Népújság, 2020. június (72. évfolyam, 121-144. szám)

2020-06-13 / 130. szám

'MIméT­u JiBw .'j*i SZERKESZTETTE: NAGY MIKLÓS KUND 1440. si­, 2020. június 13. Nagy Székely Ildikó Ima vesztegzár idején Másfél hónapja nő a csend, derékig járunk benne lassan. Szobanövények himnuszát, engedd, Uram, hogy tanulgassam Két szoba, konyha, alagút szívemnek ez a cseppnyi tér, tedd, Uram, bölccsé szívemet, hogy értsem, most ez mennyit ér Simogasd le a szárnyaim, ha innen mégis messze vágynak vetítsd fenséges Önmagad falára sok lélekszobámnak hogy tudjam, lesz majd új idő tavaszi szomjnak, nyári táncnak fedetlen arcom szerető, áldott fényedtől lesz bocsánat Oltalom... Tordai Ede fotója a Nemzetközti Magyar Fotószalon marosvásárhelyi kiállításán Harag György-emlékkiállítás a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban Gyakran írtunk az utóbbi időben Harag Györgyről, jelezve, hogy a Magyar Művé­szeti Akadémia egy egész évet szentelt élet­műve ébrentartására. Felidéztük tudását tehetségét, rendezői leleményeit, jellegzetes­ségeit, emberi tartását, nagyságát. Szóltunk az őt köszöntő rendezvényekről. Június 4-én a művész 95. születésnapján a marosvásárhe­lyi Nemzeti kiállítást nyitott Harag György emlékére. A színház előcsarnokában lezajlót tárlatnyitóról kétnyelvű online közvetítésbe értesülhetett a közönség. Sokan követték élő­ben az eseményt, utólag is többen megnézték a felvételt a Tompa Miklós Társulat és a Liviu Rebreanu Társulat Facebook-oldalán. Az em­lékrendezvényről kiadott előzetes sajtóközle­ményben többek közt ezt olvashattuk: „Harag György színházrendező az 1962 utáni marosvásárhelyi és a romániai színját­szás egyik meghatározó egyénisége. Munkás­ságában szintézist teremtett a realista magyar és a reteatralizált román színház közt, új szín­házi megközelítést és formát hozva létre, melyben a drámák pontos elemzését és a nagyrealizmust ötvözi a képiséggel, a meta­forikus gondolkodásmóddal, az expresszív, felfokozott színészi játékkal, európai rangú előadásokat hozva létre. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház a magyar tagozaton rende­zett Szerelem és a román tagozaton létreho­zott Cseresznyéskert című előadásaira fókuszáló kiállítással tiszteleg Harag György rendezői tevékenysége előtt.” A színház vezetői és a színé­szek közül egypáran élőben, il­letve videófelvételről méltatták a rendezőt, a két kivételes erejű és hatású előadás is megeleve­nedett, veszítve ugyan eredeti értékeiből a korabeli kép- és hangrögzítés hiányosságai miatt, de így is érzékeltetve művészi erényeit. Azt nem tudom, hogy a következő napo­kon hányan keresték fel a kiál­lítást, péntek délben, amikor ott voltam, én voltam a látogató. De az egyedüllét még különle­gesebbé, bensőségesebbé tette a találkozást, jó volt szép élmé­nyeket élesztgetni, felejthetet­len színházi mozzanatokat, momentumokat felidézni, em­lékezetes beszélgetéseket fel­eleveníteni magamban. Szomorkás is volt, mert nem csak Harag György távozott közülünk immár három és fél évtizede, a két nagyszerű pro­dukció szereplői, Thália kiváló szolgálói, jó ismerősök na­gyobb hányada is elhunyt az azóta lepergett időben Külön megrendítő az a képsor, amely a nagybeteg rendező egyre megviseltebb, mind soványabb, beesettebb arcát mutatja fel. Amint teltek a hetek, ahogy követték egymást a Cseresznyéskert bemutatójának előkészüle­tei, úgy mélyültek Harag György arcvonásai és nőttek a szemei, amelyekben a mérhetetlen szenvedés is felfedezhető volt, de mindenek­előtt bennük égett az alkotás tüze. Rádiósként akkor még készíthettem vele egy rövid inter­jút, ez sajnos a Marosvásárhelyi Rádiót is sújtó hatalmi döntés után elkallódott. A stú­diót jóval a premier előtt elhallgattatták, a si­kerről nem tudósíthattunk. De már ő sem tudott részt venni a román tagozat híressé vált, legendás előadásán. Ez volt a hattyúdala. A Szerelem Harag György rendezte változata viszont különösen hozzám nőtt, az újító szel­lemű előadás rövidített rádiós változatán sokat dolgoztam, többször újraközvetítettük, a megszólaltatói pedig mindannyian a rádió­stúdió nagyra tartott, sűrűn foglalkoztatott munkatársai voltak. A portrésorozat kellő méretben került az érdeklődők elé, a két előadásból kiemelt je­lenetek sajnos jóval kisebb formátumban és csoportosítva láthatók, ezért a várhatónál ke­vésbé érvényesülnek a pannókon, noha két­ségtelen, hogy rögzítőjük, a színházi fotósként is remeklő néhai Marx József a sa­játosat és a lényegit jól ötvözve örökítette meg a produkció szellemét és kísérletezőn újító törekvéseit. A tárlat erre nevesítve nem utalt, de ne feledkezzünk meg róla se az elő­csarnok földszintjén ötletesen elhelyezett lát­nivalók között. (N.M.K., Szerelet, A Szerelem pannója a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház előcsarnokában. Fotó: Bereczky Sándor. Forrás: Marosvásárhelyi Nemzeti Színház

Next