Neveléstörténet, 2005 (2. évfolyam, 1-4. szám)

2005 / 3-4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Horváth József: Csokonai, a csurgói ideiglenes professzor

Csokonai, a csurgói ideiglenes professzor könyv szerint „az igen kiváló Csokonai Mihályt, aki igen járatos a görög, latin, olasz és magyar költészetben, kiváltkép ismeri az esztétikát, köny­­nyed és kiváló költő, a poétái osztály élére állították”.­3. Debreceni tanítvá­nya, Domby Márton külön kiemelte peripatetikus [a görög ’járkáló’, ’sétáló’ szóból] tanítási módszerét, amelyet később Csurgón is szívesen alkalmazott: „...a Debrecen vidékin idegen peripatetica methodust hívta vissza a görög kertekből és inkább mezőn, vagy legalább az oskolájában sétálva tanított, mint aluszékonyan katedrán ülve [...jó tanítványaival való bánásmódja is egészen különbözött attól, mely ott szokásban volt. Egy 21 esztendős if­jú inkább barátinak hitte az ővele csaknem egyforma idejű ifjakat, mint tanítványainak. Együtt sétált, mulatott, játszott, és, hogy semmit el ne tit­koljak, gyakran a tartózkodást nem ismérő barátságnak érzései között, együtt is pipázott azokkal, sőt, legalább amint vádolták, együtt is ivott". A kollégiumból történt eltávolításának egyik indoka, ha mind a mai napig kel­lőképpen nem tisztázott fő oka is nem ez volt. Amikor két és fél évvel később álmai szertefoszlottak, Lillát örökre elvesz­tette, először a Vajda Juliannához írt terjedelmes búcsúlevele végén írja pro­fesszorként a nevét, jelezvén, hogy mindent és nem eredmény nélkül tett meg érte keszthelyi álláskereső útja során: „...Isten hozzád! - Csókollak - még egyszer - a legutolszor csókollak - Ah, elveszett kedves Lillám Isten Hozzád! Professzor Csokonay Komárom, Mart. 12. 1798." A tanári megbíza­tást komolyan gondolta, hiszen Debrecenben örömét lelte a tanításban, tanít­ványaiban sem csalódott. A komáromi kudarc után hosszan időzött Édes Gergely nagyvázsonyi lel­késznél. Az egykori jóbarát 1805. november 15-én levélben tájékoztatta édes­anyját, azt az időt ama híres Kinizsi Pál temetési helyénél egy klastrom düledékjei és a Bakony erdeje szélében, a tavasz kellemeit ifjúi érzéssel szemlélgetvén, mígnem azon közbe­n Festetics grófot levelezvén, meghíva­totta Csurgói professzornak." A Csurgóra kerülés hiteles története azonban így túlságosan is leegyszerű­sített lenne. Biztos, hogy már Komáromban értesült az iskola gondjairól, és Keszthelyen is szóba jött az itteni állás. 1798. január 22-én Festetics Györgyhöz intézett terjedelmes levelében tanári állásért könyörög. Hajlandó lenne Svájcba menni, a mezőgazdasági tudományokat tanulni: „Eszerént, eszten­dei utamra, s az egybegyűjtendő tapasztalásokra mind rákölteném szűk örökségemet: azért is tehát kívántam Méltóságos Uram! előre könyörgeni, hogy ez az én jószágomnak s magamnak elszánása Nagyságod előtt ked­­ v Vargha Balázs (1961): Csokonai emlékek. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1961. 37 p. 3 Szilágyi E. I. m. 399­ p. 4 Vargha B.: I. m. 231. p. Horváth József 171

Next