Neveléstörténet, 2017 (14. évfolyam, 1-4. szám)

2017 / 1-2. szám - Könyvismertetések

Könyvismertetések bizalomra épülő, szeretettel irányított nevelés, az öröm és a vidámság légkörében működő és kiteljesedő emberalakító pedagógiai programja hatott Maria Montesso­­ri pedagógiai rendszerére is. A történelmi Magyarország első „kisgyermek menhelyét”, az „Asile di Cari­­ta per l’ Infanzia”-t 1841-ben Fiumében alapították. Egyik alapítója és fővédnö­ke a Tolna megyei illetőségű Csapó Ida volt. A fiumei óvoda foglalkozási rendje, az Orario, Magyarország első emberbarát gyermekmenhelyének pedagógiai doku­mentuma. Az olasz nemzeti egység kialakulásának időszakában számos nevelőintézetet nyitottak, gomba módra szaporodtak a tanáregyesületek, és fellendült a pedagógiai szaksajtó is. Az olasz királyságban Piemont szorgalmazására megalkották az ele­mi népoktatást kötelezővé tevő Casati-törvényt. A 20. század elején Európa-szerte a gyermeki szabadság kibontakoztatását és az önkibontakoztatás megnyilvánulá­sát szorgalmazó reformpedagógiai törekvések jelentős mértékben hatottak az olasz pedagógiát átértékelő filantróp személyekre és pedagógusokra, így Maria Montes­­sori tevékenységére is. Montessori számára elsődleges inspirációs forrásként nagy­bátyja, a neves geológus-tudós, Antonio Stoppani (1824-1891) az Il Bel Paese (A gyönyörű ország) című, a gyermekek számára esti olvasmánynak szánt műve volt. A korabeli nevelés két fontos problémaköre a gyermekmunka eltörléséért való küz­delem, továbbá az analfabetizmus felszámolása volt. A szerző a 19. és a 20. század fordulóján alakult első olasz honi reformiskolák között említi az Agazzi nővérek Atyai iskoláinak, továbbá az Angelo és Anna Celli által alapított „kunyhó” iskolá­kat, ahol az iskola nevelési programjában a malária megelőzésére irányuló nevelés is szerepelt. A Franchetti házaspár által 1901-ben alapított iskolák nevelési célki­tűzéseiben a természettudományokra, a kísérletekre alapozott koncepció volt jel­lemző. Maria Baschetti a béke, a nyugalom és a derű megvalósítását célzó nevelési módszereiben elsőként alkalmazta a Montessori pedagógia elveit. A reformisko­lák oktatási-nevelési koncepcióit a nőmozgalom számos képviselője is támogatta. A könyv három utolsó fejezete a Montessori-pedagógia tudományos hátterének és összefüggéseinek megvilágításával foglalkozik. Maria Montessori orvos, tudós, kutató, antropológus, pedagógus és gyógypedagógus volt, aki szisztematikus ku­tatómunkával tárta fel a gyermek szükségleteit és vizsgálta a lelki elnyomás hátte­rében rejlő okokat is. A római egyetem pszichiátriai karának asszisztenseként fér­jével, G. F. Montessori professzorral dolgozták ki az értelmi fogyatékos gyermekek nevelőinek képzési rendszerét. Elementáris erővel hatott az orvosnőre E. O. Seugin. Az ő módszereit követve fogalmazta meg pedagógiájának következő alapmotívu­mait: az egyéni aktivitás fontossága, a kéz, a motorikum jelentősége, a manuális te­vékenység beszédprodukcióval való koordinálása, az érzékszervek fejlesztése spe­ciális eszközökkel. Maria Montessori G. Sergi professzor, a római egyetem pszichológiai labora­tóriumának alapítója, az olasz tudományos pszichológia és antropológia kiemel­ (HALÁSZI ALADÁR, MIHALOVICSNÉ LENGYEL ALOJZIA, TÖLGYESI JÓZSEF) 167

Next