Neveléstörténet, 2018 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2018 / 1-2. szám - Tanulmányok - Pethő Villő: Kodály és követői zenepedagógiájának életreform-elemei
Kodály és követői zenepedagógiájának életreform-elemei egyre népszerűbb a természetjárás, vált egyre fontosabbá a természet -, környezetés állatvédelem kérdésköre. Természetesebb életet, életkörülményeket kínáltak a kertvárosok, életreform kommunák, újra felfedezték a természetgyógyászat eredményeit, vegetáriánus és antialkoholista közösségek alakultak. Fokozott érdeklődés mutatkozott a nemzeti kultúra értékei iránt. Megjelentek a közösségi, és ezen belül az egyes ember emancipálódását célul kitűző mozgalmak, köztük az ifjúságiak. A nevelés, az iskola világának megreformálására törekedett a reformpedagógia mozgalma. 1900 és 1945 között jelentek meg a leginkább meghatározó reformpedagógiai koncepciók: Maria Montessori, Célestin Freiner, Rudolf Steiner, Helen Parkhurst és Peter Petersen elképzelései alapján felépülő, működő óvodák és iskolák. Az Európa-szerte bekövetkező változások a századforduló Magyarországát is elérték. A régió ipari és társadalmi fejlődése sajátos kettősséget mutatott, egy fejlődő városi és egy elmaradottabb agrárjellegű világot, amelyben a jelentős számú paraszti réteg kimaradt a polgárosodás folyamatából. A vidék és a főváros közötti különbséget tovább növelte, hogy az 1906-1918 közötti Bárczy-korszak alatt Budapestet erőteljes gazdasági fejlődés, pezsgő szellemi és művészeti élet jellemezte. A kor meghatározó szellemi műhelyei közé tartozott az 1908-ban elinduló Nyugat folyóirat, az 1915-ben magalakult Vasárnapi Kör, valamint a gödöllői művésztelep. A magyar képzőművészekből álló csoport Gödöllőn egy igazi életreform-kommunát hozott létre, megteremtve „a magyar Monte Veritát”. (Németh, 2005. 85. o.) A magyar reformpedagógia kibontakozására nagy hatással volt a Nagy László nevével fémjelzett Gyermektanulmányi mozgalom és számos külföldi reformpedagógiai koncepció. Az életreform-mozgalmak szerepe Kodály életútjában Kodály leveleit olvasva nemcsak egy sokoldalú, klasszikus műveltséget magáénak tudható polihisztor képe rajzolódik ki előttünk, hanem egy lelkes életreformeré is. Az 1905-ben kezdődött népdalgyűjtő utak alkalmával varázslatos helyeken, tájakon barangoló zenetudós elragadtatva ír a természetről, a tájról, a falusi emberekről. (Legány, 1982, 16. o.) A Drezda mellett napfürdőzéssel, tornázással, vegetáriánus koszton töltött napokról pedig Bartóknak ír nagy lelkesedéssel: „...Mit csinálunk itt? fürdünk (uszoda nincs) vízben, levegőben, napon, tornázunk, közbe nagyokat eszünk (az ember étvágya megduplázódik) és nyakig merülünk a gyümölcsbe és főzelékbe... Kezdjünk új életet ezen a korhadt földön."2 (Legány, 1982. 1905 júl. 12. Nagyszombat „Természetes, hogy ott aludtam fönn a hegyen, a szénában. Szebb éjszakám kevés volt életemben. Az esténél - sötétben a sok szállongó Szentjánosbogár, valami csodálatos - csak a reggel volt szebb, amikor is 3 óra után már fölkeltem, az erdőtisztás fölött csupa vörös az ég stb.” 2 Kodály levele Bartókhoz. Drezda, 1908. VII. 26. PETHŐ VILLŐ 84