Neveléstörténet, 2013 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - NÉMETH ILDIKÓ: TISZTI LEÁNYNEVELŐ INTÉZETEK AZ OSZTRÁK-MAGYAR MONARCHIÁBAN....
___________ TISZTI LEÁNYNEVELŐ INTÉZETEK AZ OSZTRÁK-MAGYAR MONARCHIÁBAN megalakulására vonatkozó iratok felderítésével, a polgári közigazgatásba való átvétel körülményeinek tisztázásával. A magyar neveléstörténet gyakorlatilag alig foglalkozott a soproni iskolával, osztrák oldalról pedig szintén hiányos a tanintézetek történetének feldolgozottsága. Egységesen, az iskolák között fennálló szervezeti összetartozást figyelembe véve ezeket gyakorlatilag még senki nem vizsgálta részletesen. A TÖRVÉNYI HÁTTÉR A magasabb szintű nőnevelés különféle intézményei törvényi kereteit Magyarországon az 1868. évi XXXVIII. tc. teremtette meg. Ez bevezette az iskolakötelezettséget, arra kötelezte a szülőket, hogy 6-12 év közötti gyermekeiket a mindennapi elemi népiskolába, az idősebbeket, akik 12-15 évesek, az ismétlő népiskolába járassák, ha nem tanulnak valamilyen más iskolatípusban. Ennek megfelelően vált az eddig ötosztályos elemi iskola hat évfolyamossá. Középszintű iskoláink vonatkozásában e törvény jelentősége abban áll, hogy létrehozta a hatosztályos elemire épülő felsőbb népiskolát - ez az iskolatípus azonban rövidesen „elsorvadt” -, illetve a népiskola első négy osztályát elvégzett gyerekek számára a polgári iskolát. A fiúk részére felállított polgári iskolák hat, a leány polgárik négy évfolyamosak voltak. Ugyanakkor rendelkezett a törvény a tanítóképzés szabályozásáról is, szintén középszintű iskoláknak minősülő három évfolyamos tanítóképzők felállításáról, melyeket gyakorlóiskolákkal kapcsoltak össze.10 Az örökös tartományokban egy évvel később, 1869-ben adták ki a népiskolai törvényt, amely a nyolcosztályos elemi népiskola létrehozásáról rendelkezett. A fiúk és a lányok számára külön-külön tanterv írta elő a tananyagot. A nagyobb településeken itt is kialakítottak polgári iskolákat, elsősorban az iparosság és a módosabb parasztság gyermekei számára. A magasabb szintű leánynevelés első kezdeményeit is magában hordozó törvény megjelenését követő évben, 1869-ben Barsi József a magyar közoktatás statisztikáját taglaló művében a következőket vetette papírra a nőnevelés helyzetéről: „A nőnem pedig, tudjuk, hogy nálunk a magasabb tanulmányok köréből teljesen ki van zárva: csak kevésnek közülük kedvez a szerencse annyira, hogy az írás, olvasás és számvetés elemein túl is képezhesse magát; a legnagyobb rész minden tudományos támasz és vezérsugár nélkül futja be az élet hovatovább annál rögösebb és meredekebb ösvényét. ” Sokat tettek a nőnevelés terén a tanító apácarendek, amelyek az 1868. évi törvény után sorra hozták létre tanítónőképzőiket, polgári leányiskoláikat, óvónőképzőiket, különféle háziipari tanfolyamaikat, megteremtve ezzel az elemi oktatáson túlmutató középszintű leánynevelést. A felsőbb leányiskolák felállításával az 1870-es években indult meg szervezett keretek között a világi középfokú leánynevelés. Nagy szerepet vállaltak a leányok képzésében mind Ausztriában, mind Magyarországon a nőszervezetek: igyekeztek a NEVELÉST ORTENE 85