Népújság, 2019. október (71. évfolyam, 223-249. szám)
2019-10-26 / 245. szám
NÉPÚJSÁG MÚZSA Kettős tárlatnyitó a Bernády Napokon (Folytatás a 3. oldalról) dolgozott, és a palettájáról lekapart, régi festéket is használt, egyebek mellett ez az újrahasznosítás adja műve egyediségét. Piros, kék, zöld színvilágú művét három héten át készítette. Bach-muzsika, Karinthy-próza Az ünnepség második felében a művészetek találkozásának lehetett sokadjára szem- és fültanúja a Bernády Ház közönsége. A földszinti kiállítóteremben visszatérő vendég, a Művészek Atyhai Társasága festményeit és kisplasztikáit vehették szemügyre az érdeklődők a tárlatnyitó előtti percekben, a vizuális élményhez Szvjatoszlav Perepelizsin gordonkaművész biztosított zenei hátteret. A tulajdonképpeni megnyitó alaphangját szintén a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia ukrajnai művészének Bach-muzsikája adta meg, majd Gyéresi Júlia színművésznő Karinthy Frigyesnek a kimondhatatlan kifejezésére törekvő művész erőfeszítéseiről szóló rövidprózáját olvasta fel. A héttagú atyhai művészcsoport - Berze Imre, Bocskay Vince, Kuti Botond, Kuti Dénes, Sánta Csaba, Vargha Mihály és Vinczeffy László - közös tárlatát, az Arányt Vargha Fruzsina fiatal művészettörténész méltatta. Vargha Fruzsina Róth Miksa mozaikművészetét állította párhuzamba a kiállítással, amelyen „egyfajta mozaikmű darabjait láthatjuk megmutatkozni külön-külön, a képet pedig, egységében szemlélve, egészében is. Hiszen az egyes műalkotások mind egy-egy művészegyéniség megmutatkozását tükrözik, különböző generációk és életkorok alkotói stílusát. Mégis az egyes darabkák összességükben képezik a Művészek Atyhai Társaságának immár 6. éve működő csoportját.” Festmények, szobrok párbeszéde A művészettörténész egyenként körvonalazta a hét alkotói világot, de mindenekelőtt „a csoport egységét adó közös fonal, a közösségért való tenni akarás és a képzőművészethez való elfogulatlan viszonyulásmód” jelentőségét emelte ki. Az egyéni elemzések sora a csoport szülő- és nevelőatyja, Vinczeffy László művészetével kezdődött. „Művein szó szerint kidomborodnak azok a lehetőségek, amelyek a festészetben segédeszközként benne rejlenek. A faktúratechnika egy olyan szemléletet enged kibontakozni, mely előtérbe helyezi a különböző hatásokat, kontrasztokat, közelíti a néző felé az amúgy statikusnak mondható műalkotást. A festmények szinte megelevednek, tapinthatókká válnak, életre kelnek.” Kuti Dénes munkáin a színekre, az aprólékos kidolgozásokra, a néha fotográfiaszerű részletekre hívta fel a figyelmet a méltató. „Közelítenünk, hunyorítanunk kell, használnunk kell a terem fényeit, hogy valóban felfedezzük az apró lila foltokat a nagy zöld mezőben, a tükrök és színek adta mélységek világát.” A két festészeti paletta között Kuti Botond képezi az átmenetet. „A fiatal festőnél jelen van a lendületesség, a többdimenziós alkotói mód és a hagyományozódás felé húzás egyaránt” - hallhattuk a méltatótól. Bocskay Vince szobrai kapcsán Vargha Fruzsina így fogalmazott: „Alkotásai a bronz súlyával és keménységével hatnak. Az egyes szobrok önállók, mondhatni egyéniségek. (...) Különálló kis történeteket mesélnek, melyeknek a magja maga a műalkotás, és amikhez a részleteket megtaláljuk a patina kékeszöld színében, a mintázás lágyságában vagy éppen durvaságában.” Sánta Csaba szobrászművész alkotói világából a művészettörténész a játékosságot, az Kuti Botond: Evocatio III. absztrakciót, a másságra fókuszálást emelte ki. „A nonfiguratív elemek, kompozíciók átviszik a nézőt egy egyéni mitológiába” - tette hozzá a művészettörténész, aki a Vargha Mihály által „beszéltetett fadarabokban” hasonló jelleget fedezett fel: „Egyfajta spiritualitást feltételez az a bizonyosság és hit, mellyel a szobrász a természet adta változókhoz viszonyul.” Berze Imre vésőkészletének darabjait Vargha Fruzsina az alábbi jelzőkkel azonosította: „őszinteség, anyagszerűség, moduláció, erő, dinamizmus”. A méltató a művész minimalista formaképzését is kiemelte, amely „rájátszik az ellentétek hatásaira, az előző korok szobrászatának vívmányaira, és egyesíti őket a mai alkotó gondolatvilágával.” Az átfogó elemzés után a művészcsoport nevében Kuti Dénes köszönte meg a lehetőséget az újabb megmutatkozásra. A 22. Bernády Napok megnyitója egy pohár pezsgő melletti kötetlen beszélgetéssel zárult. A művészetis diákok és az atyhai művészcsoport tárlata az elkövetkezőkben is megtekinthető a városépítő nevét viselő Házban. 