Nimród, 1984 (104. évfolyam, 1-12. szám)

1984-12-10 / 12. szám

Előírás ide, rendelet oda, tény az, hogy ma sem kap a vásárló a puskához semmiféle írásos tájé­koztatót, amely a gyártmány egye­di sajátosságainak részletes leírását tartalmazná. Mindössze egy sten­­cilezett lapot adnak a vevőnek, amely egyaránt „vonatkozik” az egy- és kétcsövű, valamint az auto­mata sörétes puskákra. A fegyver műszaki adatai, a teljesítmény, a szórás, és az olyan sokat emlegetett „terítés” mind csak a vásárlás után derül ki. A vadászboltok eladói ugyan részletesen elmagyarázzák a puska kezelését, karbantartását, sőt felvilágosításokat adnak a puska használhatóságáról is. Csakhogy - és ez igazán sajátos jelenség - a tisztelt vevők sokszor ezekre az intelmekre oda sem figyelnek, úgy tűnik, mindent jobban tudnak. Gyakorta előfordul, hogy egy egész csapat verbuválódik össze a fegyver vásárlásakor, amelynek minden tag­ja önjelölt fegyverszakértő. Röp­ködnek a jó tanácsok, egymás után kapkodják vállba a fegyvert, céloz­gatnak, bírálnak, és eközben a későb­bi tulajdonos elmulasztja meghall­gatni az eladók valóban megbízható és szakszerű magyarázatait. Ilyenkor ha­llhatók az olyan hajmeresztő, mell­döngető jó tanácsok, amelyek ké­sőbb, ha baj van, késhegyig menő viták forrásai lehetnek. Az újonnan vásárolt fegyverrel a vevőnek a vadászaton kívül tu­lajdonképpen semmi dolga nin­csen. A puska bevizsgálva kerül az üzletekbe, és a mellékelt műszaki vizsgálat „bizonyítványa” tíz évig érvényes. A vásárlástól számított egy éven át érvényes a garancia, három évig a szavatosság. Ám a vevőnek nemcsak jogai, hanem kötelezettségei is vannak. Ilyen kötelezettség a rendeltetésszerű használat és a fegyver rendszeres ápolása. Hanyag, rendetlen kezelés esetén - különösen az NDK-beli Merkel puskáknál - egy éven belül is bemaródhat a belső csőfal, tönkremehet a barnítás. Nem ritka eset az sem, hogy az új puska cső­­dudorossá válik. Ennek oka legtöbb­ször az, hogy vadászat közben ide­gen anyag - rög, faág, hó, sárdarab­­ kerül a csőbe, és a megnövekedett gáznyomást a legjobb anyagból készülő csövek sem bírják. Ezt utó­lag bebizonyítani nem könnyű. Terjed az a „rémhír” is, amely szerint a mai puskák belső csőfala krómozott, ezért felesleges a tisz­títás. A szovjet sörétes fegyverek nagy részénél igaz is a krómozás, de ez sem jelenti, hogy a puskát vadászat után vizesen be lehet tenni a tokba, hazaérve pedig a szekrény­be. Minden fémből készült „szer­kezet” szereti az olajat, és aki puskát vásárol magának, az vegyen hozzá olajat, fegyvertisztító fel­szerelést is. Ki nem ismeri az új puskás tü­kör előtt, vagy csak otthon a szo­bában végzett vállbakapási „gya­korlatait”. Eközben sűrűn és szor­galmasan csattogtatja az üres pus­kát, amellyel egyes típusok ütő­szegeit ugyancsak hamar tönkre is teszi. Az ütőszegek ütőereje ugyanis úgy van beállítva, hogy azok erejét a rézből készült, lágy csappantyú felfogja. Az üresen csattanó puska minden hozzáértőt joggal idegesít. Rendkívül megrázó hírt közöl­tek ez év nyarán a napilapok. Gye­­nesdiáson Sümegi Ferenc vadász házában az elölhagyott vadász­­fegyverrel játszott két csehszlovák állampolgárságú gyerek, egy kisfiú és egy kislány. A fegyver elsült, a kislány meghalt, testvére pedig maga felé fordította a fegyvert, és fejbelőtte magát. Életveszélyes állapotban került kórházba, ahon­nan több mint egy hónap múlva egy csehszlovák kórházba szállí­tották. A rendőrségi vizsgálat az­óta lezárult, az ügyet vádemelési javaslattal átadták az ügyészségnek. Sümegi Ferenc felelősségét a bíróság állapítja meg. Sajnos alig van esz­tendő, hogy az otthon, más szá­mára is hozzáférhető helyen tartott vadászfegyver (és lőszer) ne okoz­zon tragédiát. Nem lehet elégszer elmondani, hogy a vadászfegyver, legyen az sörétes vagy golyós, nem játékszer, s ha a vadász megbecsüli azzal, hogy karbantartja és ápolja, nem maradhat el a fegyverek biztonságos tárolása sem. Rendelet írja elő, hogy milyen körülmények között köteles (!) tartani fegyverét a va­dász, ennek ellenére az ellenőrzések jelentős részében a legképtelenebb helyekről kerülnek elő a puskák. Ágyneműtartóból, a kamrából a befőttesüvegek mögül, vagy az elő­szoba fogasáról.