Népújság, 2000. november (52. évfolyam, 255-280. szám)

2000-11-28 / 278. szám

2000. november 28., kedd GAZDASÁG # # r­ , ' y ' T 1 P l pt QNÉPÚJSÁG Vy W ti VÍV 1/ gazdasági melléklete ■ Szerkeszti: Koronás Kinga - ■­­ Hát én immár kit válassza? Romániában majdnem 50 bank működik. Ebből a Dacia-Felix át­szervezés alatt áll, míg a Bankcoop, a BIR, a Columna, az Albina esetében elindították a csődeljárást. A közelmúltban a Török- Román Bank sorsa is hajszálon fügejött, és néhány hónappal ko­rábban a Kereskedelmi Bank vezetősége élt át igen nehéz napokat Itt, ahol egyébként is a lakossági megtakarítások nagy hányada nem kerül bankokba, egy-egy bank meg­ingása vagy csődje további elfordu­lást jelent az említett pénzintézetek­től. Még a biztos háttérrel rendelkező bankok is megérzik a társaik bukásá­ból következő bizalomcsökkenést. Ha mégis rászánja valaki magát arra, hogy bankszámlát nyisson, el­sődleges szempont a megbízhatóság lesz. Van a hazai kisbefektetőknek egy rétege, amely vállalva a nagyobb kockázatot is, a gyors meggazdago­dásban reménykedve, az ígért kama­tok szempontja alapján dönti el, hova fekteti be pénzét. Ám a bankok soro­zatos bukásával ez a réteg egyre szű­kül. Tőlünk nyugatabbra a vállalkozók már a megbízhatóság, kamat és ké­nyelem együttesét keresik, és a kelle­mes ügyfélfogadás is a lényeges szempontok közé tartozik. Egy ma­gyarországi internetes fórumon már ilyen kérdések hangzanak el: „Tény­leg senkit sem érdekelnek a bankvá­lasztásnál olyan hagyományos dol­gok, mint kamat, díjak és jutalékok, mindenkinek csak a kényelem a fon­tos?” és a válaszok valóban ezt iga­zolják: ,,A dolog sokszor akkor dől el, mikor először látogatsz el egy bankfiókba. Az első alkalmazott első szavai nagy befolyással lehetnek ké­sőbbi döntéseinkre. Több bankkal van kapcsolatom, és tapasztalatom szerint minél kisebb egy bank, annál emberközelibb. A számok - kamatok és díjak - közt alig van különbség, az emberekben annál több.” Mások a kényelemre esküsznek: „A bankfiók fekvése, az automaták száma számít, tekintve, hogy lusta vagyok.” Az egyes bankokról alko­tott véleményben is döntő a kénye­lem: „Az ügyvédem ezt javasolta. Egyelőre bevált, mindig én vagyok az első a pénztárnál. Jó érzés, ha is­merik az embert és nem bántják fö­lösleges bürokrata kérdésekkel, vi­szont nehéz parkolni.” Ez a réteg az OTP-ről elmaraszta­lóan szól: „Nem szeretem: tömeg­bank tömeggel, nagyon rossz ügyfél- és adatkezeléssel, alacsony kamatok­kal.” Egy nemrégiben végzett magyar­­országi felmérésnek a HVG-ben is­mertetett eredményei alapján a bank vezetői nem mindig tudják pontosan, minek alapján választ a lakosság bankot. Szerintük az ügyfelek a meg­takarítások biztonságát tartják a leg­fontosabbnak, ezt követik a magas kamatok, a díjak és jutalékok mérté­ke, a szolgáltatás minősége, az ügy­felekhez való viszonyulás, a kiterjedt automata-hálózat, a busik jó hírneve, a megbízások gyors teljesítése, a ko­rábbi kapcsolatok, a termékkínálat sokszínűsége, a modern technológia használata az ügyfélkapcsolatokban, és az adatok bizalmas kezelése. A la­kosság elvárásai azonban eltérnek ettől és a megbízhatóság első helyen szerepel ugyan, de ezt a kiszolgálás színvonala és a költségek követik. Ezek után következnek sorrendben a kamatok, a korrekt és személyre sza­bott tájékoztatás, a lakóhelyhez való közelség, a szolgáltatások sokfélesé­ge, a nyitvatartási idő, az ismertség, a kiterjedt fiókhálózat, a bank arculata, az automata-hálózat, a speciális ter­mékkínálat, a tulajdonosok nemzeti­sége, az