Népújság, 2003. augusztus (55. évfolyam, 177-202. szám)

2003-08-28 / 200. szám

4 NÉPÚJSÁG Küszöbön a tanév Esélyegyenlőség? Korábban a kisérettségi idején jártunk Ákosfalván, és sok más községhez hasonlóan elkeserítőnek találtuk az eredményeket. Mi történt a nyáron? Hányan próbálkoznak újra a vizsgával? Mi­lyen feltételek, milyen körülmények között tanulnak azok a gyere­kek, akik jövőre, bár a kisérettségit eltörölték, rácstesztek alapján nyerhetnek felvételt valamelyik közép- vagy szakközépiskolába? Körútunk során ezekre a kérdésekre kerestük a választ. Sokan nem állnak pótvizsgára Bár az ákosfalvi központban vizs­gázott diákok közül 108-nak nem si­került a kisérettségije. Antal András, a központi iskola igazgatója, az el­múlt héten mindössze 48 dossziét vitt be a tanfelügyelőségre, a többi nyol­cadik osztályt végzett tanuló ugyanis nem áll pótvizsgára.­­ Sokan közü­lük „elválnak” valamilyen szakisko­lába, de vannak családok, ahol óriási problémát jelent a gyerek taníttatása. Kiadják a sok pénzt, és szakmunkás­ként sem könnyű munkahelyet talál­ni. Nem is beszélve arról, hogy egy átlag falusi családnak milyen rendkí­vüli erőfeszítést jelent főiskolára, egyetemre járatni a gyereket, és az sem biztos, hogy diplomával a kezé­ben el tud majd helyezkedni - véle­kedik az igazgató. A községközpontban végzett 13 nyolcadikos diák közül hatnak sike­rült a záróvizsgája, ketten Erdőszentgyörgyön, egy a kolozsvári református kollégiumban, egy az Elektromaros, egy a kémiai, egy diák pedig a mezőgazdasági szakközépis­kolában tanul tovább. A Harasztkeré­ken végzett kilenc tanuló közül mind­össze egy tette le sikeresen a kisérettségit, a pótvizsgára pedig nem jelentkezett egy végzős sem. Sok rossz összejött­­ Az Ákosfalván tanuló gyerekek jó képességűek voltak, énekeltek, táncoltak, szavaltak - de sajnos, nem tanultak eleget. Magamban sokat rá­gódtam, hogy mi lehetett a sikertelen­ség oka. Tény, hogy sok minden rossz összejött, és kétségtelen, hogy az egyéb­ okok mellett a gyerekek la­zábban vették a vizsgát - vélekedik az igazgató, aki szerint a kisérettségi megszervezése, a bizottságok tagjai­nak ide-oda utaztatása óriási anyagi kiadást jelentett, az iskolák javítására pedig nincs elég pénz. Apadó osztályok A központi iskolához nyolc kisebb tanintézet tartozik. Ákosfalván 63 gyerek tanul az idén 22-en kezdik az első osztályt, Vajában négytanerős és felső tagozattal működik az iskola, ahova 119 gyerek jár. Harasztkeré­­ken három tanerő tanít az alsó tago­zaton, a felsőn két összevont osztály­ban folyik a tanítás. Kisgörgényben 19 gyerekkel egytanerős, Cserefalván 23 gyerekkel kéttanerős, Székelycsó­kában 12 gyerekkel egytanerős, Szentbenedeken 29 gyerekkel kéttanerős, Göcsön 21 gyerekkel két-, Szövérden 15 gyerekkel egytanerős az elemi iskola. Szakemberek dolgában az igazgató szerint viszonylag elfogadható a helyzet, az óvónők és a tanítók szak­képzettek, Ákosfalván angoltanárra várnak, Harasztkeréken vi­szont csak románból és test­nevelésből volt szakos tanár, a többi tantárgyból helyette­sítőkre, esetleg nyugdíjasok­ra szorítkoztak, magyartanár pedig még Vajába sem jutott. A javításokra összpontosítanak A tankönyveket az igazgató szerint augusztus 15-e előtt megkapták, de nem volt idő kicsomagolni, így nem le­het tudni, hogy hiányzik-e valamelyik. Ezekben a napokban elsősorban az iskolaépületek karbantartására össz­pontosítanak. 17 oktatási egység - ki­lenc iskola és nyolc óvoda - működésének biztosítása nem kis gond az önkormányzat számára. Javí­tásukra 200 millió lejt szántak, 100 millióra pedig számítógépet vásárol­nak, az ákosfalvi mellett a vajai és a harasztkeréki iskolának is. Az állami költségvetésből 72 millió tejt kaptak hűtőszekrényre, eddig ugyanis egy sem volt, így a gyerekek tej helyett sajtot és kekszet kaptak tízóraira. Kisgörgényben központi fűtést szerelnek A munkálatokat a helyhatóság javí­tócsoportja végzi. Ottjártunkkor az ákosfalvi iskolában Bukor Balázs karbantartó a kerítést festette. A félre­eső falvakban bőven volt még tenni­való. Kisgörgényben, mivel magas volt az épület és nagyon hideg, hol­land segítséggel álmennyezetet sze­reltek, és ottjártunkkor folyt a köz­ponti fűtés szerelése. Fehérvári Bá­lint református lelkész elmondta, hogy a holland testvérfalu Nijkerek Alapítványa 2001-ben a templom ja­vítását támogatta, az idén pedig 3000 eurót adományozott az iskola kom­fortosabbá tételére. Az ott dolgozók reménykedtek abban, hogy kezdésre a nagyon megrongálódott árnyékszék helyett is sikerül