Népújság, 1996. február (48. évfolyam, 22-42. szám)

1996-02-01 / 22. szám

2 NÉPÚJSÁG­ FEBRUÁR 1., csütörtök A Nap kel 7 óra 35 perckor, lenyugszik 17 óra 24 perckor. Az év 32. napja, hátravan 334 nap. Ma IGNÁC, holnap KAROLINA és AIDA napja. KAROLINA: A Karola továbbképzése, kedveltebb az eredeti formánál. Csíky Boldizsár nívódíja Budapesten a Magyar Rádió Márványtermében kiosztották a kiemel­­kedő rádiós teljesítményért járó elismeréseket. A Magyar Rádió Ala-­­­pítvány 1791-től díjazza a legszebben beszélő bemondókat. Azóta újabb kategóriákban is jutalmazzák a rádióműsorok legjobbjait. Az­ idén a legjobb zenei felvételért marosvásárhelyi zeneszerző, Csíky Bol­dizsár kapott nívódíjat Divert iment­ójáért. Vele együtt Lázár Eszter szerkesztőt, Bárány Gusztáv zenei rendezőt, valamint Horváth Károly hangmérnököt részesítettek a rangos elismerésben. Fontos a személyi szám! Az útlevélkészítéstől a részvényjegyzésig egyre több helyen, illetve hi­vatalban kérik manapság az érdekeltek személyi számát. Aminek a bulletinbe történő beírásához a férfiaknak csak a személyazonossági igazolványt, a férjezett asszonyoknak azonban az eredeti születési bi­zonyítványt is fel kell mutatniuk. A megyeközpontban a rendőrség lakosságnyilvántartó osztályán (a Kogalniceanu utcában) hétfőn, szer­dán és csütörtökön 8-tól 9 óráig lehet az­ iratokat beadni, majd kedden, valamint pénteken lehet azokat visszakapni 14 és 16 óra között. Szimfonikus hangverseny A pénteken, február másodikán Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában este hét órai kezdettel sorra kerülő szimfonikus hangversenyen a két énekszólistán — Sorina Gáspár szoprán és Ana Rusn­alt — kívül dobogóra lép a Vártemplom Cantemus nevű leánykórusa Birtalan József vezényletével, valamint filharmóniánk szimfonikus zenekarának női kara, élén Vasile Cazannal. A szimfonikus zenekart Shinya Ozaki vezényli, közreműködik még Dan Cocolin fagottművész.. A hangver­seny műsorán ősbemutatóként öt olyan Bartók-mű hangzik el a Vár­templom leánykara előadásában, melyeket maga a szerző látott el zenekari kísérettel, továbbá Mozart B-Dúr fagottversenye, végül Per­­gelési énekszólistákra, kórusra és zenekarra írt Stabat Mater című szerzeménye. A mócok világában Hazai és külföldi — ez utóbbiak között több hollandiai és magyarországi csoportos és egyéni­­ tárlatát követően, a marosludasi nyugdíjas Kiss Ibolya ezúttal ismét Marosvásárhelyen jelentkezik a Műkedvelő Kép­zőművészek Maros megyei egyesülete Köztársa­ságiért kiállítótermében. Természeti tájak, figurális ábrázolás, portrék képi újrafogalmazásával idé­zi a tárlatlátogatók lelki szemei elé a mócvidéket, lakóit, illetve életüket, A mócok világában összefoglaló címmel. Hahota-előadás A marosvásárhelyi Hahota színtársulat a téteken, február 2-án, este 7 órai kezdettel mutatja be a művelődési ház színpadán R. Wrowi­­erowicz I Love­ You című háromfelvonásos vígjátékát, mellyel a tár­sulat a Balassagyarmaton és Sepsisz­entgyörgyön megrendezett nem hivatásos együttesek fesztiválján a zsűri különdíját szerezte meg. Tabuk­ a Sportcsarnokban A Tabu Magazin szervezésében idén, február 4-én, vasárnap du. 4 órakor a marosvásárhelyi Sportcsarnokban kerül sor a farsangi TA­BULI-ra, melyen a legszebb Tabu-sztárok mellett fellépnek Nagy Ist­ván, Szélyes Ferenc és Kilyén László színművészek, valamint a város személyiségei közül Markó Béla, Frunda György, Zonda Attila, Bor­bély László, Nagy Győző, K­lek Barna, Mihály József. A rendezvény keretében, akárcsak tavaly, sportvetélkedőre, szépségversenyre­ és egyéb meglepetésekre számíthat a közönség. Jegyek a Kultúrpalota és a Nemzeti Színház pénztáránál, valamint a Tabu Magazin Posta utca 3. szánt alatti irodájában kaphatók. Vendégszereplés A Maros Művészegyüttes február 