ismerősök véleménye. A fia­talabb ügyfelek körében fontosabb helyet foglal el a telebank­­szolgáltatás, a számítógépes számla­­kezelési lehetőség vagy telefonos számlakezelés. Sajnos, nekünk hazai bankot kell választanunk, ahol csak elvétve ke­rülhet szó, olyasmiről, hogy elsőként érjünk a pénztárhoz, hiszen mindig várakozni kell, ahol a szórólapok — ha vannak - a megfelelő címmel el­igazítanak, ahol, ha várakozni kell, sorszámkiadás van és le lehet ülni. A helyi bankfiókokban nevem, lakcímem, személyazonossági szá­mom, a betéten szereplő összeg stb. többször is hangosan elhangozhat, úgy, hogy lassan a várakozó ügyfe­lek már betéve tudják azt, anélkül, hogy az adatbiztonság kérdése akár egy pillanatra is felmerülne. Szinte teljességgel hiányzik a segí­tő tanácsadás, és ha van is, egy kis ablakhoz kell lehajolni. Nem kínál­nak hellyel, nem mutatkoznak be. Jó esetben már a második megkérdezett személy tudja a választ a feltett, nem rutin jellegű kérdésre, de bonyolul­tabb esetekben napok kérdése lehet a pontos információ megszerzése. Te­lefonon érdeklődni egyáltalán nem érdemes. Mi több, ezek mellett és a kényel­metlenségek vállalásával is szívesen választanám a „MEGBÍZHATÓ Bank marosvásárhelyi kirendelté­­ségét’, ám az, mint egy rövidfilmben láttam korábban, csődöt jelentett. A krakeilulm­i bank nyereséggel zárta a félévet 3,7-szer nagyobb profitot könyvelt el az év első 9 hó­napjában a Román Kereskedelmi Bank, mint tavaly ugyanebben az időszakban. Az összes adókötelezettség törlesztése után a tiszta haszon meghaladta a 2194 milli­árd lejt (91,4 millió dollár), szemben a tavalyi 1525 milli­árd lejjel (72,6 millió dollár). A bank vezetőségének közleménye szerint a többletbe­vétel az új szolgáltatások bevezetésének és a minőség javulásának köszönhető. A forgalom növekedésével együtt pedig gyarapodott a bank saját tőkéje, ami jelenleg 9422 milliárd lej, szemben a tavaly év végi 7231 milliárd lejjel. Idén, a harmadik negyedévben látványosan, 50%-kal megnövekedett a magánszemélyek által kérvényezett és odaítélt hitelek száma és összege. Az utóbbi egy évben a bank ügyfeleinek a száma 22%­­kal lett több, elérve a 2,2 milliót. NÉPÚJSÁG 7 Adalékok az adócsalás módszertanához Görögországban a lakosság nagy hányada „elvből” nem fizet adót. Minálunk a lakosság ki­sebb hányada elvtelenül adót csal, ám a fejlett országoktól el­térően itt ezt esetenként törvé­nyesen is lehet csinálni. A módszerek igen változatosak, és nem ritkán több milliárd lej elsik­­kasztását teszik lehetővé. Néha az adósság felhalmozását követően a tulajdonos eltűnik­ az országból és bottal üthetik a nyomát. Vannak azonban ennél kényelmesebb „meg­oldások” is: elég teljesen eladósodni, majd kifizetni a helyi adókat és ille­tékeket, amelyek rendszerint nem nagy összegek. Ezután el lehet adni a cég ingó és ingatlan javait (épületek, berendezések, járművek stb.), a pénz a tulajdonos zsebébe kerül, a társaság pedig fizetésképtelenné válik. A tu­lajdonos a pénzügyi ellenőrzés során az alaptőke (rendszerint 2 millió lej) mértékéig büntethető, amit az termé­szetesen örömmel és késlekedés nél­kül ki is fizet. A pénzügyőrség pedig tehetetlen. Némi utánajárást igényel, de haté­konynak bizonyulhat, ha a céget egy haldoklónak adják el (tulajdon­képpen átíratják, mivel a cégek mű­ködését szabályozó törvény csak erre ad lehetőséget). Ilyenkor a közvetítő­nek kell az így „letudott” adósságnak megfelelően méltányos összeget jut­tatni. A fizetési kötelezettség pedig az örökösökre hárul. Az ügylet