Neveléstörténet, 2011 (8. évfolyam, 1-4. szám)

2011 / 1-2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gróz Andrea: Hugonnay Vilma, az első magyar orvosnő

HUGONNAY VILMA, AZ ELSŐ MAGYAR ORVOSNŐ GR­ÚZ ANDREA Vilma Hugonnay, the first Hungarian medical doctor - In the second half of the 19th century the public health increasingly demanded for qualified labour, especially in large cities. Women, however, were not allowed to study to become physicians. Vilma Hugonnay pursued her medical university studies abroad. In Hungary she had plenty of difficulties to have her medical degree registered. Later she became an outstanding physician. The author presents her life and her career in details. A magyar országgyűlés 1876. február 25-én elfogadta a közegészségügyi törvényt (XIV. tc), amely kimondta, hogy a közegészségügy vezetése az államigazgatás körébe tartozik, feladata nem csak az irányítás, hanem a végrehajtás is. Az ország közegés­zségügyének irányítása ennek értelmében a Belügyminisztérium (BM) e célra létesí­tett osztályának feladata lett, amely országos szinten összegzi és irányítja a szakterü­letet, míg az első és másodfokú hatóságokat a helyi igazgatási formák (vármegyék és járások) alkotják meg. Az ország közegészségügyének irányítója a belügyminiszter, aki irányító és felügyeleti jogkörét a BM egészségügyi osztályán keresztül gyakorolja, tanácsadó testülete az Országos Közegészségügyi Tanács. (Kapronczay, 2001. 6-7­0, v.ö.: Kerbolt-Szporny, 1942; Lobmayer, 1930; Réti-Vilmos, 1966) Magyarországon a kiegyezést követő évtizedekben az ipari fejlődés rohamos válto­zása, s az urbanizáció vált tetten érhetővé. Ez a fejlődés különösen nagy ütemű volt az ipai övezetekben, ahol az urbanizáció a peremvárosok tömegszállásaira, zsúfolt lakótömbjeire irányult.­ Alapvető higiéniai követelmény volt a településeken a vezetékes ivóvíz biztosítá­sa, amelyet lehetőség szerint mindenhova be kellett vezetni.­ A városi közösségekben élők népesedési adatai a városi higiéné szigorításának, szabályozottságának ered­ményeképpen javultak, így a halálozási arány 12 ezrelékes csökkenése az egészség­ügy fejlődésének, a közegészségügy kiépülésének eredménye volt.­ Mindamellett a csecsemő-, illetve a gyermekhalandóság statisztikái sajnos szomorú eredmények­ről tanúskodnak. [Míg 1910-ben az egy év alatt elhunyt csecsemők az összhalálozás 30%-át, addig az 5 év alattiak 48%-át tették ki. Ennek köszönhetően az európai ha­lálozási ranglistán Oroszország és Spanyolország mögött a harmadik helyen áll­tunk...] (Berend, 1914; Gyulay, 1915; Szénásy, 1931) A lakosság 13%-a mintegy 2,5 milliót számlált, akik az ipari munkásság rétegét és családtagjaikat jelentették. Ez a réteg az 1910-es évi felmérés szerint szoba-konyhás lakásokban élt, egy bérházban legalább 4-500 ember, ahol a legtöbb esetben egyetlen folyóvizes csap és földszinti elvezetéses árnyékszék állt rendelkezésre.­ Az 1876 évi közegészségügyi törvény megalkotásának egyik alapelve a prevenció, a betegségek megelőzése volt. 1868-tól az Országos Közegészségügyi Tanács javaslata­ 142

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék