Népújság, 1994. május (46. évfolyam, 85-105. szám)

1994-05-25 / 101. szám

Balladur külpolitikai tanácsadója a stabilitási konferenciáról Az Európai Unióba a közép­európai országok egymás közötti kapcsolatainak rendezésén ke­resztül vezet az út. A közös eu­rópai házban nincs helye civa­­kodásnak — mondta Párizsban Bernard de Montferrand, Balla­dur diplomáciai tanácsadója, aki a héten kezdődő stabilitási kon­ferenciáról tájékoztatta az újság­írókat. A holnap nyíló kétnapos kon­ferencia az Európai Unió számá­ra is premier lesz, hiszen ez lesz az első olyan nemzetközi ese­mény, amelyet a tizenkettek már egyeztetett külpolitikai törekvé­sük jegyében tartanak. Mint Balladur miniszterelnök külpoli­tikai tanácsadója újságírók előtt hangoztatta: naivitás lenne azt várni, hogy a konferencia két nap alatt megoldja azt, amit a térség országai évtizedek alatt képtelenek voltak rendezni. Ám az a tény, hogy a közép-európai és a balti államok először ülnek tárgyalóasztalhoz a határkérdé­sek és a nemzeti kisebbségi jo­gok megvitatására, már önmagá­ban is eredmény. A konferenciát kezdeményező tizenkettek — va­lamint az Egyesült Államok, Kanada és Oroszország — a bi­zalmi légkör megteremtésével hozzájárulhat a megoldáshoz. A külügyminiszteri szintű ta­nácskozás főszereplői az Euró­pai Unió társult tagjai, azaz Len­gyelország, Csehország, Szlová­kia, Magyarország, Románia,­­Bulgária, illetve a társulási ké­relmet benyújtott három balti ország. Meghívottként jelen lesz Ukrajna, Moldávia és Fehéro­roszország képviselője, illetve az EBEÉ-ben érdekelt valameny­­nyi európai ország küldötte, ösz­­szesen félszáz állam. A párizsi konferencián a részvevők remél­hetőleg aláírják a határok sért­hetetlenségéről és a kisebbségi jogok biztosításáról rendelkező nyilatkozatot, de ez csak az első fázisa a folyamatnak. Néhány hét múlva ugyanis egy közép­európai és egy balti kerekasztal nyílik, elősegítendő az illető tér­ség országai közötti, kétoldalú jószomszédi megállapodások aláírását. Párizsban azt remélik, hogy e folyamat végén, fél, de legkésőbb egy év múlva össze­hívhatják a zárókonferenciát, s azon a részvevők aláírják az eu­rópai stabilitási egyezményt. Balladur tanácsadója modell értékűnek nevezte az ukrán-ma­gyar államszerződést. A pozsonyi diplomácia intenzí­ven közreműködik az európai sta­bilitási megállapodás tető alá hozatalában. A szlovák külügym­inisztérium egyik sajtótájékoztatóján Ján Kubis, az ország genfi ENSZ- képviseletének vezetője részle­tesen foglalkozott kormánya te­vékenységével az európai stabi­litási megállapodás előmozdítá­sában. Értelmezésük szerint a nyugat­európai országok azért szorgal­mazzák ezt a fajta együttműködést a hozzájuk felzárkózni kívánó közép- és kelet-európai államok vonatkozásában, mert azt szeret­nék, ha az érintettek — a stabi­litáspaktum elveiből kiindulva — maguk rendeznék kétoldalú vi­tás kérdéseiket, s csak azután tartanának igényt az integráló­dásra a nyugati struktúrákban. Kubis nagykövet szerint a Párizs­ban megvitatandó paktumban foglaltak jótékonyan hathatnak az olyan típusú ügyekre, mint például a magyar-szlovák alap­szerződés. A diplomata azt is hozzátette, hogy a stabilitási megállapodást megelőző hiva­talos pozsonyi álláspont kiala­kításánál kikérték a szlovákiai magyar nemzetiség képviselőinek a véleményét is. Eduard Kukán külügyminiszter, valamint a szlovák parlamentben képviselt két magyar párt veze­tője, Duray Miklós és Bugár Béla is találkozott ez