2-án, péntek este 7 órától Kört­­vélyfáján, a művelődési otthonban lép közönség elé az­ Holesanyám rózsafája című műsorával, vasárnap, február 4-én pedig a disznatói művelődési ház színpadán, ugyancsak 7 órától. Kiszálláson a Boróka Szombaton, február 3-án, este 7 órától Holtmaroson, a művelődési ház színpadán lép közönség elé a marosvásárhelyi ifjúsági néptánc­­együttes, a Boróka, vidám táncos, zenés népi műsorával. Nosztalgiakoncert Javában folynak az előkészületek Marosludason, a művelődési házban rövidesen megrendezendő visszatekintő könnyűzene és rockkoncertre. Nemcsak a szervezők ügyködnek, hanem újra összegyűltek és kemé­nyen próbálnak annak a hét együttesnek a tagjai is, akik évtizedekkel ezelőtt, tehát a hatvanas években alapítottak és indítottak útjukra olyan könnyűzene és rockformációkat, amilyen pl. az Atlantic Blues, a Maris, a Radical, a Maris Junior... Hírszerkesztő: Járay Fekete Katalin HÍREK-TUDOSITÁSOK Magyarán Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szö­vetsége január végén értekezletet tar­tott Árkoson. Témája az anyanyelvi mozgalom helyzete volt, a következő kérdéseket vitatták meg: az anyanyel­vi versenyek és táborok szervezése 1996-ban, beszédművelés, beszédmű­velő körök tevékenysége, az AF­SX, szervezési kérdései, a munka régión­kénti megszervezése, az ifjúsági tago­zat létrehozásának gondjai. Az árkosi művelődési központ — a Szentke­­reszty kastély — adott otthont a ren­dezvénynek, melyről Simon György tanár számolt be lapunknak. Me­gyénkben a legsürgetőbb feladat fel­rázni a gimnáziumi tagozaton, az V— VIII. osztályban tanuló gyermekek pedagógusait, a magyartanárokat.­­Magyarországi előadók a beszédműve­lő körök szervezői részére tartanak majd felkészítőket. Ugyanakkor az­ a tapasztalat, hogy igen kevés újság fog­lalkozik érdemben az anyanyelvápolás­­sal, a beszédműveléssel. A TALENTUM TEHETSÉG­GONDOZÓ ALAPÍTVÁNY tevé­kenysége mérvadó lehet, hiszen ők az óvodától kezdik a nyelvápolást. Más kollegák ilyen kezdeményezésről nem tudtak beszámolni, fűzte hozzá Simon György. Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szö­vetsége ÉRTESÍTŐT is kiad, ennek méltatására rovatunkban még visz­­szatérünk. i.X Anyanyelvápolás Neutrínó-szerelem és Bajor Andor A laikus olvasó el sem tudja gondolni, mi mindent rejthet magába e furcsa kép­zettársítás. De aki meghallgatta kedden dr. Toró Tibor fizi­kus, egyetemi tanár előadását, aki a Ke­mény Zsigmond­­Társaság vendége­ként jött el Marosvá­sárhelyre, megtud­hatta, hogy már több mint 30 éves szere­lem köti őt az anyag, az atom ezen alapve­tő részecskéjéhez, s e nászból több könyv és számtalan tanul­mány, tudományos dolgozat is született. Az­ atom alkotó ele-­­­meinek felfedezése-­é hez és a neutrino ki- be­mutatásához több fi- fi­­­zikai Nobel-díj is­ kö­­tődik. Az­ anyagel­­mélet és a csillagászat­tanra is forradal­mian ható felfedezés a költőket is meg­­ihlette, s így keletkezett az ún. Neutrí­nó-költészet. S ennek első alkotását dr. Toró Tibor román fordításban könyvébe foglalta. Mint később kiderült, másokat is alkotásra késztetett e részecske, töb­bek között Monoszlóy Dezsőt és Szilágyi Domokost, is. Nem csoda - mondotta a professzor - , hiszen az­ életünk is ettől függ, mivel a Nap ragyogását a termo­nukleáris fúzió következtében felszaba­dult neutrínók okozzák. Az­ is kevésbé ismert, de érdekes adat, hogy lestünk , négyzetcentiméternyi felületén több mint 10 milliárd ilyen részecske vonul át. Az űrkutatás egyik rejtélyét, a Nap mű­ködését is a jövőben a neutrínók vizs­gálata alapján próbálják megfejteni. BAJOR ANDOR sziporkázó humora Kiss Lőrik Ildikó és Varga Vilmos nagy­váradi színművészek tolmácsolásában ju­tott el a KZST-rcn­­■dezvény közönségé­hez. A magánstúdiót működtető házaspár bemutatta, hogyan