Neveléstörténet, 2013 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - NÉMETH ILDIKÓ: TISZTI LEÁNYNEVELŐ INTÉZETEK AZ OSZTRÁK-MAGYAR MONARCHIÁBAN....
NÉMETH ILDIKÓ TISZTI LEÁNYNEVELŐ INTÉZETEK AZ OSZTRÁK-MAGYAR MONARCHIÁBAN közvélemény figyelmét felhívni a nőnevelés fontosságára, saját maguk is szerveztek iskolákat, tanfolyamokat. Osztrák oldalon az 1866-ban alapított Wiener-Frauen- Erwerb-Verein, Magyarországon az 1868-ban létrejött Országos Nőképző Egyesület volt a középszintű nőnevelés fejlesztését legerőteljesebben előmozdító civil szerveződés. Az egyesületek égisze alatt létrehozott első felsőbb leányiskolák is gyakorlatilag párhuzamosan kezdték meg működésüket: a magyar iskola 1869-ben, a bécsi 1871-ben.12 A kezdeti időkben bizonytalan volt ezeknek az iskoláknak a szervezeti felépítése, Magyarországon csak az 1887. évi és az 1892. évi vallás- és közoktatási miniszteri rendeletekkel jött létre a végleges szervezetük. E rendeletek szerint a hatosztályos felsőbb leányiskolákba - melyeknek célja az általános műveltség adása és a családi életre nevelés -, a négy elemit végzett lányok jelentkezhettek. Egy-egy ilyen iskola tanári kara kötelezően legalább nyolc tanárból állt, közülük legalább négynek tanítónői képesítéssel kellett rendelkeznie. A felsőbb osztályokban pedig már szaktárgyak szerint tanítottak.13 1895-ben nagy áttörés következett be a nők iskoláztatásában. Magyarországon Ferenc József királyi rendeletben engedélyezte, hogy a továbbiakban nők is szerezhessenek diplomát az egyetemek bölcsészettudományi, orvosi és gyógyszerész karain. Ausztriában ugyanakkor még érvényben volt az 1878. évi oktatási miniszteri rendelet, amely szerint nők sem rendes, sem rendkívüli hallgatóként nem vehetők fel az egyetemre. Ezt a korlátozást csak 1901-ben oldották fel.14 Az egyetemi felvételhez azonban továbbra is érettségire volt szükség, amelyet a magyarországi felsőoktatásban továbbtanuló nők a kezdeti években, mint a fiúgimnáziumok magántanulói, magánúton szereztek meg. Az 1895-ös egyetemi felvételt engedélyező rendelet megjelenése után kezdődött meg a felsőbb leányiskolák mellett a gimnáziumi tanfolyamok szervezése, melyek idővel önálló leánygimnáziumokká fejlődtek.15 Erre azonban csak 1901 után kerülhetett sor: mivel külön törvény nem rendelkezett ezekről az iskolákról, a leánygimnáziumokat az 1883. évi törvény adta keretek szerint a fiúgimnáziumok mintájára szervezték meg.16 Ausztriában az állam az úgynevezett Provisorisches Statut (Ideiglenes Szabályzat) 1900. évi kiadásával egységesítette és szabályozta a középfokú leányoktatás kereteit. A leánylíceum lett az egyetlen államilag elismert leány középiskola. A hat évfolyam elvégzése után a diáklányok érettségit tehettek, amely azonban nem jogosított az egyetemi tanulmányok folytatására, mint a fiúk érettségije, csupán a bölcsészkar rendkívüli hallgatóként való látogatását tette lehetővé. (Három év bölcsészettudományi tanulmányi idő után a hallgatónők tanári vizsgát tehettek, amely aztán feljogosította őket a leánylíceum összes osztályában való tanításra.) A teljes jogú érettségi vizsga letételének lehetőségét az 1912. évi Normalstatut (Rendes Szabályzat) teremtette meg, amely a korábbi leánylíceum mellett létrehozta a teljes érettségit adó reform-reálgimnáziumot. Mindkét iskolatípusban négyéves egységes alsó tagozatra épült a líceumi hároméves felső tagozat, vagy a gimnáziumi négy éves felső tagozat.17