újat építeni. Csókában a régi iskolaépület hasz­nálhatatlan, de alaposan ráfér a javí­tás a tanítói lakásra is, ahol az egyet­len osztatlan osztály működik. Szövérden a megcsúszott iskola­­épületből valószínű, októberben (a te­tőjavítást követően), költözhetnek át a volt szövetkezeti székházba, ame­lyet erre a célra vásárolt meg a helyi tanács. Vizet vezetnek Cserefalván Horváth Júlia óvónő kalauzok­, ő ugyanis annak a csoport­nak a vezetője, amely az óvodának, iskolának érkezett holland segély fel­­használásáért felel. Az épületbe vizet vezetnek, és illemhelyet alakítanak ki. A kagylókat, vezetékeket a lanterem­ek hozták (korábban egyéb­ként játékokkal és fénymásolóval se­gítették az óvodát), az egyház kútjá­­ból biztosítják a vizet, a munkálatok elvégzésében a tanács segít, de ahogy ottjártunkkor látszott, sok munka van még hátra. A cementpadlózatot is új­ra kellene önteni, de erre az óvónő szerint nincs pénz. Cserefalván 15 óvodás, a két összevont elemi osz­tályban pedig 23 gyerek tanul, a gye­reklétszám láthatóan csökken, az óvodások felét már egy helyi tehetős roma család leszármazottai teszik ki. Bár viszonylag jómódú emberek lak­ják a falut, az óvónő szerint, aki maga is helyi lakos, nem vállalnak gyereket a szülők, és néhány tanulót Ákosfalvára, sőt Vásárhelyre járatnak iskolába. Harasztkeréken 110 az óvodások, iskolások száma - tudtuk meg Mol­nár Mária román szakos tanárnőtől. Az alsó tagozaton szakképzett óvó­nők, tanítók oktatnak, a felsőn a test­nevelés szakos igazgatóval csak ket­ten szakképzettek, a matematikát egy almérnök tanította, s a nehéz ingázási feltételek miatt nem túl kelendőek az egyéb katedrák. Nem divat a továbbtanulás A tanárnő szerint Harasztkeréken nem volt hagyománya a tanulásnak, s amikor tizenkét évvel ezelőtt lelkész férjével odaköltöztek, nem volt értel­miségi elszármazottja a falunak. Az eltelt évtized alatt jobb lett a mérleg, állatorvos, zenetanár, mérnök, techni­kus került ki az iskolából. Kérdé­sünkre, hogy a nyolc gyerek közül, akiknek nem sikerült a kisérettségije, miért nem jelentkezett egy sem a pót­vizsgára, Molnár tanárnő elmondta, hogy a faluban azt tartják, ha nem si­került a vizsga, a gyerek maradjon otthon. Berecki Ildikó a tavaly végezte a nyolcadik osztályt, a záróvizsgáján azonban nem érte el az átmenő je­gyet. Szép arcú, intelligens, magabiz­tos lány, és határozottan állítja, hogy nem akar tovább tanulni, mert nem kedveli a tanulást. - Csak azt szeret­tem volna, hogy legyen meg a diplo­mám, és nagyon rosszul esett, amikor a nálam gyengébbeknek ez sikerült. Aztán lemondtam, pedig sokat biztat­tak, hogy menjek. Járok a mezőre, fo­nok - teszi hozzá, majd elárulja, hogy a kereskedelmi szakiskolát elvégezte volna, hogy bárban dolgozhasson, de most már otthon marad. Kertész Arabella az egyetlen a ki­lenc közül, aki a harasztkeréki iskolá­ból letette a kisérettségit, mégis el van szontyolódva. Mivel kisgyerek kora óta asztmás és allergiás volt (az utóbbi években javult az állapota), el­határozta, hogy allergológus orvos lesz, és ő is megpróbál másokon segí­teni. A 7,56-os általánossal azonban nem sikerült a Bolyai líceum kémia­biológia szakos osztályába bejutnia, és így a­zincai középiskolában kezdi az évet. Jobb eredményre számított a kisérettségin (6,80-as átlagot ért el, 9,25-öt írt magyarból), és a szülők sem értik, hogy mi történt, hisz végig jeles tanuló volt, és a tanév idején rendszeresen tanult. Úgy érzi, hogy nagyon ellenséges volt a hangulat a kisérettségin, és egyes tantárgyakból a magyarázat hiánya miatt nem tudott úgy teljesíteni, ahogy szeretett volna. De ígérete szerint arról a szándékról, hogy orvos legyen, nem tett le, és eltö­kéltségéből ítélve hinnünk kell neki. Az iskolában, ahol tanult, egyéb­ként nincsenek gyermek- és ifjúsági könyvek, nem volt számítógép, és hi­ányoznak a legfontosabb szemléltető eszközök. Körútunk végén, a korszerűségtől messze álló iskolaépületek, s tanév­kezdéssel járó gondok számbavételén túl, elgondolkozhatunk azon, hogy hol tart a városi és vidéki gyerekek közti esélyegyenlőség, s talán arról is, hogy mikor ébred fel a tehetősebb vi­déki települések lakóiban, hogy nem csak szavalni kell a templom és isko­la fontosságáról, hanem a faluközös­ségeknek tenni is kellene valamit. Hogy valóban az övék, a miénk le­gyen az iskola, s vele együtt a jövő is. Bodolai Gyöngyi Antal András Egy „volt” iskolaépület NEPUJtáse Molnár Mária Berecki Ildikó Kertész Arabella Fotó: Szász Károly ANKÉT 2003. augusztus 28., csütörtök

Next