lebo­nyolítása során ajánlott beszerezni egy beszámíthatóságot igazoló okira­tot, mert ha nem, az örökösök ennek hiányában sikerrel perelhetnek. Bár az előbb említett módszerek is hatékonyak, Maros megyében csak elvétve alkalmazzák. Nem azért, mert itt nem próbálkoznak adócsa­lással, de itt az eladósodott cégeket külföldre szokás eladni. A különböző hirdetési újságok ha­sábjain sokszor látni „eladósodott cé­get vennék/adnék” - típusú hirdeté­seket. A módszer lényege: milliár­­donként 1000 dollárért kell megta­lálni a megfelelő külföldi állampol­gárt, aki a néhány órás ügyintézést követően elhagyja az országot. Sok­szor a „vásárló” mindössze néhány óráig tartózkodik az országban, hogy aztán soha többet vissza ne térjen. Hulanu Gheorghe, a megyei pénz­ügyőrség főfelügyelője szerint me­gyénkben kevesebb ilyen ügyletet bonyolítanak le, mint az ország többi részén, de így is tíz idei esetről tud­nak, ami több mint 100 milliárd lej kárt okozott az államkasszának. A törvény nem tartalmaz a cégek átírására vonatkozó megszorításokat. Átíratáskor csak a jegyzőt és a keres­kedelmi kamarát keresik fel. Még ha lenne is hatékony együttműködés a három hivatalos szerv között, akkor sincs jogi keret arra, hogy megaka­dályozzák a nyilvánvaló adócsalás szándékával történő átíratást. A ka­marának nincsenek és nem is lehet­nek pénzügyi adatai a cégekről, rá­adásul az egész ügylet 24 óra alatt lebonyolítható, és mire a pénzügyőr­ség észrevenné, már véget is ért. A pénzügyőrség vezetője annyit tehet - és ezt meg is tette -, hogy je­lentést készített a jelenségről, és vár­ja, hogy országos szinten találjanak megoldást a törvény által nyitva ha­gyott kiskapu bezárására. Egyébként az adósságoktól meg­szabaduló „vállalkozók” rendszerint szinte azonnal új céget hoznak létre. Ezek aztán már nem tartoznak sem az államnak, sem másnak, és a pénz­ügyőrség ellenőrei alig találnak rend­ellenességet működésükben. ­ Egyre nagyobb a korrupció A Transparency International által 2000-ben készített felmérés szerint korrupció tekintetében romlott Ro­mánia helyzete a megvizsgált 90 or­szág többségéhez képest. A nemzet­közi vállalkozók, hitelminősítő szak­emberek és a lakosság által a közhi­vatalnokok és politikusok sorában érzékelt korrupciót mérő, a szervezet által kiszámított mutatót a legjobb eredményeket felmutató országhoz viszonyítják. Idén Finnország érde­melte ki a maximális 10 pontot. Őt követi Dánia, Új-Zéland és Svédor­szág 9,8 ponttal és Kanada 9,4 pont­tal. Románia a maga 2,9 pontjával a 68. helyre érdemesült, maga mögött hagyva Moldovát (2,6 pont, 74. hely), Ukrajnát (1,5 pont, 87. hely) és Jugoszláviát (1,3 pont, 89. hely). Az utolsó helyet Nigéria foglalja el 1,2 ponttal. A Romániában elvégzett négy fel­mérésnek az átlaga 2,9 pont volt ugyan, ám az utóbbi három évben végzett hasonló felmérések eredmé­nyei 2,1 és 4,3 pont (!) között változ­tak. A közép-kelet-európai országok többsége e tekintetben megelőzte or­szágunkat. „Kipróbált receptet alkalmazunk" Exkluzív interjú a Groupe Société Générale képviselőjével A Groupe Société Générale-t 1864-ben alapították és a bankinté­zetet Franciaországban jegyezték be. Tőke szempontjából a Pá­rizsi Tőzsde 16. helyét foglalja el, részvényeseinek száma meg­haladja a félmilliót. 2600 kirendeltsége van Franciaországban és további 500 szerte a világban. 