Szabad Nógrád, 1950. június (6. évfolyam, 22-25. szám)
1950-06-03 / 22. szám
■X Ü.OX Késztetnek a küldöttek a megyei pártkonferenciára A minisztertanács határozata az aratásról és cséplésről Képes riport a május 25-i béketüntetésről VI. évfolyam 22. számára gQ fillér 1950 június 3 HELYTÁLLUNK A A Szakszervezeti Világszövetség budapesti ülésszakának befejezése után a külföldi vendégek egy csoportja Salgótarjánba is ellátogatott. Ez a nap nevezetes marad Salgótarján dolgozóinak életében és abban a harcban, amelyet a békéért folytatunk a magunk szakaszán. A Szakszervezeti Világszövetség, a világ leghatalmasabb tömegszervezete. A világ szervezett munkásainak, kommunistáknak és nemkommunistáknak olyan egységes és megbonthatatlan, szilárd szervezete, amely méltán szervezi és viszi a nemzetközi munkásosztály történelemformáló küzdelmét. A Világszövetség budapesti ülése fontos állomás — és igen döntő és fontos része — volt a háborús gyújtogatók, a pusztítás őrültjei ellen folytatott harcnak. Nincs a világnak egy olyan pontja, ahol ne küzdenének a békéért, ahol ne ismerték volna már fel, hogy békét, teremtő nyugalmat, csak a tőkés társadalom ellen folytatott kérlelhetetlen harccal, csak az egész imperialista agresszió gyökeres megsemmisítésével lehet elérni. Amikor Salgótarján és környékének dolgozói — mintegy 25 ezer ember — zárt rendben, vörös és nemzetiszínű zászlók alatt a Szovjetuniót, Sztálin és Rákosi elvtársakat éltetve, felvonultak erre a nagyszabású béketüntetésre, akkor hitet tettek amellett, hogy számukra is csak egyetlen járható út van: a Szovjetunió oldalán harcolni a békéért, harcolni mindenfajta külső és belső ellenség ellen, akik életünkre, eddigi munkánk eredményeire törnek. A béketüntetés Salgótarján dolgozóinak harcos felvonulása volt, amely nem hagy kétséget az iránt, hogy megvédjük a békét. Erőnket és felmérhetetlen egységünket, győzelmünket példázta felszólalásában Liu Ning-I kínai delegátus, aki rámutatott arra, hogy Pekingtől Budapestig több mint 10 ezer kilométert tettek meg és ez alatt az idő alatt mindenütt olyan területen utaztak, ahol a szabadság vörös zászlaja leng. 10 ezer kilométert jöttek olyan országokon keresztül. — elsősorban a szocialista Szovjetunióban —, amelyek kiszakadtak a kapitalizmus láncolatából és a kommunisták vezetésével új országot, új életet teremtenek maguknak. ..A világ dolgozói sohasem fognak háborút viselni a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen” — mondotta Di Vittorio, a Szakszervezeti Világszövetség elnöke. Di Vittorio elvtárs ezzel azt is megvilágította, hogy a haladás, a béke és a szocializmus erői nemcsak Pekingtől—Budapestig terjednek, hanem átfogják az egész világot és előbb, vagy utóbb összeroppantják azokat, akik mások nyomorúságán és halálán akarnak meggazdagodni. A béketábor hatalmas és erős, és minden győzelem, amelyet a Szovjetunió népei, Kína és a népi demokratikus országok elérnek, egyben újabb sikere a béketábornak és azok győzelme is, akik ma még éles harcot folytatnak saját burzsoá, amerikai zsoldban álló kormányuk ellen. Di Vittorio elvtárs beszámolt arról, hogy Olaszországban — de ugyanígy a többi marshallizált országokban is — napról-napra süllyed az életszínvonal és a dolgozóknak kenyér és munka helyett csendőrszurony, gumibot és rendőrterror jár. Ausztráliában pedig — amint arról V. I. Elliot, a tengerészek és rakodómunkások szakszervezetének főtitkára beszámolt — éppen most van a törvényhozás elé terjesztve, hogy a kommunista pártot szüntessék meg, helyezzék törvényen kívül, a kommunistákat pedig tiltsák ki a szakszervezeti vezetőségből. Az ausztráliai dolgozók ezt nem fogják engedni. A nemzetközi munkásosztály és az egész béketábor fellépése, újabb és újabb győzelme csak tovább növeli és fokozza a háborús uszítók agresszióját. Minden eredmény, amit mi elérünk, az az imperialisták táborában mérhetetlen gyűlöletet vált ki és elvakult dühükben nem látják, hogy a béketábor és az ő csoportjuk úgy áll egymással szemben, mint az óriás és a törpe. De vájjon megtettünk-e mindent a béke