Népújság, 2019. október (71. évfolyam, 223-249. szám)

2019-10-26 / 245. szám

­ NÉPÚJSÁG MÚZSA Kettős tárlatnyitó a Bernády Napokon (Folytatás a 3. oldalról) dolgozott, és a palettájáról lekapart, régi fes­téket is használt, egyebek mellett ez az újra­hasznosítás adja műve egyediségét. Piros, kék, zöld színvilágú művét három héten át készítette. Bach-muzsika, Karinthy-próza Az ünnepség második felében a művésze­tek találkozásának lehetett sokadj­ára szem- és fültanúja a Bernády Ház közönsége. A földszinti kiállítóteremben visszatérő vendég, a Művészek Atyhai Társasága festményeit és kisplasztikáit vehették szemügyre az érdek­lődők a tárlatnyitó előtti percekben, a vizuális élményhez Szvjatoszlav Perepelizsin gordon­kaművész biztosított zenei hátteret. A tulaj­donképpeni megnyitó alaphangját szintén a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia ukraj­nai művészének Bach-muzsikája adta meg, majd Gyéresi Júlia színművésznő Karinthy Frigyesnek a kimondhatatlan kifejezésére tö­rekvő művész erőfeszítéseiről szóló rövidpró­záját olvasta fel. A héttagú atyhai művészcsoport - Berze Imre, Bocskay Vince, Kuti Botond, Kuti Dénes, Sánta Csaba, Vargha Mihály és Vin­­czeffy László - közös tárlatát, az Arányt Vargha Fruzsina fiatal művészettörténész méltatta. Vargha Fruzsina Róth Miksa moza­­ikművészetét állította párhuzamba a kiállítás­sal, amelyen „egyfajta mozaikmű darabjait láthatjuk megmutatkozni külön-külön, a képet pedig, egységében szemlélve, egészé­ben is. Hiszen az egyes műalkotások mind egy-egy művészegyéniség megmutatkozását tükrözik, különböző generációk és életkorok alkotói stílusát. Mégis az egyes darabkák összességükben képezik a Művészek Atyhai Társaságának immár 6. éve működő cso­portját.” Festmények, szobrok párbeszéde A művészettörténész egyenként körvona­lazta a hét alkotói világot, de mindenekelőtt „a csoport egységét adó közös fonal, a közös­ségért való tenni akarás és a képzőművészet­hez való elfogulatlan viszonyulásmód” jelentőségét emelte ki. Az egyéni elemzések sora a csoport szülő- és nevelőatyja, Vinczeffy László művészetével kezdődött. „Művein szó szerint kidomborodnak azok a lehetőségek, amelyek a festészetben segéd­eszközként benne rejlenek. A faktúratechnika egy olyan szemléletet enged kibontakozni, mely előtérbe helyezi a különböző hatásokat, kontrasztokat, közelíti a néző felé az amúgy statikusnak mondható műalkotást. A festmé­nyek szinte megelevednek, tapinthatókká vál­nak, életre kelnek.” Kuti Dénes munkáin a színekre, az aprólé­kos kidolgozásokra, a néha fotográfiaszerű részletekre hívta fel a figyelmet a méltató. „Közelítenünk, hunyorítanunk kell, használ­nunk kell a terem fényeit, hogy valóban fel­fedezzük az apró lila foltokat a nagy zöld mezőben, a tükrök és színek adta mélységek világát.” A két festészeti paletta között Kuti Botond képezi az átmenetet. „A fiatal festőnél jelen van a lendületesség, a többdimenziós alkotói mód és a hagyományozódás felé húzás egya­ránt” - hallhattuk a méltatótól. Bocskay Vince szobrai kapcsán Vargha Fruzsina így fogalmazott: „Alkotásai a bronz súlyával és keménységével hatnak. Az egyes szobrok önállók, mondhatni egyéniségek. (...) Különálló kis történeteket mesélnek, melyeknek a magja maga a műalkotás, és amikhez a részleteket megtaláljuk a patina kékeszöld színében, a mintázás lágyságában vagy éppen durvaságában.” Sánta Csaba szobrászművész alkotói vilá­gából a művészettörténész a játékosságot, az Kuti Botond: Evocatio III. absztrakciót, a másságra fókuszálást emelte ki. „A nonfiguratív elemek, kompozíciók át­viszik a nézőt egy egyéni mitológiába” - tette hozzá a művészettörténész, aki a Vargha Mi­hály által „beszéltetett fadarabokban” ha­sonló jelleget fedezett fel: „Egyfajta spiritualitást feltételez az a bizonyosság és hit, mellyel a szobrász a természet adta vál­tozókhoz viszonyul.” Berze Imre vésőkészletének darabjait Vargha Fruzsina az alábbi jelzőkkel azonosí­totta: „őszinteség, anyagszerűség, moduláció, erő, dinamizmus”. A méltató a művész mini­­malista formaképzését is kiemelte, amely „rá­játszik az ellentétek hatásaira, az előző korok szobrászatának vívmányaira, és egyesíti őket a mai alkotó gondolatvilágával.” Az átfogó elemzés után a művészcsoport nevében Kuti Dénes köszönte meg a lehető­séget az újabb megmutatkozásra. A 22. Ber­nády Napok megnyitója egy pohár pezsgő melletti kötetlen beszélgetéssel zárult. A mű­­vészetis diákok és az atyhai művészcsoport tárlata az elkövetkezőkben is megtekinthető a városépítő nevét viselő Házban. 