64.000 francia és 19.000 külföldi alkalmazottja van. 1999-ben a nettó profitja meghaladta az 1,98 milliárd eurót. A GSG-t a Standard and Poor’s hitelminősítő inté­zet AA minősítésre találta érdemesnek. A GSG hosszú ideje je­len van Kelet-Európában is, Csehországban, Horvátországban, Oroszországban, Szlovéniában, Ukrajnában, Bulgáriában és Ro­mániában. Jelenleg a Román Fejlesztési Bank részvényeinek az 51%-át birtokolja. Pierre-André Taulet 1955-ben szó- mindvégig ült mellette tolmács, segít­­tetett. Párizsban végezte a jogot és végére nem volt szükség. A Népúj­­politológiai tanulmányokat is folyta­­ság kérésére a sajtótájékoztató után tett. 1981-ben került felügyelőként , időt szakított egy exkluzív interjú el- Groupe Société Générale-hoz, 1988- készítésére: tót vezetőségi tag. 1999-től a Román - Mint a GSG képviselője, milyen- Fejlesztési Bank aligazgatója. A kö- nek látja a romániai üzleti és a gaz­­zelmúltban tartott sajtótájékoztatón a hasági életet? bank vezérigazgatója, Bogdan - Románia fontos nekünk. A Iran- Baltazar felszólalását követően - és a csapat a feltételek megvizsgálása meglepetésemre - szépen és választós után választotta kiértékelve az üzleti kosán megszólalt románul. .Noha és gazdasági élet legfontosabb jel­lemzőit, csak ezután ruháztunk be 200 millió dollárt ide. Pozitívnak lá­tom Románia gazdasági fejlődését. Egy román állampolgár mondta és ezért merem idézni: „A romániai la­kosság sokkal pesszimistább a befek­tetéseket tekintve, mint amennyire az indokolt lenne.” Mi úgy gondoljuk, nem annnyira rossz a helyzet. - Amennyiben ennyire bizakodóak Románia gazdasági jövőjét illetően, szándékoznak-e ennél is nagyobb be­ruházásokat eszközölni? - 200 millió dollárt beruházni egy országba hosszú távú befektetést je­lent. Egyelőre az anyavállalat ered­ményeket vár. Mindazt, amit teszünk, a Fejlesztési Bank alapjaira támasz­kodva tesszük, ám mivel ebből a bankból egy egyetemes bankot sze­retnénk kifejleszteni, tág terek nyíl­nak a beruházásokra. Mi ezt a mód­szert kipróbáltuk Franciaországban, és most nem teszünk egyebet, csak alkalmazzuk a receptet. - Volt részük kellemetlen meglepe­tésekben? - Ismétlem, igen komoly elemző munka eredményeit megvizsgálva döntöttünk Románia mellett, ismer­tük az Európai Bizottság és a Nem­zetközi Valutaalap jelentéseit. Azt mondhatom, hogy inkább kellemesen lepett meg, hogy 2000-ben nagymér­tékben növekedett az export. Bár ez az év a választások miatt nem kedve­ző politikai szempontból, mégis jó eredmények születtek. - Gondolja-e, hogy a választások végeredménye kedvezőtlenül befolyá­solja majd munkájukat? - Nem félek ilyesmitől. Amennyire én látom, az államelnök-jelöltek el­kötelezték magukat az európai integ­ráció mellett, így lényeges változás a mi szempontunkból nem történik. - Mi a véleménye az Európai Bi­zottság Romániára nézve lehangoló jelentéséről? - A jelentés Bulgáriát Románia elé helyezi, de ott nincs termelés. Nincs infláció sem, de ez a termelés ala­csony színvonala miatt van így. Ro­mániában viszont az ipari termelés növekvőben van. Úgy gondolom, a csatlakozás alapjában véve a joghar­monizáción múlik, amelynek az alap­jai megvannak, csak ki kell fejleszte­ni. A jelentés valóban rossz, de ez az ügyfeleinkkel való kapcsolatunkon nem változtat.. . Gondolja, hogy Románia utolsó lesz a csatlakozók közt?­­ A kérdés többrétű. Elsősorban arra kell válaszolnunk, hogy hol van Európa határa. Szerintem Eu­rópa határai Ukrajnánál, Mol­­dovánál húzódnak, így nem kérdé­ses, hogy Románia integrálódik-e. Az más kérdés, hogy mikor. Véle­ményem szerint elképzelhető, hogy nem lesz utolsó - ismétlem, a gaz­dasági fejlődés nem olyan rossz -, sőt lehetőség van arra, hogy 2007- re már taggá váljon.

Next