lehet színházat ját­szani néhány kellék­kel, a közönség be­vonásával és egy olyan nagyszerű szerző szavaival, mint amilyen a nem­rég örökre eltávozott Bajor Andor volt. A humor Látóhatárán című műsor önélet­rajzi részletekbe burkolt paródiákat, slá­ger­bohózatot, az­ íróval készült interjú­töredéket és elgondolkodtató, filozófiai töltetű írásokat tartalmazott. Bajor An­dor tudta, hogy az ember nevetve válhat meg múltjától, ezt tette ő is alkotásaiban. Bár a humor eszközeivel, s mégis milyen drámai ecseteléssel írta le szürke min­dennapjainkat, a vívódó kisember sorsát. Csak egy porszem, apró Neutrínók vol­nánk e világban? — tehették fel a kér­dést önmaguknak azok, akik kedd este a Kemény­ Zsigmond Társaság szervezte előadásról távoztak... (vajda) Kuszi-tuszi A félreértések elkerülése végett — nem egy sajtóberkekben dolgozó kolle­gánk túszul ejtéséről van szó. Távolról sem! A minap egy kedves ismerősünk meséli a következő történetet. Szom­szédjának eltűnt — elveszett — a faj­­kutyája, s mert az "illető" a család ked­vence volt, nyomban szaladtak apróhir­detést feltenni, miszerint a becsületes megtaláló illő jutalomban részesül. Arról nyilván nem szóltak (a hirdetésben), hogy mennyi is­ lenne az az illő jutalom. Mindenesetre csábos volt a felhívás, s nem sok időre rá jelentkeztek is a be­csületes megtalálók, két ifjonc szentélyé­ben. A család örömmel vette birtokába ismét a kuszát, s a becsületes megtalá­lóknak kifizették azt az ötvenest (ne a sárga fémre tessenek most gondolni), amivel ők illedelmesen és örömmel tá­voztak. Az elveszett és immár megtalál­­tatott eb gazdáinak egyike merő kíván­csiságból, fáradságot nem restellve elin­dult a becsületes megtalálók után. Akik a nem csekély jutalommal a zsebükben rövidesen betértek egy frissen privatizált, mulatóba, ahol erőben, egészségben el­fogyasztották az ötvenest. Azaz azt a nem csekély sörmennyiséget, amit ezért az ötvenesért kiutalt nekik a báros. Köz­ben megdicsérték a saját öllenességüket, amivel sikerült könnyű keresethez jutni­uk. Gyanútlanul tárgyalták az esetet, nem tudván, hogy a kuszi egyik tulajdo­nosa kihallgatja a beszélgetést. Namármost, mondja a hozzánk fordu­ló (egyébként szintén kutyatulajdonos) olvasónk. Az utóbbi időben egyre gyak­rabban jelennek meg olyan újsághirde­tések, melyekben elveszett, elkóborolt (?) ebeket keresnek. Alapos a gyanúja — s miért ne lenne az? —, hogy kiala­kulóban van egy vásárhelyi maffia, mely azzal keresi a kenyerét (?), hogy befogja az eltévedt fajkutyákat, úgymond túszul ejti, s utána szemrebbenés nélkül beva­salja a váltságdíjat (értsd felajánlott ju­talmat). Azt sem tartja kizártnak, hogy a szobatisztaságra megtanított kutyákat direkte figyelik ezek az emberek, s egy óvatlan pillanatban túszul ejtik, utána meg várják a hirdetést az­ újságban. Ha az megjelenik, megjelennek ők is, ku­tyástul vagy anélkül, a tárgyalások vé­gett. S mi lenne a megoldás — kérdem naivan a felháborodott hölgytől? Nos, szerinte az, hogy a gazdik a szobatisz­taságra nevelt kedvenceiket mégse en­gedjék magukra sétálni a tömbházak kö­rül azzal, hogy majd feljön és kaparja az­ ajtót. Inkább kísérjék le. A másik do­log pedig az lenne, hogy ha már elveszett a kuszi, s meghirdetik eltűnését külön­böző lapokban, ne ajánljanak fel ösz­­szegszerű jutalmat, mert ezzel csak fo­kozzák a "megtalálók" vállalkozó kedvét. Ugyanis egy fajkutya tartása amúgy is meglehetősen nagy anyagi áldozatot kö­vetel (oltások, tagsági díj, adó, stb.) s ha ehhez még hozzászámoljuk a "váltságdí­jat" is, bizony nem egy leányálom a ku­tyatartás. (bakó) 1991­. februu­ár 1., csütörtök 1 995. február 1-jén hu­nyt el GÉZA Ár­pád-házi magyar nagyfejedelem. 972-ben lett fejedelem, huszonöt évig uralkodott. Taksony vezér és egy előkelő kan nő fia volt.