50 éve halt meg Jack Kerouac Ötven éve, 1969. október 21-én halt meg Jack Kerouac amerikai író, a be­­atmozgalom névadója, az Úton című kultuszmű szerzője. Az MTVA Sajtóa­datbankjának portréja: „Az életem egy farm lesz, ahol magam ter­melem meg az ennivalómat. Nem csinálok semmit, csak ülök egy fa alatt, amíg nőnek a növényeim, a saját boromat iszom, regénye­ket írok, hogy nemesítsem a lelkemet, ját­szom a srácaimmal, és fütyülök a nyomorultakra” - írta naplójába Kerouac 1948-ban. Mindebből azonban csak a regény­írás valósult meg a kanadai francia emigráns családból származó író életében. Jean-Louis Lebris de Kérouac néven szü­letett a massachusettsi Lowellben 1922. már­cius 12-én. Angolul csak az általános iskolában tanult meg, és kamaszévei végéig gyengén beszélte a nyelvet, édesanyjával, akivel nagyon bensőséges volt a viszonya, mindig franciául társalgott. Komoly kis­gyerek volt, sokat olvasott, és maga is kí­sérletezett rövidebb írásokkal. A középiskola elvégzése után, kiváló futball­teljesítményének köszönhetően ösztöndíjat szerzett a New York-i Columbia Egye­temre. Itt kötött életre szóló barátságot a költő Allen Ginsberggel, az író William S. Burroughs-zal és Neal Cassadyvel. Az együtt töltött napok, a közös csavargások, nagy ivászatok a Kerouac-próza meghatá­rozó elemei lettek. Az egyetemnek egy sérülés miatt hátat kel­lett fordítania, így 1942-ben beállt a haditen­gerészethez, ahonnan szkizoid személyisége miatt leszerelték, ettől kezdve kereskedelmi hajókon dolgozott tengerészként. Ebben az időben írta meg első regényét The Sea is My Brother címmel, de a művet csak 2011 -ben adták ki, keletkezésekor az író maga sem gondolt publikálásra. Leszerelése után beuta­zta az Egyesült Államokat és Mexikót, min­denféle munkát elvállalt, többek közt volt vasutas és erdőőr is. Mindeközben írónak ké­szült, azt remélte, hogy ez lesz a fő megélhe­tési forrása. 1950-ben meg is jelent a The Town and the City című regénye, amelyre a kritikusok felfigyeltek ugyan, mégsem lett si­kerkönyv. A kiugrásra hét évet várnia kellett, ezalatt Neal Cassady társaságában beutazta az or­szágot. Ebből az utazásból született meg az Úton című regény, amely Ginsberg Üvöltése mellett a beatmozgalom egyik bibliája lett. Az alapötletet így foglalta össze: „Két srác autóstoppal Kaliforniában, kutatva valami után, amit nem igazán találnak meg, elvesz­tik magukat az úton, visszajönnek valami másban reménykedve.” A könyvet egy 37 méter hosszú, összeragasztott papírcsíkra írta, ezt fűzte be írógépébe, hogy ne kelljen gondolatait papírcserével megszakítani. A szövegben nem használt sem bekezdéseket, sem vesszőket, így 1951 áprilisában, húsz nap alatt be is fejezte művét, de a - jócskán megkurtított - kiadásra 1957-ig várnia kel­lett. Az Úton valóságos mítoszt teremtett, mert leginkább arról szólt, ami az akkori huszon­éveseknek hiányzott: a szabadság szükségéről és a megszerzett szabadságról, a fogyasztói társadalomból való kitörésről és a másság, mindennemű deviancia létjogosultságáról. Bár a siker ráirányította a figyelmet, nem­igen tudott mit kezdeni vele. Egyre inkább befelé fordult, legszívesebben otthon ült és írt, és küzdött - nem sok sikerrel - alkohol- és drogproblémáival. Fontos, főként önélet­rajzi ihletésű művei születtek ekkoriban: a Dharma hobók, a Senkiháziak, a Magányos utazó, a Művésztelep. Élete utolsó éveiben érdeklődése egyre inkább a misztika és a zen buddhizmus eszméi felé fordult, életrajzot is írt Buddháról. Jack Kerouac 1969. október 21-én a flori­dai St. Petersburgben halt meg májzsugorban. Szülővárosában temették el, síremlékét 1988- ban avatták fel. Nevét viseli a coloradói Bo­­ulderben alapított tibeti buddhista Naropa Egyetem Jack Kerouac Testetlen Poétikais­kolája. 2007-ben posztumusz megkapta a lo­­welli Massachusetts Egyetem egyik tiszteletbeli doktori címét. Az Úton eredeti, vágatlan verzióját 2007- ben adták ki Amerikában, magyar fordítása 2011 -ben jelent meg. A kultikus műből 2012- ben film is készült Walter Salles rendezésé­ben, Sam Riley főszereplésével. Ugyanebben az évben az író tiszteletére rendezett lowelli irodalmi fesztivál keretében mutatták be Ke­rouac egyetlen drámáját, a háromfelvonásos Beat Generation című darabot. 2019. október 26., szombat

Next