Népújság, 2003. augusztus (55. évfolyam, 177-202. szám)
2003-08-28 / 200. szám
4 NÉPÚJSÁG Küszöbön a tanév Esélyegyenlőség? Korábban a kisérettségi idején jártunk Ákosfalván, és sok más községhez hasonlóan elkeserítőnek találtuk az eredményeket. Mi történt a nyáron? Hányan próbálkoznak újra a vizsgával? Milyen feltételek, milyen körülmények között tanulnak azok a gyerekek, akik jövőre, bár a kisérettségit eltörölték, rácstesztek alapján nyerhetnek felvételt valamelyik közép- vagy szakközépiskolába? Körútunk során ezekre a kérdésekre kerestük a választ. Sokan nem állnak pótvizsgára Bár az ákosfalvi központban vizsgázott diákok közül 108-nak nem sikerült a kisérettségije. Antal András, a központi iskola igazgatója, az elmúlt héten mindössze 48 dossziét vitt be a tanfelügyelőségre, a többi nyolcadik osztályt végzett tanuló ugyanis nem áll pótvizsgára. Sokan közülük „elválnak” valamilyen szakiskolába, de vannak családok, ahol óriási problémát jelent a gyerek taníttatása. Kiadják a sok pénzt, és szakmunkásként sem könnyű munkahelyet találni. Nem is beszélve arról, hogy egy átlag falusi családnak milyen rendkívüli erőfeszítést jelent főiskolára, egyetemre járatni a gyereket, és az sem biztos, hogy diplomával a kezében el tud majd helyezkedni - vélekedik az igazgató. A községközpontban végzett 13 nyolcadikos diák közül hatnak sikerült a záróvizsgája, ketten Erdőszentgyörgyön, egy a kolozsvári református kollégiumban, egy az Elektromaros, egy a kémiai, egy diák pedig a mezőgazdasági szakközépiskolában tanul tovább. A Harasztkeréken végzett kilenc tanuló közül mindössze egy tette le sikeresen a kisérettségit, a pótvizsgára pedig nem jelentkezett egy végzős sem. Sok rossz összejött Az Ákosfalván tanuló gyerekek jó képességűek voltak, énekeltek, táncoltak, szavaltak - de sajnos, nem tanultak eleget. Magamban sokat rágódtam, hogy mi lehetett a sikertelenség oka. Tény, hogy sok minden rossz összejött, és kétségtelen, hogy az egyéb okok mellett a gyerekek lazábban vették a vizsgát - vélekedik az igazgató, aki szerint a kisérettségi megszervezése, a bizottságok tagjainak ide-oda utaztatása óriási anyagi kiadást jelentett, az iskolák javítására pedig nincs elég pénz. Apadó osztályok A központi iskolához nyolc kisebb tanintézet tartozik. Ákosfalván 63 gyerek tanul az idén 22-en kezdik az első osztályt, Vajában négytanerős és felső tagozattal működik az iskola, ahova 119 gyerek jár. Harasztkeréken három tanerő tanít az alsó tagozaton, a felsőn két összevont osztályban folyik a tanítás. Kisgörgényben 19 gyerekkel egytanerős, Cserefalván 23 gyerekkel kéttanerős, Székelycsókában 12 gyerekkel egytanerős, Szentbenedeken 29 gyerekkel kéttanerős, Göcsön 21 gyerekkel két-, Szövérden 15 gyerekkel egytanerős az elemi iskola. Szakemberek dolgában az igazgató szerint viszonylag elfogadható a helyzet, az óvónők és a tanítók szakképzettek, Ákosfalván angoltanárra várnak, Harasztkeréken viszont csak románból és testnevelésből volt szakos tanár, a többi tantárgyból helyettesítőkre, esetleg nyugdíjasokra szorítkoztak, magyartanár pedig még Vajába sem jutott. A javításokra összpontosítanak A tankönyveket az igazgató szerint augusztus 15-e előtt megkapták, de nem volt idő kicsomagolni, így nem lehet tudni, hogy hiányzik-e valamelyik. Ezekben a napokban elsősorban az iskolaépületek karbantartására összpontosítanak. 17 oktatási egység - kilenc iskola és nyolc óvoda - működésének biztosítása nem kis gond az önkormányzat számára. Javításukra 200 millió lejt szántak, 100 millióra pedig számítógépet vásárolnak, az ákosfalvi mellett a vajai és a harasztkeréki iskolának is. Az állami költségvetésből 72 millió tejt kaptak hűtőszekrényre, eddig ugyanis egy sem volt, így a gyerekek tej helyett sajtot és kekszet kaptak tízóraira. Kisgörgényben központi fűtést szerelnek A munkálatokat a helyhatóság javítócsoportja végzi. Ottjártunkkor az ákosfalvi iskolában Bukor Balázs karbantartó a kerítést festette. A félreeső falvakban bőven volt még tennivaló. Kisgörgényben, mivel magas volt az épület és nagyon hideg, holland segítséggel álmennyezetet szereltek, és ottjártunkkor folyt a központi fűtés szerelése. Fehérvári Bálint református lelkész elmondta, hogy a holland testvérfalu Nijkerek Alapítványa 2001-ben a templom javítását támogatta, az idén pedig 3000 eurót adományozott az iskola komfortosabbá tételére. Az ott dolgozók reménykedtek abban, hogy kezdésre a nagyon megrongálódott árnyékszék helyett is sikerül