ügyben. Meg­beszélésükről Bugár elmondta: konkrét javaslataik arra irányul­tak, hogy e fontos témában, a kisebbségi kérdésben ne érvé­nyesüljön a „róluk, de nélkülük“ káros gyakorlata. A szlovák diplomácia vezetője nyitottnak mutatkozott javaslataikra. A France Presse kommentárja ugyanakkor rámutat, hogy a romániai, szlovákiai és jugosz­láviai (Szerbia és Montenegro) magyar kisebbség sorsa a legké­nyesebb témaköre lesz a Párizs­ban csütörtökön és pénteken sorra kerülő Európai Stabilitási Konferenciának. A szomszédos országokban élő magyar diaszpóráért felelősséget érző konzervatív magyar kor­mány ezidáig elutasította az ezen országokkal való, a jelenlegi ha­tárokat elismerő politikai szerző­dések aláírását, mivel a gesztust a magyar kisebbségi jogok meg­szegésének veszélyével társította. Horn Gyula, a választásokon győ­zedelmeskedő Magyar Szocialista Párt (MSZP) elnöke készen áll e szerződések aláírására ■ — jegyzi meg az AFP. Jozef Moravcik szlovák kor­mányfő javasolta, hogy a határok sérthetetlenségének elvét foglal­ják bele az európai stabilitásra vonatkozó paktumba, amelyet a konferencia után kellene aláírni. Ha az erre vonatkozó szöveg bekerül a záródokumentumba, akkor ez szerepelhetne a jövőbeli szlovák-magyar kétoldalú szer­ződésben is. Nyíltan és követke­zetesen kerülnünk kell a közép­európai irredentizmustól való bármilyen félelmet — jelentette ki a szlovák miniszterelnök. „Mégsem dolgoztunk hiába!“ (Kot­­tatás az 1. oldalr ts­­zi farmergazdaságok kialakulását, ami viszonylag zökkenőmentes átállást jelentene a modern ér­telemben vett mezőgazdaság felé. Ugyanakkor ragaszkodnak a ré­gi struktúrákhoz, minden eszközt felhasználnak az állami szektor stabilizálására, a privatizáció megakadályozására. — A földtörvény előírja, hogy a törvény jóváhagyásától számí­tott három év után kell földadót fizetni. — Ugyanez a törvény viszont azt is előírja, hogy a birtokleve­leket záros határidőn belül ki­bocsátják. Mivel eleddig csupán a 10­0 százalékukat sikerült kibo­csátani, a parlamentben több törvénymódosító javaslat is szü­letett a földadó elnapolása érde­­­­kében az RMDSZ, a parasztpárt, illetve a ’93-as Liberálisok ré­széről. A hatalom erre­ fel kidol­gozott egy más adótervezetet, a mezőgazdasági jövedelmi adót, amely egy olyan adóztatási rend­szert akar statuálni, ami egy el­képzelt terményhozamot adóztat meg. — Annak idején ez a törvény­javaslat elég nagy vihart kavart a képviselőházban. Az ellenzék már a tárgyalásokról kivonult. — Így van, és a kormánykoa­líció az ellenzék nélkül szavazta meg. Emiatt az Alkotmánybíró­sághoz fordultunk. 1994 április 19-én iktattuk a beadványt, ame­lyet Székely Ervin képviselőtár­sammal fogalmaztunk meg, és 52 ellenzéki képviselő aláírt. A be­adványban a törvény alkotmány­ellenességét támadtuk. És kelle­mesen lepett meg az, hogy ez al­kalommal az Alkotmánybíróság elismerte az ellenzék, és közvet­ve az RMDSZ igazát. — Május 17-én az Alkotmány­­bíróság helyt adott az óvásnak, és alkotmányellenesnek nyilvání­totta a mezőgazdasági jövedelmi adóról szóló törvényt. — Sikerként könyveljük el ezt, mert egy ideig-óráig sikerült meg­akadályoznunk egy olyan törvény elfogadását, ami lehet, hogy vég­zetes következményekkel járt volna a kisgazdaságokra. Az a tény, hogy az Alkotmánybíróság is nekünk adott igazat, számunk­ra nagy elégtételt jelentett, mert mégsem dolgoztunk hiába. txxál iut eszentie (Folytatas i •m-iIxu a hektika eltávolítja e posztból• Mindent