Népújság, 2013. szeptember (65. évfolyam, 201-225. szám)

2013-09-02 / 201. szám

2 NÉPÚJSÁG 2., hétfő A Nap kel 6 óra 44 perckor, lenyugszik 19 óra 57 perckor. Az év 245. napja, hátravan 120 nap. IDŐJÁRÁS k­ett élteibe,­ Ma REBEKA, DORINA, holnap HILDA napja. REBEKA: héber eredetű név görögös alakja, jelentése: megigéző, megbabo­názó, jól táplált. DORINA: a Dorottya becézéséből önállósult, jelentése: Isten ajándéka. HILDA: vagy ófelnémet eredetű, ek­kor jelentése: harcosnő, vagy az így kezdődő és végződő nevek önállósult formája. A vasárnapi lottótiúzás nyerőszámai JJc­dY 6,1,37,5,13 + 18 N0R0CPUIS: 192968 18,38,27,13,29,4 4HD SUPERN0R0C: 372269 logo 26,44,7,16,25,11 4% NOROC: 5575671 Változó égbolt, eső, vihar várható Hőmérséklet: max. 21°C min. 8°C Petőfi megérkezett Marosludasra Tegnap Petőfi-szobrot avattak Marosludas központjában, a Maros hídfőjének régi központ felőli oldalán. Régi vágya tel­jesült ezzel a város magyarságának, hiszen Petőfi az a nem­zeti költő, aki az identitástudat jelképe. Ezután lesz egy hely Marosludason, ahol meg lehet állni, ahol ünnepelni lehet, ahol magasztosabb lesz az emlékezés, ahová koszorút lehet elhelyezni, s ahol mélyebb érzések fogannak meg a város több mint húszszázaléknyi magyarságában. A vasárnap fel­avatott mellszobor Simon Attila fiatal helyi szobrászművész alkotása. A Marosludasi Magyar Nap ren­dezvénysorozatba ágyazott ese­ményt több mint háromszáz hely­beli tisztelte meg jelenlétével. Az eseményen részt vett Kelemen Hu­nor, az RMDSZ szövetségi elnöke, Borbély László és Kerekes Károly parlamenti képviselők, Zsigmond Barna Pál, Magyarország Csíksze­redai főkonzulja, Kis István, a vá­ros alpolgármestere, Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke, valamint Tripon Sorinel, a városi önkor­mányzat menedzsere. Az avatóünnepségen Kis István alpolgármester köszöntötte az ün­nepségre érkező vendégeket, majd elmondta, hogy a Népújságban nem olyan régen azt olvasta, hogy Segesvárra visszatért Petőfi. Ekkor állították vissza a költő szobrát a küküllőmenti városba. - Ma­rosludasra nem visszatért, hanem megérkezett Petőfi! A szobor mindannyiunké, a városé, a szo­borállítás nem valaki ellen irányul, hanem valakikért, a maros­­ludasiakért történik! Erre a szobor­ra büszkék vagyunk, hiszen ezzel nemcsak a magyarság legnagyobb költőjének állítottunk emléket, ha­nem a többségi nemzet toleranciá­ját és elfogadását is jelzi - mondta az alpolgármester. Az avatóünnepségen beszédet mondott Kelemen Hunor szövetsé­gi elnök, Borbély László képviselő és Fekete Kovács Levente, a szo­bor finanszírozója is. Az ünnepségen Kovács Zsuzsa tanítónő szavalt, Tóth Mária Orso­lya magyartanár Petőfit méltatta, a Marosludasi Református Egyház­­község vegyes kara pedig négy művet, köztük megzenésített Pető­­fi-költeményeket adott elő. (mezey) Ritka ünnep Azt kérték tőlem, hogy a Szentegyházi Gyermekfilharmónia forgatagos fellépéséről egy kis, az előadás hangulatát felidé­ző írást küldjek a hétfői lapszámba. Csakhogy azt a hangula­tot érezni kell, írni lehet róla, de úgysem lesz teljesen hite­les. Mert ha azt írom, hogy végigszaladt a hideg a hátamon, s a könnycseppek a szemem sarkában folyton kibuggyanni készen tódultak elő, azt mondhatják, túlzók. Pedig így volt. S láttam, a körülöttem állók is ugyanígy voltak vele, könnye­ikkel