védelmének érdekében itt Salgótarjánban és Nógrád megyében? Vajon elégséges-e, hogy egy hatalmas béketüntetésen kinyilvánítsuk akaratunkat és elszántságunkat a béke megvédésére? Nem, nem elég! Nekünk napról-napra minden helyen és minden időben úgy kell munkálkodnunk, hogy ez az akaratunk és elszántságunk világosabb és érthetőbb legyen. A békéért elsősorban a termelés vonalán küzdünk, az öntödében, a bányában, kint a földeken és mindenütt, ahol nemzetünk és népünk javát szolgáljuk. Nem mondhatjuk el, hogy békebizottságaink ezen a téren maradéktalanul betöltik feladatukat. Különösen nem a falusi békebizottságok esetében. Nem elég az, hogy megalakítjuk a bizottságot és felvesszük a jegyzőkönyvet. A bizottságok működjenek is, a pártszervezetek pedig gondoskodjanak róla, hogy helyesen szervezzék és vigyék ezek a bizottságok a békeharcot. A dejtári békebizottság például megalakulása óta még egyszer sem ülésezett. Pedig feladat, a békeharc terén az egész megyében bőven van. A növényápolás, a betakarítási munkára való készülődés és általában a jobb és több termés, mindmind azt szolgálják, hogy erősek legyünk. Az ipari üzemekben a jobb, a minőségi áru, az olcsóbb szén, a kevesebb költséggel termelt cikkek azt szolgálják, hogy eleget tegyünk annak a kötelezettségnek, amelyet tőlünk egész dolgozó népünk és a hatalmas béketábor elvár. A békebizottságok tagjai mutassanak példát a többi dolgozónak, járjanak elől a termelésben, övék legyen a határban a legszebb termés. Végezzenek szívós, felvilágosító munkát. Magyarázzák meg a dolgozóknak, hogy a mi harcunk az egész dolgozó világ harca, hogy a mi győzelmünk a béketábor győzelme. Legyenek éberek és idejében leplezzék le az ellenséges megnyilvánulásokat. Vegyék fel a harcot békénk ellenségei, a klerikális reakció és a különböző rémhírek ellen. A békebizottságok tegyék tervszerűvé munkájukat és lássák meg, hogy a békéért folytatott harc nem kampánymunka, nemcsak egy-egy alkalomra szól, hanem mindennapi munkánk szerves része és ilyen formában nélkülözhetetlenné kell tenni egész életünkben. A békebizottságok feladata, hogy tudatosítsák a dolgozókkal a Szakszervezeti Világszövetség budapesti ülésszakának határozatait, amelynek nyomában tettekkel kell megnyilvánulnia, hogy meg fogjuk őrizni a békét Megyénk dolgozói el vannak szánva a békevédelemre! A május elsejei és a május 25-i tüntetések, a békealáírások, csak még világosabbá tették előttünk, hogy megyénk a Párt vezetésével szilárdan és egységesen zárkózik fel a béke védelmére Nem kétséges, hogy a Párt vezetésével a békebizottságok és a szakszervezetek a Világszövetség határozatainak végrehajtásakor tovább aktivizálódnak, még jobb lesz munkájuk és a békéért folyó harc újabb lendületet kap. Megyénk dolgozói magukévá teszik a budapesti béketüntetés határozatát és ennek értelmében viszik harcukat. *A nemzetközi munkásosztály küldöttei előtt fogadjuk, hogy Pártunkat és Rákosi elvtársat munkában és harcban követve, helyt állunk abban a hatalmas béketáborban, amelyet a Szovjetunió, a világ dolgozóinak bölcs tanítómestere, a nagy Sztálin vezet." Hétszázezer német ifjú vonult fel a berlini találkozón A Béke Hívek Állandó Bizottságának stockholmi felhívása után szerte a világon megindult a béke megvédéséért folyó harc. A békeívek aláírása, a Szakszervezeti Világszövetség budapesti tanácskozása és egyéb jelentős állomások mind újabb lendületeit adott a békéért folytatott küzdelemben. A békeharc egyik jelentős színhelye most Berlin, ahol pünkösdvasárnap nyitották meg a szabad német ifjúság berlini találkozóját. Berlinben, ahol alig hat évvel ezelőtt még hangos csinadrattával masíroztak Hitler fasiszta katonái, most 1950 pünkösdjén a német ifjúság tömött oszlopai tesznek hitet a német egység, a béke megvédése mellett. A német főváros utcáin hétszázezer ifjú vonult fel a Német Demokratikus Köztársaság és a német ifjúság békét hirdető kékszínű zászlaja alatt. A szabad német ifjúság berlini találkozója hatalmas jelentőséggel bír. „Az ifjúsági találkozó jelentősége abban van — mondotta Ulbricht elvtárs