Népújság, 2020. június (72. évfolyam, 121-144. szám)
2020-06-13 / 130. szám
'MIméTu JiBw .'j*i SZERKESZTETTE: NAGY MIKLÓS KUND 1440. si, 2020. június 13. Nagy Székely Ildikó Ima vesztegzár idején Másfél hónapja nő a csend, derékig járunk benne lassan. Szobanövények himnuszát, engedd, Uram, hogy tanulgassam Két szoba, konyha, alagút szívemnek ez a cseppnyi tér, tedd, Uram, bölccsé szívemet, hogy értsem, most ez mennyit ér Simogasd le a szárnyaim, ha innen mégis messze vágynak vetítsd fenséges Önmagad falára sok lélekszobámnak hogy tudjam, lesz majd új idő tavaszi szomjnak, nyári táncnak fedetlen arcom szerető, áldott fényedtől lesz bocsánat Oltalom... Tordai Ede fotója a Nemzetközti Magyar Fotószalon marosvásárhelyi kiállításán Harag György-emlékkiállítás a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban Gyakran írtunk az utóbbi időben Harag Györgyről, jelezve, hogy a Magyar Művészeti Akadémia egy egész évet szentelt életműve ébrentartására. Felidéztük tudását tehetségét, rendezői leleményeit, jellegzetességeit, emberi tartását, nagyságát. Szóltunk az őt köszöntő rendezvényekről. Június 4-én a művész 95. születésnapján a marosvásárhelyi Nemzeti kiállítást nyitott Harag György emlékére. A színház előcsarnokában lezajlót tárlatnyitóról kétnyelvű online közvetítésbe értesülhetett a közönség. Sokan követték élőben az eseményt, utólag is többen megnézték a felvételt a Tompa Miklós Társulat és a Liviu Rebreanu Társulat Facebook-oldalán. Az emlékrendezvényről kiadott előzetes sajtóközleményben többek közt ezt olvashattuk: „Harag György színházrendező az 1962 utáni marosvásárhelyi és a romániai színjátszás egyik meghatározó egyénisége. Munkásságában szintézist teremtett a realista magyar és a reteatralizált román színház közt, új színházi megközelítést és formát hozva létre, melyben a drámák pontos elemzését és a nagyrealizmust ötvözi a képiséggel, a metaforikus gondolkodásmóddal, az expresszív, felfokozott színészi játékkal, európai rangú előadásokat hozva létre. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház a magyar tagozaton rendezett Szerelem és a román tagozaton létrehozott Cseresznyéskert című előadásaira fókuszáló kiállítással tiszteleg Harag György rendezői tevékenysége előtt.” A színház vezetői és a színészek közül egypáran élőben, illetve videófelvételről méltatták a rendezőt, a két kivételes erejű és hatású előadás is megelevenedett, veszítve ugyan eredeti értékeiből a korabeli kép- és hangrögzítés hiányosságai miatt, de így is érzékeltetve művészi erényeit. Azt nem tudom, hogy a következő napokon hányan keresték fel a kiállítást, péntek délben, amikor ott voltam, én voltam a látogató. De az egyedüllét még különlegesebbé, bensőségesebbé tette a találkozást, jó volt szép élményeket élesztgetni, felejthetetlen színházi mozzanatokat, momentumokat felidézni, emlékezetes beszélgetéseket feleleveníteni magamban. Szomorkás is volt, mert nem csak Harag György távozott közülünk immár három és fél évtizede, a két nagyszerű produkció szereplői, Thália kiváló szolgálói, jó ismerősök nagyobb hányada is elhunyt az azóta lepergett időben Külön megrendítő az a képsor, amely a nagybeteg rendező egyre megviseltebb, mind soványabb, beesettebb arcát mutatja fel. Amint teltek a hetek, ahogy követték egymást a Cseresznyéskert bemutatójának előkészületei, úgy mélyültek Harag György arcvonásai és nőttek a szemei, amelyekben a mérhetetlen szenvedés is felfedezhető volt, de mindenekelőtt bennük égett az alkotás tüze. Rádiósként akkor még készíthettem vele egy rövid interjút, ez sajnos a Marosvásárhelyi Rádiót is sújtó hatalmi döntés után elkallódott. A stúdiót jóval a premier előtt elhallgattatták, a sikerről nem tudósíthattunk. De már ő sem tudott részt venni a román tagozat híressé vált, legendás előadásán. Ez volt a hattyúdala. A Szerelem Harag György rendezte változata viszont különösen hozzám nőtt, az újító szellemű előadás rövidített rádiós változatán sokat dolgoztam, többször újraközvetítettük, a megszólaltatói pedig mindannyian a rádióstúdió nagyra tartott, sűrűn foglalkoztatott munkatársai voltak. A portrésorozat kellő méretben került az érdeklődők elé, a két előadásból kiemelt jelenetek sajnos jóval kisebb formátumban és csoportosítva láthatók, ezért a várhatónál kevésbé érvényesülnek a pannókon, noha kétségtelen, hogy rögzítőjük, a színházi fotósként is remeklő néhai Marx József a sajátosat és a lényegit jól ötvözve örökítette meg a produkció szellemét és kísérletezőn újító törekvéseit. A tárlat erre nevesítve nem utalt, de ne feledkezzünk meg róla se az előcsarnok földszintjén ötletesen elhelyezett látnivalók között. (N.M.K., Szerelet, A Szerelem pannója a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház előcsarnokában. Fotó: Bereczky Sándor. Forrás: Marosvásárhelyi Nemzeti Színház