Marosvásárhelyen a színjátszás. A baromvásártéri deszkaszínház előbb hadikórház, majd rabraktár. 1815- től 1819-ig négy állandó színházi évadot tartottak és a megrongálódott deszkaszínházat felújították és bekerítették a vásárhelyiek, annyira vágyódtak a színjátszás után, a hat színház nélküli évet követően. 1820-ban felépült az Apolló palota, emeleti tánctermével, mely később színházi előadások színhelye. Az állandó színház felépítésének ötlete újból felmerül, de semmi sem lesz belőle. 1860-ban Follinusz János, a kolozsvári dalszíntársaság vezetője építtette fel az új nyári deszkaszínházat az Elbábán, a mai sportpálya körül, ahol heti két-három operaelőadást is láthatott a publikum: a Rigolettót, a Trubadúrt, a Traviátát... A XX. század első éveiben Bernády György megépítteti a Kultúrpalotát. Közbejön azonban az első világháború, így a rohamosan fejlődő városnak színházat is már nem építtethet. A háború után jöhet csak szóba újra az állandó színház ügye városunkban. 1946 február 4-éiől a Hivatalos Közlönyben megjelent a marosvásárhelyi színház megalapítására szóló rendelet. A Groza-kormány, 1946 március 4-én, Tompa Miklóst nevezte ki a színház igazgatójává. És ezzel befejeződött a marosvásárhelyi állandó színházért vívott másfél évszázados küzdelem. Lehár Ferenc A mosoly országa című nagyoperettjével megkezdi működését a Marosvásárhelyi Székely Színház. Összeállította: JÁRAY FEKETE KATALIN