átvészelt. Meg a forró koranyárba nyúló költségvetési vitát is. Sőt, még azt is megtehet­te, hogy ezen a fontos parlamenti vitasorozaton részt se vegyen. In­kább egzotikus tájakon, a messzi Dél-Amerikában reprezentált- Pedig az ellenzék radikális mag­ja még törvényes felelősségrevo­­nását is kérte. Ugyan már: Ki veszi mifelénk ezt komolyan?! Olaszországban, Görögországban, esetleg Bu­gáriában, Albániában, az más, ott napirendre tűzhetik a vétkes tisztségviselők kivizsgá­lását, bíróság elé állítását, ott korruptak a vezetők. De ná­lunk. ..! Nálunk különleges a helyzet. Szerencsétlenségünkre egyre több területen az. A költ­ségvetés-tervezet is tagadhatatla­nul kimutatja. Elég, ha csak az oktatás, a kultúra, a szociális vé­dőháló számára szánt összegekre, részarányokra gondolunk. Együt­tesen nem tesznek ki annyit, mint a központi közhivatalok kiadásai­ra fordítandó állami juttatás. Ilyen és más hasonló vívmányok­kal törünk a világ utol­só sagr­a. E­­zen a porhintés, a néhány milliár­dos hirtelen kozmetikázás se se­gít. Arra azonban jó, hogy a til­takozók egy részét elvakítsa. A tanügynek például alam­zsnanyi kiegészítést ígértek az államház­tartásból, s a tanerők szakszerve­zetei máris egymásnak estek, a fővárosban egymás ellen tüntet­tek- El kell ismerni, ügyesek a hatalmi stratégák és taktikusok. De mire mennek vele? Hogyhogy mire? Maradnak. Gyarapodnak. Virulnak. Pirulnak. Na, nem a szégyentől! Úgy egy­bként piro­sodnak. És az ország? A lakos­ság zöme? • Az is ellesz valahogy. Van már hamisítatlan tízezres bankje­gyünk. Ha kell, lesz majd egymil­lió lejes bankó. Esetleg egymillió helyes bunkó. De valami minden­képpen lesz. Nagyjából így néz ki a távlati gazdaságpik­k­künk. De nem is ez a fontos­ A lényeg, hogy aki fenn van, az ott is ra­gadjon. Még mindig jobb — ter­jesztik büszkén —, mint másutt, ahol halomra öldösik egymást az emberek. Ez így igaz. A magunk köznapi, sokszor kicsinyes hajá­ban pedig már-már hidegen hagy, hogy valahol Afrikában a feketék naponta ezrével halnak. Csodál­kozunk, ha olykor úgy érezzük, hogy a nyugatiak ránk se hederí­tenek? Olvasom, hogy Boszniából újabban a medvék is menekülnek. Százával mennek Szlovénia, O­­laszország erdeibe. Vajon megér­jük azt is, hogy a volt jugoszlá­viai konfliktust majd az állatvé­dőknek kell megoldaniuk? Meglehet. Mert úgy látszik, e­­gyesek itt vagy ott, így vagy úgy, sohasem nyughatnak. 1994. május 25. A nap híra Már nem is csodálkozunk Radu Tinu, a Temes megyei szekuritáté volt he­lyettes főnöke, aki 1989 december 16-án fogva tar­totta Tőkés Lászlót, és akit annak idején letartóztat­tak, majd 1992 nyarán bizonyítékok hiányában fel­mentettek, nemrég benyújtott egy kérést, amelyben nem kevesebbet követel, mint a Forradalom Hőse ti­tulus elnyerését. A volt szekus ma sikeres üzletember és jelenleg a forradalmi egyesületeknél kilincsel és próbálja meggyőzni a forradalom igazi részvevőit, hogy ő „részt vett a forradalomban“ és „különleges érdemeket“ szerzett a forradalom sikere kivívásában. Mint mondják, a Forradalom Hőse titulus ahhoz szükséges, hogy „tisztán" kerüljön ki a perből, amely­ben ugyan nem ítélték el, de a dossziéja még meg­van. Nincs szükség a demokráciára? A televízió szabad szakszervezete úgy véli, a ro­mán rádió és televíziós társaságok szervezéséről szó­ló törvény alkotmányellenesnek nyilvánítása azt bi­zonyítja, hogy az Alkotmánybíróság csupán egy bábu a kormányzópárt kezében. Dumitru Inga szakszerve­zeti vezető