Neveléstörténet, 2012 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2012 / 1-2. szám - MEGEMLÉKEZÉS - Veress József: Emlékezés Ádám Zsigmondra (1906-1962), a hazai gyermekvárosok atyjára
MEGEMLÉKEZÉS EMLÉKEZÉS ÁDÁM ZSIGMONDRA (1906-1962), A HAZAI GYERMEKVÁROSOK ATYJÁRA VERESS JÓZSEF A veszprémi Dózsa György Általános Iskola iskolatörténeti gyűjteményének több mint hétezer relikviája között van néhány másutt megjelent/származó kiadvány és tárgyi emlék, pl.: Debrecenből, Hajdúhadházról, Tiszadobról és Franciaországból is. Az utóbbiból a Nuit et Jour-nak bár csak a másolati példánya van meg az 1928. január 21-i számból, de fontos hazai vonatkozású neveléstörténeti (ikonográfiai) forrás. E lapszám ötödik oldalán öt kép található. A felső képsor második képén egy szemüveges, kalapos, harminc-negyven év közötti úr barátilag karol át egy tizennégy-tizenhat éves kor körüli sapkás fiút. Az ütött-kopott kópián is látszik, hogy van valami közös a két ember arcában, lényében, személyiségében. Mintha egy cél felé tekintenének, de nem a fényképész lencséjébe... Valami más, valami különösen magasztos lebeghet előttük: az Emberség. Emberség a háború után. Mondhatnánk: Emberség a korabeli „Mester és Tanítvány” arcvonásaiban, szemében, perspektívájában, karakterében. Ők dr. Ádám Zsigmond, és egyik kedves neveltje Hajdúhadházról az 1946-1948 közötti évek valamelyikéből. Engem megérintett ez a felvétel! Ki lehet valójában ez a szemüveges, kalapos, intelligens, barátságos, komoly és kedves úr? Ki ez a tekintélyt, tiszteletet parancsoló, rokonszenves személyiség, akit Ádám Zsigmondnak hívnak? Annyit azonnal megtudtam, hogy ő a hajdúhadházi gyermekváros alapítója. Bár ötven éve halt meg, de „nem halt meg teljesen”. Ahogyan alakja, személyisége, munkássága foglalkoztatott, egyre jobban kezdtem őt tisztelni. Valamelyest megismerve, úgy gondoltam, méltó rá, hogy minél többen mások is tudjanak róla, becsüljék nevét, személyiségét, nemzetmentő munkásságát. ÁDÁM ZSIGMOND ÉLETRAJZÁBÓL Alföldi, hajdúsági szegénygyerek volt. A Hajdú megyei Egyeken született 1906- ban öttagú családba. Ötéves volt, amikor az édesapja meghalt. Az ötödik elemi után Tiszafüredre került polgári iskolába. Úgy tanult, hogy közben korrepetálással kereste meg a tandíját, ezzel kímélve meg özvegy édesanyját. A tanítóképzőt 1926-ban végezte el, majd magyar nyelv és történelem szakos polgári iskolai tanár lett. Az Apponyi