­­Első felesége Sarolt, az erdélyi vaj­da, Gyula lánya. Második felesége Adel­heid lengyel hercegnő. Gyermekei: István és 4 leány, akiknek a neve nem maradt fenn.) Uralkodása kezdetétől elszánt,X’’1­. tudatos lépéseket tett a pogány tönst­rind felszámolására, az európai típusú állami­ság megalapozására. Megkeresztelkedé­­sével a magyar keresztény egyház szerve­zetének elindítója volt. Székesfehérvárom temették el . 1961. feburár 1-jén Budapesten el­hunyt CSÓK ISTVÁN Kossuth-díjas festő, kiváló művész, a magyar plein-air festészet vezető alakja. Nevéhez fűződik a posztimpresszionistákhoz közel álló­ színes dekorativítás kifejlesztése. A nagybányaiakhoz 1896-ban csatlako­zott. 1903-ban Párizsba költözött, s ott festette nevezetes aktos kompozícióit. 1911-ben tért haza, s rögtön négy ál­lami aranyérmet nyert egy­ művével. Ek­kor volt pályája csúcsán, 1914-ben al­kotásait gyűjteményes kiállításon mu­tatta be a Műcsarnokban. 1920-ben a Szinyei Társaság elnökévé választották. A háború után is folytatta sikeres mű­ködését. 1949-ben a Magyar Kézzőmű­­vész és Iparművész Szövetség elnöke lett. Egyike volt azon kevés nem olasz művészeknek, akinek önarcképét az Uffizi-képtár kitüntetésképpen gyűjte­ményében kifüggesztette. Műveinek döntő része a Magyar Nemzet Galé­riában van. Nevét a budapesti­­'sójj y­­ván Galéria őrzi. Marosszentgyörgyön mindig történik valami Szombaton, Marosszentgyörgyön, a művelődési otthonban, a helybeli peda­gógusok, a Kolping család, vállalkozók, magánszemélyek jóvoltából, lelkes tá­mogatása nyomán ritka jó hangulatban, bensőségesen szórakoztak éjfélig mind­azok, akik a termet megtöltötték. A ba­ráti együlölétet tartalmassá, élménytel­­jessé, szellemiekben is gazdagabbá tette a helybeli Soli Deo Gloria énekkar I-G­y­dó Károly, illetve a vásárhelyi Nagy Ist­ván Ifjúsági Vegyeskar Kovács András karnagy vezényletével. Délután 6 órától nyitányként a "két együttes közös előa­dásában hangzott el a Soli Deo Gloria, majd a házigazdák következtek Slajdó Károllyal a kórus élén, tartalmas, válto­zatos, tartásos válogatással. Kiss József nyugalmazott tanár köszöntötte aztán a vendégkórust, majd Nagy István emberi nagyságát és hozzájárulását, ii magyar kórusmuzsikához méltatta. Annál is in­kább, ahogy egykor maga is tagja volt feleségestől az­ általa vezetett kórusnak. Korabeli fényképek jártak kézről kézre, emlékek elevenedtek meg... A marosvá­sárhelyi vegyeskar következett, melynek tagjai Kovács András "keze alatt" szépen zengő, érett műsorokat mutattak "be. Aztán közösen énekeltek el egy-egy Ko­dály, illetve Bárdos-szerzeményt, és ter­mészetesen "megénekeltették" a közön­séget is. Felcsendülhettek hát a népda­lok. Tombolahúzással gazdára lelt a helybeli rajztanár, Bárczi András két szép akvarellje, hogy aztán következhes­sen a farsangi minimulatság. Még jelmez és álarc is volt. A házigazdák vendégeket vártak az RMDSZ és az FMKF részéről is, ugyanis oda is küldtek meghívót, ám csak a nyugalmazott "rádiós", Borbély Zoltán viszonozta a tiszteletadást... Egyébként Marosszentgyörgyön min­dig történik valami. Az iskolában, a templomban, a hittanteremben, a mű­velődési házban, szellemi nagyjainkra emlékeznek, fotó- és képzőművészeti ki­állítást nyitnak, gondoskodnak a hátrá­nyos helyzetű gyerekekről, értelmiségi találkozót szerveznek, Vásárhelyről és határainkon túlról hívnak meg művésze­ket, és sem a pedagógus, sem a lelki­­pásztor számára nem gond a helybeli fiatalokkal együttműködni... Elismerés­sel mondjuk, hogy Szentgyörgyön sok közösségi ember él, világi-egyházi g­­yr­­kekben egyaránt olyanok, akik kezde­ményezéseikkel, tetteikkel, magatartá­sukkal az önként vállalt feladatot telje­sítik, az együvétartozás tudatát tartják életben, erősítik... Járay F.­ Katalin »

Next