Neveléstörténet, 2017 (14. évfolyam, 1-4. szám)

2017 / 1-2. szám - Tanulmányok - Langerné Buchwald Judit. A Montessori-pedagógia és a Montessori-intézmények a neveléstudományi irodalomban és a sajtóban

A Montessori-pedagógia és a Montessori-intézmények a neveléstudományi irodalomban és a sajtóban LANGERNÉ BUCHWALD JUDIT Montessori pedagógiájáról és a Montessori-óvodákról, -iskolákról számos írás található a neveléstudományi folyóiratokban és könyvekben, valamint a civil sajtó­ban. A szövegek elemzésén keresztül mutatjuk be, hogy 1985-től napjainkig a neve­léstudományi szakirodalomban és a sajtóban megjelent írások milyen képet közve­títenek Maria Montessori személyéről, hogyan ítélik meg a mai kor óvodai és iskolai neveléssel, oktatással szemben támasztott elvárásait szem előtt tartva a 20. század elején megalkotott pedagógiai rendszerét, és hogyan látják a Montessori pedagó­giai elveket és módszereket alkalmazó intézményekben folyó munkát abban a kor­ban, amikor újra lehetőség volt és van alternatív programok bevezetésére és alkal­mazására a magyar közoktatásban. Montessori pedagógiai koncepciója Montessori kora fiziológiai és pszichológiai kutatási eredményeire építve dolgoz­ta ki a pedagógiai rendszerét. Első gyermekintézményét, a Casa dei bambinit 1907- ben alapította meg. Koncepciójának alapgondolata az volt, hogy a gyermeket akkor lehet a leghatékonyabban és legeredményesebben fejleszteni, ha hagyjuk őket önál­lóan tevékenykedni. A nevelő feladata pedig nem más, mint a fejlődés, a gyermek önálló tevékenységéhez szükséges környezet és feltételek megteremtése. Ez elsőd­legesen a gyermekhez méretezett környezetet jelentette, ahol a gyerekek akadály nélkül hozzáférhetnek mindenhez, és tevékenykedhetnek. A nevelés alapja Montessori szerint a gyermek aktivitása. A hagyományos pasz­­szivitással szemben az aktivitás nem csak a gyermek felfogóképességét fejleszti, hanem kifejezőképességét is. Az aktivitáshoz elengedhetetlen a szabad mozgás, a változatos önálló tevékenység és foglalkozás, ezért Montessori nézete szerint min­den olyan gyermeki tevékenység megengedett, ami nem akadályozza a többi gyer­mek szabad és önálló cselekvését. Felfogásában a szabadság azonban nem korlát­lan, hanem egy korlátokkal rendelkező szabadság. Ilyen korlát pl. az intézmény rendje, az eszközök, mert a szabadság csak addig értelmes, amíg a gyermek fejlő­dését szolgálja, azaz a fejlettségi szintjének megfelelő eszközökkel tevékenykedik. Pedagógiáját a gyermekek tudományos megfigyelése során szerzett ismeretekre alapozva dolgozta ki, amelynek középpontjában a gyermeki fejlődés öntörvényű­­sége állt, ami szerint a gyermeknek megvan az a képessége, hogy személyiségét maga bontakoztassa ki. Ennek megfelelően Montessori felfogásában a pedagógus szerepe is nagymértékben megváltozik: a hangsúly a tudásátadásról a szervezésre, a segítségnyújtásra tevődik át. A nevelő feladata tehát nem az ismeretek közvetítés 1.

Next