­­ Budapesten él az ország vadá­szainak jelentős része - mondták a Budapesti Rendőrfőkapitányság Igazgatásrendészeti osztályán -, s az a tapasztalatunk, hogy főként a „régi” vadászok törődnek a leg­kevésbé a fegyvertárolás előírásai­mért ezek a „gyakorlatok” előbb­­utóbb kárt okoznak. Éppen ezért - és nem lehet eleget ismételni - minden alkalommal egy-egy kilőtt hüvelyt tegyünk a tölténykamrába, és csak akkor sütögessük a puskát. Lehet, hogy sokak számára fe­lesleges óvatosságnak tűnik ez, de érdemes megfigyelni, mi történik egy társas vadászat előtt, ha valaki új puskát húz elő a tokból. Kézről kézre jár, mindenki ki akarja pró­bálni, közben sűrűn vállba kap­kodják, és a csettenésekre a boldog tulajdonos arcára fagy a mosoly. Különösen akkor, ha ezután a va­dászaton sorra csütörtököt men­nak betartásával. Minden új vadász kap egy stencilezett tájékoztató iratot a fegyvertartási engedélye kézhezvételekor, amiből pontosan kiderül, hogy hol és hogyan kell tartania a fegyverét. Valószínűleg emiatt, velük lényegesen kevesebb a gond, a tapasztalt vadászokkal - akiknek már magától értetődő a fegyver jelenléte, használata - pedig több. Egy fiatal vadász például nem követne el olyan hibát, hogy a gépkocsiból a lakásba cipekedés közben a fegyverét a kertkapuhoz támasztja, ahonnan az egy perc alatt eltűnt.­­ A rendelet előírása szerint a vadászfegyvert lakott lakásban, biz­tonságosan zárható helyen kell tar­tani. Ezt többféleképpen lehet értel­mezni. Önöknek mi az álláspontjuk ?­­ Lakott lakás alatt nem értjük például a pincét és a padlást, sem a garázst - még egy családi ház esetében sem! A biztonságosan zárható hely pedig egy olyan szek­rény, ami biztonsági zárral vagy lakattal van elzárva. Az tehát nem „biztonság”, ha valaki bezárja a fegyvert a ruhásszekrénybe és zseb­re teszi a kulcsot. Ha az ellenőr­zéseink során ilyen megoldást talá­lunk, felszólítjuk az illetőt, hogy szereltessen biztonsági zárat a szek­rényajtóra, amit általában pár nap alatt el is végeztetnek - igaz öt-tíz év késéssel... - Mi az eljárás tartós külföldi tartózkodás, esetleg építkezés, vagy más, akár családi ügyek esetében? - Ha valaki huzamosabb ideig külföldön tartózkodik, adja át a fegyverét (fegyvereit) a lakóhely szerint illetékes rendőrkapitány­oanak az olyan töltények, amelyeket mások vidáman ellőnek. Igenis fél­teni kell a puskát, hiszen aki meg­vette, sokáig szeretné használni. Aki igazán szereti a puskáját, előbb viszi azt fegyverműveshez mint fordul saját panaszával az orvosház. ságnak, ahol a hazatértéig ingyene­sen megőrzik. Ugyancsak ezt taná­csoljuk azoknak, akik építkezésbe, lakástatarozásba fogtak, és emiatt idegenek járnak az otthonukban. Csak tanács, de nem árt megszívlel­ni, hogy egy válóper során a fegy­ver jelenléte többféle vita forrása lehet, de ha a kapitányságon van, akkor az esetleges gyűlölködés és annak következménye nem éri el a fegyvert. Volt rá példa, hogy hónapo­kig bizonygatta az illető „ártatlan­ságát”, azaz volt felesége állításával ellentétben esze ágában sem volt megfenyegetni egykori házastársát a fegyverével. Az esetlegesen bekö­vetkező bajt tehát jobb megelőzni ! Azt is el kell mondanunk, hogy amíg a fegyvert a rendőrség őrzi, az illető ne vadásszon, mert szolgál­tatásunk arra azért nem terjed ki, hogy valaki péntekig nálunk tartja a puskát, aztán a hét végén elviszi vadászni és hétfőn visszahozza. - Ellenőrzéseik során a fegyverek szabálytalan tárolásán kívül mit ta­pasztaltak még? - Sokan mulasztják el bejelentési kötelezettségeiket, például a lak­­címváltozást. Ugyancsak előfordult, hogy csak sokéira tudtuk meg a vadászigazolvány elvesztését. A be­jelentési kötelezettség elmulasztása akár a fegyvertartási engedély be­vonásával is járhat. Itt a főváros­ban minden hétfőn 9-12 óra és délután 13,30-18,30 között fogad­ják az ügyfeleket, a többi napokon pedig 8,30-12 óra között. Akinek tehát valami intézni valója van, minden nap megtalálja az ügy­intézőket. - saly - Ha megvan a puska PUSKA A KERTKAPUBAN 539 -h-y­

Next