Népújság, 2020. július (72. évfolyam, 145-171. szám)
2020-07-04 / 148. szám
4 NÉPÚJSÁG _______________________________________________________MÚZSA ________________________________________________ 2020. július 4., szombat A mi nyarunk Nagy Miklós Kund Egymást érik Markó Béla kötetei, ezt akár egyetlen kiadóra, a Kalligramra vonatkoztatva is kijelenthetjük. A pesti könyvműhely 2015-től évente megjelentetett egy-egy válogatást a marosvásárhelyi költő verseiből, esszéiből, publicisztikájából. A legújabbat, az Egy mondat a szabadságról című verskötetet pár hete mutatták be a Margó Irodalmi Fesztiválon. Elegáns kiadvány, ehhez egyébként hozzászoktatott a kiadó, 71 verset tartalmaz, hat fejezetre osztva. A hangadóként különálló nyitó költemény az egyik nagy elődöt, Petőfit is megidéző Erdélyi nyár nem csak azt vetíti előre, ami e mély merítésű, széles spektrumú líra sajátosságaira, a megújult hangvételre és az élethelyzetek újszerű megközelítésére vall, azt is kétségtelenné teszi, hogy bármennyire szervesen illeszkedik is a magyar irodalom egészébe. Markó költészetének egyik legmeghatározóbb jellegzetessége a szókimondón felvállalt erdélyiség. Még a nyarunk is más, erősíti meg a rónák fia, a szabadság és szerelem Fehéregyházán elesett költőjének észrevételét Markó Béla: „ így élünk mi errefelé folytonosan,/ egy a hazánk és mégis kettő,/ de ki érti ezt, te talán értetted mégis,/ a mi nyarunkban ott van a tél,/ nem megy el teljesen tőlünk/ még a legnagyobb kánikulában sem. ” A szabadság és szerelem motívuma egyébként mindvégig nyomon követhető a kötetben. A cím is erre utal, a zsarnokságról szóló híres Illyés Gyula-verset is eszünkbe juttathatja. Miközben ne feledjük Egy mondat a szabadságról hangsúlyozni, hogy Markó politikusi énje a lírában háttérbe vonult. Ám ha a téma, a lírai helyzet szükségessé teszi, mai versbeszédében is hasznosítja annak tapasztalatait. A költő beszédmódja a korábbinál közvetlenebbé vált. A kötött forma, a szonett, amelyet éveken át nagy kedvvel művelt, némiképp lemerevítheti a verselőt, felszínességet is rákényszeríthet a rutin. Markó szabadulni akar a megkötésektől, ezért is fordult a klasszikus mértékek, a rím, a ritmus megszorításait elhagyó szabadvershez. Ily módon tényleg bármiről lehet verset írni, a heterogén olvasóközönséget kötetlenebbül, nagyobb érzelmi kisugárzással lehet megszólítani. Természetesen a köznyelv beemelése a versbe a pontos fogalmazás igényét is megköveteli. A demitizálás, a költői beidegződéseket lebontó lazább hozzáállás lehetővé teszi, hogy szabadabban lélegezzék a nyelv, ennek köszönhetően pedig korábban megverselt dolgokról, jelenségekről is tud újat, mást mondani. Úgy, hogy a költővel együtt az elveinkhez, hitvallásunkhoz, közösségünkhöz, önmagunkhoz való hűségünket, szabadságunkat megőrizzük Ennek jegyében sok mindenről szól a kötet. A hat fejezetcím: Világítás, Hiszékeny test, Kimentés, Szocreál, Vaktöltény. A vers hatalma jól érzékelteti ezt. A költemények nem keltezettek, de itt is, ott is találkozunk utalásokkal, amelyekből a keletkezésük idejére következtethetünk. Az időt különben nem lehet figyelmen kívül hagyni. Markó is érzékelni véli a múlását. Hatvanhét-hatvannyolc évesen már indokolt olykor az öregedésre gondolni, még akkor is, ha időnként szerelmes versre is ösztönzi a múzsa. De persze ha szeretne is hinni abban, amiben húszévesen hitt, a megélt évtizedek már inkább rezignáltságra intik, nyilatkozta valahol. Kiábrándultsággal, kétkedő önvizsgálattal is találkozunk a kötet verseiben. Istennel és ördöggel is meglehet a magunk sorsdöntő vagy örökké megújuló párbeszéde, találkozása. Egyéni és közösségi életérzéseink lehangoló valósága is több verset eredményezett. Azokat például, amelyek azt a lelki megpróbáltatást tükrözik, ahogy mi, erdélyi magyarok a haza fogalmával szembesüljünk. Életkoronként, társadalmi korszakokként. Nagyszüleink, apáink, anyáink, gyermekeink révén. Olyan korszakos események kapcsán, mint az 1956-os forradalom vagy az 1989-es rendszerváltozás. Vissza a