Nő, 1977 (26. évfolyam, 2-52. szám)

1977-12-20 / 51-52. szám

„Kodály neve irányt, zászliát jelent.. . g Kilencvenöt évvel ezelőtt született zenei anyanyelvünk megteremtője, Kodály Zoltán. Nevét tisztelettel ejti ki a világ minden zeneértő népe.­ A nagy magyar zeneszerző, népdalku­tató, zenepedagógus és zenetudós világraszóló munkásságáról, szakte­kintélyéről VASS LAJOS Erkel-díjas zeneszerzőt kérdezzük, aki maga is a Mester útmutatásait követve mű­veli, tolmácsolja a zenét. — Kodály olyan pillanatban vált eu­rópai rangú muzsikussá, amikor a ma­gyar zene, a többi közép-európai orszá­géhoz viszonyítva — nagyon elmaradott volt. Már a múlt század elejétől kezdve költők, tudósok hangsúlyozták a népze­ne jelentőségét, de e századig nem élt olyan muzsikus közöttünk, aki­ az elmara­dást pótolni tudta volna, aki fel tudta volna mérni küldetését, feladatát, és ren­delkezett volna mindazzal a tudással, széles látókörrel, amelynek alapján be tudta volna tölteni szerepét. Liszt Ferenc érzett ehhez hasonlót. Minden ízében eu­rópai volt, de a magyar talajt ő sem ta­lálta meg. Elképzelni is csodálatos, ha Liszt megtalálta volna már ötven évvel előbb azt, amit Kodály Zoltán felfedezett 1905-től kezdve­ Kodály Vikár Béla közvetítésével jutott el a népzenéhez. A csehszlovákiai ma­gyarság számára különleges büszkeség lehet, hogy az első — és mindvégig leg­szebb — gyűjtőterületei közé a Zobor vidék tartozott, a régi Gömör—Bars— Hont—Nógrád mellett. Ezeken a terüle­teken találta meg például a Háry János majdnem minden dalát. Kodály forradalmasította a ma­gyar zenét s ezt, tudjuk, zenei kö­rökben nem fogadták egyértelműen. A szájhagyományos népdal „máso­dik életének" elindítása mellett még a zene milyen területén jelentkezett ez a forradalmisága? A zenénkben addig hiányzó magyar­ság, amelynek alapja csak a népzene lehetett olyan sugáros erővel tört elő, hogy természetesen vitatott dolog volt, különösen a művelt muzsikus körökben — Kodály munkássága. Az új és forra­dalmi szellem azonban győzött. Új idők új dalaivá váltak Kodály művei. A Meg­késett melódiák­­ ciklusának címével azt akarta jelképezni, hogy olyan verse­ket zenésített meg, amelyek sokkal ko­rábban születtek. De ez a „megkésés" nekünk azt jelentette, hogy Kodály Zol­tán a magyar zeneszerzés területén évti­zedek alatt évszázados lemaradást tudott pótolni. Forradalmisága nemcsak elvontan je­lentkezett a zenében. Ady-verseket zené­sített meg. Hadd emeljem ki ezek közül a Fölszállott a pávát, amelyet a Ma­gyarországi Munkás Dalosegyletek Szö­vetségének kérésére írt. A harmincas években valóban új szeleket, új stílust jelentett ez a kompozíció. Ilyen tekin­tetben a­ költészet forra­dal­miságát és a zene forradalmiságát egyesítendő, nem született még olyan muzsikus, aki Kodály Zoltánnál hatalmasabbat és jelentőseb­bet alkotott volna. S ugyanakkor, amikor a magyar talajból gyűjtött zenei anyag­ból új zenét kovácsolt, Európa rangján művelte azt. Hiszen Párizsban tanult, De­bussy növendéke volt. S amikor zeneszer­zést tanított, ő adta át a magyar muzsi­kus generációnak a nyugat-európai zené­ből azt, ami a művelt muzsikus fejlődé­séhez, és a művelt zenei társadalom ze­nei kultúrájához szükséges. Ő tanította Palestrina énekkari művészetét, Bach hangszeres ellenpontozó művészetét. A zeneszerzés tanításában a leghaladóbb módszer volt, amelyet Kodály beveze­tett a Zeneakadémián. Célkitűzéseihez szorosan hozzátartozott az is, hogy az alapokról sem feledkezett meg. A kisem­berek dalai az a mű, amelyben több száz dalocskát írt az óvodásoknak. Köl­tőket serkentett rangos gyermekversek írására, számtalan pedagógiai írásában hangoztatta, hogy a zenei nevelést leg­később az óvodában kell kezdeni. Mint a budapesti Zeneakadémia hallgatójának, később mint zene­szerzőnek és neves zenei testületek vezető karnagyának, többször nyílt alkalma személyesen találkozni a magyar muzsika nagy mesterével. Miként emlékezik Kodály Zoltánra? — Nekem különös megtisztelés, hogy születésének 95. évfordulóján elmondha­tom gondolataimat Kodály munkásságá­ról, mert életem és pályafutásom sze­gény maradt volna Kodály Zoltán művei­nek, tanításának tanulmányozása, és a vele való személyes találkozások nélkül. 