hogy a német fiatalok történelmünk során először megmutatják elszántságukat a béke védelmére . • ... A német ifjúság pünkösdkor azt fejezi ki tüntetésével, hogy a béke táborába tartozik, hogy a Trumanoknak és Achesonoknak nem fog sikerülni a német ifjúság többségét ágyútölteléknek felhasználni világhódító terveik végrehajtására. A szabad német ifjúság pünkösdi béketüntetése kifejezi, hogy a béke táborába tartozik, kifejezi azt, hogy a német ifjúság munkára és a béke védelmére kész. Pünkösdkor az a német ifjúság menetel a Német Demokratikus Köztársaság városában, amely számára a Szovjetunió világtörténelmi győzelme nyitotta meg a boldog, jövő felé vezető utat. Az az ifjúság menetel, amelynek oszlopait a német kommunisták, a Szocialista Egységpárt mozgósította a békés építőmunkára, a béke védelmére, a népek barátsága nagy ügyének szolgálatára. A német ifjúság pünkösdi találkozása nagyjelentőségű. Jelentőségét elsősorban az adja meg, hogy Németországban, Berlinben, a hitler - fasiszták volt fővárosában van az ifjúság találkozása, amely a béketábor egyik jelentős állomása is. Jelentős még az ifjúsági találkozó azért is, mert a német ifjúságról van szó. Arról az ifjúságról, amely még egy évtizeddel ezelőtt nem állott a demokrácia táborában. Ma a német ifjúság a kommunisták vezetésével biztos jövő felé halad. Ma a német ifjúság Sztálin elvtárshoz intézett táviratában megfogadja, „hogy minden erejével harcol az atombomba betiltásáért, az angol-amerikai háborús uszítók terveinek megakadályozásáért. Sohasem fogjuk megengedni, hogy a német népet háborúba vigyék a Szovjetunió, a népi demokráciák és a békeszerető népek ellen“. A német ifjúság harcos békeakaratát, amely a pünkösdi találkozón kifejezésre jutott,— és a találkozó jelentőségét az imperialisták vad gyűlölete kíséri. Az imperialisták és a zsoldjukba szegődött bábok a találkozó sikere ellen törtek. Minden rágalmat, hazugságot alkalmaztak, nyitó provokációkat végeztek azért, hogy az ifjúsági találkozót megakadályozzák. Nyugati Berlinben tervezett ünnepségeket az imperialisták betiltották és nagyszabású csapatösszevonásokat hajtottak végre. A nyugatberlini hatóságok mesterkedése nem tudta megakadályozni az ifjúságot abban, hogy találkozzék ,s kifejezze harcos békeakaratát. A nyugatnémet fiatalok tömegesen jöttek át a Berlin keleti részében lévő találkozóra. A nyugatberlini hatóságok a találkozóra igyekvőket letartóztatták, megtörtént, hogy Kelet-Németországból érkező fiatalok egy csoportja tévedésből Berlin valamelyik nyugati övezetének pályaudvarára futott be. A nyugatberlini hatóságok nyomban letartóztatták a fiatalokat és mind a mai napig fogva tartják őket. Számtalan provokációval igyekeztek a szabad német ifjúság találkozóját megakadályozni, de a német fiatalok nem hagyták magukat provokálni. A német fiatalok keményen, bátran, öntudatosan írták az utca kövezetére a brandenburgi kapunál, ahol több páncélkocsit vontak össze „Go Home!“ (Menjetek haza!) A találkozó után az utca kövezetére felírt feliratot még többen fogják kiáltani, mert a német fiatalság látja, hogy a Szovjetunió által vezetett út az egyedüli helyes út és a Német Demokratikus Köztársaság ideiglenes kormányának tevékenysége megmutatja a német népnek, hogy már ma lehetséges volna demokratikus alapon megvalósítani egész Németország szuverenitását. A szabad német ifjúság látja ezt, s ezért kiáltják az amerikai imperialisták felé, menjetek haza, „hogy mielőbb meg tudják valósítani minden német hazafi vágyát, az egységes demokratikus Németországot, mely hatalmas pillére lesz a nagy Szovjetunió vezette, az imperialista ellenes, békéért küzdő frontnak“. Az ifjúsági nagygyűlés a következő táviratot küldte Sztálin elvtársnak: „Több mint félmillió ifjú békeharcos, aki itt, Berlinben összegyűlt a német ifjúság találkozójára, hálatelt szívvel üdvözli Önt, a világ béketáborának vezetőjét. Több mint ötszázezer német ifjú és leány megfogadja önnek, hogy minden erejével harcol az atombomba betiltásáért és az angol-amerikai háborús uszítók terveinek megakadályozásáért. Sohasem