Nő, 1977 (26. évfolyam, 2-52. szám)
1977-12-20 / 51-52. szám
„Kodály neve irányt, zászliát jelent.. . g Kilencvenöt évvel ezelőtt született zenei anyanyelvünk megteremtője, Kodály Zoltán. Nevét tisztelettel ejti ki a világ minden zeneértő népe. A nagy magyar zeneszerző, népdalkutató, zenepedagógus és zenetudós világraszóló munkásságáról, szaktekintélyéről VASS LAJOS Erkel-díjas zeneszerzőt kérdezzük, aki maga is a Mester útmutatásait követve műveli, tolmácsolja a zenét. — Kodály olyan pillanatban vált európai rangú muzsikussá, amikor a magyar zene, a többi közép-európai országéhoz viszonyítva — nagyon elmaradott volt. Már a múlt század elejétől kezdve költők, tudósok hangsúlyozták a népzene jelentőségét, de e századig nem élt olyan muzsikus közöttünk, aki az elmaradást pótolni tudta volna, aki fel tudta volna mérni küldetését, feladatát, és rendelkezett volna mindazzal a tudással, széles látókörrel, amelynek alapján be tudta volna tölteni szerepét. Liszt Ferenc érzett ehhez hasonlót. Minden ízében európai volt, de a magyar talajt ő sem találta meg. Elképzelni is csodálatos, ha Liszt megtalálta volna már ötven évvel előbb azt, amit Kodály Zoltán felfedezett 1905-től kezdve Kodály Vikár Béla közvetítésével jutott el a népzenéhez. A csehszlovákiai magyarság számára különleges büszkeség lehet, hogy az első — és mindvégig legszebb — gyűjtőterületei közé a Zobor vidék tartozott, a régi Gömör—Bars— Hont—Nógrád mellett. Ezeken a területeken találta meg például a Háry János majdnem minden dalát. Kodály forradalmasította a magyar zenét s ezt, tudjuk, zenei körökben nem fogadták egyértelműen. A szájhagyományos népdal „második életének" elindítása mellett még a zene milyen területén jelentkezett ez a forradalmisága? A zenénkben addig hiányzó magyarság, amelynek alapja csak a népzene lehetett olyan sugáros erővel tört elő, hogy természetesen vitatott dolog volt, különösen a művelt muzsikus körökben — Kodály munkássága. Az új és forradalmi szellem azonban győzött. Új idők új dalaivá váltak Kodály művei. A Megkésett melódiák ciklusának címével azt akarta jelképezni, hogy olyan verseket zenésített meg, amelyek sokkal korábban születtek. De ez a „megkésés" nekünk azt jelentette, hogy Kodály Zoltán a magyar zeneszerzés területén évtizedek alatt évszázados lemaradást tudott pótolni. Forradalmisága nemcsak elvontan jelentkezett a zenében. Ady-verseket zenésített meg. Hadd emeljem ki ezek közül a Fölszállott a pávát, amelyet a Magyarországi Munkás Dalosegyletek Szövetségének kérésére írt. A harmincas években valóban új szeleket, új stílust jelentett ez a kompozíció. Ilyen tekintetben a költészet forradalmiságát és a zene forradalmiságát egyesítendő, nem született még olyan muzsikus, aki Kodály Zoltánnál hatalmasabbat és jelentősebbet alkotott volna. S ugyanakkor, amikor a magyar talajból gyűjtött zenei anyagból új zenét kovácsolt, Európa rangján művelte azt. Hiszen Párizsban tanult, Debussy növendéke volt. S amikor zeneszerzést tanított, ő adta át a magyar muzsikus generációnak a nyugat-európai zenéből azt, ami a művelt muzsikus fejlődéséhez, és a művelt zenei társadalom zenei kultúrájához szükséges. Ő tanította Palestrina énekkari művészetét, Bach hangszeres ellenpontozó művészetét. A zeneszerzés tanításában a leghaladóbb módszer volt, amelyet Kodály bevezetett a Zeneakadémián. Célkitűzéseihez szorosan hozzátartozott az is, hogy az alapokról sem feledkezett meg. A kisemberek dalai az a mű, amelyben több száz dalocskát írt az óvodásoknak. Költőket serkentett rangos gyermekversek írására, számtalan pedagógiai írásában hangoztatta, hogy a zenei nevelést legkésőbb az óvodában kell kezdeni. Mint a budapesti Zeneakadémia hallgatójának, később mint zeneszerzőnek és neves zenei testületek vezető karnagyának, többször nyílt alkalma személyesen találkozni a magyar muzsika nagy mesterével. Miként emlékezik Kodály Zoltánra? — Nekem különös megtisztelés, hogy születésének 95. évfordulóján elmondhatom gondolataimat Kodály munkásságáról, mert életem és pályafutásom szegény maradt volna Kodály Zoltán műveinek, tanításának tanulmányozása, és a vele való személyes találkozások nélkül. 