1946-ban kerültem mint fiatal főisko­lás Pestre, a Zeneakadémiára, ahol egy szerzői esten a Mester vezényelt. Most is előttem van. A Concerto következett. Kitette a partitúrát a kottatartóra, kinyi­totta az első oldalnál, belenézett, elkez­dett vezényelni, és a kottát ottfelejtette az első oldalon, így hangzott el a mű ragyogóan. Fiatalos szellemi energiáját csodáltam, ebben a teljesítményben. Né­hány hét telt csak el, amikor előadást tartott a Zeneakadémia kistermében. Új kottája jelent meg, a Zongoramuzsika feketebillentyűkre. A feketebillentyűk, amelyek a félhang nélküli pentatónia hangkészletét nyújtják, arra ösztönözték Kodályt, hogy biztató zenét írjon a zene­kedvelő ifjúságnak, ne féljenek a fekete­billentyűktől. Előadásában olyan meg­győzően érvelt, hogy felejthetetlenül ben­nem maradt ez az esemény is, amikor először hallottam a Mester hangját. Azután másodikos voltam a Zeneaka­démián, amikor Muharay Elemér felkért, írjak furulyaiskolát, már hogy először Kodály Zoltán megbeszélte, ír hozzá. Nagy akarattal és izgalommal készültem ezzel a munkával az első személyes ta­lálkozásra a Mesterrel. Az elsőt követte a többi, és én olyan embernek ismertem meg, aki ha olyan dologról beszélgettek vele, amely közérdekű volt, szinte gyer­mekes kíváncsisággal kísérte végig. Többszöri találkozás után már arra is meg mertem kérni, hogy hallgasson vé­gig egy énekpróbát a kórusommal, vagy tekintse meg valamelyik kompozíciómat. Kérésem elől soha nem tért ki. A mód­szer, ahogy hozzá eljuthattam, felejthe­tetlen marad egész életemben. Majdnem mindig a következő volt a séma: Telefo­non felhívtam, Tanár úr, szeretnék erről, arról elbeszélgetni . . . szeretném ezt meg­mutatni . . . Mikor jöhetek? A válasz: — Hát, tud most mindjárt jönni? . . . Alig volt eset, hogy ne így találkozhattam vol­na vele. — Milyen volt Kodály Zoltán, ami­kor bírált, amikor kifogásolni valót talált a fiatal zeneszerző kompozí­ciójában? — 1952-ben születésnapjára kompo­náltam meg az Egy gondolat bánt enge­­met Petőfi verset. Hogy a zenekari kísé­retet jobban meg lehessen szólaltatni a zongorán, négy kézre írtam le és Ker­tész István karnagy barátommal mentünk el a Mesterhez. Első kérdése az volt: — Mi az, ketten fognak játszani? Magya­rázkodtam, hogy azért, mert négy kéz­zel könnyebb lejátszani a partitúrát. El­mosolyodott és mielőtt még meghallgatta volna a művet azt válaszolta: — Hát persze, ha valahol hiba van, attól még nem lesz jobb, hogy négy kézzel játs­­szák... A mű elhangzása után csak a következő megjegyzése volt. Két versszál között rámutatott az egyik közjátékra — Ezt a közjátékot hallgassa végig úgy hogy ne játssza. Ha szünetnek hosszú lesz, akkor zenének is hosszú. Ez az aranymondása alapvető útmutatás a vo­kális, énekes műveknél, a hangszeres szerepét, arányát illetően. Életem kimagasló eseménye volt, ami­kor mint a Magyar Néphadsereg Ének­karának vezetőjét az egyik hangverse­nyen félrehívott és azt mondta: —Meg­komponáltam maguknak Petőfi Nemzeti Dalát. Bármikor eljöhet a partitúráért. . . Természetesen már másnap átvettem a nekünk ajánlott művet. Mostani énekka­rom a Vasas Művészegyüttes előadásain is többször megjelent Kodály Zoltán, és a Mátrai képek című művét is vezényel­te. Élete utolsó esztendejében többször beszélgettünk arról, hogy írna nekünk új műveket. Ady versek is szóba kerültek. Váratlanul érkezett, hirtelen halála után olyan vázlatok maradtak, amelyekben Ady Endre Az isten harsonája­­ című versé­hez ritmusképleteket írt föl. A vokális mű­vek megírásánál az volt a módszere, hogy először a szöveg ritmusát fogalmazta meg és csak azután született meg a dal­lam. Ezen a vázlaton egyetlen dallam­­foszlány sem volt még, csak ritmusképle­tek. — Mi az a tömören megfogal­mazott üzenet, amelyet a magyar népzene nagy mesterére emlékezve valamennyi csehszlovákiai magyar énekesnek, gyermekkórusnak, ve­­gyeskarnak, menyecskekórusnak és éneklőcsoportnak tolmácsolni sze­retne? — Kodály Zoltán kilencvenöt éve él, és annál jobban fog élni, minél többen és többen összedalolnak, ahogy ő azt galántai mezítlábas pajtásaira gondolva a Bicina Hungarica első füzetének elő­szavában megfogalmazta. Beszélgetett: 1. HEGEDŰS MAGDA A Petőfi Nemzeti Dalának házi főpróbája után megtartott sajtóértekezleten a szer­ző, Kodály Zoltán szakmai tanácsait hallgatja a Magyar Néphadsereg Énekkará­nak fiatal karnagya, Vass Lajos 12

Next