50 éve halt meg Jack Kerouac Ötven éve, 1969. október 21-én halt meg Jack Kerouac amerikai író, a beatmozgalom névadója, az Úton című kultuszmű szerzője. Az MTVA Sajtóadatbankjának portréja: „Az életem egy farm lesz, ahol magam termelem meg az ennivalómat. Nem csinálok semmit, csak ülök egy fa alatt, amíg nőnek a növényeim, a saját boromat iszom, regényeket írok, hogy nemesítsem a lelkemet, játszom a srácaimmal, és fütyülök a nyomorultakra” - írta naplójába Kerouac 1948-ban. Mindebből azonban csak a regényírás valósult meg a kanadai francia emigráns családból származó író életében. Jean-Louis Lebris de Kérouac néven született a massachusettsi Lowellben 1922. március 12-én. Angolul csak az általános iskolában tanult meg, és kamaszévei végéig gyengén beszélte a nyelvet, édesanyjával, akivel nagyon bensőséges volt a viszonya, mindig franciául társalgott. Komoly kisgyerek volt, sokat olvasott, és maga is kísérletezett rövidebb írásokkal. A középiskola elvégzése után, kiváló futballteljesítményének köszönhetően ösztöndíjat szerzett a New York-i Columbia Egyetemre. Itt kötött életre szóló barátságot a költő Allen Ginsberggel, az író William S. Burroughs-zal és Neal Cassadyvel. Az együtt töltött napok, a közös csavargások, nagy ivászatok a Kerouac-próza meghatározó elemei lettek. Az egyetemnek egy sérülés miatt hátat kellett fordítania, így 1942-ben beállt a haditengerészethez, ahonnan szkizoid személyisége miatt leszerelték, ettől kezdve kereskedelmi hajókon dolgozott tengerészként. Ebben az időben írta meg első regényét The Sea is My Brother címmel, de a művet csak 2011 -ben adták ki, keletkezésekor az író maga sem gondolt publikálásra. Leszerelése után beutazta az Egyesült Államokat és Mexikót, mindenféle munkát elvállalt, többek közt volt vasutas és erdőőr is. Mindeközben írónak készült, azt remélte, hogy ez lesz a fő megélhetési forrása. 1950-ben meg is jelent a The Town and the City című regénye, amelyre a kritikusok felfigyeltek ugyan, mégsem lett sikerkönyv. A kiugrásra hét évet várnia kellett, ezalatt Neal Cassady társaságában beutazta az országot. Ebből az utazásból született meg az Úton című regény, amely Ginsberg Üvöltése mellett a beatmozgalom egyik bibliája lett. Az alapötletet így foglalta össze: „Két srác autóstoppal Kaliforniában, kutatva valami után, amit nem igazán találnak meg, elvesztik magukat az úton, visszajönnek valami másban reménykedve.” A könyvet egy 37 méter hosszú, összeragasztott papírcsíkra írta, ezt fűzte be írógépébe, hogy ne kelljen gondolatait papírcserével megszakítani. A szövegben nem használt sem bekezdéseket, sem vesszőket, így 1951 áprilisában, húsz nap alatt be is fejezte művét, de a - jócskán megkurtított - kiadásra 1957-ig várnia kellett. Az Úton valóságos mítoszt teremtett, mert leginkább arról szólt, ami az akkori huszonéveseknek hiányzott: a szabadság szükségéről és a megszerzett szabadságról, a fogyasztói társadalomból való kitörésről és a másság, mindennemű deviancia létjogosultságáról. Bár a siker ráirányította a figyelmet, nemigen tudott mit kezdeni vele. Egyre inkább befelé fordult, legszívesebben otthon ült és írt, és küzdött - nem sok sikerrel - alkohol- és drogproblémáival. Fontos, főként önéletrajzi ihletésű művei születtek ekkoriban: a Dharma hobók, a Senkiháziak, a Magányos utazó, a Művésztelep. Élete utolsó éveiben érdeklődése egyre inkább a misztika és a zen buddhizmus eszméi felé fordult, életrajzot is írt Buddháról. Jack Kerouac 1969. október 21-én a floridai St. Petersburgben halt meg májzsugorban. Szülővárosában temették el, síremlékét 1988- ban avatták fel. Nevét viseli a coloradói Boulderben alapított tibeti buddhista Naropa Egyetem Jack Kerouac Testetlen Poétikaiskolája. 2007-ben posztumusz megkapta a lowelli Massachusetts Egyetem egyik tiszteletbeli doktori címét. Az Úton eredeti, vágatlan verzióját 2007- ben adták ki Amerikában, magyar fordítása 2011 -ben jelent meg. A kultikus műből 2012- ben film is készült Walter Salles rendezésében, Sam Riley főszereplésével. Ugyanebben az évben az író tiszteletére rendezett lowelli irodalmi fesztivál keretében mutatták be Kerouac egyetlen drámáját, a háromfelvonásos Beat Generation című darabot. 2019. október 26., szombat