fogjuk megengedni, hogy a német népet háborúba vigyék a Szovjetunió, a népi demokráciák és a békeszerető nemzetek ellen. Éljen a német ifjúság örök barátsága a Szovjetunió ifjúságával, nagy példaképével, a Komszomolal! Éljen Sztálin generalisszimusz, a világ haladó és békeszerető erőinek vezére!” Amerikai repülők kolorádók a Demokratikus Németország területére Alig csendesült el a libavai provokáció hangja, amikor az amerikaik imperialisták szemtelenül megsértették a békéért küzdő Szovjetunió határát. Most újabb provokációt követtek el. A múló hét végén amerikai repülőgépek megszegve a meghatározott határokat, Zwickau, Verdau, Lichentanne, Eibenstock és Berndorf térségében hatalmas mennyiségű kolorádóbogarat dobtak le. A bogarak elpusztításához a szükséges intézkedést megtették. A német nép határtalan gyűlölettel és felháborodással fogadta ezt az aljas merényletet. A kölcsönös parasztsegély központi egyesülete éles tiltakozást tett közzé és rámutatott arra, mialatt a Szovjetunió segítséget nyújt a Német Demokratikus Köztársaságnak a kártevő rovarok ellen, az amerikai imperialisták kolorádóbogarakat szórnak a vetésre, hogy így próbálják tönkretenni a Német Demokratikus Köztársaság dolgozóinak munkáját. Az impeiialistáknak ez az aljas cselekedeteújra megmutatta, mire képesek a háborús uszítók a szabad népek iránti gyűlöletükben. Az amerikai imperialisták nem válogatósak: ha az atommonopóliummal folytatott zsarolás csődöt mondott, jó a kolorádóbogár is. Ez a provokáció arra figyelmezteti a békéért küzdő népek százmillióit, hogy napról-napra fokozzák harcukat az imperialisták ellen, hogy megakadályozzák ezeknek az elvetemült banditáknak gonosz tetteit. A Szlovák KP IX. kongresszusa A Szlovák Kommunista Párt az elmúlt héten tartotta IX. kongresszusát. A kongresszus záróülésén Zápotoczky miniszterelnök, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága kongresszusi küldöttségének vezetője kiemelte, hogy a kongresszus magas politikai színvonalon végezte munkáját. Zápotoczky azt a meggyőződését fejezte ki, hogy a szlovák kommunisták a nagy Sztálin tanításait követve, a Csehszlovák Komnunista Párt Központi Bizottságának vezetésével sikeresen teljesítik feladataikat a szocializmus építésében. Hangsúlyozta a burzsoá nacionalizmus elleni elszánt harc fontosságát, kiemelve, hogy a nacionalista politika a szocializmus esküdt ellenségeinek táborába vezet, amint azt a Tito-bamba példája mutatja. A kongresszuson megnyilvánult a Párt megbonthatatlan egysége, megnyilvánult a nemzetközi szolidaritás elveinek diadala, annak bizonyságaként, hogy a szlovák dolgozó nép elválaszthatatlani, szilárd alkotórésze a béke és a szocializmus nagy táborának. A kongresszuson megnyilvánult a szlovák kommunisták határtalan odaadása a nagy Szovjetunió, a Bolsevik Párt és a világ dolgozóinak bölcs vezére, Sztálin iránt. Pakisztán népei a békehamsok soraiban Csaknem két esztendő telt el azóta, hogy Indiát két angol domíniumra szakították szét. A pakisztáni dolgozók hallották a Muzulmán Liga vezetőinek ígéretét, hogy országukban, ahol majd csak a muzulmánok fognak élni, paradicsomi élet köszönt be. De a valóság egészen más képet mutat. A földbirtokosok és gyárosok maroknyi csoportja még inkább fokozta a munkások és parasztok kizsákmányolását. A lakosság halandósága éhezés és betegségek miatt félelemetes arányokat ölt. Az elnyomás elleni minden tiltakozást kegyetlenül elnyomnak. Az angol és amerikaiak, úgy mint régen, most is könnyűszerrel megvásárolják a hivatalnokokat és a kormány tagjait és segítségükkel még erősebben fosztogatják az országot, mint ezelőtt néhány évvel. Az ipar és hadsereg kulcspozíciói mind a mai napig angolok birtokában vannak. Pakisztán dolgozói nem akarnak a tengerentúli gyarmatosítók ágyútöltelékei lenni, ezért egyre tömörebb sorokban harcolnak a békéért és a népek barátságáért. A lakosság legszélesebb rétegeit képviselő első pakisztáni értekezlet delegátusai népük akaratát és vágyait fejezték ki, amikor egyhangúlag elhatározták, hogy követelik az atomfegyver eltiltását.