kijelentette, hogy ezzel a határozattal új­ból kitolták a hatalom befolyása alóli felszabadulás lehetőségét, valamint a román társadalom reális de­mokratizálódásának lehetőségét is. Dumitru Iuga fi­gyelmeztette a közvéleményt és az összes politikai erőket, hogy a televíziónak a civil társadalom szolgá­latába való állítása jelen pillanatban égető szükség­­szerűség. A szakszervezeti vezető az alkotmánybíró­sági e­öntés ellen éhségsztrájkba kezdett. Többet fizetünk a napközi otthonokban (is) Május hónaptól a napközi otthonokban a gyerme­kek élelmezése napi 1080 lej lett az előző­­hónapi 857 lejjel szemben. Ezt az összeget azok a szülők fizetik, akiknek havi jövedelme meghaladja a 196.200 lejt és akiknek egy vagy két gyereke van beíratva. Akiknek kettőnél több gyereke jár napközibe, ennek az összeg­nek a 70 százalékát, azaz 756 lejt fizetnek. A 130.600 és 196.200 lej közötti jövedelemmel rendelkező szülők 75 százalékot pengetnek le, ami napi 810 lejt jelent. Azok, akiknek a jövedelme 135.000 lej alatt van, egy vagy két gyerek után 50 százalékot, vagyis 540 lejt, akiknek a jövedelme ugyanannyi és több gyere­kük is van beíratva, azok a teljes díj 40 százalékát, azaz 432 lejt fizetnek napjára. Benzin Mariskáék szoknyája alatt A konstancai szállítási rendőrség egy éjszaka egy csoport cigányasszonyt leplezett le, akik a szoknyájuk alatt benzinesflaskákat rejtegettek. A leleplezés elle­nére sem volt egyszerű dolog a letartóztatásuk, mivel egy-két percen belül legalább húsz markos cigányle­gény jött elő a semmiből,­ botokkal és késekkel fel­fegyverkezve. A municípiumi rendőrség is a szállítás­ban dolgozó kollégák segítségére sietett. A­li cigány­asszonytól összesen 1654 liter benzint koboztak el, a­­mit az egyik helyi raktárból „szereztek“. 309 009 fiatal végzős az utcán Egy nemrégen megtartott kollokviumon, melynek témája Az ifjúság és a munkaerőpiac volt, az Ifjú­sági és Sport Minisztérium, valamint az Oktatásügyi Minisztérium képviselői a friss végzősök körében ész­lelhető munkanélküliségről vitatkoztak. Dinu Fanati, a Munkaügyi Minisztérium igazgatója szerint az idén 300.000 fiatal végez, akik számára előrelátható­ilag nem tudnak majd munkahelyet biztosítani. A privatizálási folyamat felgyorsítását követelik Romániától a 24-ek. A brüsszeli G—24-Ro­­mánia összejövetelhez intézett üzenetében az Európai Unió Bizottságának alelnöke, sir Leon Brittan kijelen­tette, hogy az ülésszak éppen jókor ült össze, mivel a Nemzetközi Valutaalap most fogadta el a román kormány 1994—1995-ös gazdasági programjának meg­segítésére szolgáló hiteleket. A leghatékonyabb út a pénzügyi fegyelem megerősítésére — mondta Leon Brittan — a vállalatok privatizálása lehet és ez a folya­mat igen-igen lassú volt Romániában. Azt is hozzá­tette, hogy e pillanatba­n a Világbank tárgyalásokat folytat a román kormánnyal a problémáról, olyan megoldásokat keresve, amelyek felgyorsíthatják a pri­vatizálási folyamatot, az ipar restrukturálásait és elő­segíthetik a pénzügyi reformot. Szögesdrót és villanyáram Moldova Köztársaság határőrei visszatértek a régi határvédő módszerekhez. Románia és Moldova Köz­társaság közé szögesdrótkerítést húztak, amelybe ma­gasfeszültségű áramot vezetnek. Ezzel a módszerrel óhajtják megakadályozni a törvénytelen határátlépést a két ország között. Az egyelőre csupán a román ha­tárnál felhúzott szögesdrótkerítést az országhatár többi részén is elhelyezik. Hírszerkesztő: MÓZES EDITH ~ KÉPÚJSÁG - 3­01 DÁK’

Next