gyermekkorba, valóságos és álomutazások emlékei közé, az anyanyelv kalandos világába, kimccanások a történelem, földrajz fintortermő bugyraiba, megközelíteni a hajléktalanok reális és szürreális szféráit, mindez a költőnek kézenfekvő, kedvderítő lehetőséget nyújt újabb remeklésekre. Karanténos járványidőszakban is. Amikor nemcsak ír, hanem olvas is az ember. Ezt az értékhatványozó kettősséget is érzékletesen tükrözi a könyv. Markó Béla úgy valósítja meg a jeles költőelődök és a maiak kézfogását, a hagyományokat átörökítő régiekkel és a kortársakkal vállalt sorsközösséget, hogy sorokat, gondolatokat, metaforákat épít be, szervesít tőlük saját szövegébe. A már említett Petőfi, Csokonai Vitéz Mihály, Kosztolányi Dezső, Ady, Babits, Székely János, Kányádi, Szőcs Kálmán, Egyed Péter főleg A vers hatalma fejezetben dúsítja föl, teszi többhangúvá a Mészáros Sándor szerkesztette kötetet. Ahogy a szerző mondta a szerkesztővel folytatott könyvfesztiváli beszélgetése során: egymásra épülnek a magyar irodalomban ezek a versek, költők. Referenciális írások ezek, támaszkodni lehet rájuk. „Nem megismételni kell őket, hanem továbbgondolni, és reménykedni abban, hogy majd minket is továbbgondolnak, ha érdemessé válunk rá.’ Vagy másképp, versbeszédben, a Szótár befejező sorai szerint: „ ... úgy kellene megérkeznünk nekünk is, / hogy megfejthetetlen szótár legyünk, de aki / kinyit majd minket, mégis elsírja magát. ” Markó Béla rég megérkezett. * Markó Béla: Egy mondat a szabadságról. Versek. Kalligram, Budapest, 2020 A szíve mindig hazahúz Farkas Jenő és az új román-magyar szótár Bölöni Domokos A budapesti Tinta Könyvkiadó a legnagyobb magyar szótárkiadó, számos kiadványa elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia Kiváló Magyar Szótár díját. Egyik újdonsága a TOP 2000 ROMÁNMAGYAR SZÓTÁR, amelyről azt olvassuk a két kötetből álló kiadvány ismertetőjében, hogy „sajátos módon egyesíti a szótárak és a társalgási könyvek előnyeit. A román nyelv legfontosabb kétezer szavának használatát egy-egy példamondattal világítja meg, megadva a szavak és a példamondatok pontos magyar megfelelőjét is. Az előszó röviden összefoglalja a román szavak kiejtési, szótagolási és elválasztási szabályait. A szócikkekben elöl állnak a román szavak, mellettük a magyar megfelelőjük. A szótár közli a román szó kiejtését, és megfelelő eligazítást ad a helyes hangsúlyozáshoz is. A kiadvány hatékony segédeszköz a legfontosabb szavak megtanulásához, mivel a jól megválasztott példamondatok életszerű beszédhelyzetekben hangzanak el, ezzel elősegítik, hogy később könnyen felidézze őket a nyelvtanuló. A szótár használatával a román nyelv iránt érdeklődő magyar anyanyelvű diákok vagy felnőttek alapos és gyakorlati nyelvtudásra tesznek szert. A nyelvtanulók egyénileg, akár tanár nélkül is gyorsan és eredményesen sajátíthatják el a román nyelvet az alapszinttől a középszintig. A TOP 2000 ROMÁN-MAGYAR SZÓTÁR hasznos azoknak a román anyanyelvűeknek is, akik a magyar nyelv iránt érdeklődnek.” A szótár szerzője elismert szakembere a román nyelvnek, több népszerű román nyelvtan és tankönyv szerzője. A pedagógusdinasztiából származó Farkas Jenő tanár úr kérésemre így foglalja össze élettörténetét, gazdag munkásságát: - Marosvásárhelyen születtem 1944. augusztus 17-én, szeptemberben egy marhavagonban menekültünk Pápáig. Megnéztem, a pápai református nagytemplomban kereszteltek meg a lehető leggyorsabban, féltek, hogy nem élem túl a súlyos asztmát. Egyéves sem voltam, amikor hazajöttünk Marosvásárhelyre, az „Édes Erdély, itt vagyunk” hívószóra. Itt sem maradtunk sokáig, 1948-ban Székelykeresztúrra „költöztünk”, így lettem keresztúri, és annak is tartom magam. Gyermekkorom Küküllő-partjánál nincs fenségesen szebb hely a világon. Nekem az Amazonas is Küküllő. A középiskola után a Marosvásárhelyi Tanárképző Főiskolára jártam, valahogy újra otthon éreztem magam, nagyapám a várbástya második szintjén lakott, alattuk gyönyörű fehér egereket tenyésztettek az orvosi egyetemnek. Nővérem és közeli rokonaim is Vásárhelyen éltek. 