újat építeni. Csókában a régi iskolaépület használhatatlan, de alaposan ráfér a javítás a tanítói lakásra is, ahol az egyetlen osztatlan osztály működik. Szövérden a megcsúszott iskolaépületből valószínű, októberben (a tetőjavítást követően), költözhetnek át a volt szövetkezeti székházba, amelyet erre a célra vásárolt meg a helyi tanács. Vizet vezetnek Cserefalván Horváth Júlia óvónő kalauzok, ő ugyanis annak a csoportnak a vezetője, amely az óvodának, iskolának érkezett holland segély felhasználásáért felel. Az épületbe vizet vezetnek, és illemhelyet alakítanak ki. A kagylókat, vezetékeket a lanteremek hozták (korábban egyébként játékokkal és fénymásolóval segítették az óvodát), az egyház kútjából biztosítják a vizet, a munkálatok elvégzésében a tanács segít, de ahogy ottjártunkkor látszott, sok munka van még hátra. A cementpadlózatot is újra kellene önteni, de erre az óvónő szerint nincs pénz. Cserefalván 15 óvodás, a két összevont elemi osztályban pedig 23 gyerek tanul, a gyereklétszám láthatóan csökken, az óvodások felét már egy helyi tehetős roma család leszármazottai teszik ki. Bár viszonylag jómódú emberek lakják a falut, az óvónő szerint, aki maga is helyi lakos, nem vállalnak gyereket a szülők, és néhány tanulót Ákosfalvára, sőt Vásárhelyre járatnak iskolába. Harasztkeréken 110 az óvodások, iskolások száma - tudtuk meg Molnár Mária román szakos tanárnőtől. Az alsó tagozaton szakképzett óvónők, tanítók oktatnak, a felsőn a testnevelés szakos igazgatóval csak ketten szakképzettek, a matematikát egy almérnök tanította, s a nehéz ingázási feltételek miatt nem túl kelendőek az egyéb katedrák. Nem divat a továbbtanulás A tanárnő szerint Harasztkeréken nem volt hagyománya a tanulásnak, s amikor tizenkét évvel ezelőtt lelkész férjével odaköltöztek, nem volt értelmiségi elszármazottja a falunak. Az eltelt évtized alatt jobb lett a mérleg, állatorvos, zenetanár, mérnök, technikus került ki az iskolából. Kérdésünkre, hogy a nyolc gyerek közül, akiknek nem sikerült a kisérettségije, miért nem jelentkezett egy sem a pótvizsgára, Molnár tanárnő elmondta, hogy a faluban azt tartják, ha nem sikerült a vizsga, a gyerek maradjon otthon. Berecki Ildikó a tavaly végezte a nyolcadik osztályt, a záróvizsgáján azonban nem érte el az átmenő jegyet. Szép arcú, intelligens, magabiztos lány, és határozottan állítja, hogy nem akar tovább tanulni, mert nem kedveli a tanulást. - Csak azt szerettem volna, hogy legyen meg a diplomám, és nagyon rosszul esett, amikor a nálam gyengébbeknek ez sikerült. Aztán lemondtam, pedig sokat biztattak, hogy menjek. Járok a mezőre, fonok - teszi hozzá, majd elárulja, hogy a kereskedelmi szakiskolát elvégezte volna, hogy bárban dolgozhasson, de most már otthon marad. Kertész Arabella az egyetlen a kilenc közül, aki a harasztkeréki iskolából letette a kisérettségit, mégis el van szontyolódva. Mivel kisgyerek kora óta asztmás és allergiás volt (az utóbbi években javult az állapota), elhatározta, hogy allergológus orvos lesz, és ő is megpróbál másokon segíteni. A 7,56-os általánossal azonban nem sikerült a Bolyai líceum kémiabiológia szakos osztályába bejutnia, és így azincai középiskolában kezdi az évet. Jobb eredményre számított a kisérettségin (6,80-as átlagot ért el, 9,25-öt írt magyarból), és a szülők sem értik, hogy mi történt, hisz végig jeles tanuló volt, és a tanév idején rendszeresen tanult. Úgy érzi, hogy nagyon ellenséges volt a hangulat a kisérettségin, és egyes tantárgyakból a magyarázat hiánya miatt nem tudott úgy teljesíteni, ahogy szeretett volna. De ígérete szerint arról a szándékról, hogy orvos legyen, nem tett le, és eltökéltségéből ítélve hinnünk kell neki. Az iskolában, ahol tanult, egyébként nincsenek gyermek- és ifjúsági könyvek, nem volt számítógép, és hiányoznak a legfontosabb szemléltető eszközök. Körútunk végén, a korszerűségtől messze álló iskolaépületek, s tanévkezdéssel járó gondok számbavételén túl, elgondolkozhatunk azon, hogy hol tart a városi és vidéki gyerekek közti esélyegyenlőség, s talán arról is, hogy mikor ébred fel a tehetősebb vidéki települések lakóiban, hogy nem csak szavalni kell a templom és iskola fontosságáról, hanem a faluközösségeknek tenni is kellene valamit. Hogy valóban az övék, a miénk legyen az iskola, s vele együtt a jövő is. Bodolai Gyöngyi Antal András Egy „volt” iskolaépület NEPUJtáse Molnár Mária Berecki Ildikó Kertész Arabella Fotó: Szász Károly ANKÉT 2003. augusztus 28., csütörtök