Neveléstörténet, 2012 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2012 / 1-2. szám - MEGEMLÉKEZÉS - Veress József: Emlékezés Ádám Zsigmondra (1906-1962), a hazai gyermekvárosok atyjára

­ MEGEMLÉKEZÉS EMLÉKEZÉS ÁDÁM ZSIGMONDRA (1906-1962), A HAZAI GYERMEKVÁROSOK ATYJÁRA VERESS JÓZSEF A veszprémi Dózsa György Általános Iskola iskolatörténeti gyűjteményének több mint hétezer relikviája között van néhány másutt megjelent/származó kiadvány és tárgyi emlék, pl.: Debrecenből, Hajdúhadházról, Tiszadobról és Franciaországból is. Az utóbbiból a Nuit et Jour-nak bár csak a másolati példánya van meg az 1928. ja­nuár 21-i számból, de fontos hazai vonatkozású neveléstörténeti (ikonográfiai) for­rás. E lapszám ötödik oldalán öt kép található. A felső képsor második képén egy szemüveges, kalapos, harminc-negyven év közötti úr barátilag karol át egy tizen­­négy-tizenhat éves kor körüli sapkás fiút. Az ütött-kopott kópián is látszik, hogy van valami közös a két ember arcában, lényében, személyiségében. Mintha egy cél fe­lé tekintenének, de nem a fényképész lencséjébe... Valami más, valami különösen magasztos lebeghet előttük: az Emberség. Emberség a háború után. Mondhatnánk: Emberség a korabeli „Mester és Tanítvány” arcvonásaiban, szemében, perspektívá­jában, karakterében. Ők dr. Ádám Zsigmond, és egyik kedves neveltje Hajdúhadházról az 1946-1948 közötti évek valamelyikéből. Engem megérintett ez a felvétel! Ki lehet valójában ez a szemüveges, kalapos, intelligens, barátságos, komoly és kedves úr? Ki ez a tekintélyt, tiszteletet parancsoló, rokonszenves személyiség, akit Ádám Zsigmondnak hívnak? Annyit azonnal megtudtam, hogy ő a hajdúhadházi gyermekváros alapítója. Bár ötven éve halt meg, de „nem halt meg teljesen”. Ahogyan alakja, személyisé­ge, munkássága foglalkoztatott, egyre jobban kezdtem őt tisztelni. Valamelyest meg­ismerve, úgy gondoltam, méltó rá, hogy minél többen mások is tudjanak róla, be­csüljék nevét, személyiségét, nemzetmentő munkásságát. ÁDÁM ZSIGMOND ÉLETRAJZÁBÓL Alföldi, hajdúsági szegénygyerek volt. A Hajdú megyei Egyeken született 1906- ban öttagú családba. Ötéves volt, amikor az édesapja meghalt. Az ötödik elemi után Tiszafüredre került polgári iskolába. Úgy tanult, hogy közben korrepetálással kereste meg a tandíját, ezzel kímélve meg özvegy édesanyját. A tanítóképzőt 1926-ban végez­te el, majd magyar nyelv és történelem szakos polgári iskolai tanár lett. Az Apponyi

Next