küszködtek. Ezt a filharmóniát lehet csodálni, lehet örülni neki, lehet elismerően beszélni róla, mint ahogyan harmincegy éves léte óta nagyon sokszor Európa-szerte megtették, de legfőképpen szeretni lehet. Akik így muzsikál­nak és énekelnek, azok a szívünkhöz szólnak, lelkünk húrjait pengetik. S ennek a szívhez szólásnak a nagymestere Haáz Sándor zenetanár, a filharmónia lelke és vezetője. - Ily szép nap csak ritkán virrad ránk, a találkozás ünnepe - a gyer­mekfilharmóniával való találkozás ezt a ritka ünnepet tartogatta a ma­rosvásárhelyi magyar közönség számára. Annak ellenére, hogy más helyszínen is zajlott a Forgatag, özönlöttek az emberek a Kultúrpa­lota felé. Mondhatni tűt sem lehe­tett leejteni, annyian voltunk kí­váncsiak a szentegyházi gyerekek­re. S nem csalódtunk, mert örömte­li és felemelő volt minden perc. Ahogy megszólalt a zene, s amikor a száznál is több derűs arcú székely ruhás gyermek katonás fegyelem­mel felvonult a színpadra, a közön­séget máris elbűvölték. Azt a kö­zönséget, amely nemhogy ülő-, de állóhelyet sem hagyott a Kultúrpalo­tában. Idősek, fiatalok, kisgyerekek és szüleik, minden korosztályból. Ismert magyar népdalok csendül­tek fel, a csengős báránnyal gyer­mekkorunk tavaszi legelőire kalandoz­hattunk, az egyházi énekekkel a csíksomlyói búcsúra zarándokoltunk, a polkákkal a bécsi filharmonikusok újévi koncertjét íz­lelgettük, csakhogy itt igazi kovácsok igazi kalapáccsal ütötték az ülőt, aztán román vidékek ma­gányos jegenyéi mellett barangol­tunk, majd a török hódítók nyelvén hallhattuk a Plevna­­marsot. Jártunk nyu­gatabbra is, andalú­­ziai ritmusokra tán­colhattunk, s francia gyerekként simogat­tuk végig a kis pa­csirtát. Amikor csa­tára hívták a vitéze­ket, már bejelentették, hogy a kon­cert a végéhez közeledik, de a taps­viharral ráadást kért a közönség, így hallhattuk a Szózatot is. Ha a koncert kétszer ennyit tar­tott volna, azzal sem érte volna be Jó volt ismét magunkénak érezni a közönség. A gyerekek, ahogy a Kultúrpalotát, s átélni a közös érkeztek, olyan fegyelmezetten, éneklés nagy élményét. Köszönet szép sorban, a karmester beintésére ezért a varázsért, távoztak. Mezey Sarolta A HÉT VÉGÉN TÖRTÉNT 2013. szeptember 2., hétfő Jól sikerült marosvécsi találkozó Magyarországiak, marosvásárhelyiek, marosvécsiek, a helikoni írók leszármazottjai találkoztak és emlékeztek a hét végén Marosvécsen Nagy Miklós Kund alelnök köszöntő szavaiban utalt a Helikon - Kemény János Alapítvány jó évtizedes útjára. A Helikon - Kemény János Alapítványt ugyan tizenhárom esztendeje alapították, s 2001-ben indult el a marosvécsi találkozók so­rozata, ám az egykori helikonisták leszármazottjai most ta­lálkoztak tizedszer. Idő(járás), tér és hozzáállás segítette a kétnapos rendezvényt, amelyen kétszáznál is többen meg­fordultak. Pénteken a marosvécsi kultúrott­hon volt a találkozó helyszíne, ahol A Griff, a Dámvad és a Varjú című film elevenítette fel az Erdé­lyi Helikon három meghatározó alakjának emlékét: gróf Bánffy Miklós, báró Kemény János és Kós Károly élettörténete mögött egy küzdelmes és szép erdélyi tör­ténelem jelent meg, néha a maga groteszk élethelyzeteivel. Pomogáts Béla irodalomtörténész kedves visszaemlékezésében hang­zott el egy korrajzszerű történet. A hetvenes években a budapesti tele­vízió egyik