1946-ban kerültem mint fiatal főiskolás Pestre, a Zeneakadémiára, ahol egy szerzői esten a Mester vezényelt. Most is előttem van. A Concerto következett. Kitette a partitúrát a kottatartóra, kinyitotta az első oldalnál, belenézett, elkezdett vezényelni, és a kottát ottfelejtette az első oldalon, így hangzott el a mű ragyogóan. Fiatalos szellemi energiáját csodáltam, ebben a teljesítményben. Néhány hét telt csak el, amikor előadást tartott a Zeneakadémia kistermében. Új kottája jelent meg, a Zongoramuzsika feketebillentyűkre. A feketebillentyűk, amelyek a félhang nélküli pentatónia hangkészletét nyújtják, arra ösztönözték Kodályt, hogy biztató zenét írjon a zenekedvelő ifjúságnak, ne féljenek a feketebillentyűktől. Előadásában olyan meggyőzően érvelt, hogy felejthetetlenül bennem maradt ez az esemény is, amikor először hallottam a Mester hangját. Azután másodikos voltam a Zeneakadémián, amikor Muharay Elemér felkért, írjak furulyaiskolát, már hogy először Kodály Zoltán megbeszélte, ír hozzá. Nagy akarattal és izgalommal készültem ezzel a munkával az első személyes találkozásra a Mesterrel. Az elsőt követte a többi, és én olyan embernek ismertem meg, aki ha olyan dologról beszélgettek vele, amely közérdekű volt, szinte gyermekes kíváncsisággal kísérte végig. Többszöri találkozás után már arra is meg mertem kérni, hogy hallgasson végig egy énekpróbát a kórusommal, vagy tekintse meg valamelyik kompozíciómat. Kérésem elől soha nem tért ki. A módszer, ahogy hozzá eljuthattam, felejthetetlen marad egész életemben. Majdnem mindig a következő volt a séma: Telefonon felhívtam, Tanár úr, szeretnék erről, arról elbeszélgetni . . . szeretném ezt megmutatni . . . Mikor jöhetek? A válasz: — Hát, tud most mindjárt jönni? . . . Alig volt eset, hogy ne így találkozhattam volna vele. — Milyen volt Kodály Zoltán, amikor bírált, amikor kifogásolni valót talált a fiatal zeneszerző kompozíciójában? — 1952-ben születésnapjára komponáltam meg az Egy gondolat bánt engemet Petőfi verset. Hogy a zenekari kíséretet jobban meg lehessen szólaltatni a zongorán, négy kézre írtam le és Kertész István karnagy barátommal mentünk el a Mesterhez. Első kérdése az volt: — Mi az, ketten fognak játszani? Magyarázkodtam, hogy azért, mert négy kézzel könnyebb lejátszani a partitúrát. Elmosolyodott és mielőtt még meghallgatta volna a művet azt válaszolta: — Hát persze, ha valahol hiba van, attól még nem lesz jobb, hogy négy kézzel játsszák... A mű elhangzása után csak a következő megjegyzése volt. Két versszál között rámutatott az egyik közjátékra — Ezt a közjátékot hallgassa végig úgy hogy ne játssza. Ha szünetnek hosszú lesz, akkor zenének is hosszú. Ez az aranymondása alapvető útmutatás a vokális, énekes műveknél, a hangszeres szerepét, arányát illetően. Életem kimagasló eseménye volt, amikor mint a Magyar Néphadsereg Énekkarának vezetőjét az egyik hangversenyen félrehívott és azt mondta: —Megkomponáltam maguknak Petőfi Nemzeti Dalát. Bármikor eljöhet a partitúráért. . . Természetesen már másnap átvettem a nekünk ajánlott művet. Mostani énekkarom a Vasas Művészegyüttes előadásain is többször megjelent Kodály Zoltán, és a Mátrai képek című művét is vezényelte. Élete utolsó esztendejében többször beszélgettünk arról, hogy írna nekünk új műveket. Ady versek is szóba kerültek. Váratlanul érkezett, hirtelen halála után olyan vázlatok maradtak, amelyekben Ady Endre Az isten harsonája című verséhez ritmusképleteket írt föl. A vokális művek megírásánál az volt a módszere, hogy először a szöveg ritmusát fogalmazta meg és csak azután született meg a dallam. Ezen a vázlaton egyetlen dallamfoszlány sem volt még, csak ritmusképletek. — Mi az a tömören megfogalmazott üzenet, amelyet a magyar népzene nagy mesterére emlékezve valamennyi csehszlovákiai magyar énekesnek, gyermekkórusnak, vegyeskarnak, menyecskekórusnak és éneklőcsoportnak tolmácsolni szeretne? — Kodály Zoltán kilencvenöt éve él, és annál jobban fog élni, minél többen és többen összedalolnak, ahogy ő azt galántai mezítlábas pajtásaira gondolva a Bicina Hungarica első füzetének előszavában megfogalmazta. Beszélgetett: 1. HEGEDŰS MAGDA A Petőfi Nemzeti Dalának házi főpróbája után megtartott sajtóértekezleten a szerző, Kodály Zoltán szakmai tanácsait hallgatja a Magyar Néphadsereg Énekkarának fiatal karnagya, Vass Lajos 12