Neveléstörténet, 2018 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2018 / 1-2. szám - Tanulmányok - Pethő Villő: Kodály és követői zenepedagógiájának életreform-elemei
Kodály és követői zenepedagógiájának életreform-elemei PETHŐ VILLŐ Az életreform-kutatások új területe a kodályi zenepedagógia életreform-elemeinek vizsgálata. Kodály életművében is nyomon követhető kapcsolat az életreform-mozgalmakkal: nemcsak szimpatizált az életreform-jellegű csoportokkal, elképzelésekkel, de több magyar életreform-csoport tagja is volt. Az életreform-mozgalmakhoz fűződő kapcsolat kimutatásán belül rendkívül fontos a kodályi nevelési koncepció helyzetének meghatározása a reformpedagógiai mozgalmon belül. A mozgalomban meghatározó szerepet játszó művészetpedagógiához is kapcsolódnak azok a reform-zenepedagógiák (Jaques Dalcroze, Orff, és természetesen Kodály), melyek célja az általános zenei képzés színvonalának emelése. Kodály esetében egy új magyar zenei műveltség megteremtése volt. Felvetődik a kérdés, hogy milyen hangsúllyal szerepel a zene Montessori és Steiner reformpedagógiai koncepciójában? Milyen hasonló pontok fedezhetőek fel az említett reformpedagógiák és Kodály reform-zenepedagógiai elképzeléseiben? A reformpedagógia szorosan kapcsolódott az ifjúság emancipációs törekvései nyomán létrejövő ifjúsági mozgalmakhoz. A két mozgalom kapcsolatában rendkívüli szerepet játszott a zene. Az ifjúsági csoportok sajátos zenekultúrája igen sokszor önálló ifjúsági zenei mozgalmat teremtett, melyhez reformpedagógiai elképzelések is társultak. A tanulmány két ifjúsági zenei mozgalom, a német ifjúsági zenei mozgalom és a Kodály zenepedagógiai elképzeléseit részben megvalósító Éneklő Ifjúság, a magyar ifjúsági zenei mozgalom összehasonlító elemzésének eredményét ismerteti. Életreform-mozgalmak megjelenése Európában és Magyarországon A 19. század végén, az 1870-es, 1880-as években bekövetkező nagy volumenű gazdasági változás a kor társadalmára is hatással volt. A piacgazdaság erőteljes növekedésével párhuzamosan új életérzés, életstílus, új életforma született. A modernizálódó, fejlődő nagyvárosok megváltoztatták az ott élők életmódját. Az „új embernek”, az önmagát és sorsát alakítani képes individuumnak azonban meg kellett küzdenie az elidegenedés, a gyökértelenség érzésével. A magányosságot és elszigeteltséget voltak hivatottak feloldani az életreform- vagy még inkább életmód-reformmozgalmak, melyek reagáltak a „kisemberek” életét nagymértékben befolyásoló változásokra, és új élet-alternatívákat kerestek. A sokszínű és egymáshoz laza szállal kapcsolódó csoportokban megjelenő reformtörekvések az emberi élet valamennyi területére kiterjedtek, megjelentek az addigi szokásokkal szakítani kívánó életmód és testkultúra mozgalmak, a nyüzsgő és egyre nagyobb városoktól elfordulók a természet, a természetes életmód új alternatívái után kutattak, így lett 83