1965-től egy szász faluban tanítottam egy-két évet, majd Kolozsvárra felvételiztem a francia-román szakra, ahonnan maga C. Daicoviciu rektor rúgott ki, mert kiderült: nappalin nem lehet két egyetemet elvégezni. Amint megkérdeztem, hogy Ön is több egyetemet végzett ugye, például klasszika-filológiát Pesten, dühödten csak annyit mondott: „Ieși afară, porcule! Ești exmatriculat.” (Takarodj, te disznó! Ki vagy dobva.] Innen az utam ismét haza, Székelykeresztúrra vezetett, ahol egy évig tanítottam egy általános iskolában, onnan Bukarestbe, ahol nem kérdezték meg, hogy hol és mit végeztem, felvettek a francia-román szakra a rövidke „nyitás” idején, 1968-ban. 1972-ben kerültem a bukaresti Tanügyi Újsághoz, ahol román- és idegennyelv-oktatással foglalkoztam. 1982-ben következett az áttelepedés vagy visszatelepedés Magyarországra, ahol hat hétig az OSZK-ban dolgoztam, valahogy nem jöttem ki a felettesemmel amiatt, hogy túl sokat olvastam az idegen nyelvű lapokat. Nem vicc. Majd egy igen furcsa kollégiumban nevelő tanárként alkalmaztak a franciám miatt, ahol a harmadik világ ifjait képeztéktanították. Majd az ELTE-n alkalmaztak, a Román Tanszéken, de a sors itt is összehozott valakivel, aki a mai napig azt terjeszti rólam, hogy besúgó vagyok. Erre nem sok mindent lehet mondani. Közben a Világirodalmi Lexikon főmunkatársaként írtam negyvenötven szócikket, 1989-ben Drakula-történetet (az Akadémiai Kiadónál), korszerű román nyelvtant, két nyelvvizsgakönyvet, román és francia irodalomról szóló esszékötetet (a Palamart Kiadónál), és fordítottam magyarra, románra, franciára, és fordítva. Összesen egy évig éltem Párizsban francia állami ösztöndíjjal, és kutattam levéltárakban, öt hónapig Leuvenben, flamand ösztöndíjjal. Tanulmányaim jelentek meg három nyelven, itthon és külföldön. Éveken át dolgoztam a Kossuth rádió francia és román adásainak a szerkesztőségében, tagja vagyok külföldi lapok szerkesztőbizottságának Markó Béla Szótár amikor Freddie Mercury a tenyerébe írta a Tavaszi szél vizet áraszt kezdetű magyar népdal szövegét. Mintha valakinek a markában lenne a tavasz, a szél, a víz, a madár és a virág, és ha szétnyitja a tenyerét, egyszerre csak felrepül a madár, kibomlik a virág rohan a víz, fújni kezd a szél, megárasztja a folyót, majd jókedvűen tovaszáll, de aztán észreveszi a virágot, és szelíden megsimogatja már alig-alig fodrozódik körben az ég hiszen a társak is egymásra találtak persze ezt csak én képzelem, mert talán lefordították neki, de a messziről jöténekesnek mégsem juthatott eszébe semmi arról a különös betűcsoportról, hogy tavasz, nem nézett ki egykor kisgyerekként egy másik furcsa betűcsoporton, vagyis az ablakon, ahogy végigcsorgott a bő tavaszi eső az üvegen, nem érezhette annak a fel-felvillanó betűcsoportnak az illatát, hogy virág, és nem idézhetett fel benne sem égboltot, sem lombot, sem felhőt, sem szabadságot az a szó, hogy szél, nem emlékezhetett boldogan az első tavaszra, nem gondolhatott fájdalommal az utolsóra, mert sem az első veréb, sem az első varjú, sem az első fecske szárnya nem rebbent meg emlékeiben arra a szóra, hogy madár, és mégis ott volt a tenyerében vagy a torkában minden, mintha maga a tavasz mondaná, hogy tavasz, mintha maga a szél mondaná, hogy szél, mintha maga a virág mondaná, hogy virág, és így tovább, azt hiszem, ide kellene eljutni mindannyiunknak, hogy érthetetlen nyelven, érthetetlen szavakkal szóljunk egymáshoz, csak a dallam, csak a ritmus, csak a szélfújás, csak a víz zubogása, csak a szárnycsapkodás induljon el tőlünk, ti majd lefordítjátok az emlékeitekre, azok sem egyformák, egyik aranyeső, másik pitypang, esetleg gyöngyvirág, van-e illata, nincs-e illata, nem tudhatom, te énekled most, nem pedig mi, Freddie Mercury, testvérünk a szélben, a vízben, a virágban, a madárban, úgy hallgatunk téged, mint a tavaszt mint az áradást, mint az évszakok váltakozását, és úgy kellene megérkeznünk nekünk is, hogy megfejthetetlen szótár legyünk, de aki kinyit majd minket, mégis elsírja magát.