arcképcsarnok soroza­tában szerettek volna Kós Károly­ról is filmet készíteni. A Kolozs­várra érkező filmes csoport politi­kai vezetője az erdélyi irodalom jó ismerőjéhez fordulva megkérdezte: - Mondja, Pomogáts elvtárs, ez a Kós elvtárs jó elvtárs? - Mire a következő válasz érkezett: - Kós a legjobb elvtárs! - És így elkészülhetett a róla szóló film. Szombaton délelőtt - hagyomá­nyosan — a marosvécsi kastély kertjének több évszázados tölgyfái alatt, a helikoni asztal és Kemény János sírja között folytatódott a találkozó. Pomogáts Béla tartott emlékezetes előadást a száz éve született Jékely Zoltánról. „Jékely olyan világról énekelt, amely rész­ben már a történelem mélyébe hullt” - emlékezett az előadó az egykori Nagyenyed világára, és a hallgatóságban felvillant a marosszentimrei templom fájdal­mának hangzatos verse, amely az­óta is az erdélyi magyar szórvány­világ himnuszaként él bennünk Jékely Zoltán csodálatos költemé­nyén keresztül. A száz éve szüle­tett költőt dr. Nagy Attila, Maros­­vásárhelyen élő költő, orvos úgy mutatta be, mint akinek rendkívüli emberi tartása volt. Színvonalas, gazdag program jellemezte a Helikon - Kemény János Alapítvány ez évi marosvécsi találkozóját, amelynek az előbbiekhez viszonyítva volt egy újdonsága is: négy fiatal kép­zőművész Marosvéccsen készült alkotásaival gazdagította a rendez­vényt. A kétnapos rendezvényen költők és hivatásos színészek, iro­dalmárok és marosvécsi iskolások elevenítették fel az Erdélyi Heli­kon egykori világát. Kemény Já­nos, Berde Mária, Kovács László, Járosi Andor, Szentimrei Jenő, Vi­ta Zsigmond egyenes vagy oldal­ági leszármazottjai találkoztak és emlékeztek együtt a szép nyárvégi napsütésben. És mi, a helikoni írók, költők mai olvasói, a találko­zók résztvevői a marosvécsi Ke­mény-kastély tölgyfái alatt minden évben felfedezzük, milyen gazdag az erdélyi magyar irodalom, s rá­döbbenünk, mennyire él még az Erdélyi Helikon szelleme és emlé­ke tájainkon. Ezért is fontosak ezek a találkozók. Ötvös József Még nem vallott a pénteki tömegbaleset gyanúsítottja (Folytatás az 1. oldalról) Gyugyi Csilla, a Pest Megyei Főügyészség szóvi­vője az MTI-vel azt közölte: a nyomozó hatóság halá­los tömegszerencsétlenséget eredményező közúti bal­eset gondatlan okozásának vétségével gyanúsítja a 26 éves Bolgár férfit. Tájékoztatása szerint a kényszerin­tézkedést a megyei főügyészség indítványa alapján rendelték el, amely szerint a cselekmény tárgyi súlya miatt tartani lehet a gyanúsított szökésétől, jelenléte az eljárásban csak így biztosítható. A sofőrt, aki maga is könnyebben megsérült, vasár­nap reggel kiengedték a kórházból, a tárgyalás a já­rásbíróságon volt. Az előzetes letartóztatását bünte­tés-végrehajtási intézményben tölti. Péntek hajnalban rohant bele a bolgár sofőr kamionjával egy kocsisor­ba az M5-ös autópálya Budapest felé vezető oldalán a 26-os kilométernél, Ócsa és Gyál között. Az ütközés akkora erejű volt, hogy három személyszállító kis­busz és hat személygépkocsi tört össze, némelyik a felismerhetetlenségig. A balesetben hárman meghaltak, mindhárom halá­los áldozat román állampolgár. A mentőszolgálat munkatársai harminc sérültet láttak el, illetve szállí­tottak kórházba. Péntek éjjel a román légierő gépével a tömegbaleset sérültjei közül 11 román állampolgárt hazaszállítottak.

Next